INTERMODEM — Határokon innen és túl - Kónya Ábel képzőművésszel, a Modem munkatársával beszélget Hegedűs Orsolya

• Egy hét alatt, feltételezem, nem születtek kész alkotások. Mi volt az elvárásotok a résztvevő művészekkel szemben, illetve mi lesz a sorsa a workshop idején elkezdett műveknek?
• Az egy hét többnyire valóban kevés egy kiérlelt intermédiás mű létrehozásához. Éppen ezért az INTERMODEM workshophoz kapcsolódó alkotói periódust kitoltuk november végéig. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek eddig az időpontig kell az itt elkezdett munkáját befejezni és a MODEM-hez eljuttatni.
Ezt követően szeretnénk az alkotásokhoz és a fesztiválhoz kapcsolódó dokumentációt egy prezentációs DVD-n hozzáférhetővé tenni. Ezen felül ez a dokumentációs kivonat fel fog kerülni az INTERMODEM honlapjára, ahol bárki számára elérhető. A művek tulajdonjoga az alkotóknál marad, egy példány pedig letétbe kerül a MODEM létrehozandó videóművészeti archívumába.
• Az INTERMODEM egyik látványos része a Virtuális Műhely, amellyel talán leginkább sikerült azoknak a bizonyos „Határoknak” az eltörlése.
• Valóban, az Antarktisz kivételével valamennyi kontinens művészei — mintegy 20 művész — képviselve voltak, illetve vannak, hiszen az INTERMODEM honlapján jelenleg is megtekinthető a teljes anyag. Ezek közül a művészek közül többeket mi kerestünk meg — ajánlások és előzetes tájékozódás alapján —, de mivel a hírünk gyorsan terjedt, egy idő után már maguk a művészek jelentkeztek, akik szerettek volna részt venni munkáikkal. Személyesen én ehhez a programhoz kötődöm leginkább, hiszen saját ötletem nyomán a megvalósítás oroszlánrészét is én végeztem.
• Mennyit érzékelt a MODEM közönsége abból, hogy az intézmény falai között egy intermédia fesztivál zajlik?
• Fontosnak tartottuk, hogy a közönség számára minél láthatóbb legyen a rendezvény. Maga a workshop is tulajdonképpen a kiállítótérben zajlott, ha egy külön folyosón is, de aki az állandó gyűjtemény jelentős 20. századi alkotásokat felvonultató kiállításán bolyongva ránk talált, be tudott nézni az üvegajtón keresztül, és ha akart, be is jöhetett. Ezen kívül a már említett összesen 15 képernyőn folyamatosan futott és napról napra frissült a Virtuális Műhely anyaga. A fesztivál része volt még Adásszünet címmel egy tévés nap, amelyre hat fiatal magyar képzőművészt hívtunk meg, hogy használaton kívüli tévékészülékekből készítsenek installációkat a MODEM belső udvarán, valamint egy, a tévéhez kapcsolódó performanszot és zenei programot is kínáltunk az érdeklődőknek. Az utolsó napon ugyancsak a belső udvaron, a falra vetítettük a workshop már bemutatható munkáit, és a fesztivál záróeseménye egy koncert volt. Az INTERMODEMhez kapcsolódó alkotók munkái megtekinthetők a weblapon is, amely a fesztivál óta folyamatosan üzemel, és a jövőben igyekszünk majd a lehetőségekhez képest az ott elérhető multimédiás adatbázist bővíteni, illetve aktualizálni.
• Számodra, aki szervezője és egyik résztvevője is voltál, milyen tanulságokkal szolgált a fesztivál?
