A hatvanas években épp a szalag-manipulációs kísérletek ellentételezéseként jött létre az az új elõadói gyakorlat, mely a zenész számára egy kreatívabb, önállóbb mozgásteret teremt az interpretáción belül, és amely elõadói gyakorlatnak a jelenkori improvizatív kamarazene megszületésében meghatározó jelentõsége volt. Mára alapvetõen megváltozott a helyzet: korunk egyik legizgalmasabb zenei kihívása a digitális hangmanipuláció, s az improvizatív-akusztikus hangzások szintézise az élõ, színpadi elõadás alatt.

Marcus Schmickler (Németország)

Marcus Schmickler (más néven Pluramon, ill. Wabi Sabi) elektronikus zenei kísérletei festõi textúrával bíró nyílt, szürreális hangmontázsokat alkotnak. Bár ,,poszt-krauti" elektronikus rockzenéje nyomán elsõsorban Pluramon néven ismert, Marcus Schmickler az utóbbi idõben a konvencionális zeneszerzés felfogásmódjába is belekontárkodik. Állítása szerint érdeklõdése középpontjában a ,,modern klasszikus zeneszerzõkkel való konfrontálódás" áll, és ,,az új létrehozása kizárólag a régi beépítésével lehetséges". Szavai a punk antagonizmus látszatát kelthetik, viszont a zene, amit Param címmel komponált egy tekintélyes méretû (és természetesen részben elektronikus) kamarazenekarra, gyönyörû, bár idõnként kísértetiesen baljós. Ha Schmickler antagonizmusának alapja a konvencionális zeneszerzés arisztokratizmusával való szembehelyezkedés, akkor életmûve erõs érv amellett, hogy az akadémiai körök nem rendelkeznek a zenekari komponálás felett olyasféle teljhatalommal, mint gondolnák. Ez az életmû méltó folytatása Varese, Nono, Ligeti és Xenakis munkásságának. Schmickler immár több mint nyolc éve tartó alkotói tevékenységét a hang és a hangkeltõ környezetek kutatásával töltötte. Projektjeinek középpontjában létezõ zenei mûfajok asszociációs tartalmának kifejtése és azok alapvetõ összetevõire való lecsupaszítása áll.

ÉN - R. R. Habarc (Magyarország)

Én (vagyis Tóth Pál) 1993-94 között az illegális Tilos Rádió mûsorkészítõje volt, 1995-tõl pedig a (legális) független Tilos Rádió tagja, ahol immár nyolcadik éve, hétrõl-hétre készíti a mai experimentális és elektroakusztikus zenei tendenciákat bemutató mûsorát, a No Wave-et. Hat éve ad élõ koncerteket, vesz részt konceptuális zenei mûvészeti eseményeken, kevert zenét Frenák Pál társulata számára és készít hanginstallációt is. Mûsora keretében rendszeresen ,,éterkoncerteket" hallhatunk, amelyekben saját elektroakusztikus zenei kollázskompozícióit mutatja be. Mûvei egyaránt merítenek a konkrét zene, az ún. lopofónia és a hangfestészet, valamint a hangzásmûvészet eredményeibõl.

Laura Kavanaugh - Ian Birse - Sõrés Zsolt

(Kanada - Magyarország)

Laura Kavanaugh hang- és képzõmûvész. Észak Amerikában és Európában mutatott be egyéni illetve másokkal közös performanszokat. Hangmunkáiban samplerrel és talált hangokkal dolgozik, valamint emberi hangot, zongorát és hegedût használ. Vizuális munkássága során videóval és hagyományos médiumokkal dolgozik. Ian Birse egyéni performanszaiban egyaránt használ komponált és improvizált hangot, szöveget és képet. Gyakran mûködik együtt más képzõ- és hangmûvészekkel, gitárt, elektronikát, erõsített tárgyakat és valósidejû audio- és videómanipulációt használ. Munkáit Kanada- és Európa-szerte bemutatta. Együttmûködésük során eddig olyan mûvészekkel dolgoztak együtt, mint Adam Bohman, Steve Beresford vagy Matt Rogalsky. Sõrés Zsolt a független magyar kortárs zene karakteres egyénisége, aki rendszeresen mûködik együtt improvizatív zenészekkel, konceptuális- és hangmûvészekkel valamint fónikus költõkkel. Az elmúlt évek során több zenekari projektben vesz részt olyan mûvészekkel, mint Én, Kovács Zsolt, Franz Hautzinger, Franq de Quengo, Quentin Rollet és Peter Strickland. A Laura Kavanaugh - Ian Birse - Sõrés Zsolt trió együttmûködése tavaly októberben kezdõdött Budapesten. Anti Action címû albumuk a közeljövõben jelenik meg a HEyeRMEarS Discorbie kiadó gondozásában.

