|
Szkárosi Endre |
|
A 60-as évek provó-mozgalmának
hagyományából a hetvenes évek közepén
kibontakozó Amsterdams Ballon Gezelschap (Amsterdam Balloon
Company), Hollandia kulturális fõvárosának
kedvezõ szellemi klímáját kihasználva az
elõzõ évtized toleráns kollektivizmusát
építi tovább Európa
individualizálódó mûvészeti aktivitása
közepette. Ez a látszólag konzervatív (vö.
értékõrzõ) alapállás
találkozik az éppen akkoriban kibontakozó új,
aproximative zöld-nek nevezhetõ társadalmi, politikai
és kulturális mozgalom gyakorlati
utópiájával: az Amszterdam melletti Ruigoord
falucskát elfoglalva és belakva (amely egyébként a
terjeszkedõ ipari övezet számára volt kiszemelve), az
ABG a település tág övezetében folyamatos
mûvészeti okkupációt folytat, évente
nomád-fesztiválokat szervez, a falut és a földrajzi
környezetet tárgyi vagy immateriális
mûalkotásaival radikálisan humanizálja. Közben
hasonló felfogásban és az ún. ,,kulturális
keresztbe-termékenyítés" (cultural cross-fertilisation)
jegyében monstre hippy-körutakat szervez
Mongóliától, Kínától az egykori
Szovjetúnión és Indián át
Magyarországig és Olaszországig. Ebbéli
kitartásuk közel huszonöt éven át volt
eredményes - az idõközben félbehagyott
iparövezeti terjeszkedés a 90-es évek végén
immár rendõri attakkokra is támaszkodva nem hagyta
magát megfékezni a humanoid kultúra
ellenállásától. A szûk értelemben vett
falu azért, mint afféle hippy-rezervátum, mûtermi
jelleggel megmarad, a holland kultúrtörténet e
sajátos és büszke fejezete azonban minden bizonnyal
véglegesen lezárult. Ennek a történetnek a
férfias, fõképpen azonban gazdagon dokumentatív
nosztalgiája jelenik meg a ruigoordi társulás
megalapításának 25. évfordulójára
készített (természetesen Amsterdams Ballon
Gezelschap címû), dögösen szép kivitelû
katalógus-kiadványban.
| |||||||||||||
A könyv teljes képi és technikai tervezése (lay-out-ja) az ABG-hoz kötõdõ képzõmûvészek, írók, zenészek, performerek egyik legkiemelkedõbb alakjának AJA WAALWIJKnek1 a munkája. Aja mûvészeti aktivizmusa mind az általa gyakorolt mûfajok kiterjedésében, mind pedig mûvészi attitûdjének folyamatos megújításában megmutatkozik. Zenészként a poszt-punk-new wave örökség, vizuális alkotóként a konceptuális, illetve az egzotikus-ornamentális tradíció progresszív továbbfejlesztésének jegyében a transzindusztriális mûvészetfelfogás megfogalmazásáig, illetve gyakorlatáig jut az új évezred elejére. Akciómûvészként a nehéz (,,heavy") performansz hagyományát a konceptuális projekt-realizáció távlatos léptékére váltja. Újabb mûvészi megjelenései közül itt indokolt megemlíteni a német ULI TREPTével közösen készített, Takes On Words (a modal sound project) címû lemezét, amely tizenkét ,,yestermorrow song"-ot tartalmaz. A zenei és verbális koncipiálás (a zene és a szöveg konceptuális átgondoltsága), a ,,tegholnapi dalok" hangszerelése és szerkezeti felépítése, valamint a lemezegész költõi dinamikájának kidolgozása a mûvészileg artikulált, progresszív popularitás hagyományára intellektuálisan éles finomsággal utal vissza.
| |||||||||||||
Mûvészi karakterének éles és színes képét villantja fel az amszterdami De Witten Straat kulturcentrumában található mûteremlakása, amely a belépõ számára az art-dzsungel organikus tenyészetének képét nyújtja. Egzotikus, szecessziósan konstruktivista szobrok, installációk, environmentek, objektek, képek, festmények, kollázsok, rituális eszközök sûrûsödnek a mûtárgy, a dekoráció és a lakberendezés érzéki háromszögében. Ugyanakkor a 2002 õszén a mûvészeti kegyhely jövõje elé nézõ Ruigoord központi galériájában rendezett Life Lines címû kiállítása tudatosan szûkre fogott, de tiszta és éles keresztmetszetét nyújtotta Aja Waalwijk újabb vizuális munkásságának. Egyfelõl a fogalmi absztrakció és a vizuális jelszerûség, valamint a szigorúan csak kéttónusú fekete-fehér szín(telenség)kontraszt fegyelmének, másfelõl a jelsûrítés vegetatív gazdagságának organikus kontrasztja gerjeszti a kompozíciók intenzitását. A vonal jelentés-lehetõségeinek következetes kibontakoztatása az élõlényalakok (ember és kutya) körvonalakban megfogalmazott dinamikájával párosulva a felszínen neoprimitív eszközrendszert az emberi sorskérdések intellektuális felvetéséig artikulálja. Nemcsak a bábuként vagy akasztott emberként lógó korpuszok direkten is értelmezhetõ ábrája utal erre, hanem - és elsõsorban - a mozgás (lépés, mászás, séta, játszás stb.), illetve az emberi viszonyrendszer (duó, trió, kiscsoport, zenekar, guzsalyos, kutyasétáltató stb.) dimenziójának grafikai kibontása is.
Ez a duális kompozíciós logika egészül ki a szövegiség fogalmi jelentéstartalmával Aja Waalwijk De avonturen van inkt, A tinta kalandjai címû, szintén 2002-ben megjelent képregényében. A következetesen szûk tipográfiai spektrumban tartott szöveganyag grafikailag a konstruktivista, szemantikailag - és így közvetetten képileg - a neopop attitûdöt illeszti a lineárisan is értelmezhetõ (képregény!) kompozíció szövetébe, amelynek vizuális tartalmát változatlanul a fekete-fehér kontraszt, a kontúrok és a vonalvezetés, valamint az emberi mozgás és cselekvés alapfázisai artikulálják.
A transzindusztriális projektek pedig - reméljük - az európai térbõl a közeljövõben átkígyóznak a Magyarországon is érzékelhetõ mûvészeti történések közé.
|
1 Aja Waalwijk grafikai munkái korábban megjelentek az Új Hölgyfutár Sport-számában (1990/1), performanszai láthatóak voltak 1988-ban és 1989-ben a szegedi JATE-Klubban, valamint az Almássy téren. |
