Mint életünk megannyi más területén, a világháló és a virtuális valóság a szenvedélyes kertészeknek is számtalan pótmegoldást kínál. A kertépítők és tájkertészek által használt grafikai programok laikusok számára is hozzáférhetőek. (www.gardenweb.com, www.gardendesigner.com, www.landscaping-software-review.toptenreviews.com). Az összes felhasználási lehetőség ismeretének hiányában is csodákra képes a virtuális térben kertészkedő laikus. A programok általában felhasználóbarát módon, gyakorlatilag a fel sem tett kérdésekre is kész válasszal szolgálnak.2 Nemcsak az óriási növényválaszték, de annak rendszerezésében rejlő lehetőségek (talajszükséglet, virágzási idő, növekedésének mértéke, stb.) is megrészegítik az embert. Bőségesen ellátnak stílusötletekkel – itt lépnek be a kerttörténetből ismert toposzok – alkothatunk formális vagy természetesen burjánzó vadon kertet, vagy ha elég nagy a birtok – és a virtuális térben ugyan mi szabhatna nekünk korlátokat – akár tájképi kertet is. De ha megfelelően trendérzékenyek vagyunk, inkább a mediterrán, vagy a minimalista, esetleg a meditatív kerttípusra klikkelünk. Az általában gyenge grafikai minőség ellenére az általunk megkomponált háromdimenziós térbe lépve hatásos látvány tárul elénk, mely követi a szemünk (kezünk) mozgását, és ami a gyakorlatban kertészkedőknek csak vágyálom, akár több tíz évet átugorva beléphetünk jövőbeli kertünkbe is. Persze akár a szorgalmasan művelt kiskertek, ezek sem szükségszerűen (kert)művészeti alkotások. A világháló legismertebb műalkotásként regisztrált kertjét, a Ken Goldberg – Joseph Santarromana nevéhez és csapatához fűződő TeleGarden projektet (www.telegartenaec.at) viszont nem a magányos alkotás terepének szánták. A TeleGarden kifejezett célja egy virtuális közösség létrehozása a virtuális térben, egy valóságos térben létező kert ürügyén, amellyel azonban a közösség tagja csak a világhálón keresztül kerülhetett kapcsolatba. Az 1995-ben az University of Southern California fejlesztéseként létrejött kertművelő robotot és a földet tartalmazó konténerkertet 1996-ban Ausztriába, a linzi Ars Electronica Center előterébe szállították, majd nyolc évvel később, a projekt lezárásakor az aec múzeumába került. A valóságos térben létező kertet egy távirányított ipari robotkar segítségével figyelhették és művelhették a távkertészek, akik a kiválasztott növény fejlődését a mag kiválasztásától, elültetésétől kezdve a növény kifejlődésén át a pusztulásáig követhették. A TeleGardent átfogó kertkoncepció híján inkább hasonlíthatnánk a növények véletlenszerű kiválasztása és egymás mellé helyezése miatt a természetes kertekhez, ha paradox módon nem egy meglehetősen steril környezetben létező, napfény helyett komputer-irányította mesterséges fénynek kitett konténerkertről lenne szó.
A beugró látogatók mellett olyanok is akadtak szép számmal, akik mindennapos bejelentkezésük során gondosan felmérték növényük aktuális szükségleteit, és egy új világ kertészeként annak megfelelően öntöztek, trágyáztak, átültettek és akár szüreteltek. Már az első évben kilencezren kertészkedtek, a bezárásáig pedig több mint kétmillió felhasználót regisztráltak. Igaz, több körben számos bejelentkezéssel kellett biztosítani a közösséget, hogy az új érdeklődő is komolyan gondolja az együttes tevékenykedést. Várólistán hetekig tartott, míg magot választhatott és el is ültethette azt, addig csak a többiek munkáját és más növényeinek fejlődését követhette a robotkarra szerelt kamera közelképeinek segítségével. Ha betartotta a szabályokat, a közösség tagja lehetett. Csányi Vilmos a telekerttel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt a projektet is – az amerikai szociobiológia atyja, E.O. Wilson alkotta fogalommal élve – az ember „biofíliája” (az élők kedvelése) és genetikailag kódolt tájkedvelése hozta létre. „A modern életben a városi betonkuckókban is mindig felszínre tör a liget és a mozgó állatok utáni olthatatlan vágyunk. (…) Ez az aszfaltozott, komputeres, világhálós technikai pokol, amelyben élünk, a legfejlettebb technikáival is képes a szavanna utáni vágyunkat szolgálni. (…) A telekert a technika csodája és az ember öngúnyos fintora saját vágyairól.”3
A kertművészet más jeles alkotásaihoz hasonlóan mégiscsak teremtett világ, amelynek vannak organikus és nem-organikus összetevői, szerkezete és alkotója, sőt alkotói és fenntartói, ám az elmélet itt is messze meghaladta a gyakorlatban megvalósítható lehetőségeket. A TeleGardent azonban sokan a virtuális közösségek (jól sikerült) metaforájának tekintik. A közös kert közös felelősséget jelent, a közösség akár kontinensnyi távolságra lévő tagjainak együttes tevékenységét igényli. „A TeleGarden-t azért találták ki, hogy reflektáljon a posztnomád magatartásra, amely azoknak kínálja a túlélés kedvezőbb esélyeit, akik együttműködnek.” Igaz ugyan, hogy az eredeti terv szerint is bizonyos időszakonként (2-6 hónapig tartott egy-egy telekert-évszak) a robotkar rendbehozatala mellett letisztították volna a terepet, kicserélték volna a földet (különösen ha