Francisco López (Spanyolország)

Az elmúlt húsz év során Francisco López a minimalista elektroakusztikus hangfestészet nagyhatású és következetes rendszerét dolgozta ki, ,,megkísérelvén elérni az abszolút konkrét zene ideálját". Eddigi életmûve több, mint 130 munkából áll, melyeket mintegy 90 különbözõ lemeztársaság jelentetett meg. Akuzmatikusnak nevezett elõadásaival bejárta a világot, és számos neves intézmény és szervezet rendelt tõle munkákat. Zenéje a természetes környezet hangjainak feldolgozásán alapul, melyet egy alkalommal így jellemzett: ,,a valós világból származó zajok széles spektrumának felfedezése". A klasszikus hangfestészeti mozgalommal szemben López tevékenysége, mely során öt földrész közel negyven országában készített terepfelvételeket, sosem törekedett dokumentarista vagy ábrázoló célú anyagok létrehozására. Ezzel szöges ellentétben López munkáira a hangzó tárgyi valóság elkülönült látásmódja jellemzõ. Ebben az értelemben esztétikai és konceptuális szemléletmódjának fejlõdése egy mély finomodási folyamat, mely az extrém zenei purizmus irányába halad, és amely a vizuális, vonatkozási, szemantikai, funkcionális és virtuóz elemek szándékos és erõteljes elutasításával párosul. Nem marad más, mint egy bámulatosan nagyhatású zenei esszencia, amely egyaránt érintheti a nyers erõ feneketlen és rémisztõ mélységeit és az akusztika legkifinomultabb, legösszetettebb formáit; az anti-konzervzene komplex területe ez, ahol az érzékelés tudatossága és a lecsupaszított hangok ereje újra felfedezhetõ; egy világ, ahol a dolgok zavarba ejtõk, homályosak, megoldatlanok, és ahol az ember rákényszerül, hogy alámerüljön és vizsgálódjon, amelyet López maga szépséges zûrzavarnak nevez.

Franz Hautzinger Grafikus partitúra, 2000

Kovács Zsolt immár nyolc éve a fiatal magyar experimentális zenei élet figyelemre méltó személyisége. Zenei és kortárs mûvészeti fesztiválok gyakori vendége Magyarországon és Európa-szerte. Több együttesben játszik Énnel, Ladik Katalinnal, Lore Barges-szal, Sõrés Zsolttal, Szkárosi Endrével és Franz Hautzingerrel. Mûvészetében központi szerep jut a gitárzene újraértelmezésének, a metazenei improvizációnak, a zaj-ambientalizmusnak. Kovács zenéjét alapvetõen az elektronikus hangzás, a reciklusok és húros hangszere hangjaiból összeálló textúrák sokszoros rétegzettsége jellemzi. Mûveiben leginkább a hosszabb folyamatokban való gondolkodás érhetõ tetten, ahol a dinamikai és a strukturális értelemben is szélsõséges, szokatlan hangzások mozgása során egyaránt hangsúlyos az elektronikus zenében jelentkezõ ún. hurkolás és az ismétlés technikája is, amely kölcsönhatásban van az improvizáció spontaneitásával, egyúttal az adott pillanatban létrejövõ új hangzások beépítésével is a formálódó zenei szövet egészébe.

Barton Workshop

(Hollandia - USA)

A Barton Workshop 1989-ben James Fulkerson zeneszerzõ-pozanjátékos által alapított, amszterdami székhelyû együttes. Az együttes mûvészi filozófiája a mai kortárs zene élvonalának élõ megszólaltatása, mely egyaránt magában foglalja a komponált és az improvizatív jellegû mûveket. Koncertjeiket többnyire a zeneszerzõk közremûködésével alakítják ki, melyek voltaképpen ,,portrék": egy-egy választott zeneszerzõ munkásságát mutatják be áttekintés-szerûen vagy annak alaposan és gondosan kimunkált ábrázolásaként. Együtt dolgoznak olyan szerzõkkel, mint Alvin Lucier, Christian Wolff, Nicolas Collins és Frank Denyer, Luc Ferrari, európai- és világ-premiereket adtak Galina Usztvolszkaja, Henryk Górecki, James Fulkerson, Jerry Hunt, Frank Denyer, Nicolas Collins és mások munkáiból. Mivel az együttes által elõadott mûvek gyakran igényelnek szokatlan elõadásbeli technikákat, zenekari fogásokat, élõ-elektronika használatát stb., a Barton Workshop rendszeres próbarendet tart fenn az aktuális koncerttõl ill. felvételektõl függetlenül, hogy fejlesszék a kortárs zene által megkívánt speciális készségeket.