Az elsõn MOTÍVUM-LELTÁR készítésének szándékával egyik 1979-es tervemet realizáltam egy paravánon kb. másfél négyzetméteres méretben, (korábbi munkacímei: ,,RETROSPEKTÍV RÉZÜMÉ"; KONSTRUKCIÓ; CÍM NÉLKÜL stb. - lásd 1.kép) - a másodikon két munkám,
a KÍVÜL-BELÜLrõl és az EGYENKÖZÛ PÁRHUZAMOSOKról (11. és 23. kép) készült offszetnyomatok (sokszorozva, egymásmellé, alá, fölé, a falra ragasztószalag csíkokkal rögzítve) voltak láthatóak.

Ez utóbbiakról mondta Erdély Miklós az Optimista elõadásában: ,,teljesen úgy hatnak, mint egy levezetésnek az esztétikája, nem formai esztétikája, hanem sugározzák egy levezetés tiszta, [...], metaszinten is átgondolt struktúrájának az esztétikumát..."

E három mûben összegzõdött mindaz, ami a 70-es évek második felében foglalkoztatott, ezért innen nézek vissza, feltérképezve az elõzményeket. Megpróbálok nagy vonalakban, madártávlatból közelíteni a magam múltjához. Az egyszerûség kedvéért ehelyt csupán a ,,vonalas mûvészeti" vonatkozást tárgyalom.

A vonal lesz a fonal, amire itt és most^** képeim fölfûzõdnek. További szûkítéssel élve: az egyenes vonal az, amirõl szól ez a szöveg.

1. kép: MOTÍVUM-LELTÁR, 1979-80

Vízszintes és függõleges vonalakat látunk, ezekbõl összeálló négy derékszögû paralelogrammát és elõttük egy iksz-jelet. A vonalak között mind hosszúságban, mind vastagságban különbözést és egyezést egyaránt tapasztalunk. Említendõ a vázlatos karakter (,,szabadkézi rajz", vonalzó igénybevétele nélkül készült), a négyzethálós alap (kitépett noteszlapról lévén szó).

(Felsoroltam az elõttünk lévõ jelenség vonal-elemeit. Ezek a motívumok munkáim fõszereplõi, különbözõ szituációkban látjuk majd õket viszont.)

Ready-made? Pop-artos gesztus? Készen kapott magyar minimalizmus ( = ,,primér" struktúrák vizualizálása, a ,,szûkszavúság" és a személytelenség vonzásában). Miért?

Realista vagy absztrakt képrõl beszélhetünk esetünkben?

A címvariációkban, a megnevezés ismételt kísérleteiben ott a válasz, ennél több hiú hermeneutikus erõlködés lenne. Egy biztos: a koncepció nem merült ki abban, hogy kreativitás-ellenes mozdulatot montírozzak a vonalzós, komolykodó közegbe. Persze az összefirkált cetli végül mégsem jelenhetett meg a katalógusban (mekkora szabadságfok, amit egy effajta mû képviselni bír?) - üdítõ ottlététõl kénytelen voltam eltekinteni, (akkoriban minden zsûriben a ,,korszerûség és minõség" volt a kötelezõ kritérium!) most, húsz év múltán, utólagos impresszionista/kubista rávetítések, konnotációk kollázsa helyett álljon itt csupán az egyenes vonal geometriai definició-variációja 1977-bõl, egy saját használatra készült parafrázis:

,,Egy egyenes /a síkra rajzolt/ rengeteg összevissza kusza kriksz-kraksz oldalnézete! "

Monge-rendszerben tessék gondolkodni!: a tengelyeket felrajzolni, majd utána az elsõ képsíkon hosszan firkálgatni, tetszõleges ábrát létrehozva ábrázolhatunk bármit! - ennek a rá merõleges képsíkokon lévõ vetülete a vízszintes x tengellyel esik egybe.

,,Ahol a vonal elveszti körvonal-szerepét ott kezdõdnek a festõi stílus lehetõségei." Ezt a tételt - amelyet én a lehetõ legtágabb értelemben tartok érvényesnek - Wölfflin Mûvészettörténeti alapfogalmak c. könyvében olvastam.

2. kép: két CZIMRA GYULA-repró: PAIZS-GOEBEL JENÔ A MÛTERMÉBEN, 1925 MÛTEREM, 1960

De honnan jött a fehér vonal?

