A több száz jelentkezõbõl a résztvevõk kiválasztását egy, évenként változó, nemzetközi zsûri végzi. Idén e nyolctagú grémium kelet-európai résztvevõje Adam Szymczyk (Galeria Foksal, Varsó) volt. A vásár hosszabb távú tanácsadó testületének is van egy kelet-európai tagja, Aidan Szalahova Moszkvából. S e figyelem a volt szocialista országok iránt idén fõ szervezõ elemmé nõtte ki magát: a szeptember végén lezajlott, egyhetes Art Forum központi témája a mai kelet-európai mûvészet és mûpiac volt. A katalógus a cseh, lengyel, orosz és magyar helyzetrõl külön esszét közölt. Beszélgetések sora foglakozott azzal a kérdéssel is, miként vonhatók be kelet-európai mûvészek és galeristák a világ mûvészeti eseményeibe.

A nyitás Kelet-Európa felé nem véletlen. Németország mindig a régió iránt legjobban érdeklõdõ nyugati állam volt; Berlin földrajzilag különösen közel esik a keleti végekhez. S az Art Forum azt is felismerte, hogy a világ nagy mûvészeti vásárai viszonylag elhanyagolják Kelet-Európát. Mivel Berlin pedig azért indította útnak saját mûvészeti vásárát hét éve, hogy a kortárs mûvészet terén valami egyedit mondhasson magáénak, a kelet-európai ügy felkarolása kézenfekvõ, s idõközben az egyetlen választás maradt. Ezen kívül, a skandináv országok jelenléte erõs még az Art Forumon; míg a világon átvonuló (korábban ázsiai, mostanság inkább afrikai, s a lassan bontakozó latin-amerikai) kortársmûvészeti divatok helyszíne a madridi, párizsi, londoni és amerikai vásárok sora. Egy-egy kapcsolódás erejéig azért az Art Forum is részt vesz a trendben: a berlini õsz díszvendége idén a mexikói mûvészet.

Andreas Gursky Bibliothek, 1999, C-print • Mai 36 Galerie, Zürich

Az Art Forum másik megkülönböztetõ jegye, hogy kizárólag kortárs mûvészettel foglalkozik. A vásárváros három óriási csarnokában, az egyenletesen fehér kiállítási terekben csak a kilencvenes évek óta, lehetõleg az elmúlt egy-két évben született mûvészet jelenik meg. A zsûri csupán néhány kivételt tesz; s minden évben egy-egy anyagot beválaszt a ,,klasszikus" hatvanas-nyolcvanas évekbõl. Második világháború elõtti mûvekrõl, ,,modern" mûvészetrõl azonban szó sincs. Szemben tehát akár csak a német nyelvû térségnek olyan, nagy jelentõségû vásáraival, mint a kölni vagy a bázeli, Berlin nem a huszadik századi mûvészet vására, hanem igazából a huszonegyediké. Az Art Forum a jövõ mûvészetét kutatja.

Így természetesen a kiállítók és a látogatók is jócskán eltérnek a klasszikusabb felhangú, nagyobb társadalmi presztízsû nyugati vásárokétól. Ennek az is oka, hogy Berlin és a környezõ, volt keletnémet tartományok anyagilag sem olyan erõsek, hogy nagynevû mesterek munkáiért fizessenek rekord árakat. Még a volt nyugat-berlini közönség vásárlóereje sem mérhetõ az észak-rajnaiak vagy a svájciak pénztárcájáéhoz. Annál inkább felveszik a berliniek a versenyt intellektus és ízlés terén. Az Art Forum jelentõs részben egy ,,alternatív", értelmiségi, középpolgári társadalmi közeg vására, akik nagyon is fogékonyak az esztétikai újításokra. Nem véletlen, hogy egy sor mûvész szerepelt az idei - tizenegyedik - documenta kiállításról is: Mona Hatoum és Gabriel Orosco két név volt a már jól ismertek közül.

Zhang Huan My New York (No4), 2002, C-print Volker Diehl (Berlin) jóvoltából

A kísérletezõ jelleget erõsíti, hogy a vásár minden funkcionális helyiségét (például a sajtóközpontot vagy a pódiumbeszélgetések helyét) is projekttérként kezelték, s kiadták mûvészeknek installációs helyszínül. A VIP-várót éppen a Foksal által képviselt Grzegorz Sztwiertnia rendezhette be, Henryk Stazewski egy korábbi tér-koncepciójának mai adaptálásával. Az Art Forum több külsõ helyszínnel is együttmûködött, ahol kifejezetten site specific projektek valósulhattak meg a vásár ideje alatt. Ilyen volt a város most újjáépülõ központjában, a Potsdamer Platz-on a SONY Center-ben rendezett Mûvészeti kirándulások 2002: Kelet-Európa projekt, ahol öt alkotó, köztük Pawel Althamer és Marjetica Potrc, reflektálhatott munkájában az építészetileg merészen kialakított helyszínre.

