A Kontext (Szövegösszefüggés) címû kiállítás az újság témájának háromféle mûvészi megközelítését adja. Barbara Köhler, Körösényi Tamás és Sass Valéria munkáiban különbözõ módon rekonstruálható az írást hordozó papír minõségi átalakulása, ahol az írás a napilap médiumának egyfajta átváltozásaként válik érzékelhetõvé. Az írás Barbara Köhler Newspaper címû versének összefüggésében egyrészt jelentéshordozóként, másrészt pedig egy vizuális rend alkotórészeként bukkan fel. Körösényi Tamás Frankfurter Variationen (Franfurti variációk) címû munkájában masszává dolgozza az íráshordozót, hogy új, egyúttal szobrászi minõséget is nyerjen, és ugyanakkor szétbontsa az írást mint az információ elemét. Sass Valéria Mobile Einheiten (Mobil egységek) elnevezésû mûvében bár megmarad az írás, mint a mûalkotás felületi struktúrája, de csak töredékeiben, ami az eredeti szövegösszefüggést többé nem tárja fel.

KöRöSéNYI TAMáS elõszeretettel dolgozik
sorozatokkal, amelyek koncepcio-nálisan kisajátítják a kiállítóteret. Egy dinamikus erõtérben lehetséges jelentések eltolódásait és metamorfózisait hozza mozgásba. A hangsúly az egyes alakzatrol áthelyezõdik az elemek közti vonatkozásokra. Papírmaséból készült objektjei egy téma variációi, és a térben lévõ modulokként ellenállnak az elmozdíthatatlanul magában nyugvó, egyedülálló és statikus szobor képzetének. A Frankfurti variációkban hétköznapi újságokat, a Frankfurter Allgemeine Zeitung példányait papírmasévá dolgozza úgy, hogy az üzenet olvashatatlanná és így értelmetlenné válik.
Az egyes elemek anyaga, mérete, színe és struktúrája azonos, de a felületüket különbözõ módon és sokféle vonatkozásban betépésekkel, hajtásokkal vagy leválasztásokkal jelöli meg és szegmentálja. Az újság alapmérete megmarad, illetve az alkotói folyamatban reprodukálódik. A plasztikus elemek a felület és tér közötti mozgásukban látszólag újságoldalakként hajlanak fel, tekerednek össze vagy lapozódnak. Egyes formák készségesen tárulnak ki a környezõ térre, mások védekezve elzárkóznak, hogy talán valamilyen titkukat megõrizzék és felkeltsék kíváncsiságunkat. Az alkímia szerint ebben a szobrászi munkában a szubsztancia átváltozik, anyagtalanná válik, és mintha spirituális szintre tolódna el. A médium által eredetileg hordozott információk, az átitatott papírba beleírt betûk összekeverednek, és a nyelv egy olyan területére kényszerülnek, ami a szavakon túl létezik és többé már nem anyagiasulhat. Azáltal, hogy elvesztették nyelvi vonatkozásaikat, plasztikus és festõi jelekké váltak, amelyekben új verbális tulajdonságok rejlenek.
A napi- és hetilapok lényege a hírek, kommentárok és vélemények aktualitása. A mûvész a hagyományosan konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungot használja eszközként, hogy vizsgálja az arányokat és tömegviszonyokat. Ezek az elképzelések a szobrászi feldolgozásban többnyire alkotói rendezõelvekként testesülnek meg, úgy hogy az újság végül nemcsak az anyagot, hanem a témát is adja. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Németország legfontosabb konzervatív lapjának számít, ami mércét állít és álláspontot foglal. A mûvész munkáival választás elé állít minket és magát is, hogy eldöntsük: elfogadjuk-e a sajtó véleményét vagy ellenzéki pozícióba helyezkedünk. Itt nyilvánvalóvá válik Körösényi Tamás munkájának társadalompolitikai vonatkozása.

A tömegmédium egyrészt eszközként kínálkozik arra, hogy a valóságot jelekké alakítsuk és ezáltal manipuláljuk a nyilvánosságot, másrészt a kódolt valósággal szembeni kritikus bánásmódban kialakul az a képesség, hogy érzékeinket átstrukturáljuk és a valóságot magunk által meghatározva alakítsuk. A minden oldalról ránk tóduló címkékkel és képekkel való szembesülés során kialakítjuk azt a képességet, hogy befogadjunk mediális alakzatokat, de adott esetben kitérjünk egy ellenõrizhetetlen hatalom irányítása elõl. Az interakció ebben az esetben kölcsönös befolyásolásként valósulna meg, amelyben mindkét tényezõ, az ember és a társadalmi realitás is megváltoztathatóvá válik.

Idézzük itt fel egy pillanatra az írás értékérõl és exegézisérõl szóló zsidó hittételt: ,,Senki sem ismeri a Tóra igazi rendjét, mert a Tóra szakaszai nem megfelelõ sorrendben adottak. Különben mindenki, aki beleolvas, teremthetne egy világot, életre kelthetné a holtakat és csodákat tehetne. Ezért rejtve marad a Tóra rendje, és csak Isten ismeri."
A betûk itt is ,,mozgatható elemekként" jelennek meg, amirõl a Talmudban ez áll: ,,Felvázolta, kiemelte, megmérte, elrendezte és kicserélte õket és létrehozta általuk minden teremtmény lelkét és mindent, amit valamikor egyszer majd teremtenek". A viszonyok,
a szövegösszefüggések tehát azok, amelyek által a dolgok keletkeznek és amibe behatolni annak megértése végett örökké törekednünk kell. Még ha töredékes és lezáratlan is marad a tudás, az áthagyományozott folyamatos elsajátításáról van szó, azért hogy megállhasson a jelenben és megpillanthassa a jövendõt. Egy másik szinten a mûvészi munka perspektívája körvonalazódik itt.
A ,,nyitott mûalkotás", ahogy azt Umberto Eco leírta, kinyilvánítja a mûvésznek - de ugyanúgy az értelmezõnek is - ,,a tudatos szabadság aktusait", amelyekben megtapasztalja magát a kimeríthetetlen viszonyok hálózatának aktív középpontjaként, amelyek között saját formáját anélkül hozza létre, hogy bármiféle szükségszerûség meghatározná. A játék a dolgokkal és jelekkel, ezek térbeli elrendezése csakúgy, mint a mû körüli üres tér hozzájárulnak ahhoz, hogy a meghatározatlan auráját kölcsönözzék a mûnek, hogy ezer különféle dologra - és persze szövegösszefüggésre - utalhasson. A sejtetés ezen poétikájában a mû tudatosan nyitva áll a szemlélõ reakcióival szemben, mert egy ,,sejtetõ" mû azt issza magába minden egyes interpretációval, amit a befogadó beleért érzelmeivel és képzeletével.