3. kép: CZIMRA-KIÁLLíTÁS 1976. MKF, KISZ-klub ,,A tér és az idô a síkban metszôdik, a festmény síkján. A sík és a tér metszete egy vonal. Egy egyenes labirintust építettem amely a Czimra-mûvek parafrázisa. Ez nem redukció, sem nem verifikáció, hanem egy látens képsík létrehozása, melynek realitása az eszme felôl van."

(4. kép) Egy körhöz érintõt szerkeszteni egyszerû síkgeometriai feladat... De képzeljük el a fiatal mûvész örömét amikor fölfedezve, hogy a tükör rézsûsen kifelé keskenyedõ vékony pereme éles-fényes csíkot vetít, kisebb szögben mint maga a foncsorozott síküveg lap (,,a tükör két utat vetít") és e vakító világos vonal mellé tolta a padlón a petróleumlámpát...Apró mozdulat, csak úgy szemmértékre, mégis kielégítõ pontossággal!

Egy tükörnek speciális (,,szélsõséges"!) nézete, mikor olyan helyzetet keresünk ahol mi már nem vagyunk a képben, oldalt álltunk s egy vonalat látunk. (4. és 5. kép)

4. kép: ,,A TÜKÖR KÉT UTAT VETÍT", 1976

Bár Dylan Thomas szerint ,,csak az lát tisztán aki vak" és valószínû igaza van Berkeleynek: a világtalan számára a tükör nem különbözik egy üveglaptól, - hunyt szemmel is belátható, hogy a tükör kettévágja, megfelezi, két részre osztja - vagyis megduplázza! - a világot. (Többek közt errõl szól majd az EGYENES LABIRINTUS (24. kép) is, és egyébként minden festmény és fotó tudja ezt.)

,,A tükör visszafelé nyíló ablak, mindig azt takarja, ahova nézünk, azt példázza: mindenütt magunkat látjuk. Hiányunkat takarja, s magunkkal falaz be minket... A szemlélõ tárgyhoz való viszonya a tükrön keresztül válik képpé. Két kép már elmozdulást jelez... Képem a tér általánossága: a kép körüli valóság a tárgy körüli tér megfelelõje. A valóságos tárgy és a kép egymás analógiájaként kezd létezni: a kép létrejön mint tárgy, a tárgy mint kép. A kép önmagát jelenti, miközben a maga ellentétét (a valóságot) fogalmazza meg." (1976.)

5. kép: Czimra-parafrázis: PETRÓLEUMLÁMPA A TÜKÖR MÖGÖTT I., 1975

Mint Fontana egy függõleges hasítása, olyan a vonal a 5. kép közepén: a tükör két nézete egy folyamatos egyenes - egy funkciójától megfosztott szimmetriatengely. E kép alapjában a kubista elvet találjuk: különbözõ nézetek egyesítését.

A kettõsség és a látható képletszerû tagolása, viszonyok átrendezése, sajátos szempont-cserék sok munkám témája/tárgya. Egy szaggatott vonal a folyamatos megszakítottság képe. A FÉNY/TÖRÉS (6.kép) például azt ábrázolja, hogy hogyan torzítja, szakaszolja a másolat (a darabokra tört üveglap, amelyre elõzõleg ,,rákopíroztam" az alatta lévõ papírra húzott felezõ egyenest,) az eredetit.

Vagy egy másik munka a SZAGGATOTT VONAL (7. kép), ahol három amorf pozdorjalemezre húzott vonalakat hoztam egymással fedésbe /három variációban/, majd a körülvágott fotókat egy vízszintes vonalra rendezve ragasztottam föl a triplexkartonra.

6. kép: FÉNY/TÖRÉS, 1977	7. kép: SZAGGATOTT VONAL, 1978-79

,,Évek óta gondolom, hogy a KÉP mint részlet a kimaradó térrel teljes.

Most, hogy megtudtam, hogy 1,5[[infinity]]3[[infinity]]1,5 méteres boxokban lehet kiállítani és külön helyen lesznek bemutatva a hagyományos kép ill. grafikai jellegû munkák a következõ tervemet szeretném megvalósítani:

A boxban 3 db 50x70-es dipát sárga ragasztószalaggal erõsítenék a fõ-falra, majd a horizont magasságában (a paraván teljes hosszában) húznék rajzszénnel egy vízszintes vonalat és lefixálnám. Utána a három lapot snitzerrel kivágva (esetleg paszpartúrában) a táblaképek vagy a grafikák között állítanám ki.

