A kiállított tervek legtöbbje alpesi kisvárosi környezetben épült. A tervezõk igazodtak az ott lakók igényeihez, és figyelembe vették a helyi technikai, bürokratikus szokásokat is. Legfontosabb feladataiknak az adott vidék kulturális infrastruktúrájának kiépítését, a minimalizált elemekkel való építkezést, valamint a természet-közeliséget tekintették. A kiállító építészeket a szobrászi formák elutasítása és a könnyû épületszerkezetek szeretete köti össze. Nevezhetjük ezt konstruktivista minimál-stílusnak, vagy hûvös, ugyanakkor ökologikus osztrák modernizmusnak. Kedvenc anyagkombinációjuk a fém, az üveg és a fa. Ezekkel az anyagokkal olcsó szerkezeteket, valamint átlátható, világos tereket hoznak létre - jó példák erre az alábbi épületek.

Tûzoltóság és kultúrház Hittisauban

(CUKOWICZ.NACHBAUR ÉPÍTÉSZ IRODA)

Hittisau 1700 lakosú alpesi falu, így a két intézmény jól megfér egy épületben. A kettõs feladat - az alsó szinten tûzoltóság, fent pedig a kultúrház - ötletes megoldása, hogy az emeletek orientációját 90 fokkal eltolták. A tûzoltóság apró tornya, masszív homlokzata és garázsai az utcára nyílnak. A felette kialakított, dobozszerû épületrész impozáns üvegfala viszont a falu fõtere felé fordul, ahonnan mindenki láthatja, mi folyik a kultúrházban. A tûzoltóságnál, annak hangulatához megfelelõen betont és acélt használtak - a mûvelõdési házban a fa kapja a legnagyobb hangsúlyt. A nyers fehérfenyõ deszkák használata a helyi építési tradíciókat követi, az elõre-gyártott elemek használata viszont már tipikusan mai építkezési forma. A cukowitz. nachbaur tervezõi modernista hozzáállással újragondoltak a hagyományos faházat. Olyan modulrendszert hoztak létre, amelyben minden részlet méretviszonyban áll az épület egészéhez. Ez az arányrendszer az ablakokon kívül kiterjed a folyosók beépített fapadjaira, a lépcsõfokokra vagy a plafonon futó neonlámpák osztására is.

Erich Gutmorgeth Mpeis áruház, Leutasch

Mpeis áruház Leutaschban

(ERICH GUTMORGETH)

Tirol huszadik századi építészetét, az alpesi modernizmust formai expresszivitás, a hegyek pátoszára gyakran túlzásokkal reagáló szobrászi stílus jellemezte. Erich Gutmorgeth, aki évtizedeken át az innsbrucki Építészeti Egyetemen tanított, az utolsó években robbant be a régió építészeti közéletbe. Az alpesi hegyek uralkodó formáira nem válaszol erõs gesztusokkal - filigrán, testetlen pavilonokat épít, amelyek egyszerûek, akár egy biciklikerék vagy egy vitorlás-hajó. Konstrukciói szellemes alternatívát kínálnak a helyi ízléssel szemben, és a tér dogmák nélkül, logikus használatbavételére szólítanak fel.

Ennek a tervezõi attitûdnek kedveznek az Mpreis élelmiszer-áruház építési elvárásai.

A cég nem egyen-szupermarketet akart, hanem helyi identitású, környezetbe simuló épületet. Fontos szempont volt az áruházbelsõ optimális átláthatósága és az épület utólagos átalakításának lehetõsége. A megrendelõk Gutmorgethben emberükre leltek. Az élelmiszer-áruház üvegdoboza felé hatalmas, ám anyaghasználatában rendkívül takarékos hidegtetõ-szerkezetet feszített. Ez a látszólag könnyû, mégis nagy teherbírású acéltetõ igazán hasznos darab. Jóval az épületen túl is folytatódik, ezáltal árnyékossá teszi a parkolóhelyeket. További elõnye, hogy télen nem kell havat lapátolni az áruház bejáratánál és közvetlen közelében. A közeli sípályák közönsége így fennakadás nélkül veheti igénybe az épületben található boltot, kávéházat, postát és lottózót. Nyáron ez a furcsa árkád rendezvényekre alkalmas ingyenes fellépõhelyet biztosít Leutasch lakói és egyesületei számára.

