Kemenesi Zsuzsa
First thing first
Photo Americas
Portland (Oregon), USA
2002. április 7-24.



Ezúttal talán érdemes az elején kezdeni. Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, New York szívében - mondhatni, a világ köldökén - egy palota. E palota tetején, ahonnan a felhõket már felülrõl látni, az 56. emeleten található a Rockefeller család édesgyermekeként a Trust for Mutual Understanding alapítvány, ahol még a nõi mosdóhoz vezetõ utat is Seurat, Picasso s Monet festményei keretezik.

Mivel a Magyar Fotográfusok Háza az alapítvány minden kérdésére helyesen felelt és elnyerte jóindulatát, így az bõségesen megjutalmazta. Így találta magát hat ifjú fotográfus, Csoszó Gabriella, Major Lajos, Nagy Tamás, Gyenis Tibor, Illés Barna és e sorok írója, Kemenesi Zsuzsanna a portlandi Fotófesztivál sûrûjében. Itt mérettetett meg másfélszáz fotográfus a Photo Americas Portfolio Review-ján a mintegy hatvankilenc 'reviewer' által. Kurátorok, galériások, fotótörténészek és szakírók, újságírók, magángyûjtõk és közgyûjtemények kezelõinek véleménye hangzott el a potfoliókról a 20-20 perces négyszemközti beszélgetések során.

A szervezettség példátlan - valahogy minden perc értelmes és hasznos volt.

A bírálók életrajzát hónapokkal elõtte meg lehetett tekinteni az Interneten.

A fotográfusok által elõre leadott ,,bírálói preferencia-lista" szerint osztották be a beszélgetések sorrendjét és idõpontját. Napi 4-6 lehetõség nyílt a portfoliók bemutatására. Esténként a listán változtatni lehetett, frissíteni az új információk tükrében. Ezen a szervezõk éjjel dolgoztak, így reggel 7.30-kor mindenki megkapta az aznapi idõbeosztását. Könnyû megszokni, ha valami olajozottan mûködik...

Fotófesztivált kétévente rendeznek Portlandben, kétévente Houstonban. Ezúttal nemzetközi mezõnyrõl abban az értelemben beszélhetünk, hogy hat magyar fotós is eljutott erre az alapvetõen amerikai rendezvényre. Portlandben igazán jó volt magyarnak lenni. Az ember nem érezte úgy, hogy bárcsak ne ment volna oda. Ha már odament, csak ne mutatta volna meg. De hát ha már megmutatta, legalább ne kérdezte volna meg, elvékonyodó hangon, hogy nem zavar-e? (Nem. Úgy látszik, nem.)

Kep

Gyenis Tibor


Mágnes IV/I, 2000, 70x100 cm, C print


Idén Gyenis Tibornak szavazták meg a bírálók a The Photographer of the Year címet. Ennek jelentõségét talán akkor érzékeljük, ha a szavazók listájába beletekintünk: Anthony Bannon, a George Eastman House igazgatója (The International Museum of Photography and Film), Elizabeth Mangini, a Museum of Modern Art, New York kurátora; kiadók és ügynökségek képviselõi (Apertue, powerHouse Books, Chronicle Books, photo-eye Books and Prints, Corbis, Workman Publishing); valamint szakfolyóiratok újságírói és szerkesztõi: Fotophile, Aperture (New York), , Photovision Magazine, Digital Fine Arts (CO), SF Camerawork, Double Take Magazine és a Photo Metro Magazine (CA).