• Szervezőként jó volt látni, hallani, hogy a résztvevők pozitív benyomásokkal távoztak. A visszacsatolásokból érzékeltük, hogy egy „intermédiás találkozópont” — amelynek külön érdekessége, hogy vidéken van — az ország illetve a régió művészeti életének aktív és elismert részese tudna lenni. Rengeteg tanulsággal szolgált az első, „bevezető” év. Ezeket a többi szervezővel közösen még ki kell értékelnünk, és ehhez képest fogjuk majd meghatározni a főbb irányvonalakat a folytatáshoz. Ebben nagy segítségünkre lesznek a résztvevők hasznos észrevételei is.
Úgy gondolom, hogy a következő alkalommal érdemes lenne az INTERMODEMet egy hosszabb ideig nyitva tartó intermédia-kiállításhoz kapcsolódva megszervezni. Ez egyfelől lehetőséget kínálna arra, hogy minél szélesebb közönséghez jussunk el, másfelől a workshop résztvevőinek is tágabb terepet kínálna — hiszen az installatív jellegű munkák megvalósítása előtt sem lenne akadály.
Művészként elsősorban azt tartom fontosnak, hogy egy ilyen találkozásnál szembesülhetünk azzal, hogy „hol tart a világ”. Ez nem azért szükséges, hogy az ember emiatt változtasson a saját munkáin, de ha be akar valaki kapcsolódni az országos, illetve a nemzetközi vérkeringésbe is, akkor nyomon kell követnie a művészeti élet történéseit. Fontos tapasztalatokra lehet így szert tenni, elsősorban a technológiákat, a megjelenési lehetőségek formáit és a bemutatás módjait illetően. Debrecenben élőként pedig különösen értékelem azt, hogy mindez itt történhetett meg.
• A fesztiválról megkérdeztem Eikét is, aki művészként és a médiaművészet hazai intézményesítésének egyik legelkötelezettebb képviselőjeként vett részt az INTERMODEM workshopon: lelkesen nyilatkozott a zökkenőmentes lebonyolításról, a kiváló technikai felszereltségről és a kellemes munkakörülményekről. Kiemelte, hogy jó érzéssel töltötte el és inspirálta az, hogy a hagyományos médiumokkal egyenrangúként kezelték az intermédiát és az ahhoz kötődő művészeket, s ezt a nagyközönség felé is kommunikálták. Mindezek fényében remélhetjük, hogy a szervezők az eddigi lendületükkel igyekeznek majd beválatani jövőbeni elképzeléseiket az INTERMODEMmel kapcsolatban, és valóban sikerül meghonosítani egy nemzetközi rangra érdemes fesztivált.

www.intermodem.hu

I. Nemzetközi Intermédia Fesztivál és Workshop, MODEM, Debrecen, 2007. szeptember 24—29.
Antik Sándor (Kolozsvár); Eike (Budapest); Falvay Miklós (Székesfehérvár); Fodor Pál (Kassa/Pécs); Adam Gruba (Krakkó); Bartosz Kokosiński (Krakkó); Mátrai Erik (Budapest); Samu Bence (Budapest); Sárosi Anita (Budapest); Hector Solari (Drezda); Süli-Zakar Szabolcs (Debrecen); Szabó Attila (Nyíregyháza); Ujvárossy László (Nagyvárad / Kolozsvár); Vécsey Júlia (Budapest); Vincze Ottó (Budapest); Frantisek Zachoval (Prága);
Lost & Found. Kunsthalle, Baden-Baden, 2006. december 6—2007. február 25., MODEM,
Debrecen, 2007. máj. 24—júl. 22. utóbbihoz ld.: Balkon, 2007/7,8., 17-20.