szigorúan limitált számú napi kertészeti beavatkozás ellenére túlburjánzott volna a kert), de szemtanúk állítása szerint a növényzetet nem egy esetben az aec dolgozói mentették meg a tökéletes pusztulástól, a gyakori árvizek lecsapolásával, sőt teljesen hagyományos módon (saját kezükkel) is ültettek néha, hogy ne legyen olyan sivár látvány a növények tömeges kipusztulása idején. (Persze ezt is tekinthetjük az együttmunkálkodás részének...) Talán ha az egész a virtuális térben zajlik, és az alkotók nem engednek a kísértésnek, hogy olyan kiszámíthatatlan elemeket vegyítsenek a tiszta koncepcióba, mint amilyenek a növények vagy a föld maga… Egyetértek Tillmann J. A. megállapításával, miszerint „ez a távkert kétségkívül a világméretű közösség tükörképe", amennyiben híven mutatja az élet látszatával felruházott kultikus technológia mítoszának kiterjedését, hatását és működését. No meg felhasználóinak mentalitását, akik már csak közvetítőrendszereken keresztül igénylik az elemi és szerves érzékelését. Ehhez máskülönben elég kilépni a szabad ég alá vagy ültetni egy cserépnyi kertet. Persze, ami mesterséges, az zárt teret kíván, ezt már Goethe megállapította a maga korában, azóta pedig nagyot lépett előre a – bezáródás felé – haladó világ. A kert és a kertészet ellenben valami egészen más. Ehhez nem is kell különösebben tevékeny kertésznek lenni, elég csak a körülöttünk lévő kerteket szemügyre venni.4
Lois és Franziska Weinberger InternetGarten (www.loisweinberger.net/internetgarten/index.htm) projektje (2003) más alapokról indul. Lois Weinberger művészi pályája során számos kertet alkotott5, melyek közül a legismertebbek: az 1997-es kasseli documenta X vágányok mentén viruló gyomkertje, a tokiói kortárs művészeti múzeum tetőkertjének betelepítése (Watari-um, 1998–1999), a Jeruzsálem és Tel-Aviv között elterülő óriási szeméttelep kertté alakításának terve (Hiriya Dump, 1998) vagy az újabbak közül a bécsi városháza tetőkertje (2005). Ezenfelül 1994 óta készít hordozható kerteket is a nejlonszatyortól a konténer-méretűig. A Weinberger házaspár világhálóra telepített kertje jóval tágasabb teret biztosít a növényeknek, mint a TeleGarden konténerkertje.
A felhívás szerint bárki beküldheti kedvenc növénye vagy bármilyen érdekesnek tartott növény fotóját, rövid ismertetővel kiegészítve, névvel vagy anélkül. A kerttelepítés minden esetben sok időt vesz igénybe: a begyűjtés és feldolgozás folyamata ma is tart. Weinberger kertterve, amely a második körben jelenik meg a honlapra látogató képernyőjén, egy szabadtéri színpad nézőtér alaprajzára emlékeztet.6 A színpaddal (performance area) szemben teraszosan emelkedő, különböző szélességű sávok (feltehetően ágyások) helyezkednek el, kétoldalt a páholyok helyén (area/Gebiet) négy-négy sorba rendezett négyzetes konténerek és lejtős elemek kapnak helyet. A kiemelt színpadra klikkelve az eddig beérkezett növények között tehetünk sétát. A képek egy raszter részeiként jelennek meg, egyik sem kap kitüntetett helyet, érdeklődésünknek megfelelően válogathatunk, milyen sorrendben járjuk végig a virtuális növénylerakatot. Weinberger, a kertész tervei szerint ha lezárul a gyűjtés, a növények a talaj- és éghajlati adottságaiknak megfelelő elhelyezést nyernek majd a kertben, a hozzájuk kapcsolódó adatok (lelőhelye, begyűjtője neve és növényével kapcsolatos asszociációi, gondolatai) pedig katalogizálva, válogatás formájában kiállításokon szerepelnek majd. A terv ilyenformán egy sajátos botanikus kertet idéz, mert a kiválasztott növények többségükben saját világunk, elsősorban a városi környezet beszűkült keretei között az életben maradásért küzdő fajokból kerülnek ki. A repedésekből, házfalakból előtörő, tetőkön, vágányok között és a civilizációs romokon diadalmaskodó, újjáéledő természet képviselői maguk is egzóták a maguk nemében. A heroikus növényportrék kiemelik az egyedet a tömegből, tulajdonságokkal ruházzák fel, asszociációkat keltenek.7 A gyomok apoteózisa, a túlélésért folytatott küzdelmük túlmutat önmagán. Weinbergert mindig a természet és kultúra határmezsgyéjén, „a percepció perifériáján” mozgó jelenségek foglalkoztatták. Kertjeinek lényegét azonban nem a véletlenszerűen felfedezett természeti jelenség határozza meg, hanem az a gyakran észrevétlen maradó emberi beavatkozás, amely műalkotássá (kertművészeti alkotássá) formálja a természeti jelenséget. Nem a teljes, tökéletes természeti környezet (és annak pusztulása) áll érdeklődésének középpontjában, hanem az általa „láthatatlan/intellektuális természetnek” nevezett jelenség.8 Művészeti akciói során a lényegtelennek tűnő, észrevétlen jelenségek feltérképezéséhez különböző kulturális kódokat, kifejezési formákat alkalmaz. Épített tér, archívumok létesítése mellett térképek, tudományos illusztrációk, fotók és diatárak, laboratóriumi elemzések segítségével rögzíti a kiválasztott és egyébként állandó változásnak kitett jelenséget.9 Költészete is a kertalkotás része, szinte minden művét kísérik feljegyzések, erőteljes képi asszociációkat előhívó szövegtöredékek, szabadversek.10

