Szikra Renáta – Ian Hamilton Finlay kertje

Skócia egyik leghíresebb kortárs műalkotása (műalkotás-komplexuma) a 2006. márciusában elhunyt Ian Hamilton Finlay magánkertje. Finlayt, akit Angliában kezdetben elsősorban a konkrét költészet egyik legjelentősebb képviselőjeként tartottak számon – miközben szobrászi alkotásaival hazáján kívül Európa számos országában képviselteti magát1 – mégis kertje tette világszerte ismertté.2 1966-ban telepedett le feleségével, Sue Finlay-vel a Skót Felföld Glasgow-tól délre elterülő dombvidékén, a „Stonypath”-nak (Sziklás-ösvénynek) elnevezett farmon, melyet haláláig csak igen ritkán hagyott el. A nehezen megközelíthető kopár vidéken a javításra szoruló régi tanyaházon és gazdasági épületeken kívül akkoriban mindössze egyetlen fa volt. A birtokot a környező tanyákhoz hasonlóan juh- és marhalegelők fogták közre. A politikusok és költők közélettől való visszavonulása, az önkéntes száműzetés, melynek helyszíne a várostól távol eső villa vagy tanya, már a rómaiak idejében is a kertészkedés és a vidéki élet bukolikus örömeivel kapcsolódott össze. Plinius, Vergilius és Varro írásai szolgáltatták a mintát nemcsak a XVI. századi itáliai manierista kerteknek, hanem két évszázaddal későbbi angol utódaiknak is. A „ferme ornée” (ornamented/ornamental farm: művészien kialakított, rusztikus tanya)3 ifjabb Plinius leírását követve, a lakó és gazdasági épületek körül elterülő legelőkön és szántókon kívül formális kertet, valamint egy sziklákkal, vízesésekkel, tavakkal és ligetekkel kialakított festői ideáltájat (ruris imitatio) foglal magába. Ennek a hagyománynak örököse Finlay is, aki a hetvenes években végleg visszavonult az intézményesített kultúrát jelképező, „észak Athénjaként” emlegetett Edinburgh ellenpólusaként „Stonypath”-ról „Little Spartá”-ra (Kis Spártára) átkeresztelt birtokára, ahol negyven éven keresztül építette Alexander Pope és William Shenstone elvei nyomán, a XVIII. századi angol tájkertek, azok közül is elsősorban a moralizáló-polemikus irodalmi kertek (Stowe, Stourhead, Twickenham) mintáját követve saját „poétikus kertjét”.4 A kert „szubverzív klasszicizmusa”5 – XVIII. századi előképeihez hasonlóan – (művészet)politikai állásfoglalás: a kortárs művészeti élet, a kultúra minden területén tapasztalható szekularizáció, haszonelvűség és bürokrácia elleni tiltakozásnak tekinthető. „Egyes kerteket visszavonulónak neveznek, holott valójában támadnak” – írja Finlay a „Neoklasszicista Fegyverkezés” (Neoclassicist Rearmament) időszakában, 1978-ban, meghirdetve a „Hellenizáció Ötéves Tervét” (Five Year Hellenisation Plan)6. A fegyverkezés kiváltó oka a Scottish Art Council-lal évekig tartó, tulajdonképpen máig le nem zárt pereskedés, ami a korábban galériaként funkcionáló kerti szentély (garden temple) megadóztatása nyomán kezdődött, és valódi háborúba torkollott. Finlay elvi alapon megtagadta az adófizetést, mivel a vallásos célra használt épületek egyébként adómentességet élveznek Nagy-Britanniában. A háború következményeként a kert a nyilvánosság előtt bezárta kapuit.7 Little Sparta a klasszikus tájkert összes kertépítészeti elemét felvonultatja: a kerti szentély, grotta, liget, patak vízeséssel és híddal, tó szigettel, síremlékek, szobrok és feliratok közül semmi sem hiányzik, de mindez egy alig másfél hektárnyi területen sűrűsödik össze. A ház előkertjének részeként kiépített Süllyesztett Kert (Sunk Garden) és az Apolló-szentély előtti szabálytalan alakú kis tó, a Szentély Medence (Temple Pool) voltak az első kezdemények, melyekből a kertek füzére létrejött. Charles Jencks, akinek Univerzum-kertje (Garden of Cosmic Speculation) szintén Skócia déli részén található, kertjét a kínai kertek additív struktúrájával veti össze, ahol a folyamatos előrehaladás és a változatos összkép a kis alapterület ellenére a végtelenség – a végtelen változatosság – érzetét kelti. A kis, lehatárolt kertegységeken belül Finlay a miniatürizálás eszközével éri el ugyanezt a hatást.8 „Minden kertrészlet magába foglal egy-egy apróbb műtárgyat, amely helyi istenségként uralkodik kis birodalmán, vagy egyszerűen a »hely szellemét«9 juttatja érvényre. (...) Az emberek úgy gondolják, hogy a műtárgy a műalkotás, de ez nem igaz: a mű a kontextusba helyezett műtárgy. A műalkotás nem egy környezetéből leválasztott, izolált tárgy, hanem annak fákkal, virágokkal, növényekkel és vízzel megkomponált egysége, maga a kert.”10 Az első műtárgyak, amelyek köré a kert szerveződött, a konkrét költészeti műfaj képviselői, az egyszavas versek, azaz az egyetlen szóból (és tetszőleges hosszúságú címből) álló költemények voltak. A kőbe, fába vésett feliratok (szó-versek, aforizmák, idézetek) címét a kertben, növényekből komponált környezetük helyettesítette. A nyelvi elemek térbeli megjelenítéséhez kezdetben a tradicionális „felirat-hordozó” kerti elemeket, a padot és a napórát használta fel, később a fák ágaira függesztett, fatörzsre applikált plaketteket készített, majd sajátos emlékoszlopokat állított, ahol a gyökérzet fölé helyezett, felirattal ellátott kőlábazatból „élő oszlopként” emelkedik ki a fa. Anyaghasználatára a kő és a bronz túlsúlya jellemző. A kővésetek és az építmények szobrászokkal és kőfaragó mesteremberekkel folytatott együttműködés eredményei.11 Az antikvitás építészeti örökségének, a klasszikus formaelemeknek – mint például az oszloprendeknek és az antikva betűtípusnak véseteknél történő alkalmazása – néha meghökkentő ötvözete12 az aktuális tematikával biztosítja a kert stílusegységét. Finlay kertkoncepciójában kitüntetett szerepet kap a XVIII. századi klasszicista formanyelv megújítása. Általa válik lehetővé, hogy a letűnt „aranykor” harmóniáját, az árkádiai hagyományt a francia forradalom szigorú morális alapokon nyugvó eszméivel ötvözze. A harmóniát a terrorral, a hősi erényeket a destruktív hatalommal való egységében ábrázolja. Charles Jencks Finlay alkotásait a posztmodern nosztalgikus-moralizáló irányzatához sorolja (Leon Krier, Rita Wolff, Hans Haacke, Ron Kitaj, Paul Georges, James Valerio és Milet Andrejević műveivel állítja párhuzamba)13, melyre jellemző, hogy a múlt iránti nosztalgia nem introvertált mánia, hanem extrovertált, kreatív erő formájában jelentkezik, amely a múlt értékeit idealizálva, a jelenkort kritizálja.14 A kert struktúráját tekintve nagyobb egységekre és azokon belül alkertekre bontható. Az első, a lakóépület előtt elterülő rész egy többszörösen tagolt formális kert zárt egysége, melyet a kocsibejáró felőli két oldalán a „A cottage, a field, a plough”/”There is Happiness” felirattal ellátott kapun keresztül közelíthet meg a látogató. A Saint Just-nek tulajdonított sor „A tanya, a mező, a szántó” a kertet körülölelő világot jelképezi, a kapu pedig átvezet a kert boldog birodalmába. A Előkert (Front Garden) és az annak tengelyében kialakított Süllyesztett Kert (Sunk Garden) kőfaragványai: a járólapként földbe ágyazott versek, napórák és reliefek nagyrészt a Little Spartától oly távol eső tengert idézik.15 „A nagy fák tengerzúgással töltik meg a kertet.”16 A kert sarkában egy fatörzsre applikált MARE NOSTRUM plakett az antik világ központjára, a Földközi-tengerre utal, a Római Kert (Roman Garden) ciprusligetében a cserepes hosták (árnyékliliomok) között felállított miniatűr csatahajó-arzenál pedig a Villa d’Este hajószobrainak állít emléket. A kertben mindenütt felbukkanó hajóazonosító számok, nevek a tengert hol a halászhajók békés világaként, hol a hadihajókban17 testet öltő pusztító erő jelképeként tárják elénk.18 A Süllyesztett Kert egyik árnyas sarkában áll Poussin „Árkádiai pásztorok” („Et in Arcadia Ego”) című festményének parafrázisaként készült relief, amely a klasszikus memento mori (síremlék és koponya) helyett az Árkádiában is jelenlévő Halált egy tank-emlékművel idézi.19 Finlay iróniát sem nélkülöző hipotézise szerint a tankok és más hadijárművek álcafestése a klasszicista tájképfestészet kortárs utódja, mivel ez sem a különöset, az egyest ragadja ki az ábrázolni kívánt természeti elemek közül, hanem az általános jellemzőket erősíti. A tank álcázása – Shenstone szavaival élve – „a veszélyes komolysághoz a kellemest társítja, a fenségest a széppel, a dobokat fuvolákkal egészíti ki.”20 Poussin tájképével „álcázott” páncélosa, vagy az évszakokra jellemző növényekkel láthatatlanná tett virágos tankok21 az előkert idilli környezetében rejtőzködő hadihajókkal állíthatók párhuzamba, ahol a hajómodell méretű, II. világháborús repülőgép-anyahajók madáritatóként szolgálnak, a páncélosok (Panzerleader) teknősbékák alakját öltik magukra, a málnás és az eperágyások terepszínű karókkal és álcahálóval egészülnek ki, Apolló íj és nyílvessző helyett géppisztolyt tart kezében, lantját pedig gépágyú helyettesíti. A kert minden pontján hol lírai-elégikus, másutt akár ironizáló, játékos formában felbukkanó háziasított fegyverarzenál, az idilli felszín alatt fenyegetően meghúzódó romboló erők állandó jelenlétére utal. A militáns jelképrendszer gyakorta a hősi emblematika (heroic emblems) klasszikus stílusában jelenik meg.22 A kép és a mottó közti feszültségből fakadó, végtelen interpretációs lehetőséget magába foglaló „szabadon lebegő metafora” meditációra biztatja, de nem kényszeríti a szemlélőt.23 A heroikus múlt eszméinek átültetése az értékválsággal küzdő, a hatalmat és a hatalom erejét tabuként kezelő jelenkorba Finlay részéről provokatív gesztusnak tekinthetjük, és valóban számos támadást váltott ki; militánsnak, sőt neofasisztának bélyegezték, mert a megszokott – és ezáltal erejüket vesztett – haláljelképeket aktuális és hatásos képekkel helyettesítve, néhány műve esetében a terror és a kegyetlen erőszak (legtöbbször a könyörtelen Természet) szimbólumaként az SS jelet használta.24 A háborús szimbolika vezeti át a látogatót a lakóépület és a gazdasági épületből kialakított Apolló-szentély körül elhelyezkedő kertegységhez, mely magába foglalja Julie Kertjét (Julie’s Garden), magát a kerti templomot, a hozzá tartozó kis tavat (Temple Pool), Philemon és Baucis szentélyét (Temple of Philemon and Baucis), az Epikureuszi Konyhakertet (Epicurean Garden vagy Allotment), és a szentélyekhez kapcsolódó Vadon Kertet (Woodland Garden), mely szinte észrevétlenül olvad bele a legnagyobb méretű vízfelület, a Lochan Eck mentén kialakított tóláncolat körül elterülő ligetbe. A trikolór színeit viselő, álcahálóval borított eperágyások és a ház fala menti védett helyen sorakozó palánták cserepeinek sora fölötti piros-fehér-kék felirat: A FORRADALOM ASSZONYAI (LES FEMMES DE LA REVOLUTION) egyértelműen jelzik, hogy a Nagy Francia Forradalom eszméinek és vezető alakjainak szentelt emlékhelyen vagyunk. Rousseau, Robespierre és Saint-Just mellett Michelet, a Nagy Forradalom történetírója és Lükurgosz, a spártai törvények megalkotója, Poussin, Lorrain és Corot kap helyet Finlay hősi Pantheonjában. Az „Apollónak / Muzsikájának / Fegyvereinek / Múzsáinak” (TO APOLLO / HIS MUSIC / HIS MISSILES / HIS MUSES) szentelt templom XVIII. századi elődeinek mintáját követi. Elsősorban Stowe, a történelmen átívelő, a múltat a jelennel összekapcsoló antik és modern erényeknek dedikált kerti szentélyeinek példáját követi, és az ókori görögök által a művészetek és tudományok védnökeinek épített templomához, a „Musaea”-hoz hasonlóan „szent liget” zárja körül. Little Sparta szimbólumrendszerében Saint-Just jelenik meg Apolló képében mint a „halál arkangyala” (Michelet), akinek személyében a forradalom eszméinek tisztasága és a terror borzalma ölt testet.25 A szentély installációja minden részletében ezt a kettősséget ragadja meg. A tér középpontjában álló Erény (VIRTUE) feliratot viselő klasszikus oszloppár a „TERROR” feliratú guillotinnal áll szemben. A kerti szerszámoskamra ártatlan, hétköznapi tárgyai (az öntözőkanna, sarló, kasza, a fejsze és a vadvirágok vázája), ereklyeként piedesztálra állítva és feliratokkal ellátva forradalmi emblémává lényegülnek át.26 „A kertekkel ugyanaz a helyzet, mint a társadalmi berendezkedésekkel; vannak dolgok, amiket meg kell javítani, másokat pedig a helyükre kell rakni.” „A terror közelebb áll a teremtéshez, mint a pusztításhoz.”27 Finlay a Saint-Just képében megjelenő „Terrort” a kortárs XVIII. századi esztétikai terminológia „Sublime” (fenséges, emelkedett)28 fogalmával kapcsolja össze. A már említett miniatürizált művekkel szemben a „félelmetes szépség” ölt testet az óriásira nagyított, antik templomok romjaihoz hasonló, tonnányi töredékekből összeállított idézetben: THE PRESENT ORDER IS THE DISORDER OF THE FUTURE. SAINT-JUST (azaz: „A jelen rendje a jövő káosza” – Saint- Just), valamint a hatalmas méretű, aranyozott „Terrorista Apolló” (APOLLON TERRORISTE) Saint-Just-portréjában. A szentélytől nem messze, a főkapuhoz közeli sarokban alakította ki Finlay a rousseau-i kertideált kis alapterülete miatt csak jelzésszerűen megtestesítő Julie-Kertjét (Julie´s Garden). A Rousseau-idézeteket, Julie és Saint-Preux nevét hordozó feliratok mellett cseresznyéskosár és virágóra egészíti ki az alig néhány négyzetméternyi árnyas ligetben, mely minden részletével az „Új Héloise” főhősnőjének kertjére utal. Az „Elysée”, Julie gyümölcsöskertje zárt, bensőséges tér, „mesterséges vadon”, ahol a természetet megzabolázó emberi beavatkozás nyomát gondosan elrejtették. Finlay számára a természetes az, amit Rousseau értett rajta, tehát a „mesterséges” ellentéte, a Természet pedig a Kultúra ellenpólusa. Ellentétben az ecological art képviselte természetszemlélettel szemben Finlay az ökológiát szekularizált természetfilozófiának nevezi29 és semmiképpen sem tekinti a természetet az alapvető „Jóság” megtestesítőjének. A természet „a könyörtelen pusztítás, a tragikum birodalma”30 is, ahol az élőlények élethalálharcot vívnak egymással és amelyben „a Harmóniát a különböző elemek bizonytalan egyensúlya jelenti”.31 Little Sparta struktúrája, – a városi agorával, a közélet színterével szembehelyezett – platóni akadémia, az autonómiát, szabadságot jelképező locus amoenus, tehát a liget koncepciójára vezethető vissza. Finlay kertje a par excellence liget, amely a természet és a kultúra metszéspontjában helyezkedik el. A látogató a házat körülvevő zárt, intim hangulatú ligeteken – az Előkert, Julie Kertje, a Vadon Kert valamint a Felső- és Középső-tó körül kialakított és a legújabb kertegység fával sűrűn beültetett láncolatán – halad át, mielőtt a Lochan Eck, a kert többi kis alapterületű részletéhez viszonyítva hatalmas vízfelületén tükröződő égbolt és a távolabb elnyúló kopár domboldalak képében a végtelenre nyitott tájjal, a zabolátlan természettel találja szemben magát.
A kerti Szentély pilaszterei festett stukkóból vannak. Az oszlopcsarnok körbeveszi a Szentély Medencét, a medencében helyezkedik el a „Márványhajó” szobra.
Hypnos-relief az előkertben. Tizenegy kőbe vésett Saint-Just idézet. „Terrorista Apolló” (APOLLON TERRORISTE)
A kert délkeleti részén – zsombékos – ligetes táj patakkal, kaptárakkal a domboldalban.
A kert és a liget kultúrával átitatott természet, amely magán viseli a teremtő ember kezének nyomát. Finlay a ligetekben lakozó antik istenek helyett (vagy némely esetben azok képében), az ember és természet viszonyának problematikáját vizsgáló gondolkodóknak (művészeknek és filozófusoknak) állít emléket. A kert mint műalkotás kompozicionális egységében a Finlay által létrehozott művek, melyek között nagy számban fordulnak elő kifejezetten hommage-jellegű „ál-síremlékek”32 az organikus elemekkel kölcsönösen definiálják egymást. Egy fán elhelyezett felirat vagy a törzséhez illesztett kőtalapzat a kiválasztott fát szimbolikus jelentéssel ruházza fel, mint ahogy Dürer és a klasszicizmus festőinek (Poussin, Lorrain, Rosa, Robert és Corot) Little Sparta különböző pontjain elhelyezett, kőbe metszett szignatúrája párhuzamot von az általuk festett képeken megjelenő ideáltájak és Little Sparta ezen előképek nyomán kialakított kertrészletei között. Finlay itt is a XVIII. századi tájkertek egyik hagyományos kertalkotó elemét, az ún. „Claudian landscape”-et, azaz a klasszicista festészet (Claude Lorrain mellett Poussin, Dughet, Ruysdael, sőt Piranesi) tájképeit, az árkádiai táj toposzát ülteti át a kert valódi terébe.33 A CLAUDI vésetű kőhídról a patak mentén a jegenyével és ciprussal újonnan betelepített, vízeséssel és kőből rakott Ekloga (ECLOGE) feliratot viselő karámmal kiegészülő zsombékos tájra, s azon túl a jellegzetes skót Árkádiát övező kopár hegyekre nyílik kilátás. A Felső Tó körüli ligetben, a Claude békéje (PEACE OF CLAUDE) feliratot viselő obeliszktől nem messze kapott helyet a Nézd Poussint, halld Lorraint (SEE POUSSIN/HEAR LORRAIN) feliratú tábla, mely meghatározza a környező táj meditatív hangulatát. A Poussinre jellemző vizuális tisztaság és mozdulatlanság mellett a vibráló, atmoszférikus lorrain-i táj egyidejű jelenléte, a táj kettős olvasata köti le a látogató figyelmét.”34 A Szentély-Medence partján elhelyezett Dürer-szignatúra mellett a természet pontos megfigyelésén nyugvó művészeti ideált megtestesítő A nagy gyeprészlet eleven növényekből komponált parafrázisa látható, egy másik Dürer-szignó pedig – a medence melletti Vadon Kertben egy ágra függesztve – a festő Ádám és Éva képét idézi. A liget komplex spirituális képződmény: a szubjektivitás, a belső tudás és önismeret birodalma35 – Finlay-nél ugyanakkor művészetpolitikai állásfoglalás is. A kert műfaját imitáló, de átfogó filozófiai és művészeti koncepcióval, és ebből kifolyólag a műalkotás egységes kompozíciójával sem rendelkező szoborparkban (az egymástól és befogadó természetes környezetüktől egyaránt független műalkotások raktárában) megtestesülő szekularizálódott kortárs művészeti intézményrendszer alternatíváját nyújtja. Little Sparta liget-füzére mellett éppen a szoborparkok spiritualitást nélkülöző terében kialakított ligetek, mint amilyen az otterlói Kröller-Müller Múzeum számára készített „szent liget” hősi pantheonja36, a pistoiai Villa Celle parkjában létrehozott olajfa-liget37, de különösen a lutoni Stockwood Park, az egykori történeti kert maradványainak aktuális művészeti problémákra megoldást kereső mai átalakítása38 mutatnak példát arra, hogyan juttatható kifejezésre természet és művészet, valamint „a művészi vízió és messzetekintő politika, esztétika és etika”39 ideális társadalmakban meglévő egysége.40 Jegyzetek: 1 www.littlesparta.co.uk weboldalon a kert pontos címán, alaprajzán és fotóin kívül a kert nyitvatartásáról és a látogatás feltételeiről tájékozódhat a kert iránt érdeklődő. 2 Ian Hamilton Finlay. Works in Europe – 1972–1995 – Werke in Europa. Ed.: Zdenek Felix-Pia Simig, Cantz Verlag, 1995. 3 Kertjét bemutató fotódokumentációval és kert- szobrászati alkotásaival az utóbbi években a Tate Britain Art of the Garden (2004) és a Queens Museum of Art Down the Garden Path. The Artist’s Garden after Modernism (2005) kiállításán szerepelt. 4 A „ferme ornée” kifejezést Stephen Switzer alkal- mazta először 1742-ben „Iconographia Rustica” címmel megjelent művében Lord Bathurst és Lord Bolingbroke vidéki birtokait jellemezve. 5 Alexander Pope, aki tanácsadóként jónéhány főúri kert kialakításában (Chiswick, Cirencester) közreműködött, saját birtokán, Twickenham-ben, az ideáinak megfelelő, tökéletes kertet kísérelte meg kialakítani. Egyik legismertebb kertfilozófiai műve Lord Burlingtonhoz írt episztolája (1731), melyben a hely szellemére (Genius of the Place, genius loci) utaló híres sor található. William Shenstone 1737-ben vonult vissza „The Leasowes” nevet viselő birtokára és kertjét élete során csak ritkán hagyta el. „Kötetlen gondolatok a kertészkedésről” (Unconnected Sentences on Gardening) című művében foglalta össze kertépítészeti teóriáját, amelynek parafrázisaként Finlay is elkészítette saját „Unconnected Sentences on Gardening” és „More Detached Sentences on Gardening in the Manner of Shenstone” (További különálló gondolatok a kertészkedésről Shenstone modorában) címet viselő műveit. 6 Charles Jencks: Aphorism on the Garden of an Aphorist. Art & Design, March 1986. 21. oldal 7 Kvázi-politikai párhuzamként itt megemlíthető Breton szürrealista Központi Bizottsága. 