|
Bagyó Anna |
|
A New York-i Sotheby’s aukciós ház tel-avivi fiókjával karöltve merész vállalkozásba kezdett, amikor elhatározta, hogy megrendezi a zsidó művészek első izraeli és nemzetközi árverését a művészet és műkereskedelem fellegvárában, New Yorkban. Az aukció sikerének ösztönzésére vagy csak egyszerűen azt használva ürügyként a ház artis címen izraeli művészeti hetet (Izraeli Art Week) rendezett, hogy a március közepén a The Armory Show művészeti vásárra, a Whitney Biennále megnyitójára és számtalan más eseményre összesereglett nemzetközi közönséget beavassa a kortárs izraeli művészetbe.
Annak ellenére, hogy New York egyébként is tele van érdekes és „fontos” programokkal, az izraeli művészeti hetet érdeklődéssel fogadták, talán az izraeli művészeket foglalkoztató témák nemzetközi aktualitása miatt. Az emigráció, a határok, a kultúrák ütközése és a terrorizmus azok a jelenségek, amelyek a nyugati művészetben csak az utóbbi időben váltak divatossá, az izraeli művészetben már érett korszakukat élik.
Az Izraeli Művészeti Hetet szándékosan a nemzetközi The Armory Show-hoz időzítették, így nemcsak annak közönségét nyerhették meg, de több New York-i galéria hajlandóságát is, hogy bemutassák izraeli művészek munkáit. Például MICHAL ROVNER falra vetített, gyűrűző ember figuráit a tekintélyes New York-i Pace Wildenstein és a chicagói Rhona Hoffman Gallery mutatta be. A Sara Meltzer galéria ORI GERSHT magányos, szinte a tájba mosódó olajfákat ábrázoló fotósorozatát reprezentálta. Két tel-avivi galéria is szerepelt a vásáron, a Dvir, amely többek között bemutatta PAVEL WOLBERGet, aki az izraeli–palesztin határátkelőhelyek konfliktusának jeleneteit dokumentálja kamerájával, és ADI NEST, aki az izraeli hadsereg katonáiról készült fotósorozatából tárt a közönség elé. A Sommer Contemporary Art galéria YEHUDIT SASPORTAS AHLAM SHIBILI munkáit állította ki. A vásáron szerepelt SIGALIT LANDAU performance-munkája, egy kerékpárra szerelt betonkeverő, amelyen az álarcot viselő művésznő a vásár pavilonjainak előterében közlekedett, és a kis gyufaáruslány jégbe fagyasztott, málnaízű figuráját osztogatta pálcikás jégkrémként. A folyékony beton, a magányos hontalanság, az egymásba olvadó határok, a megfagyott belsők, a folyékony jelen, a megmerevedett múlt azok a fogalmak, amelyeket a művésznő izraeliként sajátjának tekint. A fagy felolvadása az optimizmust sugallja, azt, hogy az élet vágy erősebb, mint a halál.
| ||
ANDREA MEISLIN fotókiállítást rendezett egy chelsea-i galériában, amelynek a „Jelen látásmódok: Izraelben” (Current Vision: Inside Israel) címet adta. A 45 fotó 16 nemzetközileg már ismert művész, illetve pályakezdők munkáit mutatja be. A kiválasztott művészek Izrael tájait, városait és az ott lakó emberek életét rögzítik. Így például NOEL JABBOUR kamerája keresztény zarándokok fürdését leste el a szent Jordán folyóban, SIMCHA SHIRMAN pedig széles horizontú tengerparti jelenetének előterében egy arab családot ábrázol. BARRY FRYDLENDER a nézelődő, sétáló fiataloktól hullámzó péntek délutáni, Shabat előtti forgalmas, divatos tel-avivi Shenkin utcára, egy másik munkáján a tengerparti strandon fürdőzőkre összpontosít. A videófilmek bemutatójára és URI KATZENSTEIN performance-ra a Zsidó Múzeumban került sor, ahol az állandó kiállítás mellett rendszeresen rendeznek időszakos, többek között kortárs művészeti kiállításokat is. A 2000-ben jelentkező új Intifada óta az izraeli videóművészetet kritikus politikai hozzáállás jellemzi. Így például Avi Mograbi, Isaac Layish & IRIT GARTY videó filmjei elítélik a militarizmust, a Nyugati part, Gáza elfoglalását és az ottani lakosság elnyomását. Mások az izraeli állam idejétmúlt misztikáját és értékeit bírálják felül, helyette egy másik alternatívát, az életrevaló társadalom vágyképét vizionálják.
