Beke Zsófia

H2L lemezek

Hegedűs 2 László: Bakeliteratúrák,
bakelitográfiák

Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2007. április 20—június 17.

A kiállított lemezek sora Hegedűs 2 László bakelit műveinek retrospektív tárlataként is felfogható, hisz első „vizuális lemeze” 1972-ben készült. A szimpla (vagy dupla) lemezek „gyűjteményes” bemutatóját kilenc doboz-(lemez-)mű, valamint két vászonra nyomott kotta egészíti ki.
A szitanyomattal (szerigráfiával) megmunkált/illusztrált/felületkezelt, vagyis a lemezből, mint audio-médiumból/tárgyból, vizuális, képzőművészeti alkotássá alakított bakelit lemezek többségén spirálisan olvasható kotta vagy verbális szöveg. Alkotójuk bakelitográfiának, bakeliteratúrának nevezte el ezeket a szitanyomattal illusztrált, vizualizált lemezeket. A műtárgycsoport magától értetődően simul bele H2L életművébe, amelyet egyaránt jellemez az audio-vizualitás, a kép, a tárgy, a film, a fotó, a zene, a szöveg (irodalom és filozófia), valamint az objektek, installációk és a könyvek.
Az idő, az elmúlás, a linearitás és a folyamatosság — figurális és konceptuális értelemben — asszociációs sorként fűzi fel, kapcsolja egymáshoz a vissza-visszatérő hang- és képmotívumok elemeit, láncszemeit. Ilyen visszatérő motívumok, „fixa ideák” például a dominó, a spirál vonal, a kézírás, a hangjegyek, a csillagképek, a gombok, lyukak, pöttyök. Külön-külön csoportot alkotnak a portrék (Esterházy, Bartók, Kirkegaard stb.); a négy évszak Csillagképei; a Madonna-lemezek, valamint a Vadkörték.
A kör a tökéletesség, az oszthatatlanság, a tökéletes egyensúly szimbóluma; a körkörös mozgás az időt (forgó kerék), a végtelent jelképezi. A lemezek sötét, spirálisan barázdált körtárcsája tehát nem véletlenül alkalmas az ég(bolt), a kozmosz kifejezésére, hisz a kör átvitt értelemben a láthatatlan, a transzcendens, a spirituális világ szimbóluma.
A spirál kapcsolatba hozható a galaxis struktúrájával, a labirintussal, keltheti az örvénylő mozgás, a hang terjedésének/„szórásának” képzetét. A kör szimbolikájához hasonlóan a végtelen, a folyamatos fejlődés, növekedés, terjedés- terjeszkedés, illetve a ciklikusság jele, képe; kapcsolatos a Hold kozmikus szimbolikájával, a teremtés körforgásával; termékenységgel, az élettel (születés, halál, újjászületés).

