Pierre-Auguste Renoir

,,KÉPZÔMÛVÉSZET, festészet stb.
(vö. mûkezek, mûlábak, gyomorszûkülés).

A szédelgésnek és más kisebb minõsítésû csalásoknak egy sajátságos fajtája, melyet bizonyos, erre prediszponált emberek ûznek, akiket rendõri néven mûvészeknek jelölünk. Például ha egy ilyen hajlamú egyén lát egy hegyet, ami mögött, mondjuk, másik két hegy van, elöl egy folyó és más ilyen dolgok: az effajta egyénben, ki orvosi szempontból a fent említett bûnözésre terhelten hajlamos, az a hajlam támad, hogy õ is csinál egy ilyet, anélkül hogy valaki észrevenné, s azt megpróbálja úgy értékesíteni, mintha eredeti volna. (...) E célra egy darab üres vászonra egy darabon olyan színû festéket ken rá, amilyen a hegynek a színe, miáltal az esetleges vevõ azt hiszi, hogy a festék alatt igazi hegy van. E bûnözésen kívül rendesen még ún. optikai csalást is elkövet, amennyiben különbözõ vonásokkal eléri, hogy a vásznon bizonyos dolgok távolabb látszanak, mint hová a M. festette õket; azért, ha valamit venni akarunk, ajánlatos, hogy ujjunkkal is meggyõzõdjünk róla, nemcsak közönséges hamisítvánnyal (festmény, kép) van-e dolgunk, mely szemünk megtévesztésére irányul. (...) Az optikai csalást a rendõrség még nem bünteti, az utóbbi idõben különben mindig ritkább lesz..." ²

Karinthy Frigyes

Nemere Réka lírai, az impresszionizmust idézõ festészete erõsen csábít egyfajta leíró-elemzõ megközelítésre: az ember (én) akkor van kissé nehéz helyzetben (most), ha nem híve a formalista kritikának, ellenben híve és barátja annak az utazásnak (travelling), szemlélõdésnek, szellemi csellengésnek, megfigyelésnek és rácsodálkozásnak (Travelling Without Moving³), amit egyfelõl az alkotó tett, másrészt a nézõ tehet meg e vásznak elõtt állva. A képek a tanúk rá, hogy elkövetõjük szintén megfigyelt, átélt, átengedte a látványt szemén-kezén, érzékein, és ,,egy darab üres vászonra egy darabon olyan színû festéket"..., a többit már tudjuk; Karinthy terminológiájával (avagy ha a Forgalmat Karinthy rendõrei irányítják): profi bûnözõvel van dolgunk.

Nemere Réka Konténerszállító, 2002, olaj, vászon • Fotó: Rosta József

Turnerrel és a francia impresszionistákkal rokonítható - a kései 1800-as években radikálisnak számító - érzéki, személyes élményen alapuló látványfestészetet mûvelni ma (de akár csak a táblaképfestés hagyományos mûfaját és technikáját választani) olyan elõzmények után, mint kubizmus, expresszionizmus, futurizmus, dada-, konstruktivizmus és szürrealizmus, pop art, minimal art, koncept, fluxus, posztmodern és a médiamûvészethez szokott 21. századi szempárok látóterében, már önmagában a festménnyel mint médiummal kapcsolatos állásfoglalásnak tekinthetõ.

A nézõ a kikötõi, úti képeknek tehát ezt a - már egy szubjektumon átengedett - formáját kapja alapanyagul, ehhez adhatja aztán hozzá személyes élményeit, emléktöredékeit, érzéseit; de ma már szinte esztétikai közhelynek számít, hogy ,,a megértés nem pusztán reproduktív, hanem mindig produktív tevékenység is (...), amelyet immár nem jobban megértésnek, hanem mást értésnek, másképen értésnek kell neveznünk..."⁴

Robert M. Pirsig ,,mersszel töltõdésnek" nevezi a megfigyeléssel eltöltött idõt, azt a meditációhoz közelítõ állapotot, ami maga is megváltoztatja az úgynevezett valóságot, illetve annak személyesen átélt szeletét: ,,A mersszel töltõdés úgy történik, hogy az ember a való világot tapintja-füleli-nézi, nem a tulajdon leröfögött szólamait fújja. Nincs ebben semmi csodálatos. A szóban sincs. Tapasztalható olyankor is, amikor az emberek hosszas horgászlesekrõl térnek haza. Néha mentegetõznek, hogy annyi idõt ,,elvertek", minthogy értelmes mentsége nincs elmaradásuknak. Hanem a hazatért horgász duzzad a mersztõl..."⁵

