Göteborg nem a svéd főváros. Ez a galériákat érintő első felfedezőkörút során hamar kiderül: Madonna, Donald Kacsa és Mickey Egér gyakran mosolyog vissza vásznakról. A kereskedelmi jelleg képzőművész szemek számára barátságosabb formában is megjelenik: tájképek és egyéb kiállított festmények mellett is hemzsegnek a falakon az eladást jelző piros pontok.
A kommersz mellett – kitartó keresés után – elgondolkodtató és érdekes kiállításokra is bukkanhatunk; 2006 márciusában ilyen például Henrik Rylandernek az Ideal Fesztivál alternatív zenei eseménysorozatához kapcsolódó 300m3-beli kiállítása; figyelemre méltó lehet még a Göteborgs Konsthall fiatal művészeket bemutató Deep Search című csoportos kiállítása.
Henrik Rylander zenész: a nyolcvanas években a Union Carbide Productions nevű göteborgi zenekar dobosa volt, jelenleg elektronikus zenében utazó zeneszerző. Zenei háttere mellett fotóművész is, a Göteborgi Egyetem Fotó és Film szakán diplomázott. A 300 m3-ben látható installációja (Power Model Systems With Feedback – Part 1, vagyis Erő modellezési rendszerek visszacsatolással – első rész) erős vizualitása mellett és elsősorban hanghatásokkal operál.
A kiállítás négy része (három különálló installáció és egy fotó-installáció páros) többek között az energia, hierarchia, információ és propaganda kérdéseit veti föl. Mind a négy installáció egy-egy erős visszacsatolással rendelkező energiarendszer-modellnek tekinthető.
Az első egy tíz hangkeverőből és egy erősítőből álló rendszer, mely a látogatót érdekes pulzáló, vibráló hanghatással fogadja. Ezen az összefüggő „hangszeren” a művész a kiállítás ideje alatt két alkalommal is elektronikus orgonajátékhoz hasonló performance-koncertet adott.
A második installáció címe Possible Silencing Method (Lehetséges Csend Rendszer). Ez egy, a padlón heverő kábel, melynek mindkét vége konnektorba csatlakozik. A humort sem nélkülöző alkotással a hang-művész lehetőséget ad közönségének a csend megélésére: az önmagát zárójelbe tevő ember/művész attitűdje mindig rokonszenves.
Az Agitator Agitated nehezen lefordítható című installáció, s két egymással szembe fordított és vezetékekkel összekötött hangosbeszélőből áll. A visszacsatolás azonnali: az „agitátor”, illetve a vállalkozó szellemű kiállítás-látogató a vele szemközti, felé fordított hangosbeszélőből hallja saját, erősen felhangosított hangját, beszédét. A két, egymás felé fordított, erőt sugárzó objektum vizuális hatása mély: megelőlegezi a fülsiketítő próbálkozások robaját. Elgondolkodtató, történelmi emlékeket és vonzatokat felidéző mű.
A negyedik installáció két, kézisatukkal egymáshoz préselt és erősítőre kötött hangszóró. Az eredmény ismét egy igen érdekes, torzult, pulzáló hang: a két hangforrás között nincs elég levegő a hanghullámok terjedéséhez. Első asszociációm a hasonlóan túl kicsi helyre összezárt emberek/állatok torzult viselkedési formáinak analógiájához vezetett.

Henrik Rylander
Erő modellezési rendszerek visszacsatolással – első rész, 2006

Henrik Rylander
Erő modellezési rendszerek visszacsatolással – első rész, 2006

Az Ideal Fesztivállal egyidőben Göteborg Műcsarnokában hat fiatal művész alkotásaival találkozhatunk, ismerkedhetünk. A csoportos kiállítás címe Deep Search, Mély-, vagy alapos kutatás. A hat mű közös vonása a művészek vizsgálódó, kutató, érdeklődő alkotói hozzáállása.
Saskia Holmkvist megbízta Svédország egyik vezető PR-ügynökségét, hogy a médiában erősítse a Göteborgs Konsthall jelenlétét, különös tekintettel az ott folytatott oktatási tevékenységekre. A mű alapötlete abból a korábbi tapasztalatból eredt, miszerint egy-egy újságcikk hatására a múzeumi látogatók száma gyakran láthatóan megnövekedett. Saskia Holmkvist a média figyelmét az egyes művészről a galéria tevékenységére terelve próbálta megvilágítani a műalkotás befogadási mechanizmusát befolyásoló tényezőket. Kiállított videoinstallációja az ügynökségben folytatott beszélgetések dokumentációja.
Beata Fransson az álmok világában kutat. Álomfogó című installációjához egyik álma egy jelenetének környezetét építette meg; egy olyan álomét, amelyben képes volt kontrollálni az eseményeket. Le lehet-e írni, meg lehet-e magyarázni az alkotás folyamatát az inspirációtól a befejezett műalkotásig vagy ez legalább annyira bonyolult feladat, mint megragadni, pontosan felidézni egy álomképet?
Johan Svensson egy másféle fikció világába invitálja a látogatót. Installációjában ijesztő baglyok és hatalmas hamburgerek üldögélnek fák között, természeti környezetben. A fogyasztói társadalom ihlette erdőben sétálót az a veszély fenyegeti, hogy a fogyasztói magatartás folytatása közben környezete őt magát is felemészti.
Johan Tirén valóság és fikció határterületeit kutatja. Videóinstallációjában felhasznál egy, a hatvanas években készült riportsorozatot, melyben a Stockholm környéki szigetvilág lakói mesélnek a környező vizek mélyén feltételezett hajóroncsokról. A történetek – a nemlétező roncsokról – helyi szóbeszéd, illetve halászok elmondásai nyomán születtek. Vajon mekkora szerep jut a történetírásban a feltételezéseknek, hiedelmeknek?
A kiállítás talán leglíraibb installációja Niklas Karlsson munkája. A galéria egyik termében színes cérnaszálak feszülnek faltól falig az ember feje fölött. A látogató a teremben sétálva változó színes „rajzolatokban” gyönyörködhet. A mű címe „Ugyanazon ég alatt”. Az ötlet Karlsson Indiában tett látogatása során született, ahol a művész alig talált az általa megszokott világra emlékeztető viszonyokat, ahhoz köthető kapcsolódási pontokat.
Kajsa Dahlberg videóinstallációjának főszereplője egy leszbikus csoport egyik tagja. A riport többek közt a társadalmi normák, az identitáskeresés, a csoporthoz tartozás, illetve a kívülállás, a szabadság kérdésköreit érinti. Hogyan kommunikáljon egy, a társadalmi normákat elutasító, illetve azoknak meg nem felelő egyén a társadalom többi tagjával, ha ehhez csak a megszokott fogalmakat használhatja?
A riportalanynak mindvégig csak a hangját halljuk, a képernyőn utcarészletek váltakoznak a szinte teljesen fekete, letakart lencsével „felvett” képekkel.