Szkárosi Endre
Konceptuális expanzió a zöld zónából
IPUT/NahTe: NEWNEEFLUGREEZ Hymns



A concetto (koncept/us), a gyakorlatban kivitelezendõ mûalkotás pontos és artikulált elõzetes elgondolása a mûvészetelméletnek, és így a mûvészet történetének is egyik alapfogalma. Kevesen gondolják végig ma már, hogy a mûvek végtelenül változatos megjelenési formái mögött az intuitív alapon mûködõ intellektuális (szellemi) koncepció (az idea szerkezeti és alak-képzetként való megfoganása) dönt el mindent, persze úgy, hogy a megvalósítás során a gyakorlat felvetette konkrét kérdések alapján a kivitelezést a valóságból fakadó szellemi szükségletek szerint mindenkor képes módosítani (az ún. ,,disegno" poétikai övezetében). Ahogyan Michelangelo írta (mondta) volt: ,,az agyunkkal festünk, nem a kezünkkel". Az ötletektõl és a sugallatoktól induló és a mûtárgyban véglegesen megtestesülõ alkotófolyamat struktúráját világosan láthatóvá teszi IPUT*/NahTE, azaz St.Auby Tamás és Vetõ János concetto (koncept/us)-lemeze, a NEWNEEFLUGREEZ Hymns, vagyis SEKKEFFLUZZ (Semleges Közel-Kelet-Európai Fegyvermentes Fluxus Zöld Zóna) himnuszok, amely fogalomban ezúttal, nem árt tudni, a himnusz eredeti értelme, azaz ,,dicsõítõ ének" jelentése mûködik. A költõi zenemû lényegéhez szorosan hozzátartozik a szerzõpáros együttmûködésének minõsége: a gyakorlatban megszólaló hangok, a tényleges kompozíció Vetõ-NahTe munkájaként ölt testet, míg a teljes mû intellektuális-koncepcionális szerkezete, hajlíthatatlanul pontos elgondolása, vagyis absztrakt nyelve St.Auby agyában fogant. Az egyes himnuszok, azaz dicsõítõ énekek Európa egy meghatározott sávjának országaihoz kötõdnek, északról déli irányban haladva, a végén enyhe dél-keleti eltérítéssel: Finnországtól a Baltikumon és Közép-Európán át a volt Jugoszlávia országait átszelve Görögországig, Nyugat-Törökországig és Ciprusig. Az országok és a himnuszok sorát azonban megelõzi az elsõ darab (track, szám, dal, nóta stb.), vagyis magának a NEWNEEFLUGREEZnek a dicsõítõ éneke. Ez az erõteljes hangütés maximális tudatossággal az elmúlt évtizedek zenei és szellemi tapasztalatainak mintegy a szintézisét idézi fel a tisztán muzikális értelemben kissé avittnak tûnõ beat-rock-os, enyhén heavy metal-os és kétségtelenül hippisztikus hangszereléssel – mintegy a kulturális-történelmi-társadalmi zöld-koncepció kultúr- és társadalomtörténeti forrásvidékét idézve fel. Az elsõ darabot követõ 18 változat szövegben pontosan és makacsan ismétli ugyanazt a költeményt. A szöveg tehát az egyik állandója a lemezkompozíciónak: vokális megszóltatása azonban az adott koncepcionális és hangi kontextushoz van szabva. Az egyes ,,dalokban" a konkrét, zenei hangelemek egy rendkívül kontrollált, kézben tartott spektrumban természetesen változnak, a hangszerelés, a tempó és a vokális hangszín megszabta karakter szerint. Ebben az összefüggésben mind a jellegzetes hangváltások, mind a darabokat áthidaló utalások-áthallások fontos szerepet játszanak – annál is inkább, mivel ezeket egy másik kiemelkedõen fontos mûvészet-konsituáló elv, a véletlen szabta meg. A fentebb jellemzett nyitó- darabot követõ finn himnusz például erõteljes hangváltást hoz (érthetõen és szükségszerûen), s ez a következõ számokban is így van; azonban például Lengyelország (7.) majd Szlovákia (9.) dicsõítõ énekében – természetesen új összefüggésekben – visszaköszönnek az elsõ, Zöld Zóna-himnusz hangszerelési mozzanatai. St.Auby elképzeléseitõl valószínûleg távol áll mindenfajta emocionális alapú valóság- utalás, avagy az ilyen megfeleltetés lehetõsége, azonban mindnyájan Isten kezében vagyunk, s a mûvészet bizonyos kérdései szándékunktól függetlenül dõlnek el (meg ugyebár Vetõ is ember), ezért megkockáztatható, hogy például Bosznia-Hercegovina (13.) vagy Jugoszlávia (14.) dicsõítõ énekében a hangok világából fölrémlik valamiféleképpen a megrendülés metafizikai érzete is. Ez ugyan a befogadói attitûdtõl is függhet, de akkor sem szakítható el a hangi impulzusoktól, amelyek a fenti lehetõséget legalábbis nem zárják ki.


