Varsó, Wrocław, Brno és Trnava után érkezett Budapestre Katarzyna Kozyra
A művészetben az álmok valóra válnak című kiállítása. Kozyra nem először mutatkozik be Magyarországon. 1997-ben a Műcsarnokban a lengyel sajtóban botrányt kavaró Állatpiramis című munkája, 2003-ban a Ludwig Múzeum régi épületében Tavaszi áldozat című videóprojektje volt látható.
A mostani kiállítás Kozyra több, mint harminc, 2003 és 2006 között videóra rögzített munkáját mutatja be. A művész különböző „női” szerepekbe bújását, ezek „megtanulásának” folyamatát követi nyomon. Kozyra két mentor segítségével közeledik ezekhez a szerepekhez, identitásokhoz. Michel Gosewisch, a Gloria Viagraként ismert berlini transzvesztita előadóművésztől (drag queentől) próbálja meg elsajátítani az „igazi nőiességet”, míg a Maestro álnevű Grzegorz Pitułejtől énekórákat vesz. A bemutatott videók azonban nem csak a tanulási folyamatokat „dokumentálják”. A három szereplő, Kozyra, Gloria és a Maestro különböző konfigurációi (hol mindhárman változatos szerepekben, hol csak ketten, hol csak Kozyra) további valóságrétegekbe vezetik a nézőt. A két tanár „világának” bemutatásán kívül (az éjszakai meleg klub, illetve az opera) jól ismert narratívákat is felidéznek, úgy mint a Hófehérke-történet (Téli mese); továbbá Kozyra kiaknázza — többek között — a Madonna-ikonográfiát és -kultuszt (Pelagói Madonna), de kipróbálja a popsztárságot is (Cheerleader). E tanulmányban azt a jelenséget szeretném szemléltetni, melynek során Kozyra teljesen elbizonytalanítja a „valóságot”, a „képzeletet”, a „valódit” és a „nem valódit”, illetve az ezek közti határt, miközben a társadalmi nemet (gender) társadalmilag, illetve kulturálisan konstruáltnak, rögzítetlennek és performatívank mutatja be.
A Kozyra videóiban megjelenő társadalmi nemi szerepek performatív jellegének bizonyításához Judith Butler elméleti meglátásait kölcsönzöm, amelyek a nyelvészeti pragmatizmusból eredeztethetőek. A nyelvfilozófus John. L. Austin a hétköznapi beszédben megkülönböztet olyan kifejezéseket, amelyek cselekvést eredményeznek. A Tetten ért szavak című munkájában ezeket performatív mondatoknak, megnyilatkozásoknak nevezi, és így határozza meg őket: „olyanok, hogy semmit sem írnak le vagy állapítanak meg [...] nem igazak vagy hamisak, és a mondat kimondása önmagában egy cselekvés elvégzése vagy annak része”. Több példamondatot is említ Austin, az egyik ezek közül: „Ezt a hajót Queen Elizabethnek nevezem el!” Ez a mondat nem ténymegállapítás, ennek a kijelentésnek nincs igazságértéke, tehát nem lehet rá azt mondani, hogy igaz vagy hamis. Az viszont megállapítható, hogy a mondat kiejtésével a beszélő „én” elkereszteli a hajót Queen Elizabethnek, nevet ad, egy cselekvést végez (performál): ettől fogva így fogják ezt a hajót hívni.
Judith Butler a Problémás nem című könyvében kifejti, hogy a társadalmi nem (gender) létrejöttének esetében a performativitás nem egyedi esetet jelöl, hanem „ismétlés és rituálé” eredménye, „valamilyenné válás folyamata”; valamint, hogy a társadalmi nem egy olyan nem stabil identitás, amely „stilizált ismétlésen keresztül”, bizonyos „normák citálásán” révén naturalizálódik, szilárdul meg a társadalomban. Vagyis a „nőiség” eléréséhez nem kell más tenni, csak megismételni bizonyos „előadásokat”, mint például a nők esetében a smink vagy a szoknya többszöri felvétele. Ez a „beöltözés”, pontosan az ismétlések által hat „természetesnek”. Bollobás Enikő az irodalmi szövegekben megjelenő női, meleg és nem fehér alakokról szóló tanulmányában egy helyen így fogalmaz a társadalmi nem létrejöttéről: a nőiség „performatív módon lesz előidézve, akár a performatív igék által a cselekedet.