Lois és Franziska Weinberger
InternetGarten (www.loisweinberger.net/internetgarten/index.htm












Mateusz Herczka
Life Support Systems-Vanda, 2005

Mateusz Herczka
Life Support Systems-Vanda, 2005

Mateusz Herczka
Life Support Systems-Vanda, 2005

„Parlagok / perifériák a sokféleség meghagyott kertjei a kor sürgetésének felelnek meg / a határvonalak felismerésének / kapcsolatoknak és azok rezgéseinek / hogy a kertet az önkéntes lemondás / az elengedés / a be nem avatkozás jelének tekintsük Egy tér / egy precíz oda nem figyelésnek köszönheti létét azzal szemben / melyet általánosságban természetnek nevezünk. A továbbiakban és valójában a keletkezésről és az elmúlásról szóló mű – egészen láthatatlan természetünkig.” L.W. 199411

MÁSODLAGOS TERMÉSZETI TERÜLETEK – ROMFELÜLETEK / VÁROSI ROMTÁRSADALMAK / VIDÉKI ROMTÁRSADALMAK / UTCAI ÉS ÚTIBOZÓTOSOK /VASÚTI TÖLTÉSEK / ÓRIÁSPARKOLÓK / IPARI ROMOK / SALAK- ÉS HOMOKBÁNYÁK /SZEMÉTTELEPEK / VASÚTÁLLOMÁSOK / METRÓÁLLOMÁSOK / BUSZÁLLOMÁSOK /AUTÓPÁLYA-PIHENŐK ÉS HASONLÓ TERÜLETEK12