Nemere Réka Kikötô 6., 2002, olaj, vászon, 100x130 cm • Fotó: Rosta József

A festményeket látva úgy tûnik, Nemere Réka teljesen átadta magát a látvány-élménynek, az alkotás folyamatát nem zavarta meg a kor szempontjaira és új eszközeire való pillantgatással. Egyfelõl talán a dolog lényege lehet - s aki tanult festeni / rajzolni, vagy éppen szenvedélyes horgász, beláthatja, hogy: irigyelhetõ is - ez a teljes kifelé figyelés, a külvilágra terelõdõ figyelem, a személy feloldódása a környezetben, a megismerés mint önátalakítás, az átalakítás mint megismerés. A folyamat eredményeképpen - vagy ha a befogadói aktivitást is a ,,folyamat" részeként kezeljük: akkor annak egyik állomásaként - létrejövõ, kihelyezõdõ mû(vek) ellenben ontológiai szempontból veszélyes határon lavíroznak, hiszen elsõ látásra is könnyen érthetõk, s kényelmesen megfejthetõ legfelsõ jelentésrétegükkel a lustább vagy kevésbé kalandvágyó nézõket esetleg nem ösztönzik további szellemi bóklászásra. Nemere Réka bátor, nem fél az esztétikai csapdától, és - mint XXI. századi (Madame) Renoirt - láthatóan nem igazán izgatja, hogy a munkáival találkozó nézõk (és kritikusok) ráaggatják-e festményeire a mûalkotás minõségének megkülönböztetõ jelzõit (mint eredeti, különös, stb.); bár bizonyára tisztában van vele, hogy ,,a jelentõs mûalkotások szinte soha sem hatnak egymagukban, majdnem mindig magyarázatra és értelmezésre szorulnak; a középszerû mûvészeti produktumok, a tömegmûvészet és a szórakoztató ipar termékei ezzel szemben közvetlenül hatnak, s éppen ennek köszönhetik népszerûségüket."⁶

A kiállítás címe Forgalom volt, a bemutatott mûvek (tengeri kikötõben, hatalmas óceánjáró elõtt sorakozó elhagyott autók / pasztell-narancs-vörös konténer a vízparti párában / kihalt utat keresztezõ felüljárók volán mögül láttatott képe) mégis inkább nevezhetõk utazás-képeknek. Vagy ha már forgalom, akkor leginkább körforgalom: a festõnõ önmagukra mutató, visszautaló körfo(r)-galmakban utazik. Az utazás célja ismeretlen, lényegtelen; az utazás célja maga az utazás, az utazás az utazásról szól, önmagáért van. Vélhetõleg Utazó célja is Utazó, azaz önmaga megismerése, illetve elhelyezése állandóan változó környezetében. Utazó pedig minden esetben magányosan utazik: a képeken egyetlen emberi alak sem látható.

Nemere Réka Sztráda, 2002, olaj, vászon • Fotó: Rosta József

Az utazásnál maradva: a gyerekkori ország-város játékhoz hasonlóan (amikor az ábécé egy bizonyos betûjével kellett a lehetõ legtöbb ország-, város-, növény- , állat- stb. nevet egy papírlap oszlopaiba gyûjteni) most az egyik festmény széle által félbevágott, országúton haladó kamion hatalmas TRANS(...) felirata adott alkalmat némi nyelvi kalandozásra, játékra. A transzhoz közelítõ, szemlélõdõ állapotban számos ,,tran(s)z"-kezdetû szó ötlik az ember eszébe, ilyenek, csak magyarul, pl.: a transzport, tranzit, transzcendens, transzfer, transzplantáció, transzparencia, tranzakció, transzformál, tranzisztor, transzfúzió, transzavantgárd..., s szinte mind kapcsolatos valamiféle átvitellel, közvetítéssel - a betûket pedig épp az alkotó és befogadó között közvetítõ médiumról, magáról a festményrõl olvassuk...

A csatangolás Nemere Réka festészetének útjain egy 19. századba vezetõ, kellemes idõutazás illúzióját is kelthette a nézõben; mindenesetre a Dovin Galériában állomásozó hajóra ezúttal csak azok válthattak jegyet, akik még elhiszik, hogy a festészeti illúzió felkeltésének lehetõsége nem csupán illúzió.