8 Az 1983. február 4-én vívott csata – „First Battle of Little Sparta” – során a Finlay szimpatizánsok kis csapata (Saint-Just-Nemzetőrség) sikeresen védte a kapukat az adóhátralékot művek elkobzása útján rendezni kívánó hatóság kirendelt képviselője ellen, de alig másfél hónap múlva, március 15-én – „Budget Raid Day” – vereséget szenvedtek, és a végrehajtók minden mozdítható műtárgyat elvittek a szentélyből. A háborúról és a jogi procedúráról részletes beszámoló olvasható John Stathatos tanulmányában. John Stathatos: Piety and Impiety. The Little Spartan Wars. Art & Design, Art and the Garden, Vol. 12, November-December 1997. 66-69. oldal, illetve Alexander Braun: Der Krieg um Little Sparta in: Lebenskunstwerke (LKW) Kunstforum International Bd. 142. Okt–Nov. 1998. 159. oldal 9 „A képzelet növeli meg a tárgy méretét. A minia- türizálás, mely a legnagyobb és legkisebb kertek eszköztárában egyaránt megtalálható, csak a mű fizikai kiterjedésére vonatkozik, az egyéni képzelőerő, a tárgy által keltett asszociáció-füzérbe kapaszkodva, tetszés szerinti méretre növelheti a műtárgyat.” Stephen Bann: A Description of Stonypath. Journal of Garden History, Vol. 1, April–June 1981. 123. oldal 10 „Genius of the Place” (Pope). 11 Az Ian Hamilton Finlay-vel készített interjú szövegéből. Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 93. és 98. oldal 12 Állandó munkatársa, felesége mellett, többek között: Nicolas Sloan, Michael Harvey, Alexander Stoddart, Andrew Townsend és Keith Bailey. 13 A Laugier (minden lakóépület mintájául szolgáló) primitív kunyhóját idéző vízparti házikó mellett, mely az előírt oszlop-párkány-gerendázat klasszikus egységét valósítja meg, mégis libaólként funkcionál, a Lararium (a ház istenének szentelt fülke) Bernini nyomán készült aranyozott klasszikus Apolló szobrát említhetjük, amely hagyományos attribútumai helyett géppisztolyt tart kezében. 14 Charles Jencks: Aphorism on the Garden of an Aphorist. Art & Design, March 1986. 24. oldal 15 Charles Jencks: Die Postmoderne. Der neue Klassizis- mus in Kunst und Architektur. Stuttgart, 1987. 114. oldal A TERRA/MARE napóra mellett a „Egy szárazföldi kertből” (From an Inland Garden) címmel összegyűjtött szó-versek szelet és hullámokat keltve tengeri tájjá változtatják a kertet. 16 Az Ian Hamilton Finlay-vel készített interjú szövegéből. Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 88. oldal 17 A Midway-i csata, úgy tűnik példa értékü Finlay számára, mert a kert több pontján találhatunk az 1942. június 4-én, a Csendes-óceánon lezajlott ütközet emlékére állított reliefet, táblát. A japán repülőgépanyahajókon rajtaütésszerű győzelmet arató amerikai bombázók anyahajóinak neve, elsősorban az „Enterprise”, néha csak hieroglifaként nagy „E”-vel jelölve, több hajómodellen is megjelenik. A USS Nautilus és a Nuclear Sail szobrokkal atomtengeralattjárókat költöztet a kert „óceánjába”, a járólapokon felsorolt halászhajófajták pedig zsúfolt kikötőhöz teszik hasonlatossá a kertet. 18 Legutóbb a Tate St. Ives rendezett tárlatot 2004-ben a Tate Britain gyűjteményében található tengerrel és hajózással kapcsolatos műveiből. 19 1977-ben jelent meg Finlay „Lábjegyzetek egy esszéhez” (Footnotes to an Essay) című műve, melyben Erwin Panofsky: Et in Arcadia Ego: Poussin and the Elegiac Tradition (1951) című tanulmányához készíti el a tanulmányban tárgyalt Guercino, Poussin stb. festmények radikálisan modern parafrázisait. A rajzokat Stephen Bann interpretációjával együtt közli Yves Abrioux: Ian Hamilton Finlay: A Visual Primer. Edinburgh, 1985. 205-206. oldal. Finlay a nyolcvanas évek végén csatlakozik a Patrick Eyres vezette „New Arcadians” nevet viselő yorkshire-i művészcsoporthoz, akik saját folyóiratukban („New Arcadian Journal”) a nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikálják a témával kapcsolatos műveiket és tanulmányaikat. 20 Ian Hamilton Finlay: Camouflage Sentences. In Yves Abrioux: Ian Hamilton Finlay: A Visual Primer. Edinburgh, 1985. 134. oldal 21 Ian Hamilton Finlay: Taschenbuch der Panzer. Wild Hawthorn Press, 1981. 22 Ian Hamilton Finlay (with Ron Costly and John Andrew): A Wartime Garden (Little Sparta 1977–1989). Edinburgh, 1990. 23 Ezeket az emblémákat mindenki a maga módján értelmezheti, hiszen Finlay koncepciója szerint lehet „a) csak nézegetni, b) olvasni, c) teljesen figyelmen kívül hagyni, d) esetleg elolvasni és elgondolkozni a dolgon”. Ian Hamilton Finlay-t idézi John Beardsley: Earthwork and Beyond. New York, 1989. 75. oldal 24 „Azért dolgozom az SS-jellel, mert – ellentétben a »Nagy Kaszással« – jelentéssel bír számunkra, bár nyilvánvalóan a tolerálhatónál erőteljesebb jelentésről van szó. Mégsem hagyom, hogy a »political correctness« vagy más divatos trend korlátok közé szorítson. Minden történelmi korszak hihetetlenül emancipáltnak tekinti magát. Minden korszak ismeri a történelmi tabukat, de a sajátjait nem ismeri fel. A mi korszakunkban a hatalom jelenléte minden megnyilvánulási formájában tabunak számít. A hatalom azonban univerzális princípium, és nem hagyja magát egyszerűen félreállítani, csak mert az emberek egyszerűen nem akarnak róla többet beszélni. A Fenségest (Sublime) sem írhatjuk le azáltal, hogy nem említjük többet. (...) Nem akarjuk tudomásul venni, hogy léteznek, és nem tudjuk, miként kezeljük őket. (...) Ez az egész tabuk kérdése és nagyon primitív mechanizmuson alapszik. Ha valami tabunak számít, akkor az az entellektüelek számára nem kapcsolódhat a művészet fogalmához. Számukra csak a látható dolgoknak lehet jelentése.” Ian Hamilton Finlay, In Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 99-100. oldal Ezekhez a művekhez sorolhatjuk a „The Third Reich Revisited” (1982) sorozatot, vagy a Nicholas Sloannal közös alkotását, az „OSSO”-t (1987). A Finlay elleni kampányról és annak következményeiről – emiatt vonták vissza Finlaytől a „Forradalmi Kert” kivitelezésére adott megbízást, amely a francia forradalom bicentenáriumi ünnepségének keretében Versailles-ban, a Hotel des Menus Plaisirs épületétéhez csatolt emlék-kertként épült volna meg – részletesen beszámol Gavin Keeney: A revolutionary Arcadia: reading Ian Hamilton Finlay’s Un jardin révolutionnaire. Word&Image, Vol. II, 1995/3. 247-249. oldal 25 A hatalmas, aranyozott Saint-Just-fej a felső tó melleti ligetben az APOLLON TERRORISTE címet viseli. A Bernini nyomán, színesre festett farostlemezből formált mai Apolló képében Saint-Just űzi hiába az erényes Daphne alakjában menekülő tiszta forradalom ideáját. 26 A fejsze felirata például szintén Saint-Justre utal: „He spoke like an axe”/He acted like an axe” (Amit mondott, fejszecsapás volt, de amit tett, az is.) (Barére) 27 Ian Hamilton Finlay: A Placement. 1983 28 Edmund Burke: Philosophical Enquiry into the Origin of our Ideas of the Sublime and the Beautiful. 1757 29 Ian Hamilton Finlay: Unconnected Sentences on Gardening. In Yves Abrioux: Ian Hamilton Finlay: A Visual Primer. Edinburgh, 1985. 38. oldal 30 Interjú Ian Hamilton Finlay-vel. In Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 96. oldal 31 Uo. 103. o. A korábban már említett holland tájkertész, Louis G. Le Roy a spontán vegetáció keretein belül zajló harcot, a növények „gladiátorküzdelmét” használta fel kertépítő munkájában, ahol a kertformálás lényegét a harc meghosszabbítása érdekében történő beavatkozás és a beavatkozás eszközeinek szabad megválasztása jelenti, vagyis a túlburjánzó egyedek időnkénti visszanyesése. 32 A Vadon Kertben felállított Caspar David Friedrich emlékének szentelt kőpiramis, vagy a XVIII. századi tájkerti toposzt, Rousseau Ermenonville-i nyugvóhelyét a „Nyárfák-szigetét” szimbolizáló Lochan Eck-i kis sziget is ezekhez sorolható. 33 Ahogy azt Uvedale Price javasolta tanulmányában (Essay on the Picturesque, 1794) a tájképi változatosság, a „szépet” és a „fenségest” kiegészítő, szabálytalan, megkapó, kontrasztokra épülő, „festői”, azaz picturesque hatás eléréséhez. 34 Stephen Bann: A Description of Stonypath. Journal of Garden History, Vol. 1, No. 2, April-June 1981. 1136. o. 35 Gavin Keeney: The Method of Ian Hamilton Finlay. Daidalos, No. 65, September 1997. 90. o. 36 Az „Öt oszlop a Kröller-Müller számára” (Five Columns for the Kröller-Müller, Fifth Column for the Kröller-Müller, illetve Corot-Saint-Just címmel is szerepel) esetében a Lükurgosz, Rousseau, Robespierre, Michelet és Corot nevét viselő antik oszloplábazatokkal, klasszikus „ élő” oszlopokká alakított fák alkotnak zárt egységet, amelynek XVIII. századi előképei közül a leghíresebb Stowe William Kent által alkotott brit kiválóságok pantheonja, a „Temple of British Worthies”. 37 Az eredeti koncepciót az „Ünnep a ligetben” (A Celebration in the Grove), 1984 című mű tartalmazza. 38 Stockwood Park (1986–1991) részletes elemzése megtalálható Gavin Keeney és Stephen Bann tanulmányában, Gavin Keeney: The Method of Ian Hamilton Finlay. Daidalos, No. 65, September 1997. 94-97. o. ill. Stephen Bann: A Luton Arcadia: Ian Hamilton Finlay’s Contribution to the English Neoclassical Tradition. Journal of Garden History, Vol. 13, No. 1-2, 1993, 104-113. oldal 39 Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 90. oldal 40 Az utóbbi évtizedben Provance-ban tervezett Fleur de l’Air magánkert sajnos nem látogatható. A Finlay által 1961-ben saját és kortársai művészeti kiadványainak megjelentetése céljából alapított Wild Hawthorn Press publikációjában Volkmar Herre camera obscura fotóin keresztül kaphatunk képet a kert egészéről. Több mint negyven, többségükben a helyszínre készült szobrászi alkotás található, de Finlay részt vett a kert teraszos rendszerének újratervezésében, a gyümölcsös és a levendulás, valamint az olajfaliget kialakításában. A skót felföld zord éghajlati és természeti adottságait és az északi hagyományokat tükröző spártai kerttel szemben a provance-i kertben a mediterránum dús növényzete, az antikvitás öröksége kerül előtérbe. Fleur de l’Air: Garden in Provance by Ian Hamilton Finlay. John Dixon Hunt és Henry Gilonis kísérőszövegével. A szerző Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjas, az írás az OKM támogatásával készült.	Dürer-szignó a medence melletti Vadon Kertben Saint-Just szentély Az 1983. február 4-én vívott csata emlékműve. Apolló és Daphné, színes farostlemezből kimetszett szobor Bernini műve nyomán a felső tó melletti ligetből.