A fentebb idézett, 1994-ből származó szövegtöredékek, melyek az InternetGarden alaprajza felett olvashatóak, kijelölik a kert láthatatlan határait, a beküldött fényképek legnagyobb része minden nehézség nélkül beilleszthető a koncepcióba. A közvetlen környezetüket alaposan megfigyelő, nyitott szemmel közlekedő beküldők képei közül a legjellegzetesebbek az elhagyott fegyvergyár bejáratához vezető lépcsőt visszafoglaló burjánzó növényzet, vagy a roncsautó felhasogatott ülésének résein áttörő zöld foltok, fal tövében feltörő impozáns gyomnövények portréi, de akadnak kivételek is, a kedvenc (főként virágos) növényük fotójával bejelentkező kevésbé forradalmi lelkületű kertészek.
Mégsem arról van szó, hogy Weinberger ezzel a meggyötört természetnek vagy a túlélésre predesztinált fajoknak, egyedeknek hozna létre nosztalgikus emlékhelyet. Ha a TeleGarden az együttes kertészkedést – az összehangolt együttműködést állítva a középpontba – a közösségteremtő kollektív tevékenységet példázza, akkor az InternetGarten a kertészeti tevékenységet a kiválasztásra és a kertkoncepciónak megfelelő beültetésre korlátozva, a szubjektív emléktöredékek összeállításával a kollektív emlékezet kertjét hozza létre. A természeti világ teremtményeinek művészeti közegbe való átemelésével közvetlen kapcsolatot teremt a természet és kultúra között, a természetet az egyetemes művészet (és a kulturális emlékezet) részeként határozza meg.
A kollektív emlékezet egy, az említettektől nagyon eltérő komputerkertet is felidéz, Waliczky Tamás a kilencvenes években keletkezett Trilógiájának egyik darabját (www.waliczky.net, www.c3.hu/scca/butterfly/Waliczky/project.html). A kert Waliczkynál komputer-generálta gömbszerű tér (alkotója vízcsepp-térnek nevezi), amelyben minden kertalkotó elem (tárgy vagy élőlény) egyetlen nézőponthoz viszonyítva mozog. Mindent Waliczky kislányának szemszögéből látunk, ő jelenti az állandóságot, a kép középpontját. Mozgásától függően közelítenek, távolodnak, nőnek vagy görbülnek és tűnnek el a növények, a kertben lévő tárgyak. Tisztán belső kert, nem tűnnek föl a valóságos élettérből, az érzékszerveinknek ismerős világból származó organikus elemek. A végsőkig szubjektív nézőpont ellenére a szimbólumok, archetípusok kirajzolják a mindenkiben benne élő kollektív kertemléket.

John Dixon Hunt a kerttörténet idős szaktekintélye, a kertet a technológiai forradalom fogalmaival interaktív territóriumnak írja le, ahol a környező világtól való elválasztását a kapun történő áthaladás (belépés) jelzi, amelyben az ember belső „egerére” kattintva a legkülönbözőbb járási lehetőségek széles skálájával találja szembe magát. Tőle függ, hogy milyen asszociációkat ébreszt benne a kert, milyen egyéni tapasztalathoz juttatja a szabad választás lehetősége. „A cyberspace-hez hasonlóan a kert is megalkotott világ, kitalált hely, tisztán fikció és mindig az, ránk gyakorolt hatása részben kézzelfoghatóan erős – látható és érzékelhető –, magával ragadó hatásából ered, abból, amit hétköznapi szóhasználattal „valóságnak” nevezünk. (…) Másrészt viszont olyan fiktív világok megteremtésével éri el, melyeknek megadjuk magunkat, melyeknek invenciói, rendszere és mitológiai nyelvezete elcsábít bennünket. A kert semmit sem ér, ha nem csábít el, ha nem von be teljesen fiktív világába; de nem nevezhetjük kertnek akkor sem, ha nem hat ránk érzéki jelenlétével.”13
Ebből a gondolatmenetből következően a Hunt kutatásainak középpontjában álló tájképi kert mindig illuzionisztikus tér, amelynek toposzai virtuális világot teremtenek, a valóságos kert terét más síkra emelik át.14 A kerttörténet alkotásai a virtuális világokhoz hasonlóan vágyott világok, többségükben az idő és tér korlátainak áttörésével teremtett árkádiai tájak.
Ugyanakkor az erős, érzéki, fizikai jelenlét még a legabsztraktabb, legkevésbé a kert organikus elemeire hagyatkozó kertnél is alapvető, hiszen hiánya előhívja, emlékezetünkbe idézi, mintegy gondolatban kiegészíti azt az érzéki tapasztalatot, melyet az „elsődleges valóság”, a színek, fények, illatok, nedvesség vagy szárazság, és a hangok pillanatról pillanatra változó elegye biztosít számunkra. A bevezetőben is említett, egyelőre illatok és tapintásélmény nélküli, elanyagtalanított kertimitációk azonban alapvetően befolyásolják kortársaink egyre növekvő hányadának természetes környezetével való viszonyát és természetről alkotott képét. Ez alól még a TeleGarden eleven növényekkel benépesített földkonténere sem jelent kivételt, amennyiben egy mítoszoktól, kultúrától megfosztott természetpótlékról van szó, amely a valóságos természet és az ember közti szakadékot tovább mélyíti azzal, hogy konstruktív megoldás keresése helyett az egyébként is problematikus viszonyt figyelmen kívül hagyja.
A legutóbbi Ars Electronica kiállítás organikus elemeket is tartalmazó legbonyolultabb műalkotásai között Mateusz Herczka egy orchideafajta elektromos jelzéseit felfogó és azt különös grafikai jelekkel rögzítő számítógépes programjának környezete utópisztikus üvegház-élménnyel ajándékozta meg a látogatókat. Az orchidea pusztulása után ugyanazokat az impulzusokat kibocsátó, komputer generálta virtuális modell, amely a növény „esszenciális lényegét” rögzíti, „örökkévalóságot” biztosít a növény számára (Life Support Systems-Vanda, 2005, www.westerplatte.net). Mégis említésre méltó az aec közvetlen környezetében 1500 m2-es területen a linzi O.K Centrum csoportos kiállításához15 kapcsolódóan létrehozott körömvirágmező (Ringelblumenfeld).
A város közepén, az aszfaltburkolat és épületek foglalatában a vadul burjánzó sárga virágok elementáris hatása vetekedett a komputer generálta mesterséges kertével.
A közeljövőben feltételezhetően eldől, hogy a valóságos térben létrejövő, elszigetelt kertművészeti alkotások és a kertművészet újjáélesztését célzó tájépítészeti törekvések mennyiben lesznek képesek megőrizni – a kert eleven részeinek köszönhető – elsődleges, érzéki karakterüket és emberre gyakorolt vonzerejüket a virtuális világok terjedése ellenében, illetve amennyiben nem lesznek képesek rá, miként alakul át gyökeresen a kertművészet fogalma.

