A rendezõnõ 2001-ben, New Yorkban mutatta be frissen elkészült Mandarin-variációját. Az elõadást nem láthattuk, csak a rövid szövegszemelvény állításaira támaszkodhatunk: a vendégjáték tájékoztatója szerint a ,,feldolgozás, elsõsorban a vizuális megvalósítás átütõen eredeti. Ez abból származott, hogy a koreográfia, a karakterek megformálása és ezek elõadása erõteljes punkos elemeket tartalmazott, mely unikális élményt nyújtott a közönségnek." Higgyünk az ügyetlen mondatoknak. A tájékoztatóból azt is megtudhatjuk, hogy ,,hosszas szerzõi jogi vita után - a zenével kapcsolatosan - Bartók örökösei letiltották A csodálatos mandarin elõadásait. Barkey azonban nem hagyta ennyiben, újradolgozta a darabot, figyelmen kívül hagyta Bartókot, és egy ,,mocskosabb" és sokkal extrémebb munkát hozott létre, melyben a Mandarint Mr. Pulivá változtatta, és ahol a humoré a fõszerep."

A Bartók-örökösöknek tehát két ,,áldozatával" is találkozhattunk a Trafó izgalmas, sikeres, és emlékezetes fesztiválján. Horváth Csabától elvették a zenét és õ a némaságra mozgó emberi testek neszeibõl komponált szimfóniát. Barkey Stockhausen, Ligeti, a Velvet Underground és közel tucatnyi más zeneszerzõ és zenekar kompozíciójából készült zenei szõttest terített táncos-színészei lába alá.
"A Mandarin parabolisztikus története azon a klasszikus gondolaton alapul, miszerint a vágyak beteljesülése után egybõl következik a halál. Ami engem ebben a történetben leginkább megragad, az nem a Bataille-féle ,,kis halál" ténye, hanem az elmúlás folyamata.

A Few things tánc (vagy inkább: mozgás) és beszéd zavaros keveréke. Az eredeti történettõl merészen, messze elrugaszkodik. Alakjait nem könnyû, de talán nem is szükséges azonosítani. Az elõadás keleties tere gyönyörû, az ember nem csak az elsõ, de sajnos sok-sok elkövetkezõ percben is azt érzi, szívesen nézné azt önmagában, a színészek által meg nem zavart figyelemmel. A játéktér két oldalán embernél magasabb, vörös, sárga, kék, zöld lampionok függnek. Küllemre olyanok, mint a hagyományos, szétnyitható, farsangi papírdíszek: áttetszõ vászonanyaguk kerek abroncsokra feszített, belsejükben finom fény dereng. Aljukon emberfejnyi, itt-ott finom rojtokkal díszített gömbnehezék lóg. A színpad elõterében két keskeny, belülre nézõ oldalán ívelt, kívülrõl szögletes dobogó áll, rajtuk, állványon egy-egy mikrofon.

,,A mandarin érkezésével lép be, s az õ halálával múlik el ebbõl az alacsony világból a nagyság" - idézi Kroó György Szabolcsi Bencét Bartók-kalauzában. Barkey mandarinja virulens, gyermeki öregember, nagysággal nem vádolható, aki egy szál, kék klottnadrágban, hatalmas, rengõ hassal lépked, vagy furcsa rollerén száguldozik a színpadon. A borzas hajú, elformátlanodott testét közszemlére tévõ - de amúgy igazán jó kondícióban lévõ - idõs urat a színpadon Mr. Poodle-nek, vagyis Pudli (magyarosan: uszkár és nem puli) úrnak szólítja négy társa. A két fiatal férfi keleties vonásokat visel. Ez minimum meglepõ: a feltehetõen a csavargókat megjelenítõ szereplõk arcán látni a ,,mandarin jegyeit". Fokozandó az ellentmondást, Barkey két figuráját alkalomszerûen autentikus, távol-keleti öltözékekbe is bújtatja. Általánosságban: mintha az egész sztori megfordulna: a mandarin kéjenc, fehér öregúr, aki napkeletre utazott, csillapítani ott még pislákoló vágyait. A két, hol igencsak halovány, hol már-már izgalmas nõi szereplõ talán a lány kettõs énjét jeleníti meg - bár ezt nem nagyon támasztotta alá semmi. A kvartett otthonosan jár-kel a színpadon: mintha egy gengsztertanya nappalijában tollászkodnának. Alkalomszerûen, a két mikrofon valamelyikéhez lépve, a szereplõk történeteket mesélnek, (rosszul) énekelnek, kiabálnak angolul, és egy alkalommal még japánul is. Az elõadás kicsit frivol, elég érthetetlen, de gyakorta, igaz, csak pillanatokra mégis érdekes. Barkey játékosait sokféle kifejezésmódra ítéli és játszadozik képességek meglétével, vagy hiányával.
A Few Things messzire rugaszkodik a csavargók, a lány, a mandarin történetétõl. Hiába keresgéljük mellékalakjait, az öreg gavallért, a diákot, a lányt csalétkül használó banda áldozatait. De nem lelünk a fõalakokra se egykönnyen. A szín közepén a megbabonázott(?), kiskutyaként a földre kuporodva szûkölõ-nyüszítõ aggastyán egy igencsak különös mandarin-értelmezés. A két nõ csábereje, démoni kisugárzása elég csekély.

A csavargószerû kettõs inkább kópé testvérpár. Szövegeikben mesei elemek, vaskos kiszólások keverednek. A csodálatos mandarin mágikus, pusztító érzékisége itt az elõadás elején és végén látható, obszcén-ötletes árnyjáték, a mozdulatok szintjén pedig halovány visszfény csupán. Szenvedély a tánc mozdulataiban érhetõ tetten igazán: az elõadás némely koreográfiai eleme - köszönhetõen a jól mozgó egyik férfinek, illetve egyik nõnek - jelenti a hosszadalmas, egyenetlen elõadás legértékesebb perceit.

Barkey-n számon kérni Bartókot és Lengyelt értelmetlen és ízléstelen; ,,örökösi-tempó". Az eredeti, betiltott-letiltott munka nemismeretében, csak az átdolgozott mûvet látva nem is lehet ítéletet mondani. A rendezõnõ alkotása egy találkozás és egy megfosztatás eredménye és konklúziója. A Few Things eltávolodott egykori kiindulópontjától, mert erre a sorsra ítélték. Nem sejteti, inkább távolítja azt a mûvet, melybõl voltaképpen vétetett, melybõl, kényszerû átdolgozást követõen létrejött. Fanyarsága dühöt rejt, fésületlensége tiltakozás és játékosság elegye. Értékei a szívhez közel állnak, de a Tiltott gyümölcsök fesztiváljának másik két produkciójával összességében egy lapon sem említhetõ.