Ha a komputeren erősen fölnagyítom a képet, sötétebb, világos, fekete, csaknem fekete, szürke, fehér négyzetecskékre osztja a képernyőt. Már 400 %-nál is, ennél erősebben nagyítva pedig a négyzeteken kívül végképp nem felismerhető semmi. Egy földút kereszteződésénél két asszony, földig érő ruhában, fiatal, szép mellű és egy talán valamicskével idősebb, összecsukott napernyővel a jobb kezében. Tudják, hogy valaki fényképezi őket, méghozzá Levin az, aki fényképez, a fiatalabbik nő férje. Nem azért álltak oda, előbb még hevesen tiltakoztak is, szabadkoztak, igazán nem szeretik, ha lefényképezik őket, inkább ne, jaj, ne, nem úgy öltöztek, a frizurájukat se tudják itt ilyen hirtelen megigazítani, szokásos női kifogások. Persze úgy vannak öltözve, ők mindig úgy öltöznek, a frizurával sincs semmi gond, ám ezt csak úgy mondom, igazából nem látom jól őket, nem megfelelő a kép felbontása. Az arcuk végképp nem kivehető, hogy szépek-e vagy csúfak, akárhogy nagyítgatok, akárhogy meresztem is a szemem. Katja Scserbackaja és nővére, Darja Alekszandrovna, Sztyepan Arkagyics Oblonszkij felesége, úgy látszik, soha nem fogom megtudni, milyenek voltak. Egy ragyogó fiatal lány, meg egy hervadásnak indult idősebb, Kitty és Dása, Konsztantij Levin földbirtokán. Darja Alekszandrovna a nyarat gyerekeivel együtt a húgánál, Kittynél töltötte Pokroszkojében. A saját birtoka közelében, ahol viszont a ház időközben egészen összedőlt, és Levin meg a felesége rábeszélték, hogy töltse náluk a nyarat. Darjának hat gyereke van, legalábbis a 143. oldalon, mert a 2. fejezetben még öt élő és két halott gyerek anyja. Normális, úgynevezett szép gyerekek, olykor összeverekszenek, nem különösebben foglalkozik velük az író. Lelkesednek Annáért, aki a nagynénjük, a könyv elején mindenképp lelkesedtek, szinte szerelmesek voltak belé, most, alig egy év múlva talán meg sem ismernék már. Nem esik róla szó, főleg nem a gyerekek előtt, Anna kényes, sőt fájó téma, amióta belépett a képbe Vronszkij, méghozzá úgy, ahogy. Először Kittyt szédítette el, aztán egyszerre csak ez a viszonya vagy milye Annával, vagy Annának vele, hagyjuk. A fényképen két orosz arisztokrata hölgy, testvérek, állnak egymásba karolva, némiképp megadó testtartással egy földúton, háttérben fasor, égbolt, mezők, nyári táj. Itt kaszálhatott versenyt a parasztocskáival Levin, mikor még boldogtalan volt, mivel Kitty kikosarazta, és az is megfordult a fejében, hogy feleségül vesz egy takaros parasztlányt. Amikor végül Kitty a menyasszonya lett, átadta neki a naplóját. Azt gondolta ugyanis, illetve úgy tudta, nem lehet köztük semmiféle titok, fogalma sem volt róla, hogy csakis a titok segít, semmi más. Hogy ha valami elromlik két ember között, azzal megszűnik a titok, és ez maga a romlás. Levin, Tolsztoj szerint, eleve úgy írta a naplót, leendő menyasszonyának. Ezzel a szándékkal, majdani menyasszonyára gondolva. Hogy az majd lássa őt, ahogy van, lásson át rajta, ismerje meg, ismerje félre, ki tudja, miket gondolhatott erről az egészről. Az, hogy miket, tehát voltaképp miről is írt, nincs részletezve. Két dolog gyötörte: hogy nem volt ártatlan, és hogy nem hitt, ennyi, és passz, semmi konkrét. Leírta volna, milyen nőkkel kefélt? Hány nővel? Mindenesetre Kitty alaposan kisírta magát miatta, vagyis igazán nem tudom, mi miatt, a napló miatt-e, vagy hogy az a barom képes volt, és odaadta neki. És ha ezt odaadta neki, Jézus, mire lesz képes ezen kívül! Még ugyanazon az oldalon kisírja magát, és némi hanem ez borzasztó!zás után simán, úgymond, megbocsát, hisz persze nincs mit nem megbocsátania vagy nem-megbocsátania. Fehér blúzban van, boldog, mindenképp elégedett, több hónapja asszony már, várandós, eszébe nem jutnak azok a szörnyű könyvek, a férje ostoba legénykori följegyzései. Ha 1600 %-ra nagyítom a fotót, olyan a látvány, mintha egy csomó füzetlapot szorosan egymás mellé, fölé és alá illesztgettek volna. Kátya kiteregeti szobája padlóján leendő ura naplójának lapjait.
Ettől fél az ember: külföldön oroszokkal találkozni, jegyezte meg valami mérges moszkvai orosz ezredes Kittynek és anyjának, Scserbackaja hercegnőnek. Ez azonban jóval korábban történt, egy kis német fürdőhelyen, nem is tartozik ide, csak úgy eszembe jutott.
Kép a Hórusz Archívum privátfotó-gyűjteményéből