Két rendkívüli személyiség, VICTOR HUGO és AUGUST RODIN találkozik azon a kiállításon, amit az író, költõ, politikus, festõ és rajzoló születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendeztek szülõvárosában, Besançonban. Victor Hugo születése után mindössze hat hetet töltött itt, azután sohasem tért vissza, és mindössze egyetlen mûvében, egy kevésbé ismert versében tett említést a városról. Ezért azután hosszú évtizedeken keresztül nehezteltek is rá a besançoniak, és úgy tûnik, hogy a mostani évforduló némileg túlméretezett, egész éven át tartó helyi megünneplése az író éveken át tartó mellõzésének kárpótlása kíván lenni.

Az 1694-ben alapított Archeológiai és Szépmûvészeti Múzeum többek között Rembrandt, Dürer, Fragonard, Matisse, Picasso rajzai, Tintoretto, Tizian, Bellini, Zurbaran, Goya, Cranach, Watteau, Bonnard festményei és a hatvanas évekig terjedõ kortárs gyûjteménye mellett azzal is büszkélkedhet, hogy egyike Európa legkorábbi közgyûjteményeinek.

A Victor Hugo Rodin szemével címû kiállítás, amit néhány hónap múlva Párizsban is bemutatnak, három fõ témára, a Victor Hugoról készült mellszobor és a Pantheonba szánt emlékmû elkészítésének történetére, valamint a szobrász mûveiben fellelhetõ Victor Hugo-i hatások ismertetésére épül.

A bemutatott anyag legizgalmasabb részét a Victor Hugo mellszobrához készített rajzok, portrévázlatok jelentik. Az akkoriban nyolcvanéves író beleegyezett ugyan abba, hogy Rodin szobrot készítsen róla, de modellt állni nem volt hajlandó. Ennek köszönhetõ, hogy a Victor Hugo házában töltött hosszú órák során Rodin, aki egyébként ritkán dolgozott rajztanulmányok alapján, számtalan rajzot készített az étkezõ, sziesztázó, beszélgetõ, unokáival játszó, vagyis mindennapi életét élõ íróról. Koponya, fül, szem, profil, arc szerepelnek ezeken a hol elnagyolt, hol nagy precizitással megrajzolt, Rodin kivételes rajztehetségét tanúsító rajzokon. A mellszobor végül elkészült, és London, Brüsszel után az 1884-es párizsi Szalonon is bemutatták. Sokakat meglepett, hogy Rodin a gondosan kidolgozott arccal ellentétben a felsõtestet elnagyolta, egyesek szerint befejezetlenül hagyta. A mester, miután látta, hogy a közönség értetlenül áll a szokatlan, újszerû megoldás elõtt, elkészítette a szobor módosított változatát, és elhagyva a felsõtest nagy részét, azt talapzatra helyezte. Ennek azután több, babérlevéllel, lanttal gazdagított variációja is készült. Talán fölösleges említeni, hogy az elsõ, a mûvész saját, önálló elképzeléseit kifejezõ változat a legjobb.

Arról, hogy a megrendelések épp olyan csapdákat rejtenek magukban, mint a közönség véleményének figyelembe vétele, meggyõzhet bennünket a kiállításnak az a része, amely az emlékmû elkészítésének fázisait mutatja be. Rodin 1889-ben kapott megbízást egy, a Pantheonban felállítandó Victor Hugo-emlékmû elkészítésére. Annak ellenére, hogy a mûvészt a feladat elkészítésében nem annyira Victor Hugo szelleme, mint inkább a megfelelni akarás vezérelte, a több hónapos munka után benyújtott tervet a bizottság elutasította. Az eredeti elképzelés szerint a számûzetést szimbolizáló guernesey-i sziklán ülõ író lábánál három múzsával tûnt volna fel, akik a következõ változatban Hugo alakja mellé kerültek, majd megfogyatkoztak, és a végsõ formában már csak egy múzsa szerepel. Bár a szobrot ebben a formájában befejezettnek nyilvánította, valójában maga Rodin sem volt megelégedve munkájával. Közel húsz évi keresés, kísérletezés kellett ahhoz, hogy eljusson a végsõ megoldáshoz, aminek kulcsa az a felismerése volt, hogy ,,Ô egymagában (Victor Hugo) a költészet, és a költészetet kell megmagyarázni". Ekkor készítette el múzsák nélküli, leegyszerûsített Victor Hugo-szobrát. Ez utóbbi alkotás sem tartozik azonban a mûvész legjobb munkái közé.

Rodin rendkívüli nagysága kései alkotásaiban, a kiállítás záró darabjaiként bemutatott, önálló szobrokká vált múzsákban nyilatkozik meg, amelyeket a ránehezedõ nyomás alól felszabadulva, kizárólag saját intuícióitól vezérelve hozott létre.