Kozyra is performatív módon válik „nőiessé”. Non so più peep-showszerűen berendezett, több filmből álló videóinstallációjának (korábban labirintusszerű térben mutatták be) egyik darabján, a Make-up címűn mutatkozik meg talán a legevidensebben a társadalmi nem e performatív jellege. A közel tizenkét perces videón a néző szemtanúja lesz annak, hogy a tükör előtt a fellépésre (?) készülődő Gloria Viagra miként tanítja Kozyrát a sminkelésre, a megfelelő ruha kiválasztására, egyszóval a „nőiességre”. Egyúttal azt is észre kell vennünk, hogy nem csak Kozyra, de Gloria Viagra is „nővé” válik ugyanazon performatív aktusok eredményeként.
Judith Butler a transzvesztizmussal, a draggel, a transzszexualizmussal szintén több munkájában foglalkozik, hiszen e jelenségek elemzésének segítségével képes feltárnia társadalmi nem (gender) konstruált és egyben performatív voltát. Butler azt írja, hogy a transzvesztita (vagy hasonló kategóriák) felbukkanásával a társadalmi nem „valódisága válságba kerül”, mivel bizonytalanná válik a „valódi” és a „nem valódi” közötti különbség. Butler azonban arra is figyelmeztet, hogy egy transzvesztita megjelenése nem feltétlenül felforgató hatású, tehát nem feltétlenül reflektál kritikailag a társadalmi nem illuzórikus, konstruált mivoltára, hanem „reidealizálhatja” is azt, megerősítheti, felerősítheti a társadalmi normákat. Itt szeretném megjegyezni Bollobás Enikőnek a performanszról írott meglátását, amely szintén megkülönbözteti a performatív identitások létrejöttének felforgató erejét. (A performansz szót jelen esetben nem a művészeti ágra, a performance-művészetre kell vonatkoztatni). Bollobás azt érti performanszon, amikor az irodalmi női, meleg és nem fehér alakok performatív folyamat eredményeként jönnek létre, de a „társadalmi normáként rögzült forgatókönyv szöveghű lejátszását” adják, így ezek az alakok a (hagyományos) tárgy és nem az alany pozíciójában keletkeznek, vagyis olyan alakok, akik nem látnak, nem beszélnek, nem cselekszenek.
Akkor azonban, ha felforgatóként, a normától eltérő (vagyis alany pozíciójában létrejövőként) értelmezhető a transzvesztita és a „keresztbe öltözés” (cross-dressing, azaz férfi nőnek öltözve vagy fordítva), akkor a társadalmi nem „imitációjával” — ahogy Butler megjegyzi — magának a társadalmi nemnek „egy eredet nélküli” imitáló szerkezetét és esetlegességét” hozza a felszínre.
Kozyra pontosan Butler értelmezéseit tette láthatóvá a Megjelenés Gloria Viagra klónjaként az About Beauty című kiállítás megnyitóján című filmre rögzített kriptoperformanszon, ahol — miként azt a cím is megjelöli — Kozyra Gloria Viagrával megegyező ruhában, cipőben, parókában, sminkben érkezik annak a kiállításnak megnyitójára, ahol Kozyra Tavaszi áldozatát is bemutatták. Egyrészt az, hogy a drag queen és Kozyra egy időben, egymás mellett ugyanazt viselik, arról árulkodik, hogy míg a paróka, a póthaj, a maszk idegennek, nem megszokottnak tűnik egy, a társadalomban hagyományosan férfinek tekintett személyen, testen; addig ugyanezek „természetesnek” rendben és helyénvalónak hatnak egy női testen. Így elmondható, hogy Kozyra a „nőisséget” konstruktumnak, megalkotottnak mutatja. Ez azzal is bizonyítható, hogy Kozyra és Gloria Viagra azonos megjelenése elbizonytalanítja, destabilizálja a határt a „valódi” és a „nem valódi” között (ki a „valódibb” nő? — kérdezhetnénk), illetve radikálisan felfedi a társadalmi nem (gender) eredetnélküliségét, hiszen Kozyra Gloria Viagrát, egy transzvesztitát imitál, klónoz, a drag queen pedig a „nőiség” kategóriáját imitálja, tehát Kozyrát is, aki „valójában” a „nőis(es)éget” hívatott megtestesíteni (ki az „eredetibb” nő?). Vagyis Katarzyna Kozyra videójából az is kiolvasható, hogy a társadalmi nem egy eredet nélküli, performatív, nem referenciális konstruktum, amelyet a társadalom, a kultúra hozott létre.