H2L diszkográfia
1993-ban készült az egyik legkorábbi arcképes-írott, dupla lemez, a S. Kirkegaard lemez. Az egyik oldal fekete-fehér portréját (Kirkegaard profilját) fehér kézírású, magyar nyelvű, míg a másik oldal kékszínű író-profilját angol nyelvű szöveg veszi körül. Az 1995-ös szimpla Bartók-lemezen steril, nemes eleganciával, tisztán rajzolódik ki a fekete bakelitlemez felületére szerigráfiával „írt” fehér kottaspirál enyhén hullámzó vonala: belülről kifelé „halad”, de nem ér el a lemez külső pereméig. A későbbi (2004-es) Bartók-lemez mindkét oldala rendelkezik képi olvasattal. Az A-oldal belső körtárcsájáról Bartók fekete-fehér arcképe néz a szemünkbe, miközben a zeneszerző jobb szeme és orrnyerge közé esik a lemez centrumában található lyuk, ami egyben a — feltehetően Bartók kézírását őrző — szabálytalan ívben fluktuáló fehér (dupla-) kotta-spirál origója. A lemez kompozicionális szempontból három részre (gyűrűre) osztható: 1) a központi tondó Bartók portréjával és a centrumból kiinduló kottával; 2) a bakelitfelület (a tulajdonképpeni lemez) kb. felét kitöltő kotta-spirál második (befejező? — félbeszakadt) felével; végül 3) a fennmaradó, feketén hagyott lemezrésszel. Míg a kotta (és a lemez) vizuális olvasata — érzékelésem és feltételezésem szerint — belülről kifelé halad, addig a lemez „hallgatási iránya” ezzel ellentétes, hisz a gyémánttű mindig a lemez külső pereméről indulva kezdi meg spirális útját befelé, a kör centruma felé.
A B-oldalon, a belső papírfelületen, az előbbivel épp ellenkező irányban tekeredik kifelé az ezúttal sárgás-arany színű kotta, amit azonban a bakelitfelületre azonos tónussal szitázott dominó-pöttyök csaknem összefüggő rasztere/útvesztője/mintázata szakít meg, kitöltve a lemez egész felületét.
Az 1999-es Szférák zenéje címet viselő fekete lemezen mintegy az égbolt univerzumára fehérrel rajzolt és feliratozott csillagképek, a belső tárcsán pedig a már ismert fehér kotta-spirál örvénylő vona4la látható.
A 2007-es Befejezhetetlen szimfónia dupla ívben, belülről kifelé, jobbra induló, fekete alapon fehéren, egyre nagyobb méretet öltve örvénylő, szabálytalanul hullámzó spirális íve a harmadik (mélységi) dimenzió érzetét keltve fut túl a lemez külső peremén.
Az 1995-ös dupla Esterházy lemez Esterházy Péter írásait — Európa; Egy kérdéses napon; Haza az Alacsonyban; Ki a magyar?; A szégyen kétszer csenget; Egy ikes napom — tartalmazza spirálvonalban, nyomtatott betűkkel. Az egyik oldalon belülről kifelé, fehér betűkkel csavarodik a szöveg és középen arany-sárga betűkkel informál az íróról, a képzőművészről és a szövegcímekről; a másik oldalon az aranysárga betűk kívülről befelé tekerednek a belső körtárcsáig: Esterházy Péter fekete-fehér arcképéig.
Az 1999-es Esterházy lemez 2. már sokkal nagyvonalúbb: a középső szürke papírtárcsán az író sárga aláírása olvasható, s írásának fehér nyomtatott betűs spirálja a bakelitlemez felétől befelé csavarodva követhető nyomon: „Az én mondataimnak amúgy is valamelyest más a valósághoz való viszonya, majdnem hogy fordított, mint ami normális Nem leírom a valóság egy részét, és akkor úgy ellenőrzöm magamat, hogy jól dolgozom-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzöm azon, van-e a világban olyan rész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek. Vagy még inkább: az egyetlen dolog, amit komolyan veszek, az a nyelv. Nem is tudom. (…)”
Hasonló nagyvonalúsággal készült a nyomtatott szöveget imitáló kézírást nyomtatva, csigavonalban csavarva megismétlő 1999-es Faludy lemez: „Hosszú ideje, ha aludni fekszem nem autókat, meg villamost, de mást hallok: szüntelen patkócsattogást mint kisgyerek a macskaköves Pesten. Fiákerek meg konflisok kegyetlen vágtáját éjjel. Búcsúzót üzen az életem. Befogom a fülem, akkor is hallom. Ezt azért sejtettem. De alaphangnak az ezeknél halkabb csobogó folyást. Soha el nem hallgat. Nagyapám malma? A súlytalan csónak, ahogy alattam zuhatagba tart? Ha Isten halhatatlannak akart úgy mért teremtett halandónak?”
2007-ben készült a Harmonia Celestis A és B verzió-ja. Az előbbi lemez fehér csillagokkal lyuggatott fekete univerzumán kívülről befelé, fehér nyomtatott betűkkel olvasható a szöveg; az utóbbin pedig egyenletes, hosszú, dőlt betűs, vékony vonalú kézírással idézi meg a zenére és Esterházy Miklós vallásos énekgyűjteményére — „Apám hárfán is, csillagon is játszott” — utaló „kozmikus harmóniát”.
Az 1998-as Hogy múlik az idő szintén kétoldalas lemez. Egyiken — a bakelitfelület felénél — összefüggő, szabályos körvonalat zár a fehér nyomtatott betűkkel íródott, egymás után ismétlődő címszereplő mondat oly módon, hogy a mondat végi pont, valamint a következő mondat nagy kezdő „H”-ja közt nincs szóköz (space). A másik oldalon a középső „papírtárcsát” egy régi, ütött-kopott vekker számlapjának a képe helyettesíti.
Az 1994-es Madonna aranylemez egyik oldalán pozitív, másikon negatív arcképe látható a reneszánsz madonnának, ami tondó formában tölti ki a lemez teljes felületét.
Egy évvel később, 1995-ben készült a Madonna nagylemez, amelyen a középső körben, szintén — bár ezúttal Hegedűs 2 László által — tondó formára szabva, az esztergomi Keresztény Múzeum németalföldi táblaképének madonnájáról készült reprodukció látható, a lemez bakelit felületét pedig a már korábbról ismert dominó-pöttyös raszter borítja.
1996-ban született a négy lemezből álló, a négy évszak csillagképeit és nyomtatott nagybetűs neveiket fehérrel a fekete bakelitfelületre nyomott sorozat.
Az 1999-es Tenger talán az egyik legletisztultabb, konceptuális objekt. Kis, fehér nyomtatott betűkkel, egy-egy helyközzel elválasztva, csigavonalban „örvénylik” a bakelitfelület középső gyűrűjében (sávjában) a szüntelen ismétlődő „tenger” felirat.
Végül a 2000-ben készített Vadkörték 1-3. sorozat, amely ismét visszatér a fényképeiről már ismert gyümölcs-csendéletek motívumához, valamint a dominó-raszterhez.
Hegedűs 2 László bakelit lemezei esetében különös és sajátos kapcsolatba kerül tehát „gráfia”, kézírás, grafika és „literatúra”; a nyomat, a nyomás és nyomtatás, statikus és állandó, s egyben szeriális jellege, valamint a lemez, a kör és a spirál/csigavonal, a vonal, valamint a kézírás szimbolikája és időbeli folyamata (lineáris és forgó mozgása, dinamikája); a fekete és a fehér, illetve a többi szín egymáshoz való viszonya.
Hegedűs 2 műfaji határokat fellazító munkásságából jó párhuzamnak tűnnek szintén körkörös, szeriális szerkezetű filmjei (Mozzart/Vonal, 2006; Poézis /Poetry/ 2005). Ahogy nem választható el egyértelműen egymástól a bakelitográfiákon, bakeliteratúrákon belül a fotó, a grafika, a zene, és az irodalom, úgy a filmekben sem a vonal; a hang, a zene, a kép és a szöveg szerepe. A fekete és a fehér; a fény és a sötétség ellentétpárjai, az űr/üresség; az idő, a mozgás; a visszatérő motívumok — üveg, víz, tűz, transzparencia — egyaránt a transzcendencia; a végtelen és a Minden kifejezői.