Teaház, Neustift am Walde, Bécs

(MARTERERMOOSMAN)

Futószalagon gyártható, egyszerûen összeépíthetõ ház - Walter Gropiustól kezdve Philip Starckon át sok tervezõ álma ez. Hogy a Marterermoosman iroda ilyet gyárt, az inkább a véletlen mûve. A döntõ körülmény az volt, hogy a meglepõen toleráns osztrák építészeti elõírások az utolsó években engedélyezik a többemeletes faházak gyártását.

Erich Gutmorgeth Mpeis áruház, Leutasch

Az egész az úgynevezett teaházzal kezdõdött, amellyel Hans Marterer nagy sikert aratott és ismertségre tett szert. A ház egy vékony, meredek és nehezen megközelíthetõ telken épült. Gépek és jármûvek nem tudták elérni az ösvényen megközelíthetõ terepet. Ezért volt szükség könnyen szállítható, kézimunkával is összeszerelhetõ épületelemekre. Acélvázat építettek, majd ebbe helyezték bele a falapokból álló födémeket és az oldalfalakat. Marterer, aki korábban saját kezûleg is épített kisebb házakat, olyan precíz statikai rendszert dolgozott ki, amelynek egyes elemei nem nyomnak többet 50 kilónál. A japán lakóház párhuzama nem csak a variálható geometrikus elemek miatt állja meg a helyét. Az elterjedt osztrák családi házakhoz képest, amelyek legtöbbje klasszicista villák miniatürizált, nosztalgikus másolata, ez egy szikár, átlátható minõséggel és önálló identitással rendelkezõ épület. Az egyik legfontosabb szempont a szobák természetes megvilágítása volt.

A teaház bemutatása után százával érkeztek megrendelések az egész világból. Az építészek továbbfejlesztették a szerkezeti elemeket, elhagyták az acélt, és új faépítési-rendszert dolgoztak ki. Betonalapra favázat állítanak fel 222 centiméteres raszterekkel. Közéje kerülnek a kétrétegû fatáblák. A könnyen cserélhetõ lapelemek és a szorítóprofilok alkalmazásával önálló családi házakat, de többemeletes sorházakat is össze lehet építeni. Az átlagos építési idõ 30 nap. Más típusházaktól a nyersanyagok minõségében, az építészeti részletek kidolgozottságában és a nagyfokú variációs lehetõségben különböznek.

A Kommende Architektur 2 egy Ausztriát népszerûsítõ utazó kiállítás, ezért szempont volt, hogy minél könnyebben szállíthassák. Ennek eredménye az összecsukható, mobil fém-installáció, amelyhez kísérõfilmeket bemutató Apple I-mac számítógépek társulnak. A fémdobozokon színes tablók állnak, vagy a dobozok mellé lettek döntve a földön. Mindez nem segíti az építészeti ötletek hatásos kommunikációját. Meggyõzõdésem, hogy kiállítási képek leginkább szemmagasságban érvényesülnek. Hiányoznak a makettek, a homlokzat- és alaprajzok - a tablókon csak kisméretû részletképek és szerkezetrajzszerû alnyomatok vannak. Nem marad más hátra, olvasni kell - német és angol szövegeket, mert magyar szöveg sajnos nincs. Így nehezen derül ki, hogy mirõl van szó. Sokan felületes benyomásokkal és enyhe hiányérzettel távoznak - a számítógépekbõl egyszerre szóló halk techno-zenék se dobnak fel senkit. Egy építészeti minimalizmust hirdetõ kiállításnak eleve nehezebb dolga van az egy-két emelettel feljebbi festészeti tárlatokkal szemben, ezért lett volna jó, ha a kiállítás elmagyarázza nézõinek a bemutatott épületek értékes koncepcióit.