Kitchen Budapest (KIBU) néven kreatív fejlesztői „laboratóriumot” működtet a Magyar Telekom a Ráday utca tőszomszédságában, június 20-tól. A multinacionális óriásvállalat támogatása ellenére mégsem magenta színűek a falak, és az ösztöndíjasok sem a cég egyenruhájában dolgoznak: nem arra koncentráltak, hogy a brand design-jának rendeljék alá a teret, inkább a viszonylag független kreativitásra helyezik a hangsúlyt. A szponzorációt így a magyar viszonyokhoz képest finoman oldották meg az alapítók: nem a helyszínt használják reklámfelületként, hanem a projektek során létrejövő „termékekből” próbálnak majd „hasznot húzni”.
Az alapítók már a reflexív névadással is felvállalnak egyfajta „művészeti” labor irányvonalat, hiszen The Kitchen-nek hívják az 1971-ben New Yorkban Steina és Woody Vasulka által alapított, hasonlóan interdiszciplináris kezdeményezést is (bár azt valóban egy konyhában rendezték be). A budapesti Kitchen konstrukciója kapcsán sokaknak eszébe juthat az is, hogy rímel a C3-éra, már ami a kísérleti médiatechnológia és a művészet határmezsgyéjére csatornázott mozgásokat illeti. Ezen túl azonban a két szervezetnek még sincs túl sok köze egymáshoz: a Kitchen egyelőre sokkal inkább technofil műhelyként funkcionál, mintsem művészetszervező központként. Bár az is igaz, hogy a közeljövőben, egy, az általuk generált projekteket bemutató galériát is be akarnak majd rendezni a helyszínen.
A KIBU célja az, hogy tevékeny közreműködése mellett Budapest is felkerüljön a szcéna (világ)térképére, s ezt részben külföldi szakemberek idevonzásával szándékoznak elérni. Bizakodásuk alapját a Telekom által egyelőre 2 évig biztosított stabil anyagi háttér képezi, ami módot ad az átlagosnál merészebb álmok szövögetésére. A Kitchen residency-programokat fog indítani, amik alapvetően nem külföldi megasztárokra, hanem fiatal, még elérhető tehetségekre koncentrálnak majd. A programok lebonyolítását segíti, hogy, külön erre a célra kialakított, bentlakásra alkalmas „lakrész” található a komplexumban.
A Kitchen fő tevékenységi köre 13 állandó ösztöndíjasának foglalkoztatása. Saját bevallásuk szerint ugyan nehéz versenyezniük a nagy cégek által felajánlott komolyabb kutatói állásokkal, de azért így sem voltak jelentkezők hijján. Jelenleg is sok kutatási területről érkező, viszonylag fiatal ösztöndíjas vesz részt a KIBU-ban folyó munkában. Az interdiszciplinaritás jegyében informatikusok, programozók, mérnökök, művészek, és bölcsészek dolgoznak együtt. (Egyedül talán a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakos diákjait nem igazán sikerült egyelőre a kívánt mértékben megmozgatnia a Kitchennek.)
A hangsúly az inspiratív környezetet megteremtésén van, amiben az ösztöndíjasok három hónapig dolgozhatnak — saját ötleteiken alapuló — projektjeiken. Az igazán egyedi az itt zajló fejlesztés folyamatban az, hogy mindenki részt vesz a munka minden fázisában: attól a pillanattól kezdve, hogy a szikra kipattan a fejekből, egészen addig, amíg a tárgy meg nem valósul. Nyilvánvalóan nem érthet mindenki minden munkafolyamathoz, ezért projektekhez rendelt „akciócsoportokba” szerveződnek a résztvevők. Az interdiszciplináris csapatmunka előnye ez esetben is az, hogy az egyes területek specialistái egymást kiegészítve, egymástól tanulva dolgoznak ötleteik megvalósításán. A Kitchen munka-filozófiájának köszönhetően nem individuális „szakbarbárokként” tekint ösztöndíjasaira, hanem a csapattá érésükhöz próbálja megteremteni a megfelelő körülményeket. A műhely lcd-kijelzős televízióján az ösztöndíjasok videó alapú munkái futnak folyamatosan, hogy ezekre rá-rápillantva is jobban megismerjék egymás inspirációs forrásait.