Így a két külön helyen szereplõ pozitív-negatív rész egymás háttereként, komplementereként egészet adna - utalva az ÉLET és a MÛVÉSZET kapcsolatára."

Az ábrázoló geometriából ismert mozdulat: bizonyos szerkesztések könnyebb elvégzése végett, felveszünk egy új képsíkot, ahol az alakzat ,,kedvezõbb pofáját mutatja" (Krocsák Emil), ott megszerkesztjük a keresett /mondjuk döfés-/pontokat s a kapott eredményt visszatranszformáljuk. Valahogy így szól bele a mûvészet is az életbe. Ezen avantgardista vélekedést illusztrálja a PANORÁMA-ÁTLÓ ( 8. kép)

8. kép: ,,PANORÁMA-ÁTLÓ" (terv), 1978

9. kép: ÁTLÓBÓL VÍZSZINTES, 1978

Egy sík lapon a felületet akarom jelölni: húzok egy vonalat. Önként adódik az átlós irány, mintegy helyes ,,térkitöltõ válasz". (Másrészt: emelkedõ megszüntetés.) A rézsútosságnak dinamikus jellege van, kivisz a függõleges-vízszintes komplementaritásból.

A ,,visszarendezõdés", mint alternatíva a 9. kép didaktikus sorában és a 10. képen látható: Megszüntetve az egyik, vagy másik felfüggesztést, elszakítva a ragasztószalagot vízszintes (ha a jobb oldalon) vagy (ha a bal csúcsnál csináljuk:) függõlegeshez közeli vonal lesz az eredmény.

10. kép: FÜGGÔLEGES ÁTLÓ, 1978

11. kép: KÍVÜL-BELÜL, 1968-80	12. kép: IKSZBÔL PLUSZ, 1981

A négyzet-forma további átlós irányú osztásával és a középrész kilencven fokos elforgatásával (12. kép) pozitív elõjelet kapott az elõbbi mû. (A törekvés az egyszerû mozdulatra azt a fajta szépséget célozza, amely megmutatkozik egy matematikai levezetés eleganciájában.)

A 13. kép: mail-art munka, ahol a belsõ forma diktálta a külsõt: a négy sarokból (anyagtakarékos módon) nyertük a KíVÜL-BELÜL-kép ,,negatívját" - (lásd a bugyuta boríték-szerû valamit - képet? - ott fönt a jobb sarokban.)

13. kép: LEVELEZÔLAP ORSOLYÁNAK, 1980

Mindig izgatott a kérdés: miért festünk paralelogramma formájú képeket? Az európai agy miért van a kvadráthoz kaptázva? A kockaházakat le lehet vezetni a fából való építkezésbõl... - de most minket nemcsak az ácsolt keretek érdekelnek, hanem tágabb értelemben határaink, a közvetlen környezet - a ,,terem"!

14. kép: ,,ÖNDOKUMENTÁCIÓ", 1975

A 14. kép egy kontextus-analízis: ,,kép-a-képben", pontosabban: ,,keret a keretben" - túljátszani az iskolás szerepet, miközben az ,,intézményt mint olyant" kívántam ábrázolni. (Szembenézni az adottságokkal; a szisztéma a hivatalos és a nem-hivatalos mûvészet biankó rubrikáit, kitöltendõ üres helyeket kínált, s a helyzet ,,festõi" megélésének egyik alternatívája a divatos ,,domaizmus"^*** volt.)

A ,,szociális kompozíció" után a privát probléma: mi kerüljön a kitöltendõ üres négyszögbe
(15. kép), mi legyen egy festmény felületén?

15. kép: CÍM NÉLKÜL, 1975

A festõ fest. A képét festi. A kép önmagát ábrázolja. (vö.: 16. kép.)