Kep


Egészen bizonyos azonban, hogy a bármily átgondolt és mégoly intellektuálisan koncepcionált alkotófolyamat sem nélkülözi a mûvészet lényegéhez tartozó személyes jegyet: az elképzelt teljes objektivitás és a megvalósíthatatlan abszolút szubjektivitás közötti 360°-os térben magát konstituáló szemlélõdés, kontempláció természetszerûleg köti a világ dolgaihoz az embert s tapasztalatai formájában azokat õhozzá. A kivételes tudatossággal átgondolt koncepció alakzatából és a hangi-zenei koncipiálás és megvalósítás véletlen jelösszefüggéseibõl éppen hogy szervesen következik, hogy – egy újabb hangváltás eredményeként – Görögország( 17.) himnuszának hangjai a konnotatív mitologikum irányában terjesztik ki a mûalkotás terét és idejét. Ezt igazolni látszik a ,,nyugat-török" dicsõítõ ének (18.) is a maga dervises asszociációival.

A koncepcionális szerkezet és a hangfolyamat méltó lezárásaként Küprosz (Ciprus, 19.) himnusza, a Mediterráneum mitikus távlatával, ha lehet, még tágabb kulturális térbe és idõbe nyitja ki a mû érzéki és intellektuális értelmezési lehetõségeit, miközben pregnánsan visszacsatol az elsõ, felvezetõ kompozíció (Hymn of NEWNEEFLUGREEZ) jelentéstelített, ugyanakkor virtuális szellemi övezetéhez. Pontosan ezt az emelkedõ irányt és szellemi szerkezetet képezi le a költészet eszközeivel a lemez alapszövege, amely hibátlan költõi tömörséggel és erõvel, az állandó motívumok jelentéskövetkezetes variációival építi fel a nemzeti depresszió és a gonosz uralmának tézise felõl az átmeneti fázisok után a gondtalan nemzeti táncparkettig ívelõ és az r uralmáig visszavezetõ utópia örök-zöld káprázatát. Mindennél fogva az IPUT/NahTe-féle NEWNEEFLUGREEZ Hymns vonzó, kissé szorongató, ugyanakkor az értelem függetlenségével telített humorral átitatott tér-képét adja egy olyan szellemi hazának, amely van is meg nincs is. Hogy mennyire, az rajtunk is múlik.
In My Country
In my country
Everybody’s working
Kip-kop
Kip-kop

In my country
Nobody is dancing
Kip-kop
Kip-kop

In my country
The devil is the Lord
Kip-kop
Kip-kop

In my country
Many people’re working
Kip-kop
Tzip-tzop

In my country
Few people’re dancing
Kip-kop
Tzip-tzop

In my country
The people is the Lord
Kip-kop
Tzip-tzop

In my country
Nobody is working
Tzip-tzop
Tzip-tzop

In my country
Everybody’s dancing
Tzip-tzop
Tzip-tzop

In my country
The Christ is the Lord
Tzip-tzop
Tzip-tzop
(Collected on the Frighten Islands by IPUT in 1989.)


* International Parallel Union of Telecommunications – A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója