Vegyük mindjárt a helyszínt! A Hold utcai csarnok már önmagában is kuriózum: a kormányzati negyednek számító V. kerület közepén, a Nemzeti Bank és elegáns ügyvédi irodák, éttermek tõszomszédságában kissé furcsán hat a zöldséges kofák kiabálása, a kínai bolt és a lángosillat. De az egész valahogy nagyon emberi és közvetlen. A zöldségek, gyümölcsök látványa beindítja a gyomornedveket, különösen az esti mesterséges fényben csillognak szépen. S ráadásként még itt egy kortárs képzõmûvészeti kiállítás is!

A mûvészek az emeleti (galéria!), pillanatnyilag ki nem adott üzlethelyiségekben helyezték el mûveiket. Ezeket a helyiségeket földig érõ üvegtáblák választják el a folyosótól, így evidens a kirakat-párhuzam. De nem sokban különböznek ebben az állapotukban egy a kiállítók igényeinek megfelelõ kortárs galériától sem: fehér falak, semleges színû padló, üres tér. Ha a folyamatos világítás megoldható lenne, a kiállítást bárki, bármikor megnézhetné, akár bevásárlás közben is, ha halmozni akarja az élvezeteket.

Hold utcai Vásárcsarnok

Merthogy a kiállítás élvezetes. Elsõsorban azért, mert a kiállított mûveket körbelengi egyfajta frissesség, romlatlan és tiszta lelkesedés. Nincs erõlködés, izzadságszag. Itt minden úgy van, ahogy a mûvészek akarták (és a körülmények megengedték). A kiállított mûvek reagálnak a helyszínre: a legtöbb mûben megjelenik a kereskedelem, a reklám. Ezt sejteti a kiállítás remek meghívója is, amely egy pályaudvar szolgáltatásait mutatja be, rajta a magukat különféle figurákkal, ,,szerepekkel" azonosító mûvészekkel. (Pl.: Bálványos Levente cipekedõ utasként, Sáfrán Dóra hordárként, Varga György pedig mint dísznövény tûnt fel.)

György Kata a ,,logónak" állít szobrot, illetve a ,,logó" portréját festi meg. Mûvében egyszerû, szegényes anyagokat használ, méltán az olykor semmit sem érõ, üres védjegyekhez. Szintén az arculatépítéssel foglalkozik KOKESCH ÁDÁM, aki a Klub-Vh nevét mint divatos márkanevet teszi rá pólóra és CD-re, amelyek meg is vásárolhatók.

György Katalin Út, 2002, light box

A semmi és a valami fogalmát járja körül CSERNY MÁRTON. Hétköznapi anyagokból eszkábált úszó figurája, mely egy etruszk síremlékben talált, a kék tengerbe boldogan fejest ugró alakot idéz, tökéletessé csak árnyékként válik. Ha tovább követjük ezt a gondolatmenetet, test és lélek, a tökéletes égi világ és tökéletlen földi másának párhuzama is eszünkbe juthat.

A mindennapok világától BÁLVÁNYOS LEVENTE tiszta geometriát tükrözõ, Inga címû mûve áll a legtávolabb. Ingája nem leng, de ezt nem is tehetné szabadon, hisz két oldalról matt üvegfal zárja le a talált fémgolyó útját. A mû szerkezete a centrális szimmetrián alapul, s fontos szerep jut benne az anyagoknak is: a fémgolyó eszünkbe juttatja az üveg törékenységét, míg a matt üveg folyosó felõl közeledõ nézõ tekintete elõl takarja el a golyót.

Bálványos Levente Inga, 2002

Szintén a korlátokkal foglalkozik SÁFRÁN DÓRA, aki saját festményeit rendezte installációba.

A kirakatban szép rendben lógó képek között a földön, négyszögbe rendezett alomban egy tengeri malac lakott, aki - valószínûleg az ijedtségtõl - nem nagyon lépte át forgácsmezeje határait. Holott Sáfrán Dóra festményeinek témája épp a végtelen ég, a korlátlan szabadság szimbóluma, amelynek képeit azonban rácsszerû mintázattal töri meg.

Varga György Sordino, 2002

VARGA GYÖRGY plasztikája talált tárgyakból áll és a hangról szól, bár önmaga semmiféle hangot nem ad. A hangot ígérõ dolgok - a harsona, a hangfal, az elefánt-figura - némák maradnak. A szordínóként a harsona tölcsére elõtt lévõ Holdgömb is a kutyákat hangos vonításra ihletõ teliholdat juttatja eszünkbe.

Fóti Lázár Cím nélkül, 2002

FÓTI LÁZÁR neves mûvészek fényképeivel montírozta össze saját arcát, illetve utánozta grimaszaikat. Erõsen ironikus mûvei a nagy elõdök nyomában való járás lehetetlenségére, illetve a felszín és a valódi tartalom közötti különbségre mutatnak rá.

Személyes élmény ihlette György Kata szép light boxait, amelyeken az eredeti látványt letisztítja, szinte virtuálissá teszi. Lírai alkotásaiban a mûvész személyessége mindvégig kétséges marad.

Sáfrán Dóra Felhôk, 2002. olaj, vászon

A kiállításra szolgáló helyiség eredeti rendeltetését ORBÁN GYöRGY és HORVÁTH CSABA idézte meg leginkább: egy üzletet rendeztek be. Orbán György auranövesztõ készítményeket kínál, melyeket egy tv-shopok hirdetéseibõl összevágott videó is a vásárló figyelmébe ajánl. Horváth Csaba pedig a lemondást segítõ tárgyak vásárlására buzdítja a nézõt. Különbözõ tárgyakba épített lefolyóiba csak bele kell suttognunk mindazt, amirõl lemondanánk, s azok máris elnyelik vágyainkat és kívánságainkat. A szellemi és az anyagi, a vágy és a lemondás közötti ellentét telitalálat, s egyben ironikusan reflektál a hely szellemére is.

Horváth Csaba lemon' - lemondáskészülék-család, 2002

Szintén ironikus Horváth Csaba egy másik üzlethelyiségben lévõ két mûve is: az egymással szembenézõ, szerelmes mézesmackók és a mûvész önportérja, melyben napraforgómagként, azaz a szép és hasznos növény ígéreteként láttatja önmagát.

HALÁSZ PÉTER a mûvészcsoporton belül kifejtett tevékenységük alapján állított fel statisztikát annak tagjairól, s ezt különbözõ méretû posztamensek segítségével mutatta be. Értékelése egyfajta csoportkép lett, valamiféle bemutatás, hasonló a kiállításokon elhelyezett ismertetõkhöz, propaganda-anyagokhoz. Szükség is lett volna erre méginkább, hiszen megfelelõ publicitás híján, a karácsony elõtti rohanós vásárlási lázban sajnos elsikkadt ez az igencsak figyelemreméltó tárlat.