|
Antal István |
|
Az írásom felett álló, rövidített házszám a Mûszaki Egyetem építészeti karának azt a kollégiumát jelöli, amelyik, hogy saját emlékeimre hagyatkozzam,
a hatvanas évek második fele óta mindig a hivatalos mûvészeti kultúra mellett virágzó, különbözõ szabad mûvészeti és szórakozási formák egyik legfontosabb fóruma, szállásadó helye volt. Manapság, amikor a tömegkultúrában a hetvenes évek divathullámainak nosztalgiáját éljük, másrészt szellemileg kipukkanni és igen hamar elkurvulni látszanak a nemrég sztárolt új titánok, mindenképpen indokolt, hogy a kollégium – minden évfordulós indok nélkül – feltárta saját múltját. A fellépõk és kiállítók pedig megmutathatták, hol tartanak tíz, húsz vagy öt évvel azután, hogy eltûntek a Bercsényibõl.
Az öreg fiúk és lányok mûsorait az építésznapok aktuális programjával szerkesztették egymás mellé úgy, hogy – legalábbis, szándék szerint – a kollégiumot jellemzõ újító szellem folyamatosságai kirajzolódhattak, amennyiben léteznek még. A Bercsényi kollégium egykori lakói, Rauschenberger János, Taksás Mihály, Novák Zsuzsa és társukként Bényi Csilla mûvészettörténész jó szervezõmunkát végzett, aminek köszönhetõen nem merevedett nosztalgiaeseménnyé a háromnapos fesztivál. Nem lévén építész, a szigorúan szakmai rendezvényeken nem vettem részt, de a többi mûsor és kiállítás általában jó volt. Nosztalgiázás nélkül foglalkozott „a bercsényis évek utáni” élet kérdéseivel, a törzsvendégek és szereplõk megváltozott vagy idõközben továbbépült világszemléletével. Tehát azzal, hogy mindannyiunk körül megváltozott a világ.
| ||
Kiemelkedõ jelentõségû eseménynek tartom ebbõl a szempontból is St. Auby Tamásnak a fesztiválon bemutatott elõadását, ami a Syrius együttes szokásos koncertjei egyikének szünetében lezajlott, egykori performance körülményeinek és következményeinek megidézésén és újraértelmezésén alapult. St. Auby, a beszéd konkrét tárgya fölé emelt, azt újraértékelõ, filozófiai értelemben átminõsítõ elbeszélõstílusa, a történéseket érzékletesen bemutató fotók ellenére letisztult, új dimenziókban, szinte tõle idegenné vált eseményként mutatta be egykori akcióját. Új, aktuális performance részévé avatva azt, amely érzésünket csak fokozta az események utóéletének bemutatásával: évekkel késõbb ugyanis, Svájcból hazalátogatva, az akciót követõ hercehurcák során egy, a helyszínen felejtett fürdõkád keresésére indult egy operatõrrel. Nem találta meg a kádat, de ez sajnos, várható volt. A jelenkori elõadás sármja abban rejlett, hogy St. Auby, az anyagoktól és testektõl megtisztított, bár a nézõk számára kivetített meditációja tartományába építette vissza a külvilágot – múltat és közelmúltat –, és nemesítette át az új jelenbe. Ezzel a spirituális eleganciával mindig egyedül állt mind a magyar performe-rek, mind a magyar írók között.
| ||
Fe Lugossy László és Szirtes János olyan pácba csöppent performerként mutatkoztak meg, amitõl minden kollegájuk retteg, és amirõl ugyanakkor álmodik is: hogy bekövetkezik egy hiba vagy egy gikszer, amibõl szûzen kell majd kivergõdni. Most megadatott nekik ez is, és üdítõen megoldották. Amit pedig Szirtes, forró égõvel a szájában a színpadon megélhetett, az nem lehetett semmi.
| ||
A kiállításokon régi fotók, újságok meg kiadványok mutatták be a múltat, és reprinteket, új könyveket árultak a pénztárakban. Egy olyan klub múltját, amelynek történetében, mondjuk, a zene a Kextõl és a Syriustól a Balatonon át Bada Dadáig és dr. Máriásig ível, a performance-mûvészet Hajas Tibortól (aki itt mutatta be annak idején a Virrasztást is) Szirtes Jánoson át húzódik a mai fiatalokig, ahol a kiállítások és a vetítések is mindig koncepciózusosan szerkesztettek voltak, nos, egy ilyen kiállítást a látogatónak többször is meg kell néznie ahhoz, hogy képet alkothasson arról, mi folyhatott a Bercsényi-ben. (A fesztiválon vetített filmek túlnyomó többsége a Balázs Béla Stúdióban készült.) A programban szimpozion is szerepelt a Bercsényi kollégium szakmai és kulturális szerepérõl, az itt akkumulálódott folyamatok kifutásáról az épület falain kívül. A zenét, ami mindig a legfontosabb mûvészeti ág volt a Bercsényiben, ezúttal az egykori Blue Shadow tagjaiból összeálló gitártió, a Zagar, a Csókolom és a Balaton együttes, Halmos Béla hegedûje és Weber Kristóf szerzõi estje tette gazdaggá. |
