Az idén nyolcadik alkalommal, június 20. és 24. között rendezték meg a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, mely immár ötödszörre Nemzetközi Animációs Játékfilmfesztivál is egyben. A kitűnően szervezett és ígéretes kísérőprogramokban bővelkedő fesztivál a külföldi filmek tekintetében már korántsem volt olyan adakozó: az egészestés filmek között mindössze négy, míg a televíziós játékfilmek programjában is csak nyolc versengett. Kárpótlásul rengeteg hazai versenyfilmnek örülhetett a néző, melyek általában egységes színvonalat képviseltek és megérdemelten kerültek megmérettetésre. Bár a művészeti ágban képviselt színvonalra már itthon és külföldön egyaránt felhívta a figyelmet M. Tóth Géza Maestrojának Oscar-díjra jelölése, Kecskeméten további „rejtett kincsek” is a napfényre kerültek. A helyi polgárok érdeklődését azonban sajnos ez sem tudta annyira felkelteni, hogy kimozduljanak, az alföldi főtér boros-standjainak zavartalanságából, és elmerészkedjenek ebbe, a mindössze kétévente, csupán néhány rövidke napra feltáruló világba. A fesztivál filmjei így csupán a szakma és az alkotók számára adtak helyzetképet a műfajról.
A magyar versenyprogram javát a két legaktívabb animációs filmgyártó, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) és a Kecskemétfilm Kft. termése tette ki, míg az alkotók életkorát tekintve három nagyobb táborra oszlott a program. A különböző korosztályok alkotóinak filmjei egy-két kivételtől eltekintve közel azonos színvonalat képviseltek, az animációk kiegészítették egymást, így a fesztivál a kölcsönös tanulás lehetőségét nyújtja, nem versengést szít, hanem egyensúlyban tart.
A fiatalabbak nem csak a számítógép bátor és gyakori használatában térnek el az idősebb nemzedékektől, hanem formavilágában, történetmesélésében és a munkafolyamat(ok)hoz való viszonyukban is. Többen közülük merészen alkalmazzák a kollázst és a számítógépes animációt, legyen az akár két- vagy háromdimenziós, szívesen helyezik előtérbe a történet(ük)et, ugyanakkor az animáció formavilága, a grafikai érzék, a képzőművészettel való rokonság háttérbe szorul. Mindemellett a fiatal alkotók inkább készítenek egyedi filmeket, úgy, hogy a filmkészítés folyamatának összes állomását maguk uralják; a csapatmunka inkább a középgeneráció sajátja. Az utóbbiak ragaszkodnak a klasszikus formavezetéshez, a rajzanimációhoz, és mindennek megfelelően,
a tőlük már megszokott formanyelvvel alkották meg legfrissebb produkcióikat is.
A középnemzedék jeles képviselője, Cakó Ferenc új alkotásában, a HÉ. S.O.S.-ben is hű maradt a homok és a gyurma animációhoz, de szatirikus hangvételével és ötletességével ismét magával ragadja nézőit, bizonyítva, hogy nem formai, technikai újítások szükségeltetnek a sikerhez, hanem jó téma, markáns gondolatiság, humor és precíz kivitelezés. A film kiáltozó főhőse, (innen a cím) a tenger közepén hánykolódva minden arra járó, úszó, hajózó lénytől segítséget remél, de mind hiába. Sem a Titanic legénysége, sem a csónakban forgató filmes stáb, sem Isten vízen járó fia nem nyújt segítő kezet, így szerencsétlen főhősünk egymaga próbál kievickélni kétségbeejtő helyzetéből, ami persze nem sikerül. Rofusz Ferenc saját, A légy című, Oscar-nyertes filmjét idézi meg a Kutyaélet első képsoraiban, azonban sem a történet — a kiszámítható cselekmény —, sem pedig annak megformálása nem mutat új irányt. Ami Cakónak most sikerült, az Rofusznak sajnos nem.
A középnemzedék animátorai közül kiemelkedik Szilágyi Varga Zoltán, aki talán a legméltóbb filmes emléket állította az 56-os forradalomnak. A Jegyzőkönyv — Mansfeld Péter emlékére szénrajz animációja a maga egyszerűségében egyszerre szemet gyönyörködtető és megrázó. A film az ítélet-végrehajtás jegyzőkönyvének pontos szövegére épül, de a képek metaforikussá, elemeltté teszik a szigorú szöveget, amit kiegészít Melis László az eltávolodás, a remény hangulatát közvetítő zenéje. A mezőny másik kimagasló alkotása az Éjszakai horgászat, amely háromdimenziós animáció magyarországi úttörőjének, Tóth Pálnak a munkája. Az idei év legjobb rövidfilmjének ítélt mű tökéletes kohéziója a modern technikai kivitelezésnek és a természet rejtett kincseit pillanatokra elénk táró nyugalomnak. A technika és természet ellentétéből, egyetlen kedves emberszereplő segítségével varázsol csodás természetfilm-animációt, mindenféle geg és poén nélkül. Horváth Mária, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyik alapító tagja a népmesei nagyotmondás humorával hangolta össze a képi világ szellemességét: a Magyar népmesék-sorozat Hogyan telt a gyermekkorom című epizódja ennek eredményeként nyerte el a közönség által legnépszerűbb filmnek járó díjat, a gyermek-zsűri díját és a legjobb televíziós sorozat rendezőjének járó elismerést is.