Katarzyna Kozyra
Pelagói Madonna, 2005, fotó: F. Cavallucci, © Katarzyna Kozyra
Katarzyna Kozyra
Fassadenconcerto, Kunsthalle, Wien, 2005, részlet a videóból, © Katarzyna Kozyra
Katarzyna Kozyra
Il Castrato (A kasztrált), Teatro San Leonardo, Bologna, 2006, fotó: M. Oliva Soto, © Katarzyna Kozyra
Hasonlóképpen jár el a Cheerleader című videóklipben is, ahol a mai (amerikai) popsztárság, popkultúra adja a keretet. Kozyra pomponlánynak öltözve előadja az amerikai énekesnő, Gwen Stefani „What You Wainting For” című számát egy férfiöltözőben. (Gwen Stefani ehhez a számához más tematikájú klipet forgatott, azonban az énekesnő is használta a soron következő kislemezének a videoklipjéhez a pomponlány szerepét, imidzsét, mégpedig a Hollaback Girlben). Katarzyna Kozyra a pomponlányból, aki a klip elején, a már jól ismert vörös parókában ugyanúgy húzza maga után a bőröndjét, mint Gloria Viagra a Gloria csodálata című videóban, ami a Negyedóra című performanszhoz készült; hirtelen a Díva-reinkarnációban viselt jelmezét ölti magára. Míg a táncoló pomponlány nem keltette fel az öltözőben lévő férfiak érdeklődését, addig az pomponlány „ideális” női testétől eltérő kövér, mezítelen test figyelmet parancsol. Kozyra azonban tovább változik, és a Kasztrált (Il Castrato) nyitó jeleneteiben feltűnő „férfi” (?) szerepébe bújik. A nemi szerve előtt a születésnapi bulin már bemutatott műpénisz látható, nyakában egy fehér törölköző. Ezzel az utolsó szerepével tudja csak elnyeri Kozyra a férfiak csodálatát, üdvrivalgását. A Kasztráltban hasonló módon többrétegű nemi szerepben látható Kozyra. Az egyfelvonásos barokk operában nőket alakító transzvesztitákból Gloria Viagra és a Maestro kiválasztanak egyet, akit kasztrálnak. A kasztrált szerepet játssza Kozyra. Katarzyna Kozyra a nőművész nőként férfi transzvesztitát alakít, aki a nőiességet imitálja, majd megfosztják „nőies” ruháitól, és kasztrálják, miközben Schubert Ave Mariáját énekli (a színházi változatban) mint férfi, amit a (női) testére erősített protézissel old meg; így egyúttal a pszichoanalízisből ismert kasztrált nő képére, szerepére is utal; tehát újfent meghatározhatatlan eredetű nemi identitást tár elénk. Bollobás Enikő az ilyenfajta megsokszorozott identitást, a rögzítetlenséget látja a nő ágenssé válásának feltételének, velejárójának.
A „valóság” és az „eredeti” elbizonytalanítása Katarzyna Kozyra projektjének egészére jellemző. A művész egy történetet tár a néző elé, azt, hogyan tanult meg énekelni és hogy vált „nőiessé”. Azonban Kozyra játszik is a nézővel. Számos videómunka tartalmaz utalást egy másik, de ugyanebben a projektben bemutatott videóra, például a már ismertetett Cheerleader, miközben ugyanannak a témának kétféle megvalósításával is találkozik a néző. A Kasztrált a bolognai Teatro San Lorenzo-ban előadott a 2006-os performansz dokumentációjaként is látható videón, azonban elkészítették a filmes változatát is 2007-ben, amit a Teatro Settecentesco di Villa Mazzacorati belső terében forgattak. Kozyra más „valóságelemeket” is vegyít a projektjében. Egyrészt Kozrya mint művész (és tanuló, operaénekes, díva, Maria Callas, Madonna, kövér operaénekesnő, sztriptíztáncos, Hófehérke, pomponlány, kasztrált transzvesztita), Gloria Viagra mint drag queen (és gonosz mostoha, operaénekes), a Maestro mint énektanár (és karmester, „Patkány” kardinális, herceg, operaénekes) különböző szerepekben mutatkoznak. Kozyra továbbá bevonja a kiállítás kurátorát, Hanna Wróblewskát és a Zachęta igazgatóságát is a projektbe; a Cheerleader videoklipjében háttérénekesként, táncosként tűnnek fel. Egy áldokumentumfilm is készült a projekthez, A művészetben az álmok valóra válnak — tehát a projekt, a kiállítás címével megegyező — címen, ahol a három szereplőn kívül, a kurátor, a kameraman, a koreográfus, Kozyra testvére és még többen, a projekt létrejöttében közreműködők is megszólalnak. Egy befejező forgatókönyv is íródott (Nyári mese. Forgatókönyvvázlat), ami a kiállítás katalógusában olvasható, mi több, a projekt reklámját, értékesítési kísérletét is lefilmezték a The Midget Gallery című munkában (ez most is folyamatban lévő akció), ahol törpék a hátukra erősített képernyőn mutattak részleteket a Téli Mese videóból, illetve Kozyra-munkák internetes megvásárlására biztatták a közönséget a 2006-os berlini Biennálén és a 2007-es londoni Frieze Art Fairen.
