ROMAN GRUZOV, a folyami hajósok alapítója nagy kalandor hírében áll. Sok kommunában élt nemcsak Pétervárott, hanem Nyugat-Európa nagyvárosaiban is - például az Eimerben, Kelet-Berlin elsõ foglalt házában. Állítólag kikötõi toronydarun is lakott Németországban. Tapasztalatairól divatos orosz életmód-magazinnak is adott már beszámolókat.

A Recsnyik, azaz a folyami hajós a tengerészek romantikus mítoszának változata. A folyó a szabadság jelképe, valamint a csatornák mentén élõ pétervári lakosok szeretetének tárgya. A recsnyikok elsõdleges célja a társadalomból való kivonulás, menekülés. Ez garantálja a jó társaságot és nem utolsósorban az állandó szórakozást. Hét fõs közösségüket klubnak nevezték: ,,Akkoriban nagyon divatos volt ilyen klubokat alakítani, mivel rendes klubok vagy szórakozóhelyek egyáltalán nem voltak" - mondja Roman.

Akcióikat 1989-ben kezdték meg. A rendhagyó posztszovjet lakásviszonyokat kihasználva ,,hivatásos" házfoglalókká váltak. Általában nem maradhattak egy helyen egy-két évnél tovább. ,,A rendõrök gyakran zaklattak minket, ám néha, ha festettünk valami szép képet a rendõrõrsnek, szemet hunytak a dolog felett". Roman európai kalandozásai során arra a meggyõzõdésre jutott, hogy nagy léptékben kell gondolkodni. Például ha az ember illegálisan lakik, akkor foglaljon el rögtön egy egész házat. A fûtés, víz és villany nélküli épületeket elõször módszeresen összelopott kábelekkel és csövekkel lakhatóvá tették. Szobrászati gyakorlatuk ebbõl a barkácsolásból ered.

A foglalt ház lakás, mûterem és galéria egyben. Ugyanitt található a MessMedia képügynökség képzeletbeli irodája, amely a folyami hajósok társadalmi életét dokumentálja.

A klubtagok együtt reggeliznek, együtt járnak vendégségbe, együtt isznak, néha verekszenek és ugyanazoknak a lányoknak udvarolnak. Téli reggeleken a mosdóba befagyott víz feltörésével kezdõdik az önként vállalt kutyaélet. ,,Igazi mûvészettel, ahogy azt el tudjátok képzelni, akkoriban nem nagyon volt idõnk foglalkozni." Viszont nagy figyelmet fordítottak közösségük mitologizálására - rengeteg hõstörténetük van a kezdeti idõkbõl. ,,Folyami hajósokról festettünk képeket. Olyan jelszavakat találtunk ki, mint, 'ha kiér a folyóra, megkönnyebbül a recsnyik' vagy el a munkától, el a törvényektõl, el'!" Mindig ugyanazokat a történeteket meséltük. Például azt, hogy amikor a Mojka utca 22-ben laktunk, állandóan furcsa zajokat hallottunk a pincébõl. 1917-ben meghalt matrózok szellemeivel laktunk ugyanis együtt az épületben."

Hulladékszobrok

Szobrászati munkáik állandó témája a technikai eszközök halál utáni élete. Egy csavar, amely húsz évig egy motorbiciklit szolgált, egyszer csak megjelenik a garázsajtó díszeként, vagy rögtön egy kiállítóteremben köt ki - szerintük ez a talált tárgyak lélekvándorlása. Ipari hulladékból gyártott élõlényszerû szobraikban rozsdás fantomok kelnek életre. Az irodalmi párhuzam a Gólemtõl, Frankensteinen át a sci-fi robotokig tart. A recsnyikok egész világot hoznak létre, amelyet repülõ tárgyakkal, vaslényekkel népesítettek be. ,,Már az is olyan érdekes, amikor egy talált tárgy földrajzi helyet változtat. Vegyük például egy indai riksa dudáját, amit Indiából hoztam. Gondolta volna õ vagy az alkotója a legrémesebb álmaiban is, hogy egyszer egy orosz szobor alkotórésze lesz?"

MessMedia

Hogy a külvilággal való érintkezést felerõsítsék, a MessMediából ,,független információs ügynökség" lett. Az alapötlet az volt, hogy a körülöttük történõ eseményekrõl tudósítsanak interneten, rádión, nyomtatott röplapokon és szóbeszéd útján. Tevékenységüket szórakoztató pszicho-terrorizmusnak nevezték. Egyik céljuk független orosz rádiók népszerûsítése volt egész városra kiterjedõ plakát-hadjárattal. Baráti köreik, zenészek, DJ-k segítségével sokat tettek az orosz alternatív zenei kultúra terjedéséért a kilencvenes évek második felében. Ôk szerveztek elõször techno-partykat Oroszországban, amelyek még mielõtt kommercializálódtak volna, az ifjú avantgarde szórakozását biztosították. ,,Techno party, foglalt ház, földalatti bár - mindez elég romantikus, sõt, költõi elfoglaltság. Különösen, amikor egy tízezer fõs illegális bulit rendezel" - véli Roman.

