|
Palotai János |
|
A fenti idézet Abram Gamestõl, az egyik legemlékezetesebb angol image-teremtõtõl származik. A II. világháború idõszakának hivatalos plakáttervezõje volt, s az õ nevéhez fûzõdik az 1951-es Britannia Fesztivál arculatának megtervezése. E mondatba sûrítette össze filozófiáját, amelyet poszterein, bélyegein, reklámkampányaiban érvényesített. Munkáiból a londoni Design Múzeumban nyílik kiállítás októberben, de a szeptember végén rendezett 100% Design fórumra is ráillene ez a mondása – és az ellenkezõje is. A cím sem fedte pontosan azt, amit láttunk: inkább volt vásár, mint abszolút (m)értékben design, illetve, ahogy a jeles designer Simon Pengelly jellemezte; a legjobb show e mûfajban.
A kilencedszer megrendezett kiállítás ötlete abból született, hogy a legizgalmasabb belsõépítészeti termékeknek is legyen olyan fóruma, ahol a befutott tervezõk, gyártók, valamint a kísérletezõk és a fiatal kezdõk egyaránt találkozhatnak a kereskedelemmel. A kezdõket a 100% Design Alapítvány azzal is támogatja, hogy a tíz legjobbnak bemutatkozási lehetõségét biztosít. (Ez akkor értékelhetõ igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a 6 m2-es magyar pavilon 1,5 millió Ft-ba került.) A megmérettetés színvonalát komoly szakmai zsûri garantálja, a kiállításra jelentkezõk felét általában kirostálják. A termék minõségét az innováció, a kreativitás mellett esztétikai szempontok alapján vizsgálják, az apró részletekre is kiterjed a figyelmük. Olyan személyek a tagjai ennek a testületnek, mint a design-guru John Sorrell, a Design Fesztivál alapítója, vagy az említett terméktervezõ, Simon Pengelly. Idén négyszáznál több kiállító mutathatta be legújabb termékét – az apró tárgyaktól a bútorig, a textíliáktól a világításig – e négynapos rendezvényen, amely már nemcsak Nagy Britannia legnagyobb kiállítása, de vetekszik a milánóival is. A nagy nevek – Azumi, Citterio, Pengelly, Osgerby – mellett az elsõ ízben szerepeltek kiállítók, többek között Argentínából, Dél-Afrikából, Litvániából és Magyarországról (Geppetto Design Stúdió).
| ||
A kiállítók jó része a már a címben is említett minimalizmusra törekedett, s nemcsak ars technica-jában. Az angol Poliform bútorainak, tárgyainak kényelmes minimalizmusa például az egyszerû vonalak, a széles színskála és az anyagok sokféleségének használatára épített. A finn Doctor Design is az egyszerûséget hangsúlyozta, a funkcionalista skandináv stíluson belül maradva. Tervezési elveinek középpontjában a tisztaság, az atmoszférateremtés, a szépség, a térhatás áll, valamint a termék adaptálhatósága, átalakíthatósága egy adott, hangulat, vagy esemény szükségletei szerint. Ez utóbbi trendként is megfigyelhetõ volt, amelyet a hibrid és multifunkcionális tárgyak sokasága jelzett. Az ismert angol, lámpákkal, illetve világítástechnikával foglakozó Davy cég esetében – amely egyszerre akar megfelelni a tradicionális és modern sémáknak – a leegyszerûsítés útját a fényforrások elrejtése jelentette; nem ezeket tartották fontosnak, hanem magát a fényt. A kiállításhoz kapcsolódó szimpozion foglalkozott a – mesterséges – fények kereskedelmi szerepével, egy másik elõadás pedig a design és a mûvészet kapcsolatával. Ez utóbbi kérdéskört több bemutatott anyag is „illusztrálta”: a Mondrianos geometrikus formavilágú tapéták, vagy a szintén a holland mester által ihletett kandalló forma (Henry Harrison tervezte a Platonic fireface Co.