Az idősebb alkotók ezúttal is, kivétel nélkül, saját, jól bejáratott animált világukkal léptek a porondra. Így például Szoboszlay Péter, Jankovics Marcell és Gyulai Líviusz is, akik közül az utóbbi rendezte a versenyprogramban szereplő első alkotást, a minden ízében Krúdy világát és humorát idéző De Ronch kapitány naplóját. A mester úgy képes egységes világot rajzolni, hogy közben eljátszadozik stílusokkal: így marad összhangban az íróval, miközben jellegzetes kézvonásaira is ráismerünk, amint a rajzok által életre keltett kapitány és hű cimborája a kisváros romantikus hölgyei után epekedik.
A legfiatalabb animátorok vizsgafilmjei ebben az évben külön szekcióban mérettettek meg, így sok MOMÉ-s diák kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Talán nem véletlen, hogy épp e mezőny volt a leghomogénebb, hiszen közel azonos korosztályú alkotók hasonló feltételeknek megfelelni kívánó munkái kerültek vászonra. (A részbeni azonosság annak ellenére adott, hogy különböző iskolák vizsgafilmjei kerültek bemutatásra.) Ebben a kategóriában díjazták a Kovács úr című animációs filmet, melynek alkotója Sarosácz Iván. A csodatévő aranyhal meséjét kiforgató film története dramaturgiailag megbicsaklik, és bár groteszk rajzai kétségtelenül élvezetesek, egyedinek cseppet sem mondhatóak. Sziporkázóan ötletes, egyszerűségről és rafináltságról egyaránt árulkodó kis mű viszont Gacs Réka Yarn…Good Light Is Essential rajz animációja, melynek „egy szálon futó” története egy olyan nőről szól, aki kötögetés közben mind hiába várja az igaz szerelmet. Érdemes még felfigyelni a MOMÉ-n másodéves Szabó Andrásra is, aki Kirúgós kollázsával indult a szekcióban.
A kísérleti filmek közül Magyarósi Éva Hanne című animációját ítélték a legjobbnak, amit szintén a MOME jegyezett. Az elsőfilm egyedi hangvételével, zavarba ejtő nyíltságával és néhol szürrealisztikus gondolataival kreál „experimentális szerelmi történetet” és egységes formavilágot. A női szexualitás személyes tapasztalatból, saját testből kiinduló bemutatása, a szerelem merész és gondolatgazdag ábrázolása repetitivitásával melankóliát áraszt és sejtelmes, álomszerű tudatállapotba ringat. Az alkotó novelláját feldolgozó film olyan szakavatott kísérletezőket utasított maga mögé, mint Hegedűs 2 László vagy Ulrich Gábor, akinek Desdemona Break című műve csak nagy nehézséggel aposztrofálható animációnak, hiszen Fehér Ferenc festékkel bekent táncoló testében gyönyörködhetünk benne, ami élvezetet nyújt ugyan, de mégsem felel meg a szemle profiljának.
Egy a fesztivál válogatásából messze kimagasló rövidfilm lett a szemle fődíjas alkotása, valamint a Magyar Újságírók Filmkritikusi Szakosztályának díjazott filmje: Ducki Tomek munkája, az Életvonal. A fiatal rendező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán szerzett diplomát az elmúlt évben. A technikailag egyszerűen megfogalmazott, számítógépes animációval készült film ereje ötletességében, precízen szerkesztett ritmusában és gondolatiságában rejlik. Az elénk táruló világ emberszabású fogaskerék-lényei barázdált futópályájukon kénytelenek gyorskorcsolya-mozgással haladni a láthatatlan cél vagy éppen a céltalanság felé. Hátrálni nem lehet, mindenki csak a számára előírt pályán suhanhat; szabályokkal telített hely ez, ahonnan nincs kiút, s a rengeteg párhuzamosan futó sorstárs között mégis magányos marad minden evilági. Ahogy a hús-vér emberek életében, így itt is akadnak völgyek és dombok, fiatalság és öregség, szerelem és szenvedés, és akad egy az embernél, vagy éppen a fogaskerék-lénynél hatalmasabb erő, amely képes igazgatni a történéseket, befolyásolni a sorsokat. A két fogaskerék-karakter elkápráztat, felvillantja az animáció varázsát: bámulatos, hogy miként képesek az őket felépítő, illetve rajtuk és velük mozgó különféle, kisebb-nagyobb kerekek révén jellemekké, egyéniségekké válni; miként tudjuk mozgásukból vagy egy lehulló alkatrészből megérteni egy fogaskeréklény lelkét. Ducki a rövidfilmes versenyprogram mellett, részt vett a vizsgafilmek versenyében is. Csigás történet című munkája — amely teljesen eltér filozofikus utópiájától és egy igazi mesebeli történetet kreál a csigák Holdra szállásáról — jelzi, hogy egy több műfajban is kreatív alkotóval állunk szemben.
Az idei Kecseméti Animációs Filmfesztivál bizonyítja, hogy az egyes generációk animátorai és munkái jól kiegészítik egymást, változatos — szívderítő, elgondolkodtató vagy éppen mulatságos pillanatokat egyaránt felsorakoztató — képet rajzolnak ki a műfaj pillanatnyi állapotáról. Remélhetőleg nem csak e szemle kereti között kétévente, hanem majd a tágabb publikum előtt, a tévécsatornákon és mozikban is.
Ducki Tomek
Életvonal
Szilágyi Varga Zoltán
Jegyzőkönyv — Mansfeld Péter emlékére
