A fõként Erdély egykori tanítványaiból és mûvészbarátaiból álló kiállító közösség tagjai közül most Roskó Gábor, külföldön élõ húga, Bea, édesanyjuk, a nyugdíjazásáig a Képzõmûvészeti Szakközépiskolában tanító textilmûvész, Rónai Éva, továbbá mûvészettel (is) foglalkozó családtagjaik állítottak ki a két Böröcznél. Amennyiben a kiállított kollekció összetétele reprezentatívnak tekinthetõ (márpedig ez bizonyára így van), a kiállító mûvészek és családtagok inkább kulturáltságuk és a mûveikben kifejezõdõ polgárias életszemlélet miatt kapcsolhatók egymáshoz, mint formai, vagy fõként stiláris hasonlóságaik alapján.

Roskó G‡bor Cím nélkül / Osama Bin Laden, 2001-2002 Fotó: Rosta József

A mûvészet a lét eleme. Foglalkozás, világnézet, életforma, és nem harc a rögért, jelért, talpalatnyi szilárd földért. Életrész és létpasszió, lábjegyzet a sors könyvében - nemes jellem, józan ész, egészség és édességek. Sok-sok jegyzet. Nem bravúr kell, hanem tudás. Ismeretek, jó szem, kéz, láb. Rezignáció csöpp vajjal.

Maguknak dolgoznak és a feladatért. Nem járnak a trendbörzére, nem akarnak ,,nagyok" lenni, pláne nem a ,,legnagyobbak". Otthonos a világképük, még akkor is, ha ,,rosszat" látnak. Mindennek van ,,természete", azt fejtik fel érzõ szemmel, profi kézzel. Kortalan a közeg, amelyben munkálkodnak, amit nem mindenki fog fel korszerûtlenként. Swift, Defoe, Schiller, Goethe, Csehov, Mikszáth, Móricz járt hasonló lépték szerint.

Rónai Éva Navigare necesse est, 2001

Szerepel a kiállításon egy Navigare necesse est címû, 200l-ben készített hatalmas textilkép RÓNAI ÉVÁtól. Róla tudni kell, hogy nagyméretû textilképeit egy-másfél évig készíti egyedül. Nem csak megtervezi, hanem ki is vitelezi mûveit, amelyek - tekintettel az egyszemélyes munkára - totálisan fejezik ki a mûvész életérzéseit, hangulata rebbenését. Személyes érintéssel hat nézõire valamennyi munkájával. Elõbbi képe már a találkozás elsõ perceiben lenyûgözi szemlélõjét a gazdag térhatással; természeti látomásként uralkodik szemeinken. A hullámzó tenger korbácsolja érzelmeinket.

A kívülállás távolságát elmossa az elsõ hullám. Zöld, szürke, fehér, kék színek kavarognak elõttünk, miközben dülöngélve állunk, mert a látott teret megtöri elõttünk a hullámzás.

Fehér sirályok repülnek a távolból, örök sportolóként siklanak irányunkba. Egy gyönyörû hajó uralja a kép középpontját. Szép a fehér-szürke kémény - testhelyként él a természetben. Kecsesek az árbocok. Anyagával, tempójával királyi a hajótest. Minden irányban ,,hullámzik" a világ - ez töri a képet. A sirályok lebegése követi a töréseket. Lent, a sûrû víznél, legalul a legaktívabb, -mozgalmasabb a kép. Felfelé nyílik, kitágul a természet. Átélhetõ, amint az anyag - és a mûvésznõ lelke, fantáziája - dolgozik és forr. NAGYON SZÉP EZ A KÉP. A hajótest korlátai megállító gátat alkotnak a kép közepén szemünk elõtt. Az anyag lelke és fazonja és az emberi természet szabadsága viaskodik e ,,párbeszédben". Az ég fehére vagy a víz habzása szilárd és illékony. A hajó végében két elmosódó emberalak ül egymással szemben. Beszélnek - vagy elnéznek egymás mellett. A két alak elõtt megtörik a gát. A hajótest elejénél, végénél gyönyörû a víz forrása. Lemossa és megtisztítja a testet. Épp ezáltal érzékeljük, hogy mozog a hajó.

A kiállítás legtüneményesebb kollekciójával ROSKó BEA ajándékozta meg a látogatókat. Bea Roskó Gáborhoz hasonlóan a Képzõmûvészeti Fõiskolán végzett, grafikus szakon. Egy ideig a kiállítások és az azokat követõ összejövetelek illusztris szereplõje volt, lett lévén nem csak érzékeny és tehetséges képzõmûvész, hanem rendkívüli szépség is. Egy idõ után eltûnt az itthoni tájról - mint megtudtuk, francia férjével Elefántcsontpartra került. Most már visszatértek Franciaországba, azaz egy középkori udvarházba Villey Sur Tille-be, amit meg is csodálhattunk édesanyja textilképén a tárlaton (Megérkezés Villey Sur Tille-be, l994). Roskó Bea egyébként részt vesz a Gábor által vezetett és különösen szép múltú Makói Grafikai Telep munkájában.