De hol ért véget a projekt? Van-e vége egyáltalán? Valóra váltak az álmok? Ezek „valóban” a (nő)művész álmai, vagy csak a projekt kedvéért bújt mások bőrébe?
Austin, John L.: Tetten ért szavak. A Harvard Egyetemen 1955-ben tartott William James előadások. (Oxford University Press, Oxford, 1973), ford. Pléh Csaba, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, 33. o.
Austin továbbá bizonyos körülményeket is említ, amelyek szükségesek a performatív kijelentéshez és a cselekvés kivitelezéséhez: például a hajó elnevezéséhez szükséges, hogy a beszélő „én” legyen erre a feladatra kijelölve (35. o.)
Austin, John L. i. m. , i. h.
Butler, Judith : Problémás nem. Feminizmus és az identitás felforgatása. (London, New York, Routledge, 1990), ford. Berán Eszter, Vándor Judit, Budapest. Balassi Kiadó, 2006, 16. o., 238. o.
Illetve, Butler, Judith: Jelentős testek — a „szexus” diszkurzív korlátairól. (London, New York, Routledge, 1993), Ford. Barát Erzsébet, Sándor Bea, Budapest, Ú-M-K, 2005, 23. o.
Bollobás Enikő. Performansz és performativitás — A női, a meleg és a nem fehér szubjektumok nagy előadásai az irodalomban. In: A nő mint szubjektum, a női szubjektum. Szerk. Séllei Nóra, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007, 21. o.
Butler, Judith: i. m. (1990/2006), 27. o.
Butler, Judith: Gender is Burning. Questions of Appropriation and Subversion. In: Dangerous Liaisons. Gender, Nation, and Postcolonial Perspectives, Szerk. Anne McClintock, Aamir Mufti, Ella Shohat, Minneapolis, University of Minnesota Press, 1997, 384. o. (az angol nyelvű szöveg szerzői fordítás)
Bollobás, Enikő: i. m., 17. o.
Butler, Judith: i. m. (1990/2006), 233-235. o.
Fricke, Harald: Nemi zűrzavar és tündérmesék: Katarzyna Kozyra a Művészetben az álmok valóra válnak című művéről (Gender Troubles and Fairytales: On Katarzyna Kozyra’s In Atr Dreams Come True). Ford. Péti Miklós. In: Katarzyna Kozyra: In Art Dreams Come True — A művészetben az álmok valóra válnak (kiáll. kat), Hatje Cantz Verlag, Budapest, Ludwig Múzeum, 2007, 30. o.
Bollobás Enikő: i. m., 38, 53. o.
Idézett irodalom:
Austin, John L.: Tetten ért szavak. A Harvard Egyetemen 1955-ben tartott William James előadások. (Oxford University Press, Oxford, 1973), ford. Pléh Csaba, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990
Bollobás Enikő: Performansz és performativitás — A női, a meleg és a nem fehér szubjektumok nagy előadásai az irodalomban. In: A nő mint szubjektum, a női szubjektum. Szerk. Séllei Nóra, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007, 17-57. o.
Butler, Judith: Problémás nem. Feminizmus és az identitás felforgatása. (London, New York, Routledge, 1990), ford. Berán Eszter, Vándor Judit, Budapest, Balassi Kiadó, 2006
Butler, Judith: Jelentős testek — a „szexus” diszkurzív korlátairól. (London, New York, Routledge, 1993), Ford. Barát Erzsébet, Sándor Bea, Budapest, Ú-M-K, 2005
Butler, Judith: Gender is Burning. Questions of Appropriation and Subversion. In: Dangerous Liaisons. Gender, Nation, and Postcolonial Perspectives, Szerk. Anne McClintock, Aamir Mufti, Ella Shohat, Minneapolis, University of Minnesota Press, 1997, 381-395. o.
Fricke, Harald: Nemi zűrzavar és tündérmesék: Katarzyna Kozyra a Művészetben az álmok valóra válnak című művéről (Gender Troubles and Fairytales: On Katarzyna Kozyra’s In Atr Dreams Come True). Ford. Péti Miklós. In: Katarzyna Kozyra: In Art Dreams Come True — A művészetben az álmok valóra válnak (kiáll. kat), Hatje Cantz Verlag, Budapest, Ludwig Múzeum, 2007, 26-31. o.
Ktarzyna Kozyra: In Art Dreams Come True — A művészetben az álmok valóra válnak (kiáll. kat), Hatje Cantz Verlag, Budapest, Ludwig Múzeum, 2007
A nő mint szubjektum, a női szubjektum. Szerk. Séllei Nóra, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007
Katarzyna Kozyra
Téli mese, 2005, fotó: T. Mielech, © Katarzyna Kozyra