| ||
| ||
Docaviv cím alatt New York University Cantor Film központjában dokumentum-filmfesztivált szerveztek. A filmek az izraeli élet komplex realitását igyekeztek megjeleníteni. A fesztivált kísérő beszélgetések többek között olyan témákkal foglalkoztak, mint hogy mi a fontosabb, az élet kockáztatása vagy a (egész) Szentföld (TAMAR WISHNITZER–HAVIV: Az élet a Földért). NURITH AVIV Misafa Lesafa (Nyelvtől nyelvig) című filmjében egy Izraelbe letelepedett író dilemmáját tárgyalja, akit a gyermekkorban elsajátított orosz nyelv zenéje kísért az újonnan tanult, szeretett héber nyelv mellett. A „Földalatti Zion: Művészet előnézettből” (Underground Zion: Art From The Front) című program keretén belül hat tel-avivi művész munkája szerepel kiállításra szokatlan környezetben, a chelsea-i raktárházból kialakított, népszerű Spirit nevű éjszakai klubban. A New York-i Paul Rogers Galéria által támogatott, New Yorkban és Jeruzsálemben élő GRETA GRUBER által rendezett kiállítás Izrael életét, az ott élő emberek életérzéseit próbálta közelebb hozni a közönséghez. Az alkotások a mai Izrael hangulatára utaltak, ahol a gazdasági krízis, a háború mindennapos jelenléte mellett a nyugodt élet utáni vágy, az élet élvezetének keresése dominál, ahogy az izraeli emberek koccintáskor köszöntik egymást: Le’haim (az Életre)! A fiatalság az olyan élet örömeit keresi, amely az aszkétizmust kívánó katonaságon, a kibucbeli életformán, a zsinagógán stb. kívül létezik, így például a tengerparti strandokon, az éjszakai klubokban, diszkókban vagy a világ körül utazások során. TOMER GANIHAR fotóin divatmodellek pózolnak olyan helyszíneken, ahol valamikor robbanás, öngyilkos merénylet történt. ELIEZER SONNENSCHEIN ártalmatlan műanyag puskáin cégek logói, groteszk nemiszervek szerepelnek komikus formában. PAVEL WOLBERG izraeli katonái álomszép, idillikus tájképek előtt mutatkoznak, MICHAL HELFMAN szobrai a helyiséget tündérország hangulattal töltik el. A kiállítást természetesen partival nyitották és zárták, ahol VICTORIA HANNA művésznő (egy ortodox család lánya) a ma New Yorkban is népszerű Kabbalából énekelt versrészleteket, orientális, misztikus, erotikus hangulatot teremtve, így megtörve a vallási parancsolatot, miszerint a női ének férfiak jelenlétében nem megengedett.
| ||
Az Izraeli Művészeti Hét keretében a The Armory Show mellett a városban is, de főleg a chelseai galérianegyedben több kereskedelmi galéria állította ki és kínálta értékesítésre izraeli művészek munkáit. Ennek ellenére a rendezvény műkereskedelmi fénypontját a Sotheby’s által szervezett aukció jelentette, amely túlnyomó részben izraeli, de más nemzetiségű, zsidó származású művészek munkáit is árverezte. Az aukciót néhány napos kiállítás előzte meg, amelyen a művek tüzetesebb megismerését egy alkalommal tárlatvezetés is szolgálta. Az aukciós ház a művek nagy részét elsősorban Izraelben, másodsorban amerikai és európai gyűjtőktől szerezte be. A művek háromnegyed része gazdát cserélt, köztük kortárs művészek munkái is, például Michal Rovner fotói vagy a Velencei Biennálén szerepelt Uri Katzeinstein bronzfigurái.
| ||
|
|
||
|
|