De lássuk a további bírálókat: a Fotofest Houston három kurátora - Diana Barber, Jean Caslin, Marta Sanchez Philippe - a ,,víz" témakörében megrendezendõ 2004-es fesztiválra kerestek mûvészeket. W. M. Hunt, a New York-i Ricco/Maresca Galéria vezetõje is valószínûleg új arcokat keresett, hiszen a bírálók munkáját anyagi juttatásokkal nem ellentételezték. A.D. Colman független kurátor, nyolc fotóelméleti könyv és mintegy háromezer tanulmány szerzõje valamikor a Village Voice, a New York Times és a New York Observer újságírójaként kezdte. Munkáit húsz nyelvre fordították le huszonkilenc országban. Nevéhez fûzõdik a legkiterjedtebb fotográfiai online adatbázis, amely a fotográfiáról valaha írtakat öleli fel, legyen az akár prózába, akár versbe foglalva: a Photography Criticism Cyber Archive (www.photocriticism.com).

GYENIS TIBOR (www.wintage.hu) a portlandi portfolió review-n egész eddigi munkásságának ívét rajzolta fel a katalógusokon keresztül, de a fõ vonalat a Mágnes, a Hobbigénsebészeti példatár és a Bodymade alkotta. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és Gyenis Tibor kiállítására a Savages Galériában a fesztivál zárórendezvényeként került sor, ahol Gyenis 50x60 cm-es képei, a Hobbigénsebészeti példatár darabjai szerepeltek. A díj az Ogle Galériában 2004-ben nyíló kiállítás. Erre az alkalomra új módosított tájkép-sorozatát készíti majd el, ezúttal mûszaki géppel. Tibort szabad irigyelni, de nem biztos, hogy kell is, mert meglátása szerint a lehetõségek egyben akadályokat is görgetnek elé, hiszen a képeket csomagolni, szállítani, biztosítani kell...

MAJOR LAJOS (www.tekodema.hu) a technika csábításnak ellenállva (holott tökéletesen birtokolja a tudást) állhatatosan hû marad a fotográfia õsi mágiájához, és elfogadja ,,a képkészítés során létrejött esetlegességeket".Hogy mit lát egy Ljubitel, egy Lomo vagy egy konzervdoboz? Tudjuk, hogy nem a gép, hanem a mögötte álló személy a fontos. Major Lajos lóról bekötött szemmel hátrafelé nyilazik, balkézzel - exponáláskor bele sem tekint a kamera keresõjébe, a képet mégis õ készíti. A Photo Americas (www.photoamericas.hu) non-profit szervezet, melynek célja, hogy az emberek jobban megértsék a világot - a fotográfián keresztül. Szellemi vezetõje, összefogója és lelke Christopher Rauschenberg, aki gyûjteményébe Majortól válogatott képeket. A rendezvény nyitottságra és a feltétlen bizalomra jellemezõ, hogy Rauschenberg a fesztivál végéig Major Lajosnál hagyta képeit, hogy más kurátorokkal is hiánytalan anyaggal tudjon tárgyalni.

A TEKODEMA csoportról (Telek Balázs, Kóczán Gábor, Demeter Ádám, Major Lajos) Benkõ Imre fotográfus így ír: ,,megismerve a képzõmûvészet és a fényképezés történetét, megmerülnek a képalkotás sokféleségében, élvezik a megismerés örömét, tudják, van még idejük bezárkózni (...). Jó helyen szemlélõdnek, a fényképezés másfél évszázados technikai és esztétikai hagyománya alkalmas terep az újraértelmezésre, régi és új eljárásokban rejlõ lehetõségek megidézésére, felfedezésére".

Kep

Nagy Tamás


Szemfény 22


NAGY TAMáS (www.nyiregyhaziphotoclub.ini.hu) legféltettebb Szemfény sorozatát tárta a reviewerek elé. Az foglalkoztatja, hogy mit lehet mások szemébõl kiolvasni, ha a szemükbe nézünk. A szemfény képe a még mindig intim méretû fényképen így is több százszoros. Ez az élõ (lélegzõ) képalkotó helyzet különös, elmosódott külviláglenyomatot ad, amely mellett, alatt megjelenik magának a szemnek (a pupillának, a szivárványhártyának, a szempilláknak) a képe is.