• Hegedűs Orsolya: Az INTERMODEM mozaikszó, bár nem létezik régóta, mégis nagyon jól cseng a hazai képzőművész-berkekben. A közelmúltban lezajlott és azóta egyre ismertebbé és elismertebbé váló nemzetközi fesztivál, valamint a tizenhat hazai és külföldi művész részvételével megrendezett workshop újabb bizonyítéka annak, hogy a debreceni MODEM képes használni kiváló adottságait, nem riad vissza a progresszív irányoktól, és nem titkoltan regionális művészeti centrummá kíván válni. Miért és kiben fogant meg egy ilyen típusú rendezvény gondolata? • Kónya Ábel: Felmerült a szándék, hogy a MODEM valamilyen módon rendszeresen bemutassa a művészetben használt új médiumokat is. Ez lehetővé tenné, hogy a debreceni művészeti élet szerves részévé válhassanak az olyan alkotások, amelyeket, technikájukat tekintve, talán legegyszerűbb az intermédia névvel összefoglalni. Az intézmény nyitottságát a nem hagyományos médiumok bemutatására jelezte a Baden-Badenban rendezett Lost and Found kiállítás debreceni bemutatása is, de néhányan többet akartunk annál, minthogy időközönként egy-egy kiállításon felbukkanjon néhány ilyen mű. Ebből az igényből alakult ki az INTERMODEM Fesztivál gondolata. A részletek kidolgozása csapatmunkában történt, melynek tagja volt Gulyás Gábor, a MODEM igazgatója is. Az eredeti ötlet része volt az is, hogy egy intermédia archívumot hozzunk létre, amely a fesztivál idején kívül is hozzáférhető lenne az érdeklődők számára. Azt gondoltuk, hogy jó kiindulópontot jelenthet egy találkozó, ahol közös műhelymunka keretében a MODEM olyan alkotókat lát vendégül, akik ezen a területen dolgoznak. Fontos cél ugyanis egy hosszabb távú együttműködés lehetőségének a megteremtése, koordinálása és az így létrejövő „produktumok” bemutatása a közönségnek. Az INTERMODEM alapgondolatának lényeges része mindezeken kívül, hogy lehetőleg minél tágabb körből vonjon be művészeket. Ez az idei workshopban, melynek művészeti vezetője Szabó Attila volt, a visegrádi országokra koncentrálva valósult meg. Ehhez kapcsolódott az én ötletem nyomán létrejött Virtuális Műhely. Az internet segítségével mind az öt földrészről be tudtunk kapcsolni alkotókat, akiknek munkáit egy folyamatosan változó videóinstalláció segítségével mutattuk be a MODEM-ben a fesztivál ideje alatt. • Milyen hazai vagy külföldi példák lebegtek a szemetek előtt? • Miután hasonló jellegű workshopról nem tudtunk, bizonyos szempontból mintát jelentettek olyan fesztiválok, melyek az intermédiára épülnek, és már komoly tradícióval rendelkeznek. Ilyen a spanyolországi Gironában évenként rendezett VAD Fesztivál vagy a linzi Ars Elektronica. Ami az internetes adatbázist illeti, a kanadai Daniel Langlois Alapítvány honlapját említhetném, ami iskolapéldája a tudományok, a technika és a művészet találkozópontján létrejövő projekteknek. Természetesen még rengeteg munka kell hozzá, hogy az INTERMODEM megközelítse ezt a szintet. • Milyen szempontok alapján kértétek fel a workshop résztvevőit? • Fontosnak tartottuk, hogy több generáció is részt vegyen a műhelymunkában — egyetemi hallgatóktól, pályakezdő művészeken és a „középgeneráción” át a már elismert és komoly életművel rendelkező alkotókig. Az idei évben a Határok címet adtuk a fesztiválnak, amely elég tág értelmezési lehetőségeket rejt, de külön kiemeltük ennek kelet-közép-európai aspektusait, beleértve a határ-tudat és az identitás