Kölnben természetesen keresi fel az ember régi barátait, például FARKAS PÉTERT, az ASA (Art Service Association) fáradhatatlan ,,fõtitkárát", ki kitartóan dolgozik Gólem címû nagyregényén, vagy a fáradhatatlan performansz-mûvészt, BORIS NIESLONYt, az ASA, a Black Market, a Humane Gesellschaft für Geistige Nekrophilie (A szellemi nekrofília humán-társasága) és más mûvészi formációk, projektek, szervezetek szellemi gazdáját. Boris Köln külterületén él egy mûvésztelepen, teljes visszavonultságban, lakása a mûhelye és az archívuma, vagy fordítva. Több évtizedes személyes és kollektív dokumentációit viszonylag kis helyet elfoglaló, de azért elég tekintélyes kiterjedésû tolószekrény-rendszer összezárható polclabirintusaiban tárolja. Ebbõl mutatja most fiatalkori festményeinek, késõbbi fotó-munkáinak, performansz-dokumentumainak, levelezésének egy-egy darabját. Külön térben tárolja hosszú évek óta folyamatosan épülõ (,,work in progress") mega-installációjának, a Das Paradies-nek darabjait. Egy, az aszkézisben szinte tobzódó, elszánt mûvész életmunka-projektjének egy pillanata tárul ki és zárul vissza nyomban annak választott magányába.

Lucia Romualdi Fény-partitúrák • Fotó: Szkárosi Endre

Az antwerpeni Kortárs Mûvészeti Múzeum kívülrõl bizarran esetlen épületének belülrõl otthonos és tiszta tereiben a mai flamand mûvészet egy-egy részlete elevenedik meg idõrõl-idõre. A júliusban bemutatott mûvek közül az egyik leghatásosabb munka mégis a jól ismert olasz mûvész, LUCIA ROMUALDI Fény-partitúráinak több térben átvezetett installációja volt. A részben geometrikus festõi formákat és nyelvi textúrákat belülrõl kivilágító, nagyobb részben pedig az álló és mozgó vetített formákat térben és változó fényerõben kombináló térmunka a nyelvi és képi jelrendszerek elemeit a fény és a sötét fizikai dichotómiájával szublimálta egy olyan, egyszerre misztikus és mérnökien pontos valóságba, amely anyagi és anyagtalan határán késztet tûnõdésre az ember szellemi mivoltát illetõen.

Thé Van Bergen Festmény • Fotó: Szkárosi Endre

Itthonról ismerõsebb, egyfajta groteszk és neodada festõi világba engedtek betekintést THÉ VAN BERGEN szépen kimunkált festményei. A flamand mûvészet vonatkozásában azonban nagyobb revelációt kínáltak a nemcsak nevében figyelemkeltõ FRED EERDEKENS The Retina Diamond (A retina-gyémánt) címen kiállított térmunkái, amelyek szintén a látás és a fény viszonyait fogalmazták újra. Erõteljes és finom mûvei közül érdekességük és konceptuális telítettségük okán kiemelkedik a Blind Spot (Vakfolt), amely a gömbforma archaikus anyagi tökéletességét a rá vetülõ fény misztikus formáival helyezte metafizikus térbe, vagy a Neo-Deo címû installáció, amely a vetített felirat fényével rajzolt világot és árnyakat a lebegõ vatta-felhõkre, illetve a kör alakú terem térformáira.

Fred Eerdekens The Retina Diamond • Fotó: Szkárosi Endre

Hága legalább három város képét mutatja. A középkori eredetû kormányzati negyed zárt térformái a modern Hága impozáns és nagyvonalú épületegyütteseinek utópisztikus valóságosságával illeszkednek össze, ehhez járul a picike városközpont archaikuma - és akkor nem beszéltünk még a kikötõrõl, a nyaraló-diplomatanegyedekrõl és Scheveningen ragyogó óceánpartú fürdõvárosáról. Hága az egyesült Európa egyik alapvárosa; eme funkcióját nemcsak sokat emlegetett hivatalai (például a Nemzetközi Bíróság) által gyakorolja, hanem például azzal is, hogy Europa in Beeld, azaz ,,Európa képekben" címen szabadtéri kállítást üzemeltet a Nagy Piactéren (Grote Markt). Ez a valóságban egy nem könnyen bejárható, fasorokkal többosztatúvá tett hatalmas teret jelent, amelybe - természetükbõl és értékminõségükbõl adódóan - váltakozó harmóniával illeszkednek bele a nemritkán meglehetõsen alkalminak tûnõ mûvek. Mindenképpen szükséges azonban megemlíteni a legvarázsosabb munkát: a finn PIIA OLLIKKA Drifting Space címû, ez évben készített environmentjét. A nagyméretû, megemelt gyeptéglára installált, szögletes üvegszekrényben egy fekvõ emberalak esetlen lebegése a hiányzó víz avagy föld felett spirituális finomsággal utal az emberi és a természeti valóság veszélyes eltávolodására és kiürülésére.

