|
|
|
Kiegészít, folytat egy lezártnak kívánt és tekintett állapotot, mûvet. A sokszorosítás mintája az eredeti mellképhez készített idegen bronztorzó, a sokszorosítás mérete a beltér és kültér közötti állapotba ragadt, melyet kézbe lehet venni, és a testen, illetve poggyászban praktikusan elhelyezhetõ, otthon elfelejthetõ, tehát léptéke mai, és nem tegnapi vagy holnapi, ezért aktualitása, mint a képeslapnak (amíg van) jelképes, tölthetõ, szállítható, vagy ha tetszik, közvetítõ, sokadik, elveszíthetetlenül jelen idejû állapotok alkotórésze, de alkalmas közakarat szimbolizálására is. A sokszorosított emléktárgy anyaga nemes és következetes, akár a védett és ritka mûtárgyakról készült mûgyanta-másolatok,
a hibahatárt követi. Az anyagminõségbõl következõ megmunkálás jellegzetességei a koncepció szerves részei.
A konceptuális tárgy vesztesége kicsi – a minimumnak nincs mit veszteni, de szívesen alkalmas bármire, mint majdnem matrica.(Jellemzõ tévhit, hogy a semmihez csak hozzárakni lehet. Az alkalmazható üvegfigura általános megítélése lesajnáló, törékeny, pótolható, tõlünk nyugatra újrahasznosítható. A sokszoros veszteség a csorbuló elképzelés értékét növeli, ezáltal sodródik a figyelem árterébe, és a tökéletesen megbízható mû így barátokat és lelkes támogatókat, valamint ellenérzelmûeket szerez, a szimpatikus kevés a bonyolult történetet kedveli.) Itt a szükségszerûség nem módszer, hanem megkérdõjelezhetetlen érték, feltétlen mûvészi akarat és önkifejezés véletlen, de felettébb hasznos útja. Az alulról építkezõ tradicionális, ezért késõbb kerül rá a tetõ. 
A félkész mint tökéletes kívánalmakra támaszkodik, az egész igénye automatikus, így a reduktív folytatás is újraalkotja a modellt. A valami és bármi ismertsége támogatott forma, a memetika toxikológiai esete erre született, igazolja a beteget, s a diagnózis folytán feltárt hibák mindegyike legitimálja a szituációt. bodo sandor Kései Vigasz Hogy jutott ez eszetekbe? Kelet-Európától Nefertiti-testet, Nyugat-Európából Mona Lisa-törzset kapott a világ. Az idõ a kétezres évek eleje. Mona kiegészül, Nefer kielégül. Maradok az élvezet miatt a bronztestbe öntött csodánál, mely elnyerte fejét röpke pár órára. A „fejet”, mely csak „eredeti” „minõségében” tudott „mûködni” az „eredeti” testen. Ugyanis a fejrõl készült másolatok egyikét sem fogadta el a két magyar szobrász, hogy modellül állva segítsék munkájukat. De miután – ismétlem – a kétezres évek elején járunk, a gazzal benõtt „eredeti vagy másolat” témába nem gyalogolunk bele. Irány elõre. A bronztest elkészült, alátámasztva Nefertiti fejét, hogy az van. (Tíz velencei turistából nyolc nem ismeri fel a Nefertiti nevet. A kérdezõ megjegyzése.) Nemcsak nyakláncokon, a kocsik oldalain, pornóképeken, hanem a mûvészetben is (marad is?). A bronztest elkészült és maradhat közöttünk, mert mechanizmusával árulkodó és nem áruló. Fennmaradhat, mert könnyen osztja emblematikusságát. Pont. 
Mik is ezek? Az üvegtestek, melyek a bronzTESTET szuvenírré másolják, egy puhább anyagba bújnak. Kisebbek lettek, mint az õ anyjuk. Egy zsebben azonnal elvihetõek. Lehet onnan osztani, szorozni. Pénzért jár. De persze csak anyag- és eszközáron. Ára darabjának 4,25 Euro (fallikusan összezárt nõi test). 
És hogy csináltátok? Az üvegtestekre elõször Velence belvárosában fújt rá a kereskedelem szele. Mellette két álarcos árulóval. Napernyõvel, álarcban, jó helyen, melegben, Velencében. A schengeni határ kétszer dobott le magáról, de harmadszor bejutottak a kis üvegcsék, hisz tudták magukról, hogy nem károsak. Csak kórosak. Éppen ezért vannak pótolható mennyiségben, szuvenírségben. Ami jelen esetben felhatalmazza õket jogaik gyakorlására. Mert szabad anyagra ken a festõ is. A pénz meg ilyesmik? Pályázat útján a NETRAF lett a legesélyesebb a szponzori ügyekhez. Megnyerte. Megnyertük. 
Összegeznéd? Tetszett nekünk a Gálik-Havas szobra, és egy értelmes kommunikációs szálat húztunk a tárgyak közé. Elkerülhetetlen diskurzust alakítottunk ki a dolog létrejötte miatt. Magyarul: a miniszter (Hiller István) nem beszélt konkrétan az Ügyrõl, de kifejtette: helyes, ha egy mûalkotásról vagy a mûvészeti irányzatokról vita folyik, hiszen ilyenkor ütközhetnek egymással a különféle nézetek. Ez azonban csak akkor hasznos, ha mûvészi szempontból érkezik a kritika, amely csak jót tesz a mûvésznek, az alkotásnak, akárcsak annak az országnak, amely kiállítja az adott mûtárgyat. Mivel a kritika esetünkben nem kritika, az üvegek mégis vannak. Létrejöttüket segítette a bronztesten végbement változások sora, a külvilág kizárásának lehetõsége, a TestAlkotás alkotóinak irányíthatatlan kíváncsisága, a játék a tûzzel, pénzzel, üveggel, kocsival, vízzel. Mivel az élet-halál harcról a pénzrõl is beszélünk, itt fontos megemlíteni a pénzt. Megvolt a pénz. Sok sikert az üvegeknek, meg nektek, meg a Kis Varsónak! Kösz. Horváth Tibor 
|