kapcsolatát. Ezért érkeztek meghívottaink elsősorban a visegrádi országokból, illetve meghívtunk két romániai magyar művészt, valamint egy jelenleg Németországban élő uruguay-i alkotót. • Milyen lehetőségeket biztosítottatok a résztvevőknek? • Az itt tartózkodás feltételeinek megteremtésén kívül mindenkinek rendelkezésére állt egy megfelelő számítógépes munkaállomás, habár elég sokan a magukkal hozott eszközökkel dolgoztak. A MODEM kiállítóterében tartott prezentációk során a művészek megismerhették egymás alkotásait. Ezen kívül meghívott előadóként vendégünk volt Szegedy-Maszák Zoltán.	INTERMODEM, első nap
	INTERMODEM, Adásszünet, TV-installaciók, Grela Aleksandra, Dóczy Alpár
INTERMODEM, Szegedy-Maszák Zoltán előadása
• Egy hét alatt, feltételezem, nem születtek kész alkotások. Mi volt az elvárásotok a résztvevő művészekkel szemben, illetve mi lesz a sorsa a workshop idején elkezdett műveknek? • Az egy hét többnyire valóban kevés egy kiérlelt intermédiás mű létrehozásához. Éppen ezért az INTERMODEM workshophoz kapcsolódó alkotói periódust kitoltuk november végéig. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek eddig az időpontig kell az itt elkezdett munkáját befejezni és a MODEM-hez eljuttatni. Ezt követően szeretnénk az alkotásokhoz és a fesztiválhoz kapcsolódó dokumentációt egy prezentációs DVD-n hozzáférhetővé tenni. Ezen felül ez a dokumentációs kivonat fel fog kerülni az INTERMODEM honlapjára, ahol bárki számára elérhető. A művek tulajdonjoga az alkotóknál marad, egy példány pedig letétbe kerül a MODEM létrehozandó videóművészeti archívumába. • Az INTERMODEM egyik látványos része a Virtuális Műhely, amellyel talán leginkább sikerült azoknak a bizonyos „Határoknak” az eltörlése. • Valóban, az Antarktisz kivételével valamennyi kontinens művészei — mintegy 20 művész — képviselve voltak, illetve vannak, hiszen az INTERMODEM honlapján jelenleg is megtekinthető a teljes anyag. Ezek közül a művészek közül többeket mi kerestünk meg — ajánlások és előzetes tájékozódás alapján —, de mivel a hírünk gyorsan terjedt, egy idő után már maguk a művészek jelentkeztek, akik szerettek volna részt venni munkáikkal. Személyesen én ehhez a programhoz kötődöm leginkább, hiszen saját ötletem nyomán a megvalósítás oroszlánrészét is én végeztem. • Mennyit érzékelt a MODEM közönsége abból, hogy az intézmény falai között egy intermédia fesztivál zajlik? • Fontosnak tartottuk, hogy a közönség számára minél láthatóbb legyen a rendezvény. Maga a workshop is tulajdonképpen a kiállítótérben zajlott, ha egy külön folyosón is, de aki az állandó gyűjtemény jelentős 20. századi alkotásokat felvonultató kiállításán bolyongva ránk talált, be tudott nézni az üvegajtón keresztül, és ha akart, be is jöhetett. Ezen kívül a már említett összesen 15 képernyőn folyamatosan futott és napról napra frissült a Virtuális Műhely anyaga. A fesztivál része volt még Adásszünet címmel egy tévés nap, amelyre hat fiatal magyar képzőművészt hívtunk meg, hogy használaton kívüli tévékészülékekből készítsenek installációkat a MODEM belső udvarán, valamint egy, a tévéhez kapcsolódó performanszot és zenei programot is kínáltunk az érdeklődőknek. Az utolsó napon ugyancsak a belső udvaron, a falra vetítettük a workshop már bemutatható munkáit, és a fesztivál záróeseménye egy koncert volt. Az INTERMODEMhez kapcsolódó alkotók munkái megtekinthetők a weblapon