Piia Ollikka Drifting Space • Fotó: Szkárosi Endre

Együtt élni a múlt és a teremtett jövõ formáival alighanem azt jelenti, hogy az ember bátran belakhatja azt a teret, amelyet elõdei alakítottak - az õ számára; s alkothatja tovább ugyanazt a teret a maga és fõleg utódai számára. Ezt a tanulságot teszi szinte kézzel foghatóan érzékelhetõvé Leiden nagymúltú, a mi történelmünk számára is fontos egyetemi városa. A templom, ahonnan az Amerikába települõ ,,zarándok atyák" (pilgrim fathers) elindultak történelmi útjukon, máig viseli nyomaikat, nemcsak emléktábla formájában. Ugyancsak tábla hirdeti Apáczai Csere János itt-jártának emlékét. A város házainak falán a vakolat a világ költészetének alapdarabjait viseli magán: Shakespeare, Verlaine vagy számunkra egyelõre ismeretlen japán és kínai költõk verseinek ilyen installálása mindennapossá teszi az ember számára a költészet jelenlétét. A templomok a közösségi együttlét színterei: a szerény liturgikus funkciókon túl beszélgetések, koncertek, kiállítások zajlanak itt. A híres De Hooglandse Kerk-ben (Felföldi Templom) például most GERDA BEKKER finom, vallási tárgyú színkompozíciói kapnak helyet.

R.W. van de Wint Beeld 6. • Fotó: Szkárosi Endre

A nemzetközi képzõmûvészeti élet jól ismert színhelye az Arnhem közelében meghúzódó, hatalmas természetvédelmi területen mûködõ Kröller-Müller Múzeum, amely kiemelkedõen értékes modern mûvészeti anyagot tesz hozzáférhetõvé a látogatók számára, különösen ha a zárt épületegyüttesen túl az alig bejárhatóan kiterjedt, szabad téri szoborparkot is sikerül tekintetünk körébe vonni. Az impresszionistáktól és posztimpresszionistáktól, illetve a hely szellemében Mondriantól kezdve Claes Oldenburgon, Christón, Mario Merzen és Joseph Beuyson át Bruce Naumanig, Jean Dubuffet-ig, Dusan Dzamoviz-ig és Ian Hamilton Finlay-ig terjedõ (és csak néhány kiragadott név által jelzett), rendkívül gazdag spektrumban természetesen kapnak helyet a meghatározó németalföldi, elsõsorban holland mûvészek. Így a történeti avantgárd vonatkozásában a reveláció erejével hatnak a De Stijlhez is kapcsolódó BART VAN DER LECK alapvetõen konstruktivista munkái. A kortárs mûvészeti életet tekintve pedig önálló kiállítás mutatja be ezúttal R.W. VAN DE WINTnek az utóbbi években készített nagyméretû acélszobrait. A munkáit címadás helyett egyszerûen csak számozó mûvész Beeld 4 jelzésû alkotása egy terem méretû rozsdás vaskígyó jellegzetes formáival, pontosabban az anyag és a mozgásra utaló statikus forma dichotómiájával teremti meg az adott tér kontinuitását az animális (kígyó) és a civilizált élet (acél) idejével. Beeld 6 jelzésû hatalmas acélszobrával, annak terjedelméhez viszonyított finom cizelláltságával, az anyagnak az archaikus tojásformára és a futurisztikus ûrjármû-formára egyszerre utaló alakításával van de Wint megint csak a térrõl és az idõrõl alkotott mindennapos képzeteinket tárja ki egy sokkal tágasabb horizont felé.

A németalföldi sík fölött.