|
Kálmán Rita |
|
A Bécsbe a keleti 4-es autópályán kocsival vagy a schwechati repülőtéren keresztül érkező látogatók, üzletemberek valószínűleg meghökkentek, mikor elhajtottak egy óriásplakát mellett, melyen a következő felirat volt olvasható: „Willkommen in Wien – der schönste Vorort von Graz“ (Üdvözöljük Bécsben, Graz legszebb elővárosában). Aki azt hitte, hogy hiba csúszott a szövegbe vagy viccről van szó, tévedett: 2003-ban Ausztria kulturális életében Graz kiemelkedő szerepet játszott, mivel itt zajlott a „Graz 2003 – Európa kulturális fővárosa” projekt, melyről többször beszámolt a Balkon is.2
Stájerország fővárosa, Graz már 1988-ban pályázott a „Európa kulturális fővárosa“ programra, mely jelentős anyagi támogatást nyújt az adott város kulturális életének felpezsdítésére és infrastruktúrájának fejlesztésére, de csak tíz évvel később, a második nekifutásra sikerült elnyernie a címet. Graz multikulturális tradíciója, mely évszázadok óta befolyásolja és alakítja a város arculatát, aktuális kulturális és politikai identitásának alapjaként szolgál. A Graz 2003 program nem egy konkrét mottó jegyében zajlott, hanem elsősorban azt próbálta bemutatni, miként tud művészet és kultúra egy felvilágosult demokratikus társadalom előremozdító rugójaként működni. Ennek jegyében a projektek közel 80%-át grazi vagy stájerországi szervezetek, intézmények dolgozták ki, valósították meg. Az „Európa kulturális fővárosa” év a város és minden itt élő alkotó számára lehetőséget próbált és tudott is teremteni, hogy sikeresen pozícionálja magát a nemzetközi kulturális életben. Mindezen kiemelkedő kezdeményezéseknek részeként és egyik fő attrakciójaként építették meg a grazi Kunsthaust, mely multidiszciplináris modern és kortárs nemzetközi művészeti kiállítások befogadására jött létre. Építéstörténete azonban nem nevezhető éppen gördülékenynek. Egy úgynevezett „Künstlerhaus“ ötlete először a 19. és 20. század fordulóján merült fel, amikor a grazi zenés színházat és operaházat modernizálták és gazdagon berendezték. Az alapkoncepciót kidolgozó művészek egy olyan intézmény létrejöttét szorgalmazták, mely a régió modern művészetének befogadására alkalmas. Az első konkrét tervek azonban csak az ötvenes években fogalmazódtak meg, melyek végül a Burgringen található Künstlerhaus megvalósításához vezettek. Ez az intézmény, bár sajátos térbeli esztétikával és rugalmassággal rendelkezett, méreteiben rejlő korlátai miatt nem tudta szolgálni az eredeti elképzelést. További húsz évnek kellett eltelnie, míg ismét csak a helyi művészek közbenjárásával megfogalmazódott az a konkrét politikai szándék, hogy a tartományi önkormányzat egy új, speciális elképzeléseknek megfelelő múzeumot építsen. Összesen háromszor írtak ki nemzetközi építészeti pályázatot változó helyszínekre. Végül is – mivel a Kunsthaus megvalósítása az „Európa kulturális fővárosa“ pályázat egyik fő projektjeként szerepelt – a cím elnyerésével biztossá vált, hogy felépülhet az új grazi múzeum.
| ||||
| ||||
| ||||
„A barátságos idegen“, ahogy Peter Cook és Colin Fournier londoni építészek nevezik biomorfikus épületüket, a Mura folyó jobb partján helyezkedik el a grazi Óváros történelmi épületei közé beágyazva, és egyfajta összekapcsoló elemként szándékozik működni azon a helyen, ahol múlt és jövő találkozik. A Kunsthaus légbuborékra emlékeztető konstrukciója valójában városrendezési okok miatt került a folyó jobb partjára, nem pedig a másik oldalra, ahol egyébként a fontos kulturális intézmények találhatók a városközpont és a Schlossberg köré szerveződve. A városi önkormányzat reményei szerint ugyanis a korábban fejletlennek számító városrész dinamikus megújulásában a Kunsthaus kulcsfontosságú szerepet játszhat. Peter Pakesch, a Kunsthaus igazgatója sajtókonferenciáján hangsúlyozta is, hogy a Haus der Architektur (az Építészek Háza) és a Grazer Kunstverein (a Grazi Művészeti Egyesület) a Kunsthaus stratégiai partnerei a tervek szerint a közeljövőben a múzeum köré telepednek, mely elképzeléssel egy egységes kortárs képzőművészeti komplexum képét vázolta fel. A kékes, akrilüveg felületű Kunsthaus szélessége közel 60 m, magassága 23 m, összterülete 11100 m2, ebből 2500 m2-t vesznek igénybe a kiállítóterek. Az átlátszó üvegfalú földszinten – mely rövid idő alatt a nyilvános köztér részévé vált – található egy étterem és kávézó (sok más példától eltérően ezt a Kunsthaus maga üzemelteti mint saját gazdasági vállalkozást), egy rendezvényterem, a múzeum shop és az előcsarnok, melyből egy mozgójárda vezet fel a két hatalmas kiállítószintre. A biomorfikus struktúra tetején ormányokra emlékeztető nyílások találhatók, mindegyik egységesen északnak tájolva. Ezeken keresztül a felső kiállítótér természetes fényt kap. Az épület folyóra néző oldalán helyezkedik el az alátámasztott, tetőteraszként szolgáló, üvegfelületű „Tű“, melyről az épület alatt elterülő grazi Óvárost szemlélheti a múzeumlátogató. A Camera Austria International folyóirat önálló kiállítóhelye építészetileg kapcsolódik a Kunsthaus-hoz: a múzeum déli oldalán található az emlékműként nyilvántartott „Eiserne Haus“, Európa legrégebbi vasszerkezetű építménye, mely magától értetődően teljesen eltér az új, biomorfikus szerkezettől, de éppen a szembeszökő különbségek hangsúlyozásával válik a Kunsthaus egészének integratív részévé.
| ||||
Mivel egy múzeumnak vagy kiállítóhelynek sosem elég a rendelkezésére álló hasznos kiállítótér, a grazi Kunsthaus egy szenzációs, de egyszerű ötletet vetett be: a berlini realitiesunited csoport elképzelése alapján: összesen 925 hagyományos, kör alakú, 40 wattos fénycsövet építettek be a Kunsthaus homlokzatába. A fénykörök pixelként működnek, melyeket egy központi számítógép vezérel. Ezáltal a múzeum homlokzata egy hatalmas, alacsonyfelbontású képernyő-felületként működik, melyen rendszeresen váltakozó, kifejezetten erre a helyre tervezett műalkotások és kapcsolódó információk jeleníthetők meg. Ez a trükk nemcsak egy eddig alig kihasznált területet alakít át dinamikus médiafelületté, hanem egyben előrevetíti az építészek és a kurátorok elképzelését a Kunsthaus funkciójáról, szerepéről. A grazi Kunsthaus tartományi múzeum, a Landesmuseum Joanneum független egységeként működik. Nem rendelkezik saját gyűjteménnyel, tehát nincs előre kidolgozott „tartalma“. Kizárólagos funkciója és megfogalmazott célja, hogy a nemzetközi kortárs művészet progresszív képviselőinek munkáit mutassa be. Ennek jegyében az egyedi, meghatározhatatlan biológiai lényre emlékeztető külső és ezt követő beltéri adottságok a legkülönbözőbb kiállítási programoknak, kívánalmaknak is megfelelnek (bár ha hagyományos kiállításrendezési szempontokból vesszük, kifejezett nehézséget is okozhatnak). Lehetőséget adnak tehát, hogy a kurátorok minden egyes programmal újra alakítsák a rendelkezésre álló teret, s ezzel minden új kiállítás új és újabb élményként hasson a látogatókra. Mindemellett a Kunsthaus Graz egy kísérleti laboratórium szerepét is vállalja – az egyedülálló, innovatív konstrukció lehetőséget teremt arra, hogy példaként szolgáljon a 21. század múzeumépítészeti koncepcióira és a jövő múzeumának szerepét elemző elképzelések időszerű megválaszolására.
| ||||
| ||||
| ||||
Az „Európa kulturális fővárosa“ programsorozat szervezőinek kapóra jött az új kortárs múzeum építési munkálatainak pár hónapos csúszása, mivel éppen elülni látszott az év elejei nagy felhajtás első hulláma. A grazi Kunsthaus 2003. szeptember 27-i megnyitójával Graz ismét az érdeklődés középpontjába került. Ezen és a rákövetkező napon Eintönen (Ráhangolódás) címmel különböző hanginstallációk kísérték a kiállítótermeket felmérő látogatókat. Ezek egyfajta ízelítőt nyújtottak a bő egy hónappal később megnyíló kiállítás előtt, mely az észlelés témájával foglalkozott. Az Einbildung – Das Wahrnehmen in der Kunst (Einbildung – Az észlelés a művészetben) több mint negyven művész száz alkotását mutatta be, melyek mind egy téma köré csoportosíthatók, nevezetesen az észlelésről alkotott tudás, valamint az észlelést befolyásoló körülmények témája köré. Elsworth Kelly, Sarah Morris vagy Esther Stocker az illúziók és a képi trükkök világába vezetnek be, ahol a képi és hangi benyomások más érzéki észlelésekkel keveredve, egy több szálon futó inger- és gondolkodás-háló kialakulását segítik elő. Az elmúlt negyven év művészetéből összeállított válogatás eddig 120000 látogatót vonzott a grazi Kunsthausba, közülük sokan Horvátországból és Szlovéniából érkeztek. Graz mint kulturális város földrajzi elhelyezkedéséből adódóan észak és dél, kelet és nyugat összekötőjeként definiálja magát, és egyfajta metszéspont vagy központ szerepét szeretné ellátni a régió művészeti térképén. Ennek tükrében a Kunsthaus a jövőben elsősorban Zágrábbal és Ljubljanával tervez aktív együttműködést, stratégiai partneri kapcsolatok kialakítását, de mint Közép-Európa kulturális motorja, csápjait messzebbre, elsősorban kelet felé is ki szeretné terjeszteni. Bár a 2003-as év már lezárult és Genova valamint Lille vette át a „kulturális főváros“ címet, a grazi kulturális intézmények egy közös platform kialakításán dolgoznak, mely segítségével Graz attraktivitását kívánják megtartani és tovább építeni. A Kunsthaus következő kiállítása – Vera Lutter és Sol LeWitt kifejezetten a térbeli adottságokra reagáló és erre a kiállításra készített munkái – mindenesetre ennek a kezdeményezésnek fontos része lehet.
| ||||
| ||||
| ||||
|
|
||||
|
1 Beszámoló Peter Pakesch, a grazi Kunsthaus művészeti
|