Néhány szó a munkamenetrõl: a sziluett-probléma itt két lábon áll, bal - jobb -- festészet és fotó. Ugyanis ,,az önmagát ábrázoló festmény modellje egy a falra szögezett farostlemez képe egy fényképezõgép (Pentacon SIX) keresõjében. Exponálok. A keresõben látott kép arányaihoz igazodva a farostlemezre ráfestem a kép hátterét, a meszelt falat. S az eredményt lefotózom. Minden egyes etapot lefényképezek, megörökítek. A munka során, a festés folyamán a képet jelentõ festetlen négyszög egyre kisebb lesz és miközben szaporodik a fehérre festett felület a képen, az egyre távolabb kerül önmagától."

16. kép: TÁVOLODÁS, 1977

17. kép: SÁROSPATAKI KÉPEK III., 1977

2. A keresõben látott képet ráfestem a farostlemezre, majd lefényképezem.

3. A képet fölakasztom a falra és hiányát, hûlt helyét is lefényképezem.

4. Ezt az állapotot ismét ráfestem a farostlemezre, így a képbõl a képen csak a padló és a fal jelzése marad.

A történetet dokumentáló fényképeket utólag a képre ragasztottam.

(A képnek nem a kronológia a logikája! A négy kis kép látens X-struktúra szerint rendezõdik. Érdekességként még megemlíteném: a fényképezõgép keresõjében a bal- és jobboldal helyet cserél.)

18. kép: ,,4-5-1 vagy 1-5-4". 1977

A MOTÍVUM-LELTÁR alsó sorának végére értünk. E függõleges sávokról nekem egymás mellett álló emberek, leginkább Barcsay 1954-ben festett BESZÉLGETÔK címû képe szokott eszembe jutni. (19. kép)

19. kép: OSZLOPOK, 1977-78

Hogyan és miért?

Mint mikor egy egész számot tört alakjában adunk meg: 1/2+1/2=1 egész. (20. kép) Felet oldalt lépek a filmen^****, és mégis: ugyanaz folytatódik, a fonákjáról nézett képet saját hiánya, s mint durva drasztikus tagolás: a szimmetria axisa töri meg és kapcsolja össze. Önmaga ,,egészsége", folyamatossága a felvételek közötti megvilágítatlan sáv képe, az így keletkezett kép leghangsúlyosabb eleme, egy árnyék-oszlop: amit JELENnek neveztem el és amelyrõl nem tudhatunk semmit.

21. kép: ,,SORMINTÁK 77-bôl".

,,A szomszédos képek közül, balról jobbra, az elsõ kép mindig a már megtörténtet jelenti, a következõ exponálásig még potenciális viszonylatában. Minden külön vizsgált kép-pár múlt-jövõ viszonyban áll. Egybeérnek egy nem-fogalmi jelenben, mely mindegyiküket körülveszi. Ez a jelen (éppúgy vonal, mint ahogy végtelen tér) olyan ,,tengely", amely körül a múltat a jövõbe forgathatom és megfordítva."

Ezen fotó-alapú megfontolások után mindezt megfogalmaztam egy fiktív festménysorban is: ,,KÖR. 1977 - Végtelenül részletezhetõ, tovább tagolható és sokszorozható sor - a végtelen oszthatóság elvének értelmében.

Vízszintes sorban azonos nagyságú négyzet alakú képek vannak a falakon, körben, egymástól azonos távolságra. Alapjuk nyers vászon, vakkeretre feszítve. A sor elsõ tagja festetlen, az utolsó teljesen megegyezõ színû a fallal, egész felületében fehér.

(Két egymásra épülõ homogén ,,kezdet" áll egymás mellett - illetve néz szembe egymással a két ,,végpontról".)

A képeken az ábra önmaga, mint alap: a szürke vászon szövete, amely szûkül, a festett környezet takarásába kerül.

Azzal, hogy a falat festem rá a képre, teret nyerek?

A vászon háborítatlan jelene szûnik meg, vagy közeledem csak a jelenhez, ami itt a kiállítóterem aktuális színében való feloldódás?

(A kép úgy transzparens, hogy ráfestem, ami mögötte van: a falat.

Az olvasás irányához igazodva /az idõben/ elõbb a kép bal oldalát festem. Középrõl visszanézve: MÚLT. A jobb oldali fél: (potenciális) JÖVÍ.

A kész képek elõtt elhaladva a köztes JELEN vékonyodik, egyszerre nõ /egybeérésig/ a MÚLT és a JÖVÍ kiterjedése.