Skócia egyik leghíresebb kortárs műalkotása (műalkotás-komplexuma) a 2006. márciusában elhunyt Ian Hamilton Finlay magánkertje. Finlayt, akit Angliában kezdetben elsősorban a konkrét költészet egyik legjelentősebb képviselőjeként tartottak számon – miközben szobrászi alkotásaival hazáján kívül Európa számos országában képviselteti magát1 – mégis kertje tette világszerte ismertté.2
1966-ban telepedett le feleségével, Sue Finlay-vel a Skót Felföld Glasgow-tól délre elterülő dombvidékén, a „Stonypath”-nak (Sziklás-ösvénynek) elnevezett farmon, melyet haláláig csak igen ritkán hagyott el. A nehezen megközelíthető kopár vidéken a javításra szoruló régi tanyaházon és gazdasági épületeken kívül akkoriban mindössze egyetlen fa volt. A birtokot a környező tanyákhoz hasonlóan juh- és marhalegelők fogták közre.
A politikusok és költők közélettől való visszavonulása, az önkéntes száműzetés, melynek helyszíne a várostól távol eső villa vagy tanya, már a rómaiak idejében is a kertészkedés és a vidéki élet bukolikus örömeivel kapcsolódott össze. Plinius, Vergilius és Varro írásai szolgáltatták a mintát nemcsak a XVI. századi itáliai manierista kerteknek, hanem két évszázaddal későbbi angol utódaiknak is. A „ferme ornée” (ornamented/ornamental farm: művészien kialakított, rusztikus tanya)3 ifjabb Plinius leírását követve, a lakó és gazdasági épületek körül elterülő legelőkön és szántókon kívül formális kertet, valamint egy sziklákkal, vízesésekkel, tavakkal és ligetekkel kialakított festői ideáltájat (ruris imitatio) foglal magába. Ennek a hagyománynak örököse Finlay is, aki a hetvenes években végleg visszavonult az intézményesített kultúrát jelképező, „észak Athénjaként” emlegetett Edinburgh ellenpólusaként „Stonypath”-ról „Little Spartá”-ra (Kis Spártára) átkeresztelt birtokára, ahol negyven éven keresztül építette Alexander Pope és William Shenstone elvei nyomán, a XVIII. századi angol tájkertek, azok közül is elsősorban a moralizáló-polemikus irodalmi kertek (Stowe, Stourhead, Twickenham) mintáját követve saját „poétikus kertjét”.4
A kert „szubverzív klasszicizmusa”5 –
XVIII. századi előképeihez hasonlóan –
(művészet)politikai állásfoglalás: a kortárs művészeti élet, a kultúra minden területén tapasztalható szekularizáció, haszonelvűség és bürokrácia elleni tiltakozásnak tekinthető. „Egyes kerteket visszavonulónak neveznek, holott valójában támadnak” – írja Finlay a „Neoklasszicista Fegyverkezés” (Neoclassicist Rearmament) időszakában, 1978-ban, meghirdetve a „Hellenizáció Ötéves Tervét” (Five Year Hellenisation Plan)6. A fegyverkezés kiváltó oka a Scottish Art Council-lal évekig tartó, tulajdonképpen máig le nem zárt pereskedés, ami a korábban galériaként funkcionáló kerti szentély (garden temple) megadóztatása nyomán kezdődött, és valódi háborúba torkollott. Finlay elvi alapon megtagadta az adófizetést, mivel a vallásos célra használt épületek egyébként adómentességet élveznek Nagy-Britanniában. A háború következményeként
a kert a nyilvánosság előtt bezárta kapuit.7
Little Sparta a klasszikus tájkert összes kertépítészeti elemét felvonultatja: a kerti szentély, grotta, liget, patak vízeséssel és híddal, tó szigettel, síremlékek, szobrok és feliratok közül semmi sem hiányzik, de mindez egy alig másfél hektárnyi területen sűrűsödik össze. A ház előkertjének részeként kiépített Süllyesztett Kert (Sunk Garden) és az Apolló-szentély előtti szabálytalan alakú kis tó, a Szentély Medence (Temple Pool) voltak az első kezdemények, melyekből a kertek füzére létrejött. Charles Jencks, akinek Univerzum-kertje (Garden of Cosmic Speculation) szintén Skócia déli részén található, kertjét a kínai kertek additív struktúrájával veti össze, ahol a folyamatos előrehaladás és a változatos összkép a kis alapterület ellenére a végtelenség – a végtelen változatosság – érzetét kelti. A kis, lehatárolt kertegységeken belül Finlay a miniatürizálás eszközével éri el ugyanezt a hatást.8 „Minden kertrészlet magába foglal egy-egy apróbb műtárgyat, amely helyi istenségként uralkodik kis birodalmán, vagy egyszerűen a »hely szellemét«9 juttatja érvényre. (...) Az emberek úgy gondolják, hogy a műtárgy a műalkotás, de ez nem igaz: a mű a kontextusba helyezett műtárgy. A műalkotás nem egy környezetéből leválasztott, izolált tárgy, hanem annak fákkal, virágokkal, növényekkel és vízzel megkomponált egysége, maga a kert.”10 Az első műtárgyak, amelyek köré a kert szerveződött, a konkrét költészeti műfaj képviselői, az egyszavas versek, azaz az egyetlen szóból (és tetszőleges hosszúságú címből) álló költemények voltak. A kőbe, fába vésett feliratok (szó-versek, aforizmák, idézetek) címét a kertben, növényekből komponált környezetük helyettesítette. A nyelvi elemek térbeli megjelenítéséhez kezdetben a tradicionális „felirat-hordozó” kerti elemeket, a padot és a napórát használta fel, később a fák ágaira függesztett, fatörzsre applikált plaketteket készített, majd sajátos emlékoszlopokat állított, ahol a gyökérzet fölé helyezett, felirattal ellátott kőlábazatból „élő oszlopként” emelkedik ki a fa. Anyaghasználatára a kő és a bronz túlsúlya jellemző. A kővésetek és az építmények szobrászokkal és kőfaragó mesteremberekkel folytatott együttműködés eredményei.11 Az antikvitás építészeti örökségének, a klasszikus formaelemeknek – mint például az oszloprendeknek és az antikva betűtípusnak véseteknél történő alkalmazása – néha meghökkentő ötvözete12 az aktuális tematikával biztosítja a kert stílusegységét. Finlay kertkoncepciójában kitüntetett szerepet kap a XVIII. századi klasszicista formanyelv megújítása. Általa válik lehetővé, hogy a letűnt „aranykor” harmóniáját, az árkádiai hagyományt a francia forradalom szigorú morális alapokon nyugvó eszméivel ötvözze. A harmóniát a terrorral, a hősi erényeket a destruktív hatalommal való egységében ábrázolja. Charles Jencks Finlay alkotásait a posztmodern nosztalgikus-moralizáló irányzatához sorolja (Leon Krier, Rita Wolff, Hans Haacke, Ron Kitaj, Paul Georges, James Valerio és Milet Andrejević műveivel állítja párhuzamba)13, melyre jellemző, hogy a múlt iránti nosztalgia nem introvertált mánia, hanem extrovertált, kreatív erő formájában jelentkezik, amely a múlt értékeit idealizálva, a jelenkort kritizálja.14