Roskó Bea Ÿ Bernard Roussel Wole wo nu ou regards croisés sur le vodu d'Afrique (részlet), 1999

Ezt a kiállítást két ,,gyûjtõmûvel" tisztelte meg. Mindkettõ közvetlenül kapcsolható az Elefántcsontparton töltött évekhez. Az egyik egy hat párból álló fotósorozat (A²+B², 2002), melynek darabjait közvetlenül a 2B-ben rendezett családi kiállítás alkalmából rakta össze. Ezeken arról a sajátos szimbiózisról mesél, melyben három apró majommal élt Afrikában, akiktõl kénytelen volt megválni, amikor visszatért Európába. A másik kiállított ,,anyag" egy könyv a Voodooról, az Elefántcsontparton is virágzó vallásról és rendszerrõl (WOLE WO NU OU REGARDS CROISÉS SUR LE VODU D'AFRIQUE, 1999). Harminc példányban jelent meg, s minden egyes darabját tekintve - megtervezett, nyomott textilborító, leporellószerûen mûködõ könyvtest, egyedileg applikált rajzok a voodoo-kellékekrõl, a szertartásokon uralkodó motívumokról - megkülönböztethetõ egyedi könyv, mûalkotás. Voodoo-motívumok alapján készített szobrait a genfi Botanikuskertben mutatta be. A könyvet a híres tudós, Bernard Roussel etnobotanikus írta, akivel Elefántcsontparton ismerkedtek meg. A kötet vizuális szépsége Roskó Beának köszönhetõ, aki tervezte és kivitelezte azt.

Legalább ilyen mértékben fontos és szép az a fentebb említett, hat képpárból álló fotósorozat, amely egyfelõl Beáról és a majmairól szól, és melyben másfelõl az egymás mellett élés, egymásra figyelés, védekezés és a másik fél közegébe történõ behatolás költészete jelenik meg, mûvészien, lágyan, a partnerviszony szabályait nem megsértve. Ízléssel, és mégis, akár egy antropológiai elmélkedés mélységének szintjeivel gazdagon.

Azt hiszem, hogy a lehetõ legtoleránsabb szemléletû ,,megfigyelõ" vagy lakótárs vette fel és applikálta egymásra ezeket a képeket. Az egymással szembesített, illetve egymásra applikált fényképek közül a felsõn az ember (Bea) gesztusa, energiája, világa a domináns (noha a nõ szeme itt általában láthatatlan), az alsón a majomé. Ezeken a képeken ,,nyílt" teret kap a kapcsolat éhe is. Montázsokat látunk, ahol a mûvésznõ egymásra rakta, összeragasztotta a különálló darabokat. Az applikált képtöredékek alakja, funkciója természetszerû, kívülrõl motivált (a személyiséghez képest külsõ erõk, elhatározások által). A képpárok alsó, a majom nyilvánvaló jelenléte által motivált képei zsúfoltabbak, többrétegûek, mint a felsõk; izgatottabbak azoknál; képileg is összetettebbek. Az ábrázolt motívumokat tekintve is azok. Az ötödik és a hatodik képpár témája megható (nemcsak kettejükre, hanem az élet egészére is vonatkoztatható): megtisztulás, búcsúzás. A hatodik fotópáron mind a ketten fekszenek és/de rajtuk a jel - az applikáció. Annyira akciógazdag és lírai a sorozat, hogy érzékeink vándorolnak az ábrázolt pozíciók elõtt. Ha a természetfényképészet kifejezésnek van valami értelme, ezeken a képeken megtaláltam azt.

Roskó Bea fotósorozatának furcsa ellentettje ROSKó GáBOR két szobra; az Osama bin Laden (2001-2002) és egy azzal szembefordított, címnélküli férfi (angyal?) alak. A zöld színû szoborban megmintázott bin Laden egy ivó- (fali vízköpõ) kút formájában ábrázoltatik, egy koponyát tartva kezei között, köpõcsészeként, melybe õ maga köpi a vizet. ,,Iszod a halálod" - gondolhatjuk kajánul, nem Osamára, hanem a szomjas turistákra, vándorokra gondolva. Bár ki tudja, hiszen kezei között, még útközben megtisztul a víz. A bin Laden szoborral szembefordított ember/angyal/lény piros, sárgás, lesunyt fejû, aki készül, fél és megbújik. Ô maga sem tudja, hogy mitõl és mire. Nem láthatja a vízadó vagy köpõ alak feje búbján szép sapkáját. Ha jól értem a szoborpárt (?); a kiszolgáltatott életekrõl üzen Roskó velük. Igaza van.

Roskó Gábor I-V. és VI-IX. címû sorozatában jól ismert állatpamfletjeit folytatja új darabokkal, a megszokott szinten, szövegekkel. Ezzel a sorozattal teljesíti ki azt az elegánsan polgári spleent, ami - talán a húgától eltekintve - családjának (hiszen szerepelt még Rónai György, Roskó László és ifj. Rónai György is) világképét belengi.

,,Végül megmaradnak az örök emberi értékek, és azokat senki, de senki nem veheti el" - így egy oroszlán a tükör elõtt a fürdõszobában. Kezében a korona. A mosdó alatt ott a táska, melyben elhozta azt. Állítólag történelmünk jelesei közül nem egy vétkes abban a csínyben, amit most a nagyvad élvez. ,,Azt mondom igen, és azt gondolom: nem" - mondja egy másik rajzon egy gépfegyveres kutya valahol a Közel-Keleten. Abban a szobában, melynek egyik végén bin Laden, a másikon a tükrös ,,király" köszönti a látogatót.

Kifelé sétálva a galériából az Esperanto Espresso nevû alternatív zenekar koncertplakátjai (Roskó Gábor mûvei mind) és egyetlen kazettájuk egyetlen példányának borítója lóg a falon, a nyolcvanas évekbõl. Roskó Gábor játszott az együttesben, oboán és szaxofonon. Böröcz László énekelt. Végül megmaradnak az értékek, tényleg...