-nak), vagy a Minxs Design environmentje (világító fala) amely Vasarely rendszerét átvéve, térhatással operált. (A legújabb típusú absztrakció példája, amikor már a vonalkód csíkozása is díszítõelemként kerül felhasználásra.) Az absztrakt formavilág mellett a figurativitás is megjelent a textíliákon. Az angol Natasha Kerr – az antik és a modern kézi festést kombinálva – fotót nyomatott selyemre, mintegy a kép narrációját fejlesztve tovább: az idõt karcolással teszi érzékelhetõvé. Munkái a magyar nézõt Péreli Zsuzsa textileire emlékeztetik. A magyar kiállítók az Elek testvérek: Márton és Máté „autodidaktaként” kerültek a szakmába 1995-ben. A Geppetto név választása összefügg a tevékenységükkel: úgy vinni életet a fába, hogy a megelevenedett tárgyak váljanak „fõszereplõvé”, ne az alkotók. Késõbb csatlakozott hozzájuk Buzogány Ildikó. A kibõvült tervezõ gárda a termékskálát is kiszélesítette.. Ez alapján hívták meg õket Londonba, ahol tojástartójukkal arattak sikert. A három hajlított fémkanál kívülrõl fogja közre a tojást, azaz amit eddig a tojásban belül használtunk, most kívül funkcionál. Elvük, hogy amit nem lehet elrejteni, azt fel kell vállalni. Ötletük szellemes, eredeti, nem mellõzi a humort, a bevett szokásokon való ironizálást. Rokonítható azzal a koncept-designnel, amely az emberi magatartások megfigyelése alapján tervez; s a leghétköznapibb használatieszközöknek teremt új, szokatlan funkciókat. A szakemberek hiányolták a korábbi kiállításokat jellemzõ eredetiséget az idei bemutatóról, amely szofisztikáltabb, elvontabb lett. A tervezõk ma egyszerûbb, lekerekítettebb formákban, pasztellesebb – melegebb – színekben gondolkodnak, a szögletesség, kiélezettség eltûnõben van. Vélhetõen ezért is mondhatta Simon Pengelly, hogy olyan tárgyakat, megoldásokat kell(ene) nézni, keresni, amelyek ma õrültségnek tûnnek.
| ||
A kiállítás díjairól a legtekintélyesebb brit szakfolyóirat, a Blue Print döntött. Legjobb tárgynak a Gubi féle széket tartotta, amely jól beleilleszkedett abba a kiállításon is nagyon karakteresen megjelenõ retró-vonulatba, amely most a 60-70-es évek tárgykultúrájából indult ki. A díj – és a gyártó – azt a nemzetközi design trendet hangsúlyozta, amely többek között szofisztikált anyagok használata révén is, a jelen és a jövõ igényeihez funkcionálisan adaptálható. Ezért is válhatott kulcsszóvá az interaktivitás – analógiájaként a nyitott mû(vészet)nek.
| ||
A legjobb kiállító díját a belga Materialise kapta, egyedi világítás tervezéséért. A 3D-s technikával készült sztereolitográfiái már a XXI. század termékei: újabb lehetõséget adnak a térképzéshez. Shin és Tomoko Azumi – mint legjobb tervezõk – díjazásával egy harmadik trendet ismertek el. Multifunkcionális termékük a tároló, doboz és ülõke hibridje, könnyû furnérlemezbõl készült. A kivitelezõ angol Isokon Plus cég egyébként Breuer Marcell designjeit is felhasználja, akinek a székét a Design Múzeumban lehet látni Mies van der Rohe Barcelonája és más neves huszadik századi ülõalkalmatosságok mellett. A Themze parti „fehér doboz” épület WC-jében pedig Moholy Nagy László arcvonásait látni – a piszoár felett – Achille, Castiglioni, Joe Colombo, Richard Fuller és más designerek társaságában.
| ||
Ami ebben a kontextusban azért némiképp elgondolkodtató. |