A kert struktúráját tekintve nagyobb egységekre és azokon belül alkertekre bontható. Az első, a lakóépület előtt elterülő rész egy többszörösen tagolt formális kert zárt egysége, melyet a kocsibejáró felőli két oldalán a „A cottage, a field, a plough”/”There is Happiness” felirattal ellátott kapun keresztül közelíthet meg a látogató. A Saint Just-nek tulajdonított sor „A tanya, a mező, a szántó” a kertet körülölelő világot jelképezi, a kapu pedig átvezet a kert boldog birodalmába. A Előkert (Front Garden) és az annak tengelyében kialakított Süllyesztett Kert (Sunk Garden) kőfaragványai: a járólapként földbe ágyazott versek, napórák és reliefek nagyrészt a Little Spartától oly távol eső tengert idézik.15 „A nagy fák tengerzúgással töltik meg a kertet.”16 A kert sarkában egy fatörzsre applikált MARE NOSTRUM plakett az antik világ központjára, a Földközi-tengerre utal, a Római Kert (Roman Garden) ciprusligetében a cserepes hosták (árnyékliliomok) között felállított miniatűr csatahajó-arzenál pedig a Villa d’Este hajószobrainak állít emléket. A kertben mindenütt felbukkanó hajóazonosító számok, nevek a tengert hol a halászhajók békés világaként, hol a hadihajókban17 testet öltő pusztító erő jelképeként tárják elénk.18 A Süllyesztett Kert egyik árnyas sarkában áll Poussin „Árkádiai pásztorok” („Et in Arcadia Ego”) című festményének parafrázisaként készült relief, amely a klasszikus memento mori (síremlék és koponya) helyett az Árkádiában is jelenlévő Halált egy tank-emlékművel idézi.19
Finlay iróniát sem nélkülöző hipotézise szerint a tankok és más hadijárművek álcafestése a klasszicista tájképfestészet kortárs utódja, mivel ez sem a különöset, az egyest ragadja ki az ábrázolni kívánt természeti elemek közül, hanem az általános jellemzőket erősíti. A tank álcázása – Shenstone szavaival élve – „a veszélyes komolysághoz a kellemest társítja, a fenségest a széppel, a dobokat fuvolákkal egészíti ki.”20 Poussin tájképével „álcázott” páncélosa, vagy az évszakokra jellemző növényekkel láthatatlanná tett virágos tankok21 az előkert idilli környezetében rejtőzködő hadihajókkal állíthatók párhuzamba, ahol a hajómodell méretű, II. világháborús repülőgép-anyahajók madáritatóként szolgálnak, a páncélosok (Panzerleader) teknősbékák alakját öltik magukra, a málnás és az eperágyások terepszínű karókkal és álcahálóval egészülnek ki, Apolló íj és nyílvessző helyett géppisztolyt tart kezében, lantját pedig gépágyú helyettesíti. A kert minden pontján hol lírai-elégikus, másutt akár ironizáló, játékos formában felbukkanó háziasított fegyverarzenál, az idilli felszín alatt fenyegetően meghúzódó romboló erők állandó jelenlétére utal. A militáns jelképrendszer gyakorta a hősi emblematika (heroic emblems) klasszikus stílusában jelenik meg.22 A kép és a mottó közti feszültségből fakadó, végtelen interpretációs lehetőséget magába foglaló „szabadon lebegő metafora” meditációra biztatja, de nem kényszeríti a szemlélőt.23
A heroikus múlt eszméinek átültetése az értékválsággal küzdő, a hatalmat és a hatalom erejét tabuként kezelő jelenkorba Finlay részéről provokatív gesztusnak tekinthetjük, és valóban számos támadást váltott ki; militánsnak, sőt neofasisztának bélyegezték, mert a megszokott – és ezáltal erejüket vesztett – haláljelképeket aktuális és hatásos képekkel helyettesítve, néhány műve esetében a terror és a kegyetlen erőszak (legtöbbször a könyörtelen Természet) szimbólumaként az SS jelet használta.24