És mehetünk ellenkezõ irányban, visszafelé is!

Milyen arány változik? Miben különbözik az elsõ kép az utolsótól?

Mondhatjuk-e: a kettõ egy és ugyanaz?"

(És hol itt a vonal-vonatkozás?

A közép felé haladó, közeledõ függõleges párhuzamosok...

De fõleg ott, hogy ragaszkodni kell a mûvészet és a realitás közötti éles (elválasztó) határvonalhoz!)

A terem két szemben lévõ falán két képsort szembesítettem:

70[[infinity]]70 cm-es farostlemezekkel egyensúlyoztam ki az átellenes oldalon lévõ 70[[infinity]]7 cm-es csíkokat (vagy fordítva).

A négyzetes lemezeken a (fehérre) festett felület egyenlõ a két kép, ill. a csíkok közötti kimaradó falfelület területével. A képek ,,belsejében" a külsõ világ képezõdött le.

A festék rátét a lemezen, mint a falon a lemez. Úgyszólván üvegként mûködik e visszavett takarásban, mert rálátást enged arra, ami hátul (a kép háta mögött) van.

A (határoló kvázi-)keret és a festmény, - a kép és környezetének inflexiója történik itt.

22. kép: EGYENKÖZÛ PÁRHUZAMOSOK, 1978, Bercsényi Kollégium	23. kép: EGYENKÖZÛ PÁRHUZAMOSOK, 1978

,,1. LECKE. A rajzolás fogalma, eszközei.

23. kép: (grafikai lap - ,,konnotáció/kollázs": Kovácsi Pál Vezérkönyve 1914-bõl rajzot oktató népiskolai tanítók számára... Részletek:)

...(Jókora pontokat rajzolunk vízszintes irányban.) Ceruzátok hegye a papíron fekete pontokat hagyott. Mit rajzoltál a papírra, S? ... Rajzoljatok még több pontot! Milyen szép lenne, ha ezek a pontok sorban állnának, mint a katonák, vagy mint ti, mikor az iskolából hazamentek! Próbáljátok meg, rajzoljátok sorba a pontokat! Ügyeljetek egyforma távol legyen egyik a másiktól! Rajzoljunk mindegyik pont alá egy másik pontot! ... Figyeljetek! Tegyétek ceruzátok hegyét a sorban az elsõ pontra! Innen húzzátok az alatta lévõ pontig! Most tegyétek a ceruza hegyét a következõ pontra és húzzátok lefelé a következõ pontig! Még egyszer! ... (Így végig a soron.) Gyermekek! Mi most a pontok közé vonalakat rajzoltunk. Mit rajzoltunk a pontok közé, U? ... (Egy rövid ceruzát állítunk az asztalra.) Nézzetek ide! Ceruzámat az asztalra állítom. Nézzetek a táblára! Ezek a vonalak (mutatjuk) éppen olyan formán állnak a táblán, mint a ceruza az asztalon; azért ezek álló vonalak. Milyen vonalak ezek? Mondjátok mindnyájan! Rajzolj a nagy táblára álló vonalakat, Ü! Rajzoljatok a papírra egy sor álló vonalat!"

24. kép: EGYENES LABIRINTUS, 1977, Bercsényi Kollégium

,,Ha egy áttetszõ (géz-) függönyre egy diát vetítek, a kép hátterébe belekerül a képsík mögötti valóság.

Ha erre a vászonra két oldalról két diaképet - ugyanannak a lépõ figurának két átellenes nézetét - vetítem, a két kép téri illúziója és a (képek elõtti) valóságos tér fedésbe kerül.

(Mindkét fél-tér egyszerre valóság és vetített illúzió.)

A síkon csak a figura marad.

A képsík két oldalát ,,széjjeltolva" (két egymással párhuzamos függönyre vetítve) a két oldalról vetített figura a két függöny közötti résben adódik ki, mint hiány, miközben a két kép egymást keretezi és oldja fel.

A terembe lépõ látogató végigmenve a folyosón a képen lévõ történést ismétli meg,

árnyéka négy síkon (két vászon + két fal) jelenik meg.

Helyembe lép, a kép részévé válik, miközben megszünteti azt.

A falon lévõ képhez közeledve árnyékának határértéke saját nagysága.

Mindkét irányban ugyanazt a falat látja."