1 Csányi Vilmos nyomán. Csányi Vilmos: Egy nett kert. Etológia és társadalom. 2005.
2 Vannak temetőkertek is (memorial garden), ahol
kegyeletünk virágait helyezhetjük el saját magunk megalkotta síremlékek előtt.
3 Csányi Vilmos: Egy nett kert. Etológia és társadalom, 2005. 26. oldal
4 Tillmann J. A.: Közel és távol kertjei. Kertlaboratóriumi kontempláció. www.c3.hu
5 Műveit többnyire feleségével, Franziska Weinbergerrel közösen jegyzi.
6 2000-ből származó Garten Eden című akvarellje is egy
zöldre festett, az ülések számát is gondosan feltűntető nézőtér-alaprajz. (Theaterplan Antwerpen)
7 Az InternetGarten weboldalán látható színes csíkok
szövete közönséges útszéli gyomok német nevét rögzíti. A tövises iglice, árvacsalán, ökörfarkkóró, kígyógyökerű keserűfű, vérehulló fecskefű, királyné papucsa és lósóska különös nevei is hozzájárulnak ehhez a hatáshoz.
8 „Szükség teremtette és spontán növényközösségek
a város sivatagában.” Wolfgagng Kos, Kunstforum Bd. 146. 1999/7-8, 110. oldal
9 www.loisweinberger.net
10 Notizen aus dem Hortus (Feljegyzések a kertből) című
szöveggyűjteménye folyamatosan bővül.
11 Brachen / Peripherien die belassenen Gärten der
Vielfalt entsprechen heutigen Dringlichkeiten / dem Bemerken von Zäsuren / Verbindungen und ihren Vibrationen / den Garten als Zeichen des freiwilligen Verzichts / der Gelassenheit /des Nichteingreifens zu sehen. Ein Raum / entstanden aus einer präzisen Achtlosigkeit dem gegenüber / was allgemein als Natur bezeichnet wird. Im Weiteren und Eigentlichen eine Arbeit über das Werden und Vergehen – hin zu unserer unsichtbaren Natur.
12 SEKUNDÄR NATURGEBIETE – RUDERALFLÄCHEN /
STÄDTISCHE RUDERALGESELLSCHAFTEN / LÄNDLICHE RUDERALGESELLSCHAFTEN / STRASSEN – UND WEGBÖSCHUNG / BAHNDÄMME / GROSSPARKPLÄTZE / INDUSTRIEBRACHEN / SCHOTTER – UND SANDGRUBEN / MÜLLHALDEN / BAHNSTATIONEN / U – BAHNSTATIONEN / BUSSTATIONEN / RASTSTATIONEN UND ÄHNLICHE GEBIETE
13 John Dixon Hunt: The Garden as Virtual Reality. Die
Gartenkunst, 1997/1. 5-6. oldal
14 John Dixon Hunt: Gardens in Utopia: Utopia in the
Garden in: Gardens and the Picturesque. Studies int he History of Landscape Architecture. Camb. (Mass.) –
London 1992, 305-335. oldal
15 Die Ordnung der Natur ( A természet rendje).
2005. jún. 4 – júl. 24.