Vámos Éva: Öt művész képei érkeztek a párizsi Különcök galériájából a Várfok Galériába. És még egy festõ, Ray Monde művei.* Õ az örökös kívülálló — ahogyan magát jellemzi. Ezek a szenvedélyes és különös alkotók valamennyien nõk. És nem tetszeni akarnak, hanem a világot a maga teljességében és nyerseségében ábrázolni. A Les Singuliers galériában nagy sikerük volt, igaz, hogy egyes kritikusok meghökkentek. A budapesti megnyitón a Várfok galériában a francia kurátortól kérdeztem, hogyan született a kiállítás ötlete.
Frédéric Roulette: Az ötlet a mi párizsi galériánkban született – itt találkoztak össze elõször a fiatal festõnõk. Violentes Femmes – ez eredetileg egy rock-együttes neve, de nagyon illik a mi művészeinkre is, akik nem ismerik a megalkuvást. Ezt az anyagot bemutattuk még a Katalán Házban Dél-Franciaországban, majd egy bõvített változatát mintegy 3000 négyzetméteren a Tours-i kastélyban. Olyan művészekrõl van szó, akik nagyon különbözõ indíttatásúak: van közöttük mexikói és lengyel származású, azután a spanyol Maria Buil és még két francia. Ami meglepett és egyszersmind jó érzéssel töltött el, hogy ezek a festõk mind úgy döntöttek, hogy ezen az egyáltalán nem könnyű úton indulnak el. Mindannyian Franciaországban élnek és dolgoznak egy olyan korban, amikor a francia értelmiségiek szemében a festészet sokat veszített jelentõségébõl. Pedig micsoda erõvel, mennyi ötlettel ostromolják a festészetet! Már ezzel is meggyõztek a kiállítás fontosságáról. Azután rendkívül izgalmas számomra az is, ahogyan alkotó lényük és nõiségük világáról igen újszerűen vallanak. Beszélnek arról is, hogyan viszonyulnak az élet nagy kérdéseihez, élethez, halálhoz, és egyáltalán az emberi testhez, a nemiséghez. Agatha Siecinska mindezt inkább a szakrális felõl közelíti meg. Estela Torres viszont kendõzetlenül tárja fel saját testi valóságát – és igen erõs effektusoktól sem riad vissza ennek érdekében. Anne van der Linden egészen közel enged bennünket képzeletének a nyers erõszakot is megelevenítõ rétegeihez. Sandrine Enjalbert a bulvársajtó, a szex-lapok jeleneteit írta át teljesen szabadon, friss szemmel.
Nagy kedvvel gyűjtöttem össze ezeket a műveket, amelyeket most Budapesten mutatunk be elõször külföldön. Azután megyünk majd tovább Prágába, Varsóba, New-York-ba, Montevideoba és Mexikóba is. Készülünk egy nagyléptékű párizsi kiállításra 2006 második felében, vagy 2007-ben.
V.É.: A kiállítás megnyitójára eljött Budapestre két kiállító művész is. Anne Van der Lindent arról kérdeztem, hogy valóban ilyen kegyetlennek látja-e világunkat.
Anne Van der Linden: Ez a világ valójában sokkal borzalmasabb, mint amilyennek én ábrázolom, még a legerõsebb képeimen is. Sajátos álomvilág jelenik meg a képeimen – olyan univerzum ez, amelyet leginkább a rém-mesékéhez hasonlítanék. Ugyanis az eredeti régi mesékben is sok a kegyetlen, véres elem. A mindenkori hõst a csoda szabadíthatja csak ki. Az én műveim is inkább metaforikusan értelmezendõk. Ne féljenek: ez csupán festészet. Igaz, foglalkoztam színpadi művészetekkel is – talán ezért is hatnak olyan erõteljesen a munkáim. De bármennyi is a nyers erõ ezekben a művekben, mindez meg sem közelíti azt a fajta erõszakot, amelyet például az iraki háborúban alkalmaztak.
V.É.: Ray Monde-ot, aki külön, a galéria Várfok termében állított ki, filozófiájáról és különállásáról kérdeztem.
Ray Monde: Én külön állítok ki, mint ahogyan egész életemben kívülálló voltam. Természetesen van összefüggés a Galéria többi termében kiállított mű és a sajátjaim között.
Az a véleményem, hogy a művészetben mindennél fontosabb a gondolatiság. Nietzsche nyomán filozófus-művészként határoznám meg magam. Számomra nem elég, hogy valamely új festõi technikát találjak ki, s az sem, hogy egyszerűen szép képeket tudjak festeni. A művek mögöttes tartalma fontos számomra – saját etikai, filozófiai elképzeléseimet igyekszem a műtermemben megvalósítani. Széthulló világunkban az egyetlen ontológiai bizonyosság az emberi test, és én ezt igyekszem ábrázolni tussal és festékkel. De kísérletezem a videó-művészetben, performance-szal és fotókkal is. Tele vagyok tervekkel, és úgy érzem, hogy jövök majd máskor is Budapestre.
*
Maria Buil, Sandrine Enjalbert, Anne Van der Linden,
Agata Siecinska, Estela Torres. Várfok Galéria, XO Terem, 2006. január 5 — február 18.
Ray Monde. Várfok Galéria, Várfok Terem,
2006. január 11— február 19.
Ray Monde és Szalóky Károly