A háborús szimbolika vezeti át a látogatót a lakóépület és a gazdasági épületből kialakított Apolló-szentély körül elhelyezkedő kertegységhez, mely magába foglalja Julie Kertjét (Julie’s Garden), magát a kerti templomot, a hozzá tartozó kis tavat (Temple Pool), Philemon és Baucis szentélyét (Temple of Philemon and Baucis), az Epikureuszi Konyhakertet (Epicurean Garden vagy Allotment), és a szentélyekhez kapcsolódó Vadon Kertet (Woodland Garden), mely szinte észrevétlenül olvad bele a legnagyobb méretű vízfelület, a Lochan Eck mentén kialakított tóláncolat körül elterülő ligetbe.
A trikolór színeit viselő, álcahálóval borított eperágyások és a ház fala menti védett helyen sorakozó palánták cserepeinek sora fölötti piros-fehér-kék felirat: A FORRADALOM ASSZONYAI (LES FEMMES DE LA REVOLUTION) egyértelműen jelzik, hogy a Nagy Francia Forradalom eszméinek és vezető alakjainak szentelt emlékhelyen vagyunk. Rousseau, Robespierre és Saint-Just mellett Michelet, a Nagy Forradalom történetírója és Lükurgosz, a spártai törvények megalkotója, Poussin, Lorrain és Corot kap helyet Finlay hősi Pantheonjában. Az „Apollónak / Muzsikájának / Fegyvereinek / Múzsáinak” (TO APOLLO / HIS MUSIC / HIS MISSILES / HIS MUSES) szentelt templom XVIII. századi elődeinek mintáját követi. Elsősorban Stowe, a történelmen átívelő, a múltat a jelennel összekapcsoló antik és modern erényeknek dedikált kerti szentélyeinek példáját követi, és az ókori görögök által a művészetek és tudományok védnökeinek épített templomához, a „Musaea”-hoz hasonlóan „szent liget” zárja körül. Little Sparta szimbólumrendszerében Saint-Just jelenik meg Apolló képében mint a „halál arkangyala” (Michelet), akinek személyében a forradalom eszméinek tisztasága és a terror borzalma ölt testet.25 A szentély installációja minden részletében ezt a kettősséget ragadja meg. A tér középpontjában álló Erény (VIRTUE) feliratot viselő klasszikus oszloppár a „TERROR” feliratú guillotinnal áll szemben. A kerti szerszámoskamra ártatlan, hétköznapi tárgyai (az öntözőkanna, sarló, kasza, a fejsze és a vadvirágok vázája), ereklyeként piedesztálra állítva és feliratokkal ellátva forradalmi emblémává lényegülnek át.26 „A kertekkel ugyanaz a helyzet, mint a társadalmi berendezkedésekkel; vannak dolgok, amiket meg kell javítani, másokat pedig a helyükre kell rakni.” „A terror közelebb áll a teremtéshez, mint a pusztításhoz.”27 Finlay a Saint-Just képében megjelenő „Terrort” a kortárs XVIII. századi esztétikai terminológia „Sublime” (fenséges, emelkedett)28 fogalmával kapcsolja össze. A már említett miniatürizált művekkel szemben a „félelmetes szépség” ölt testet az óriásira nagyított, antik templomok romjaihoz hasonló, tonnányi töredékekből összeállított idézetben: THE PRESENT ORDER IS THE DISORDER OF THE FUTURE. SAINT-JUST (azaz: „A jelen rendje a jövő káosza” – Saint-
Just), valamint a hatalmas méretű, aranyozott „Terrorista Apolló” (APOLLON
TERRORISTE) Saint-Just-portréjában.
A szentélytől nem messze, a főkapuhoz közeli sarokban alakította ki Finlay a rousseau-i kertideált kis alapterülete miatt csak jelzésszerűen megtestesítő Julie-Kertjét (Julie´s Garden). A Rousseau-idézeteket, Julie és Saint-Preux nevét hordozó feliratok mellett cseresznyéskosár és virágóra egészíti ki az alig néhány négyzetméternyi árnyas ligetben, mely minden részletével az „Új Héloise” főhősnőjének kertjére utal. Az „Elysée”, Julie gyümölcsöskertje zárt, bensőséges tér, „mesterséges vadon”, ahol a természetet megzabolázó emberi beavatkozás nyomát gondosan elrejtették.
Finlay számára a természetes az, amit Rousseau értett rajta, tehát a „mesterséges” ellentéte, a Természet pedig a Kultúra ellenpólusa. Ellentétben az ecological art képviselte természetszemlélettel szemben Finlay az ökológiát szekularizált természetfilozófiának nevezi29 és semmiképpen sem tekinti a természetet az alapvető „Jóság” megtestesítőjének. A természet „a könyörtelen pusztítás, a tragikum birodalma”30 is, ahol az élőlények élethalálharcot vívnak egymással és amelyben „a Harmóniát a különböző elemek bizonytalan egyensúlya jelenti”.31 Little Sparta struktúrája, – a városi agorával, a közélet színterével szembehelyezett – platóni akadémia, az autonómiát, szabadságot jelképező locus amoenus, tehát a liget koncepciójára vezethető vissza. Finlay kertje a par excellence liget, amely a természet és a kultúra metszéspontjában helyezkedik el. A látogató a házat körülvevő zárt, intim hangulatú ligeteken – az Előkert, Julie Kertje, a Vadon Kert valamint a Felső- és Középső-tó körül kialakított és a legújabb kertegység fával sűrűn beültetett láncolatán – halad át, mielőtt a Lochan Eck, a kert többi kis alapterületű részletéhez viszonyítva hatalmas vízfelületén tükröződő égbolt és a távolabb elnyúló kopár domboldalak képében a végtelenre nyitott tájjal, a zabolátlan természettel találja szemben magát.