Ugyancsak az Art Forum-mal együttmûködve, a Bethanien mûvészház September Horse projektjében, Bencsik Barnabás és Gregor Podnar (Skuc galéria, Ljubljana) kurátorsága alatt, szintén több kelet-európai mûvész szerepelt (magyarként például Lakner Antal, Gálik András és Havas Bálint). A Skuc egyébként a vásáron is jeleskedett mint kiállító - többek között Csörgõ Attilától is felvonultatva munkát. Magyarországról Deák Erika vitt ki Szûcs Attila festményeibõl egy szóló kiállítást (az eladások minden várakozáson felül jól alakultak).

A Knoll galéria (például Bernát András, El-Hassan Róza munkáival) közös standon szerepelt Paula Böttcher berlini és a Priestor pozsonyi galériával. A Priestor (Tér) computer, video és installációs munkákra szakosodik (magyar kiállítottja Németh Ilona). Magyar alkotások ezen kívül csak elvétve bukkantak fel - például Nádas Péter fotói a berlini Kicken galériánál (a néhány ezer eurós ársávban). A kelet-európai galériák közül Jiri Svestka prágai (klasszikus, modern és kortárs mûvészettel egyaránt foglalkozó) galériája a rangidõs: minden évben részt vettek az Art Forumon, idén részben nagy nevekkel, mint Katarzyna Kozyra.

A vásár eközben azért vásár, hogy forgalmat hozzon. Az Art Forum feletti jogokat idéntõl a Messe Berlin gyakorolja; s ennek igazgatója el is mondta, hogy középtávon null-szaldót várnak a rendezvénytõl. Ennek jegyében egyre jobban fordulnak a gyûjtõi igények felé. 1999-ben indították a Collectors' Forum elnevezésû, negyedéves sorozatukat, ahol a gyûjtõkkel való találkozás kiváló lehetõséget nyújt a kapcsolattartásra az évenkénti vásárok között is. Ennek másik módja egyre inkább az internetes mûkereskedelem: az Art Forum Virtual Marketplace egy éve mûködik, s már 150 állandó online kiállítót tudhat magáénak.

Kortárs mûvészet és mûgyûjtés kapcsolatának további lökést ad Berlinben, hogy az idei õszi kultúrális fesztivál külön témája a magán és vállalati kollekciók terjedése. Thea Herold újságíró tollából önálló könyv is jelent meg a berlini kortárs gyûjteményekrõl. A fesztivál keretében beszélgetésre kerül sor Erika Hoffmann-nal, akinek híres gyûjteménye egyébként hétvégenként látogatható is a Sophienstrasse-n, a volt Kelet-Berlin mai, talán legfelkapottabb kortársmûvészeti negyedében. Egy másik, a nyilvánosságnak most megnyíló nagy gyûjtõ Egidio Marzona, akinek anyaga múzeumba kerülésérõl közben tárgyalások folynak. A fiatalabb, s most közszereplést vállaló gyûjtõk között találjuk Christian Borost is.

A céges kiállítóhelyek és gyûjtemények közül a Deutsche Guggenheim és a DaimlerChrysler Contemporary már ismertek és rendre látogathatók; míg a Dresdner Bank, a Deutsche Bank vagy az Allianz biztosító berlini anyagában most õsszel egyszeri vezetés élvezhetõ. A fesztivál igazi meglepetése azonban a betekintés a politikai közintézmények kortárs gyûjteményeibe: vajon Budapesten mikor jutunk el oda, hogy a Bundestag (Parlament) vagy a Kanzleramt (Miniszterelnökségi Hivatal) élõ mûvészetet gyûjtsön, s erre egy külön, Kurator címmel felruházott szakembert tartson állásban? Egy bizonyos: mind a kortárs mûvészet e magánemberi, vállalati, közintézményi gyûjteményei, mind az Art Forum egy közös üzenetet hordoz a széles világ számára: Berlin - mint ellentmondásos történelmi emlékeket idézõ fõváros - ma kultúrájában a nemzetközit és az újat keresi.