Jacqueline Munck: A véletlennek is köszönhetõ, és annak a baráti kapcsolatnak, amely kialakult az amszterdami Stedelijk Museum és a mi párizsi múzeumunk között - az amszterdamiak már korábban is több esetben nagyvonalú kölcsönzésekkel siettek kiállításaink segítségére. Jó a kapcsolat a két igazgató, Susanne Pagé és Rudi Fuchs között. Most pedig a Stedelijk Museumban folyó átalakítási munkák szinte kínálták e lehetõséget. A berlini Guggenheimben a kiállítás egészen más jellegû, mint a miénk, a kurátor Matthew Drutt Malevics szuprematista korszakára
koncentrált.

Mi a mûvek teljesebb bemutatására törekedtünk, de valami mást akartunk mint egy klasszikus retrospektív kiállítást - sajátos válogatást adunk az amszterdami Stedelijk Museum anyagából. Méghozzá két szempont figyelembevételével. Egyrészt felelevenítjük az egykori - 1927-ben Berlinben (a Grosse Berliner Kunstausstellung keretében) rendezett retrospektív anyagát, amelyet maga Malevics válogatott, és ez egy óriási lehetõség. Másrészt a Hargyejev-Csaga Alapítványnak a közelmúltban ugyancsak az amszterdami múzeumban letétbe helyezett anyagából válogattunk.

Néhány itt szereplõ grafikát még sehol sem állították ki, 2000-ben felfedezett mûvekrõl lévén szó. Ilyen például az 1911-12-ben készült portré a festõ Morgunovról. A két mûvész igen jó viszonyban volt: Morgunov Maleviccsel együtt tagja volt a Fehér négyzet, majd A Szamár farka nevû mûvészi társulásnak és abban az idõben igen közel állt Larionov és Natalia Goncsarova esztétikai elképzeléseihez, akikrõl egyébként Malevics kettõs portrét is készített. Párizsi kiállításukhoz Apollinaire írta a katalógus elõszavát. A Morgunov-portréra csak nemrégiben, 2000-ben bukkantak rá, amikor lajstromozni kezdték a Hargyejev-Csaga gyûjteményt.

Kazimir Malevics Fürdôzô, 1911, gouache, papí, 105x69 cm

V. É.: Melyek az eddig ismeretlen mûvek?

J. M.: A Hargyejev-Csaga gyûjteményben szereplõ számos grafika ismeretlen volt eddig a nagyközönség számára. De e mûvek nemcsak ezért érdekesek.

A mûvész és a gyûjtõ szempontjait is figyelembe vettük. Ezeknek természetesen vannak kapcsolódási pontjaik is - ezért is akartuk az amszterdami múzeum festményeit és a Hargyejev-Csaga gyûjtemény grafikáit egymás mellett bemutatni. Csak most kerültek e gyûjteménybõl egyes - fõként Malevics szimbolista korszakából származó - grafikák Amszterdamba. Így tehát végigkísérhetjük Malevics teljes, nagy ívû pályáját az impresszionizmustól a szuprematizmusig - mint ahogyan ezt a festõ maga is nevezte, és ezt adta címül elsõ, 1919-ben Moszkvában rendezett retrospektív kiállításának. És valóban, kezdetben még egyértelmûen Monet hatása érzõdik Malevics mûvein. Berlini kiállítására egy ilyen, l905 táján festett mûvét vitte magával, amelyet most is kiállítottunk: Nõ újsággal. A társaság a parkban címû mûnél a századfordulóra annyira jellemzõ társaság ábrázolása már a szecesszióra, míg a gondolkodó nõalakjának hangulata sokkal inkább Kupkáéira emlékeztet. Azután következnek azok a képek, amelyeken a keleti, a bizánci mûvészet hatása érzõdik. Híres szuprematista mûveibõl egyet még a tízes években kiállított Párizsban. Most több ilyen mûve látható, és a hozzájuk vezetõ út, a kubista-futurista mûvek sora, melyek közül külön érdemes megemlíteni Matyusin 1913-ban bemutatott operájához készített díszleteit és a két Matyusin-portrét.

Malevics igen rövid idõ alatt járta be az avantgárd egyre újabb korszakait - és már ez is rendkívüli nála. Az opera-díszletei Cézanne-t, vagy Emile Bernard-t juttatják eszünkbe, és miközben magához hasonítja, mintegy abszorbeálja, már el is veti magától és valahányszor kialakít valamilyen stílust, már túl is lép azon. És ha fel is ismerhetõ például a Favágó címû képen párhuzam Léger ekkori törekvéseivel, Malevics mûveit semmiféleképpen sem lehet utánérzésként értékelni. Cézanne képeit láthatta oroszországi kiállításokon is. Oroszország akkoriban mélyen benne volt a nemzetközi mûvészeti vérkeringésben.
A francia, a német és a prágai avantgárd mûvészete egyaránt gyorsan eljutott hozzájuk.
Ez érzõdik Larionov, Goncsarova és Malevics mûvészetén is. Ez volt a mozgalmuk lelke és természetesen az orosz és ukrán mûvészet hatása: a színek ereje, a folklór, a még éppen megragadható, de már eltûnõben levõ paraszti életforma, amelyet Tolsztoj ábrázolt regényeiben. A társadalom strukturális változása volt a feszítõerõ mûvészi pályáján.

Kazimir Malevics Favágó, 1912, olaj, vászon, 94x71.5 cm

V. É.: Malevics mûveinek legjelentõsebb gyûjtõje irodalmár volt - és Majakovszkij kiadója.

J. M.: Nikolaj Hargyejev személyisége külön érdekesség. Ogyesszában igen korán elkezdett érdeklõdni Majakovszkij költészete iránt. Gyûjteni kezdte a legkülönbözõbb olyan orosz avantgárd mûveket, amelyeken más országokkal, mûvészekkel való kölcsönhatás érzõdött. Így kezdetben az olasz hatásra is kialakuló orosz futurista mûveket kezdte gyûjteni. És
így került kapcsolatba Maleviccsel és több mûvésztársával - dokumentumokat, írásos visszaemlékezéseket és képeket gyûjtött - miközben folyamatosan jelentette meg a Majakovszkij-összest. Tatlin, El Liszickij, Larionov és Goncsarova mûvei találhatók meg többek között gyûjteményében. 1993-ban elment Moszkvából, és feleségével, Lidia Csagával Amszterdamban az ebbõl a célból létrehozott alapítványba helyezte el gyûjteményét.

Szándékunk szerint ezzel a kiállítással közelebb jutunk az alkotói folyamat megértéséhez: ahogy egymás mellé kerültek a rendkívül érzékeny, finom vonalú rajzok és az erõteljes festmények a mûvész egy-egy korszakából - ez már önmagában is igen érdekes gyakorlat az idelátogatónak, aki itt nem lehet egyszerû, kényelmes szemlélõdõ.