A kerti Szentély pilaszterei festett stukkóból vannak. Az oszlopcsarnok körbeveszi a Szentély Medencét, a medencében helyezkedik el a „Márványhajó” szobra.

Hypnos-relief az előkertben.

Tizenegy kőbe vésett Saint-Just idézet.

„Terrorista Apolló” (APOLLON TERRORISTE)

A kert délkeleti részén – zsombékos – ligetes táj patakkal, kaptárakkal a domboldalban.

A kert és a liget kultúrával átitatott természet, amely magán viseli a teremtő ember kezének nyomát. Finlay a ligetekben lakozó antik istenek helyett (vagy némely esetben azok képében), az ember és természet viszonyának problematikáját vizsgáló gondolkodóknak (művészeknek és filozófusoknak) állít emléket. A kert mint műalkotás kompozicionális egységében a Finlay által létrehozott művek, melyek között nagy számban fordulnak elő kifejezetten hommage-jellegű „ál-síremlékek”32 az organikus elemekkel kölcsönösen definiálják egymást. Egy fán elhelyezett felirat vagy a törzséhez illesztett kőtalapzat a kiválasztott fát szimbolikus jelentéssel ruházza fel, mint ahogy Dürer és a klasszicizmus festőinek (Poussin, Lorrain, Rosa, Robert és Corot) Little Sparta különböző pontjain elhelyezett, kőbe metszett szignatúrája párhuzamot von az általuk festett képeken megjelenő ideáltájak és Little Sparta ezen előképek nyomán kialakított kertrészletei között. Finlay itt is a XVIII. századi tájkertek egyik hagyományos kertalkotó elemét, az ún. „Claudian landscape”-et, azaz a klasszicista festészet (Claude Lorrain mellett Poussin, Dughet, Ruysdael, sőt Piranesi) tájképeit, az árkádiai táj toposzát ülteti át a kert valódi terébe.33 A CLAUDI vésetű kőhídról a patak mentén a jegenyével és ciprussal újonnan betelepített, vízeséssel és kőből rakott Ekloga (ECLOGE) feliratot viselő karámmal kiegészülő zsombékos tájra, s azon túl a jellegzetes skót Árkádiát övező kopár hegyekre nyílik kilátás.
A Felső Tó körüli ligetben, a Claude békéje (PEACE OF CLAUDE) feliratot viselő obeliszktől nem messze kapott helyet a Nézd Poussint, halld Lorraint (SEE POUSSIN/HEAR LORRAIN) feliratú tábla, mely meghatározza a környező táj meditatív hangulatát. A Poussinre jellemző vizuális tisztaság és mozdulatlanság mellett a vibráló, atmoszférikus lorrain-i táj egyidejű jelenléte, a táj kettős olvasata köti le a látogató figyelmét.”34 A Szentély-Medence partján elhelyezett Dürer-szignatúra mellett a természet pontos megfigyelésén nyugvó művészeti ideált megtestesítő A nagy gyeprészlet eleven növényekből komponált parafrázisa látható, egy másik Dürer-szignó pedig – a medence melletti Vadon Kertben egy ágra függesztve – a festő Ádám és Éva képét idézi.

A liget komplex spirituális képződmény: a szubjektivitás, a belső tudás és önismeret birodalma35 – Finlay-nél ugyanakkor művészetpolitikai állásfoglalás is. A kert műfaját imitáló, de átfogó filozófiai és művészeti koncepcióval, és ebből kifolyólag a műalkotás egységes kompozíciójával sem rendelkező szoborparkban (az egymástól és befogadó természetes környezetüktől egyaránt független műalkotások raktárában) megtestesülő szekularizálódott kortárs művészeti intézményrendszer alternatíváját
nyújtja. Little Sparta liget-füzére mellett éppen a szoborparkok spiritualitást nélkülöző terében kialakított ligetek, mint amilyen az otterlói Kröller-Müller Múzeum számára készített „szent liget” hősi pantheonja36, a pistoiai Villa Celle parkjában létrehozott olajfa-liget37, de különösen a lutoni Stockwood Park, az egykori történeti kert maradványainak aktuális művészeti problémákra megoldást kereső mai átalakítása38 mutatnak példát arra, hogyan juttatható kifejezésre természet és művészet, valamint „a művészi vízió és messzetekintő politika, esztétika és etika”39 ideális társadalmakban meglévő egysége.40