Egy alkalommal a hatóságok figyelmét kijátszva egy Stubnitz nevû halászhajón telepedtek le ideiglenesen. Hivatásos tengerészekbõl álló legénységgel, PC-kel és kalózrádió-adóval felszerelkezve járták a Balti-tengert, miközben rádióadójukon õrült manifesztumokat adtak közre a Jupiterrõl érkezõ invázióról és az emberi agyban végbemenõ harmadik világháborúról.

A csoport szûk körben hamar feltûnést keltett, a kritikusok dicsérték ,,kaotikus akcionizmusukat". Amikor Bruce Sterling, egy amerikai cyber-guru cikket írt Oroszországról a Wired magazinnak, a MessMediát az alternativ információterjesztés progresszív példájaként mutatta be.

Sterling lelkes útibeszámolójában a recsnyikokat, vagy ahogy õ nevezte, a Riverniks-eket a pétervári szubkultúra élõ legendáiként írta le. Kemény nagyvárosi hippik õk, az amsterdami házfoglalók, a hannoveri káosz-punkok és az angol rave-fanatikusok orosz változatai. Dicsérte radikálisan önsanyargató életmódjukat, barkácsszenvedélyüket, antimaterialista világnézetüket és anarchista mûvészetüket. Leírta öltözetüket, a magasszárú bakancs, a katonai nadrág és a sötét pulóver kombinációját, valamint azt, hogy szerinte úgy néznek ki, mint akik sohasem hallottak még samponról és vitaminokról.

A cikk hatására az érdeklõdés megnõtt irántuk. Addigra azonban a recsnyikoknak lett elegük a MessMediából, és abbahagyták mûködtetését.

Jetset-klub

DEMISZ ALEKSZANDROV, Roman Gruzov és TIMOFEJ ABRAMCOV 1996-ben Recsnyikok Mûhelye néven formatervezõ irodát hozott létre. Fémbútorok gyártásával és belsõépítészettel foglalkoznak, megrendelésre dolgoznak többnyire Moszkva és Pétervár éjszakai klubjai számára. Leglátványosabb munkájuk a JETSET, amely a moszkvai üzleti élet felsõbb köreinek zártkörû klubja. A titkos hely Dr. Jekyll kémiai laboratóriumának és egy futurisztikus fémüzem díszletszerû mutációja. A terem közepén csupafém lift halad, az egyedi fémbútorok talált tárgyakból vannak összehegesztve. A táncteremben van egy lámpákkal kirakott fal, amely a hifi-berendezések digitális kijelzõinek felnagyított mása - az oszloposan elhelyezett lámpák a tánczene ütemének ritmusára villognak.

Tûzijátékok

A tûz mindig vonzotta az ember tekintetét, izgatóan hat az emberi agyra - sokkal érdekesebb, mint a tévé. A recsnyikok pirotechnikai akciói a tárgyak metamorfózisának látványos és szórakoztató bacchanáliái. Olyan esemény, ahol se a nézõ, se az alkotó nem tudja, mi lesz a végeredmény. A kiszámíthatatlan folyamatok és a véletlenek iránt rajongás a Recsnyikok Mûhelyének fontos jellemzõi. Egyáltalán nem érdekli õket a múzeum és a mûtárgy. Képzõmûvészethez való viszonyukról sokat elmond az a tény, hogy kizárólag éjjeli utcai show-kat rendeznek, amelyek során saját fémszobraikat gyújtják fel. Tûzijátékaik színdarabjai archetipikus történeteket dolgoznak fel - pl. a Minotauroszét -, amelyek modern megfelelõi saját ready-made tárgyaik. 1999-tõl ez kedvenc foglalatosságuk, a fém-design inkább csak pénzkereset.

Russian Cyber

Egy recsnyik természetesen hacker is. Adtak arra, hogy honlapjuk lopott címen mûködjön. Adataikat különbözõ finnországi szervereken tárolják. 1999-ben az egyik recsnyik, JEGOR OSZTROV létrehozott egy Internet-szolgáltatót RIVERNET néven (www.rivernet.ru), amely videómûvészettel és web-designal is foglalkozik, valamint cyber-kávéházat mûködtet a moszkvai Port klubban.

Egy recsnyik számára élet és alkotás egysége megbonthatatlan. Sõt maga az alkotói folyamat a mûalkotás. Denisz Alekszandrov sokáig mindennap festett egy képet a foglalt házban, majd ahogy elkészült, átfestette az egészet fehér alapozóval - ezt így folytatta hónapokig ugyanazon a vásznon. ,,Pétervárott nem azért vagyunk ismertek, amit csinálunk, hanem azért, mert tizenöt éve megmaradtunk ugyanazoknak" - mondják. Pirotechnikai happeningeikkel felléptek már Németországban, Hollandiában és Finnországban is. Gyakran hívják õket nagyobb fesztiválok és techno-partyk látványtervezõinek. Ez az orosz pirotechnikai alkalmazott mûvészet. Újabban nem foglalt házakban, hanem moszkvai albérletekben laknak. Ôk is öregszenek? ,,Mindig barátokkal akartam együtt lakni valamilyen különös helyen. Sose volt kedvem lakbért fizetni. Nem vagyok egy kényelmes, családos polgár - sad, but true" - mondja Roman vidáman.