is, amely a fesztivál óta folyamatosan üzemel, és a jövőben igyekszünk majd a lehetőségekhez képest az ott elérhető multimédiás adatbázist bővíteni, illetve aktualizálni. • Számodra, aki szervezője és egyik résztvevője is voltál, milyen tanulságokkal szolgált a fesztivál? • Szervezőként jó volt látni, hallani, hogy a résztvevők pozitív benyomásokkal távoztak. A visszacsatolásokból érzékeltük, hogy egy „intermédiás találkozópont” — amelynek külön érdekessége, hogy vidéken van — az ország illetve a régió művészeti életének aktív és elismert részese tudna lenni. Rengeteg tanulsággal szolgált az első, „bevezető” év. Ezeket a többi szervezővel közösen még ki kell értékelnünk, és ehhez képest fogjuk majd meghatározni a főbb irányvonalakat a folytatáshoz. Ebben nagy segítségünkre lesznek a résztvevők hasznos észrevételei is. Úgy gondolom, hogy a következő alkalommal érdemes lenne az INTERMODEMet egy hosszabb ideig nyitva tartó intermédia-kiállításhoz kapcsolódva megszervezni. Ez egyfelől lehetőséget kínálna arra, hogy minél szélesebb közönséghez jussunk el, másfelől a workshop résztvevőinek is tágabb terepet kínálna — hiszen az installatív jellegű munkák megvalósítása előtt sem lenne akadály. Művészként elsősorban azt tartom fontosnak, hogy egy ilyen találkozásnál szembesülhetünk azzal, hogy „hol tart a világ”. Ez nem azért szükséges, hogy az ember emiatt változtasson a saját munkáin, de ha be akar valaki kapcsolódni az országos, illetve a nemzetközi vérkeringésbe is, akkor nyomon kell követnie a művészeti élet történéseit. Fontos tapasztalatokra lehet így szert tenni, elsősorban a technológiákat, a megjelenési lehetőségek formáit és a bemutatás módjait illetően. Debrecenben élőként pedig különösen értékelem azt, hogy mindez itt történhetett meg. • A fesztiválról megkérdeztem Eikét is, aki művészként és a médiaművészet hazai intézményesítésének egyik legelkötelezettebb képviselőjeként vett részt az INTERMODEM workshopon: lelkesen nyilatkozott a zökkenőmentes lebonyolításról, a kiváló technikai felszereltségről és a kellemes munkakörülményekről. Kiemelte, hogy jó érzéssel töltötte el és inspirálta az, hogy a hagyományos médiumokkal egyenrangúként kezelték az intermédiát és az ahhoz kötődő művészeket, s ezt a nagyközönség felé is kommunikálták. Mindezek fényében remélhetjük, hogy a szervezők az eddigi lendületükkel igyekeznek majd beválatani jövőbeni elképzeléseiket az INTERMODEMmel kapcsolatban, és valóban sikerül meghonosítani egy nemzetközi rangra érdemes fesztivált. www.intermodem.hu I. Nemzetközi Intermédia Fesztivál és Workshop, MODEM, Debrecen, 2007. szeptember 24—29. Antik Sándor (Kolozsvár); Eike (Budapest); Falvay Miklós (Székesfehérvár); Fodor Pál (Kassa/Pécs); Adam Gruba (Krakkó); Bartosz Kokosiński (Krakkó); Mátrai Erik (Budapest); Samu Bence (Budapest); Sárosi Anita (Budapest); Hector Solari (Drezda); Süli-Zakar Szabolcs (Debrecen); Szabó Attila (Nyíregyháza); Ujvárossy László (Nagyvárad / Kolozsvár); Vécsey Júlia (Budapest); Vincze Ottó (Budapest); Frantisek Zachoval (Prága); Lost & Found. Kunsthalle, Baden-Baden, 2006. december 6—2007. február 25., MODEM, Debrecen, 2007. máj. 24—júl. 22. utóbbihoz ld.: Balkon, 2007/7,8., 17-20.	INTERMODEM, Adásszünet, TV-installaciók, Rácz Márta: RGB INTERMODEM, Virtuális Műhely installació INTERMODEM, Virtuális Műhely installació INTERMODEM, Adásszünet, Lyacint Bt, Dóczy Alpár