KIBU, © fotó: Csoszó Gabriella
Landprint: Puklus Péter fotójának felhasználásával Kovács Zoltán készítette
A Kitchenbe látogató „gyanútlan” érdeklődő könnyen azon kaphatja magát, hogy nem nagyon tudja követni a nyílt forráskódokban és a programozói mozaikszavakban levezényelt kommunikációt, de azért a fejlesztőknek egymás megértésével nem nagyon akad gondjuk. Már csak azért sem, mert sokan az ún. „demoscene”-ben nevelkedtek. Ez egy olyan informatikai „szubkultúra”, ami egyfajta technikai minimalizmust tűzött a zászlajára. Viszonylag bonyolult feladatokra keresi a legegyszerűbb, legrövidebb megoldást, a lehető legkevesebb sorból álló alkalmazásokkal: körülbelül 5 kb-ban képesek grafikai vezérlő-programokat írni.
Néhány tekintetben paralell low-tech alapokból indult ki a 2006-os Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának re:orient projektje is, amiben részt vett a Kitchen program igazgatója Somlai-Fischer Szabolcs és az akkori kurátor, a Kitchen jelenlegi kommunikációs tanácsadója: Nemes Attila is. Filléres kínai piacon kapható játékokból álmodtak meg egy aprólékosan programozott építészeti environmentet.
A konkrét fejlesztések alatt álló Kitchen-projektekről is ejtsünk néhány szót. A honlapról (http:///www.kitchenbudapest.hu) beszerezhető információk alapján a projektek a lehető legkülönbözőbb fázisokban tartanak: van amelyik még csak „embrionális” szakaszban jár, némelyiken már a Kitchen előtt is dolgoztak a fejlesztőik. Nem meglepő — főleg a támogató kilétének ismeretében — hogy sok a mobiltelefon és az internet alapú projekt, ezek közé tartozik például a CityScout. Ennek különlegessége, hogy gps technológia nélkül, mobil cellákra alapozva nyújt instant információt felhasználójának a környezetében található potenciális úti célokról (éttermek, bárok, boltok). De van, aki tárcsás mobilt fejlesztget, és olyan is van, aki afelé terelgetné telefonkészülékét, hogy az gesztusokkal által is vezérelt lehessen egy mozgásérzékelő szenzoron keresztül.
A reklámipar előbb-utóbb biztosan lecsap majd a Landprint projektre, amit bizonyára környezetbarát reklámtechnikaként is fel lehet használni. Ez a botanikai-technológia úgy manipulálná egymás mellett élő növények mintázatát — azzal hogy programozott elektronika vezérli az ültetésüket és vágásukat —, hogy a folyamat végén egy finom, fotószerű kép rajzolódjon ki belőlük az adott területen. Más, eddig még szintén nem túlságosan kihasznált felülettel dolgozik az Art Dealer projekt, ami lényegében a képernyőkímélő funkcióját helyettesíti be műalkotásokkal. Egy online adatbázisból meríthetne a felhasználó, fotó- és videó alapú műveket, amiket dekoratív céllal futtathatna lakása képernyőin. Az Animata valós idejű animációs szoftvere viszont szabadidős, illetve közösségi célú közösségi terek belakására, „megmozgatására”— ld. VJ-k, performanszok, akciók, interaktív színházi díszletek — tenne képessé: a felhasználó az ott zajló jeleneteket, eseményeket élőben modósíthtja, a virtuális térben kamera segítségével mozoghat.
Az Intergang, a wi-fi hálózatokon keresztül internetet dézsmáló emberekre apelláló projekt. A Kitchen rooterére csatlakozók emiatt ugyan nem férhetnek hozzá az internethez, viszont cserében egy másfajta közösségi oldalra jutnak. Az Intergangot csak a közvetlen környezetből csatlakozó kisebb közösség veheti igénybe, fórumostul, videómegosztóstul. Ez ilyen formájában a lokális és a globális kommunikáció közti hangsúlyeltolódásra hivatott a figyelmet felhívni. A globális kapcsolathálónk miatt ugyanis hajlamosak vagyunk elhanyagolni az interakciót közvetlen környezetünkkel.
Talán ennyiből is látható, hogy a projektek a lehető legkülönfélébbek: a megnyitóra installált zenélő konyhától, a tárcsás mobiltelefonig. A Telekom közvetlenül nem szól bele a fejlesztések irányába, de előbb-utóbb nyilván ők is meg szeretnék találni a számításukat. Abban pedig ne kételkedjünk, hogy amelyik ötletben üzletet látnak majd, arra nem csapnak le azonnal. Arra a kérdésre azonban, hogy a Telekom megtalálta-e a magyar szilíciumvölgyet a Ráday utcában? — nyilvánvalóan csak idővel kaphatunk majd választ.
Animata: az illuszrációt
Samu Bence készítette