Baglyas Erika

Erdélyi Gábor

24 h

Vadnai Galéria, Budapest
2005. január 11 — március 4.

Idõ nincs, ezért nem dolgunk vele lenni.
Vagy van, de akkor meg kellene érteni.
Hátrébb lépek valamennyit, s egyet elõre, beleágyazódva abba, amit közmegegyezéses alapon mégis idõnek tekintünk. A cím alapján kettõt gondoltam, vagy történni fog valami, vagy kontemplálni fogok. A csalódottságom lehet, hogy személyes jellegű, amibe — rásegítvén e téli nap komorsága — ezen a ponton belenyugszom. Valahogy hiányzik a törõdés, amit egy kép ellen, a készítés közben gyakorta elkövetünk, de nem is a kézzel való foglalatoskodás öröme, hanem a gondolaté. Van itt néhány fotó, a környezet, egy tágan értelmezhetõ élettér napszakonkénti változásairól. Az egyik kicsit innen exponálva, a másik kicsit onnan. Ablakból. Annyira nem különbözõ az objektív helyzete, hogy egyértelmű legyen a koncentrált figyelem, annyira pedig nem hasonló, hogy ne lehessen észrevenni a különbséget, nincs rögzítettsége a tekintet elé helyezett kamerának. Mint a tekintetnek, nincs koncentrációja a képeknek sem, nem terelõdik a figyelmünk az idõre, mert lefoglalja a bemozdulás ténye; úgy értem, a csak majdnem ugyanoda helyezett állvány miértje. Van itt néhány festmény, az Erdélyi Gábortól megszokott selymesen érzékeny felületek meditatív mélysége most nem szerepel a képeken. Szerepel viszont felbomlott összhang, a szemet hunyorgásra késztetõ töredezettség, kiszámítható mozdulatok, a hova tovább kérdés egyszerűsége. Egy olyan út rémlik fel, amelyrõl nem tudjuk, hova vezet. A kiállítás címe alapján artikulálódik tehát az idõ, egy adag idõ, annyi, amennyi egy napba szorul. Egyik mértékével szólva 24 h. Feldereng, hogy egy gondolatban lezárt idõszakasz véges számú ismétlõdése lehetséges, amíg van élet. Mi történik az ismétlõdések közben, vagy egy intervallum alatt? Mi történik a festõben 24 h alatt? Az állandó változás, folyamatban levés ténye, s viszonylatok kínálta reflexió, a fény munkája, a külsõvel állandó kapcsolatban lévõ, a múlandóságot megérteni igyekvõ belsõ világ viszonyulása nincs kibeszélve. De különben is, mire vonatkoztatva? Nincs tárgya ennek a megfigyelésnek, szétszórt a figyelem, a képeken látható környezetváltozás megmutatásának „hogyanja” nem releváns, az idõ múlásáról, az idõvel kapcsolatba került vagy hozható világok történeteirõl ezek alapján semmi fogalmunk nincs, ha csak a fotókat, festményeket figyeljük. Márpedig ezen a kiállításon más nincs.