Többször arra járva az utcáról néztem be a térbe átlósan benyúló hatalmas tablók közé, és mindig sok látogatót láttam. Úgy tûnik, a svéd formaérzék ma is, akárcsak a 60-a években - amikor az újra éhes magyar építészek jószerivel csak északról kaphattak valódi szellemi táplálékot, szaklapokat és utazási lehetõséget, és a svéd építészet éppen ,,csúcsra járt" - kivételes izgalmat kelt nálunk. A svéd design forradalmi idõszaka azonban mára lejárt, az építészetben a németek, franciák, olaszok és angolok, sõt a norvégok is nagyobb szenzációt képesek kelteni Európában, mint a svédek; mégis, a Svéd Építészeti Múzeum alapos és jó érzékkel válogatott keresztmetszetében igazi élményt kapunk. A kiállításhoz nem készült katalógus, nincs összefoglaló, néhány mondatos, angol-magyar nyelvû kommentár kíséri az egyenként csupán 3-4 képpel és rajzokkal bemutatott épületeket. A levonandókat nem vonják le helyettünk, s ettõl laikus és szakmabeli egyforma felfedezõkedvvel lép a terembe.

Gert Wingárdh Astra Hässle Gyógyszergyár laboratóriuma, Mölndal, 1989-1996 fotó: Bengt Ericksson

A kiállított anyagban éppen az az óriási változás nem jelenik meg, melyet a 20. század hozott a svéd építészetbe - hiszen az elõzõ századvég klasszicizmusa, majd historizmusa még sokáig kísért a korai 20. századi mûvekben. Arányaiban azonban minden gyökeresen átalakult. A városiasodás errefelé jóval késõbb kezdõdött, mint Európa délebbi országaiban, a városi lakosság száma egészen az 1930-as évekig nem haladta meg a falun élõkét. Még ma, a 21. század elején is egyedül Stockholm lépi túl az egymilliós népességet, a többi város jelentõsen ezalatt marad. Az iparosodás elsõsorban a vas- és acélfeldolgozásra, valamint a fakitermelésre épült, s ezek központjai értelemszerûen a városoktól távol, természetes környezetben alakultak ki. Ez máig meghatározza az ország építészeti köznyelvét. Erre az erõs szemléleti-formai hagyományra rétegzõdtek a következõ hatások, elsõsorban az angol Arts and Crafts mozgalom kézmûves vonzódása, a dán és német téglaépítészet eredményei és az osztrák építészet korai modern törekvései. Az 1899-1912 között tervezett telepített bányászváros, Kiruna már ekkor szintézist talált az északi faépítészet és az amerikai zsindelyfedés formanyelve között. A kiállítás magyarázó szövege szerint a házak méreteit és belsõ tagolását a fagerendák hossza szabta meg, a racionális kialakítás maximálisan a természetes anyaghoz alkalmazkodott. A RAGNAR ÖSTBERG tervezte stockholmi Városháza (1911-23) a század egyik elsõ önálló megfogalmazású, erõteljes, szimbólum-értékû épülete. A vízpartra komponált, déli piazzák árkádsorait idézõ téglaépület a klasszicizmus harmóniáját foglalja egybe a táj északi tengerparti karakterével. Nem sokkal késõbb kezdte tervezni a korszak leginvenciózusabb svéd építésze, GUNNAR ASPLUND - SIGURD LEWERENTZ-cel közösen - a szecesszióba hajló, természeti formákat imitáló, mégis végtelenül letisztult formákat alkalmazó Woodland temetõ építményeit és parkját (1914-40).

Ralph Erskine Lilla Bommen irodaház, 1989, Göteborg

A 30-as évek óriási állami lakásépítõ programja addig nem látott virágzását hozta a svéd építészetnek. A sorházakban inkább a racionális, puritán formavilág, a jobbára vidéki családi házakban a paraszti hagyományok csengtek vissza, de a kor lehetõségeinek magas modernizációs szintjén. Ekkor tört elõre a svéd formatervezés, és lakókomfortból mintát adott Európa legnagyobb részének. És mivel Svédország kimaradt a második világháborúból, ez a tendencia egészen az 50-es évek végéig, a 60-as évek elejéig változatlan maradt. Ekkorról származnak az elsõ kísérletek az épített és a természeti táj tudatos összekapcsolására, ekkor születtek a malmõi teraszházak (SIGFRID PETERSEN, 1944-48), majd az 1950 utáni években létrejöttek az elsõ modern telepített városok, melyek már nem pusztán egy nagyváros-környéki szatellit településként, hanem eleven, munkahelyeket és szórakozást kínáló, hagyományokat teremtõ igazi városok lehettek.

Göran Mansson, Marianne Dahlback Vasa Múzeum, 1990, Stockholm

Már az 1930-as évektõl figyelemmel kísérhetõ két fõ tendencia: a tárgyszerû, intellektuális funkcionalizmus, illetve a klasszicizmust a természetközeli szemlélettel ötvözõ, szabadabb, expresszív vonulat - ezek párharca máig ösztönzõ erõt jelent a svéd építészetben. A szigorúan vett modern a 60-as években ismét nagyarányú lakásépítési programjában teljesedett ki, míg az expresszív formák fõként a templomépítészetet jellemezték - ekkor a svéd egyház az építészet egyik legjelentõsebb megbízója. Lewerentz a stockholmi és skanei templomaiban a tégla és az üveg visszafogott hatásaival nagyszabású, erõs szimbolikájú tereket alkotott. Ugyanebben az idõben - párhuzamosan a felpörgetett fogyasztással, illetve a Római Klub önkorlátozó szellemiségével - erõsödik fel Svédországban a környezeti pusztítások elleni mozgalom. Järnában ERIC ASMUSSEN megépíti Rudolf Steiner antropozófiai elvei szerint azt a kutató- és konferenciaközpontot, amely az ökológiai tudatosság építészeti megfogalmazása. Sorra alakulnak a megújuló erõforrásokat használó ökofalvak, de az irányzat gyengének bizonyul a nemzetközi trendek beáramlásával szemben. Az utóbbi húsz évben irodaházak, bankok, bevásárlóközpontok épültek a svéd városokban, és egyre erõsebb a külföldi tervezõk aktív részvétele.

Rafael Moneo Svéd Modern Mûvészeti és Építészeti Múzeum, Stockholm, 1990-98

A kiállítás legvonzóbb tervei a 90-es évek elejétõl készülõ középületeket vonultatják fel. A viking hajótestet idézõ stockholmi Vasa Museum (G. MANSSON - M. DAHLBäCK, 1990) expresszív, tematikus megfogalmazása, RAFAEL MONEO Svéd Modern Mûvészeti és Építészeti Múzeuma (1990-98) vagy a MAF Kõkor Múzeuma (1990) monumentális természeti formákkal, nemes anyaghasználattal és a magastechnológia finom, gyakran szabadon láttatott alkalmazásával újrafogalmazzák a kulturális intézmények funkcióját. Látnivaló, hogy az itt svéd építészetként bemutatott, külföldi sztárépítészek tervezte munkák felvállalják a svéd formai-szellemi hagyományokat. Talán ez a gesztus, az építészeti határok kitágítása üzenet lehet felénk is: azt a lehetõséget mutatja fel, hogy a világfaluban egy ország, egy régió saját tradíciói nem csupán a helyi építészeket kötelezhetik, de a vendégtervezõket is.