Jegyzetek:
1 www.littlesparta.co.uk weboldalon a kert pontos
címán, alaprajzán és fotóin kívül a kert nyitvatartásáról és a látogatás feltételeiről tájékozódhat a kert iránt érdeklődő.
2 Ian Hamilton Finlay. Works in Europe – 1972–1995 –
Werke in Europa. Ed.: Zdenek Felix-Pia Simig, Cantz Verlag, 1995.
3 Kertjét bemutató fotódokumentációval és kert-
szobrászati alkotásaival az utóbbi években a Tate Britain Art of the Garden (2004) és a Queens Museum of Art Down the Garden Path. The Artist’s Garden after Modernism (2005) kiállításán szerepelt.
4 A „ferme ornée” kifejezést Stephen Switzer alkal-
mazta először 1742-ben „Iconographia Rustica” címmel megjelent művében Lord Bathurst és Lord Bolingbroke vidéki birtokait jellemezve.
5 Alexander Pope, aki tanácsadóként jónéhány főúri
kert kialakításában (Chiswick, Cirencester) közreműködött, saját birtokán, Twickenham-ben, az ideáinak megfelelő, tökéletes kertet kísérelte meg kialakítani. Egyik legismertebb kertfilozófiai műve Lord Burlingtonhoz írt episztolája (1731), melyben a hely szellemére (Genius of the Place, genius loci) utaló híres sor található. William Shenstone 1737-ben vonult vissza „The Leasowes” nevet viselő birtokára és kertjét élete során csak ritkán hagyta el. „Kötetlen gondolatok a kertészkedésről” (Unconnected Sentences on Gardening) című művében foglalta össze kertépítészeti teóriáját, amelynek parafrázisaként Finlay is elkészítette saját „Unconnected Sentences on Gardening” és „More Detached Sentences on Gardening in the Manner of Shenstone” (További különálló gondolatok a kertészkedésről Shenstone modorában) címet viselő műveit.
6 Charles Jencks: Aphorism on the Garden of an
Aphorist. Art & Design, March 1986. 21. oldal
7 Kvázi-politikai párhuzamként itt megemlíthető
Breton szürrealista Központi Bizottsága.
8 Az 1983. február 4-én vívott csata – „First Battle of
Little Sparta” – során a Finlay szimpatizánsok kis csapata (Saint-Just-Nemzetőrség) sikeresen védte a kapukat az adóhátralékot művek elkobzása útján rendezni kívánó hatóság kirendelt képviselője ellen, de alig másfél hónap múlva, március 15-én – „Budget Raid Day” – vereséget szenvedtek, és a végrehajtók minden mozdítható műtárgyat elvittek a szentélyből. A háborúról és a jogi procedúráról részletes beszámoló olvasható John Stathatos tanulmányában. John Stathatos: Piety and Impiety. The Little Spartan Wars. Art & Design, Art and the Garden, Vol. 12, November-December 1997. 66-69. oldal, illetve Alexander Braun: Der Krieg um Little Sparta in: Lebenskunstwerke (LKW) Kunstforum International Bd. 142. Okt–Nov. 1998. 159. oldal
9 „A képzelet növeli meg a tárgy méretét. A minia-
türizálás, mely a legnagyobb és legkisebb kertek eszköztárában egyaránt megtalálható, csak a mű fizikai kiterjedésére vonatkozik, az egyéni képzelőerő, a tárgy által keltett asszociáció-füzérbe kapaszkodva, tetszés szerinti méretre növelheti a műtárgyat.” Stephen Bann: A Description of Stonypath. Journal of Garden History, Vol. 1, April–June 1981. 123. oldal
10 „Genius of the Place” (Pope).
11 Az Ian Hamilton Finlay-vel készített interjú
szövegéből. Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 93. és 98. oldal
12 Állandó munkatársa, felesége mellett, többek között:
Nicolas Sloan, Michael Harvey, Alexander Stoddart, Andrew Townsend és Keith Bailey.
13 A Laugier (minden lakóépület mintájául szolgáló)
primitív kunyhóját idéző vízparti házikó mellett, mely az előírt oszlop-párkány-gerendázat klasszikus egységét valósítja meg, mégis libaólként funkcionál, a Lararium (a ház istenének szentelt fülke) Bernini nyomán készült aranyozott klasszikus Apolló szobrát említhetjük, amely hagyományos attribútumai helyett géppisztolyt tart kezében.
14 Charles Jencks: Aphorism on the Garden of an
Aphorist. Art & Design, March 1986. 24. oldal
15 Charles Jencks: Die Postmoderne. Der neue Klassizis-
mus in Kunst und Architektur. Stuttgart, 1987. 114. oldal
A TERRA/MARE napóra mellett a „Egy szárazföldi kertből” (From an Inland Garden) címmel összegyűjtött szó-versek szelet és hullámokat keltve tengeri tájjá változtatják a kertet.
16 Az Ian Hamilton Finlay-vel készített interjú
szövegéből. Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 88. oldal
17 A Midway-i csata, úgy tűnik példa értékü Finlay
számára, mert a kert több pontján találhatunk az 1942. június 4-én, a Csendes-óceánon lezajlott ütközet emlékére állított reliefet, táblát. A japán repülőgépanyahajókon rajtaütésszerű győzelmet arató amerikai bombázók anyahajóinak neve, elsősorban az „Enterprise”, néha csak hieroglifaként nagy „E”-vel jelölve, több hajómodellen is megjelenik. A USS Nautilus és a Nuclear Sail szobrokkal atomtengeralattjárókat költöztet a kert „óceánjába”, a járólapokon felsorolt halászhajófajták pedig zsúfolt kikötőhöz teszik hasonlatossá a kertet.
18 Legutóbb a Tate St. Ives rendezett tárlatot 2004-ben
a Tate Britain gyűjteményében található tengerrel és hajózással kapcsolatos műveiből.
19 1977-ben jelent meg Finlay „Lábjegyzetek egy
esszéhez” (Footnotes to an Essay) című műve, melyben Erwin Panofsky: Et in Arcadia Ego: Poussin and the Elegiac Tradition (1951) című tanulmányához készíti el a tanulmányban tárgyalt Guercino, Poussin stb. festmények radikálisan modern parafrázisait.
A rajzokat Stephen Bann interpretációjával együtt közli Yves Abrioux: Ian Hamilton Finlay: A Visual Primer. Edinburgh, 1985. 205-206. oldal. Finlay a nyolcvanas évek végén csatlakozik a Patrick Eyres vezette „New Arcadians” nevet viselő yorkshire-i művészcsoporthoz, akik saját folyóiratukban („New Arcadian Journal”) a nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikálják
a témával kapcsolatos műveiket és tanulmányaikat.
20 Ian Hamilton Finlay: Camouflage Sentences. In Yves
Abrioux: Ian Hamilton Finlay: A Visual Primer.
Edinburgh, 1985. 134. oldal
21 Ian Hamilton Finlay: Taschenbuch der Panzer. Wild Hawthorn Press, 1981.
22 Ian Hamilton Finlay (with Ron Costly and John
Andrew): A Wartime Garden (Little Sparta 1977–1989). Edinburgh, 1990.
23 Ezeket az emblémákat mindenki a maga módján
értelmezheti, hiszen Finlay koncepciója szerint lehet „a) csak nézegetni, b) olvasni, c) teljesen figyelmen kívül hagyni, d) esetleg elolvasni és elgondolkozni a dolgon”. Ian Hamilton Finlay-t idézi John Beardsley: Earthwork and Beyond. New York, 1989. 75. oldal
24 „Azért dolgozom az SS-jellel, mert – ellentétben a
»Nagy Kaszással« – jelentéssel bír számunkra, bár nyilvánvalóan a tolerálhatónál erőteljesebb jelentésről van szó. Mégsem hagyom, hogy a »political correctness« vagy más divatos trend korlátok közé szorítson. Minden történelmi korszak hihetetlenül emancipáltnak tekinti magát. Minden korszak ismeri a történelmi tabukat, de a sajátjait nem ismeri fel.
A mi korszakunkban a hatalom jelenléte minden megnyilvánulási formájában tabunak számít. A hatalom azonban univerzális princípium, és nem hagyja magát egyszerűen félreállítani, csak mert az emberek egyszerűen nem akarnak róla többet beszélni.
A Fenségest (Sublime) sem írhatjuk le azáltal, hogy nem említjük többet. (...) Nem akarjuk tudomásul venni, hogy léteznek, és nem tudjuk, miként kezeljük őket. (...) Ez az egész tabuk kérdése és nagyon primitív mechanizmuson alapszik. Ha valami tabunak számít, akkor az az entellektüelek számára nem kapcsolódhat a művészet fogalmához. Számukra csak a látható dolgoknak lehet jelentése.” Ian Hamilton Finlay, In Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 99-100. oldal
Ezekhez a művekhez sorolhatjuk a „The Third Reich Revisited” (1982) sorozatot, vagy a Nicholas Sloannal közös alkotását, az „OSSO”-t (1987). A Finlay elleni kampányról és annak következményeiről – emiatt vonták vissza Finlaytől a „Forradalmi Kert” kivitelezésére adott megbízást, amely a francia forradalom bicentenáriumi ünnepségének keretében Versailles-ban, a Hotel des Menus Plaisirs épületétéhez csatolt emlék-kertként épült volna meg – részletesen beszámol Gavin Keeney: A revolutionary Arcadia: reading Ian Hamilton Finlay’s Un jardin révolutionnaire. Word&Image, Vol. II, 1995/3. 247-249. oldal
25 A hatalmas, aranyozott Saint-Just-fej a felső tó
melleti ligetben az APOLLON TERRORISTE címet viseli. A Bernini nyomán, színesre festett farostlemezből formált mai Apolló képében Saint-Just űzi hiába az erényes Daphne alakjában menekülő tiszta forradalom ideáját.
26 A fejsze felirata például szintén Saint-Justre utal:
„He spoke like an axe”/He acted like an axe” (Amit mondott, fejszecsapás volt, de amit tett, az is.) (Barére)
27 Ian Hamilton Finlay: A Placement. 1983
28 Edmund Burke: Philosophical Enquiry into the
Origin of our Ideas of the Sublime and the Beautiful. 1757
29 Ian Hamilton Finlay: Unconnected Sentences on
Gardening. In Yves Abrioux: Ian Hamilton Finlay:
A Visual Primer. Edinburgh, 1985. 38. oldal
30 Interjú Ian Hamilton Finlay-vel. In Udo Weilacher:
Zwischen Landschaftsarchitektur und Land Art. Basel, 1996. 96. oldal
31 Uo. 103. o. A korábban már említett holland tájkertész,
Louis G. Le Roy a spontán vegetáció keretein belül zajló harcot, a növények „gladiátorküzdelmét” használta fel kertépítő munkájában, ahol a kertformálás lényegét a harc meghosszabbítása érdekében történő beavatkozás és a beavatkozás eszközeinek szabad megválasztása jelenti, vagyis a túlburjánzó egyedek időnkénti visszanyesése.
32 A Vadon Kertben felállított Caspar David Friedrich
emlékének szentelt kőpiramis, vagy a XVIII. századi tájkerti toposzt, Rousseau Ermenonville-i nyugvóhelyét a „Nyárfák-szigetét” szimbolizáló Lochan Eck-i kis sziget is ezekhez sorolható.
33 Ahogy azt Uvedale Price javasolta tanulmányában
(Essay on the Picturesque, 1794) a tájképi változatosság, a „szépet” és a „fenségest” kiegészítő, szabálytalan, megkapó, kontrasztokra épülő, „festői”, azaz picturesque hatás eléréséhez.
34 Stephen Bann: A Description of Stonypath. Journal of Garden History, Vol. 1, No. 2, April-June 1981. 1136. o.
35 Gavin Keeney: The Method of Ian Hamilton Finlay. Daidalos, No. 65, September 1997. 90. o.
36 Az „Öt oszlop a Kröller-Müller számára” (Five Columns
for the Kröller-Müller, Fifth Column for the Kröller-Müller, illetve Corot-Saint-Just címmel is szerepel) esetében a Lükurgosz, Rousseau, Robespierre, Michelet és Corot nevét viselő antik oszloplábazatokkal, klasszikus „ élő” oszlopokká alakított fák alkotnak zárt egységet, amelynek XVIII. századi előképei közül a leghíresebb Stowe William Kent által alkotott brit kiválóságok pantheonja, a „Temple of British Worthies”.
37 Az eredeti koncepciót az „Ünnep a ligetben”
(A Celebration in the Grove), 1984 című mű
tartalmazza.
38 Stockwood Park (1986–1991) részletes elemzése
megtalálható Gavin Keeney és Stephen Bann tanulmányában, Gavin Keeney: The Method of Ian Hamilton Finlay. Daidalos, No. 65, September 1997. 94-97. o.
ill. Stephen Bann: A Luton Arcadia: Ian Hamilton Finlay’s Contribution to the English Neoclassical Tradition. Journal of Garden History, Vol. 13, No. 1-2, 1993, 104-113. oldal
39 Udo Weilacher: Zwischen Landschaftsarchitektur
und Land Art. Basel, 1996. 90. oldal
40 Az utóbbi évtizedben Provance-ban tervezett
Fleur de l’Air magánkert sajnos nem látogatható.
A Finlay által 1961-ben saját és kortársai művészeti kiadványainak megjelentetése céljából alapított Wild Hawthorn Press publikációjában Volkmar Herre camera obscura fotóin keresztül kaphatunk képet a kert egészéről. Több mint negyven, többségükben a helyszínre készült szobrászi alkotás található, de Finlay részt vett a kert teraszos rendszerének újratervezésében, a gyümölcsös és a levendulás, valamint az olajfaliget kialakításában. A skót felföld zord éghajlati és természeti adottságait és az északi hagyományokat tükröző spártai kerttel szemben a provance-i kertben a mediterránum dús növényzete, az antikvitás öröksége kerül előtérbe. Fleur de l’Air: Garden in Provance by Ian Hamilton Finlay. John Dixon Hunt és Henry Gilonis kísérőszövegével.

A szerző Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjas, az írás az OKM támogatásával készült.

Dürer-szignó a medence melletti Vadon Kertben

Saint-Just szentély

Az 1983. február 4-én vívott csata emlékműve.

Apolló és Daphné,
színes farostlemezből kimetszett szobor Bernini műve nyomán a felső tó melletti ligetből.