,,A legtöbb képet kedvesem szemébõl fényképeztem. Van két kép, a szüleim vannak rajta, akik egymás szemébõl vannak fotózva. A személyek a közeli családtagjaim, kislányom, kisfiam, szüleim."

CSOSZÓ GABRIELLA Teljes hasonulás címû fotóalbumát hozta magával, melyben szerzõtársa Podmaniczky Szilárd író. Csoszó Gabriella (www.fotografus.hu) fogadott testvéreinek történetét osztja meg velünk kiállitásain évrõl évre. Velük nõttünk fel. Megható õszintesége túlmutat a portréfotó mûfajának hagyományosan felvállalt szerepén: a kulturális identitás kérdéskörét személyessé teszi számunkra, azáltal, hogy megsúgja nekünk - és csak nekünk - a képek mögött meghúzódó történeteket.

E beszámoló szerzõje, KEMENESI ZSUZSANNA (www.fotografus.hu) húsz példányban limitált, eredeti nagyításokat tartalmazó könyve Infranéziát mutatta be, azt a képzelet szülte országot, amelyben él. Emellett a Városháza Kiadó gondozásában megjelent Magánbeszéd albuma kísérte el.

ILLÉS BARNA (www.fotografus.hu) Megfigyelések sorozata méltán keltette fel a houstoni Fotofest kurátorainak figyelmét. A létrehozott képek általában valóságos kutatási helyszínek ihlette szimulákrumok. Mindig van egy létezõ képi világ, mely alapján elképzeli és modellezi a meg nem tapasztalt környezetet (tengerfenék, ûrbázis, kutató-állomás). Fotói egy (nem)létezõ valóság dokumentumai, amik emlékeztetnek egy ismert látványra, de nincs eredetijük. Ez az elbizonytalanított világ a manipulált kép- és hírözönnel szembeni szkepszissel és az ebbõl eredeztethetõ analízissel és humorral reflektál a médiumok által diktált fotografikus/digitális valóság problematikájára, az agyonmediatizált környezet rendszerének és természetének megértésére.

A Photo Americas rendezvényt elõadássorozat koronázta. A portfoló review-t megelõzõen Mary Virginia Swanson a self-promotion témaköreit, azaz az ember saját útjának egyengetését mutatta be képletek szintjén. A portfoliókészítés, prezentáció, pályázatírás, információgyûjtés, tárgyalástechnika és a copyright tanítható részét abban a másfélszáz webcímben foglalta össze, aminek figyelemmel kísérése eredménnyel kecsegtethet (www.muswanson.com). Amúgy a tudásvágy, az elszántság önmagában nem mondható elégségesnek, az információn való osztozás mérsékelten önzetlen formáját képviselte Swanson elõadása és workshopja 225 dolláros belépõdíjával. Nem így a további tizenkét elõadás. A.D. Colman az ,,Intellectual Property Rights" problémáinak kapcsán beszélt arról, hogy pontosan mit takar ez a kifejezés, és mibõl lehet tudni, hogy az ember mikor élhet vele. Annu Matthew elõadásából most már nyilvánvaló számunkra, hogy mik azok a kulturális azonosságok és különbségek, amelyek Hollywood és Bollywood (India) között felmutathatók. De a hagyományos könyvkiadásnak éppúgy szenteltek egy-egy elõadást, mint az alternatív publikációknak (web site-októl a metróállomásokig) és a magánkiadásoknak.

A Photo Americas rendezvény keretében egy este a ,,Portfolio Walk" kapott teret, ahol agorát idézõ hangulat teremtõdött azáltal, hogy a fotográfusok a nagyközönség számára egyszerre mutatták be az anyagaikat, illetve dedikálták könyveiket. Egy másik este a ,,Gallery Walk" keretében éjjel is nyitva tartottak a kiállítóhelyek a Pearl Districtben, Portland galérianegyedében, megnyitóknak és beszélgetéseknek helyet adva.