|
Kazimierz Piotrowski |
A Lódz' Kaliska csoport legalább két éve keményen dolgozik arculata átalakításán. Gyökeres átalakulásról van szó – a csoport teljesen elszakad anarchista vagy nihilista hagyományaitól, amelyek azokból az idõkbõl maradtak rá, amikor a kommunista világ nem ösztönzött empátiára, a túlélésnek pedig az volt a titka, képes-e az ember távolságot teremteni. Programjuk – régebben közel állt a neodadaizmushoz, manapság pedig fõként Janiak fogalmazza meg ezt a New Pop kiáltványaiban – nagyon jól illik az alkotó értelmiség legújabb alakváltozásaihoz, amely mintha végre felfedezte volna az elemi pragmatizmust, e posztegzisztencialista vallomás szellemében: Nem akarok többé egzisztenciális harcot folytatni (lázadni, kétségbeesni, átkozódni stb.), mert rosszkedvem lesz tõle. Nem kell már több félelem és reszketés, mert félek, hogy idegbajos leszek. Ez a felsorolás persze nem teljes. Janiak mindenféle intellektuális vagy egzisztenciális betegséget egyszerûen cinizmusnak nevezne, és belekeverné ebbe a fogalomba mind az igazi cinizmust, mind a nacionalizmust vagy a rasszizmust. Ezért kell a New Popot egyúttal New Dealként, vagyis új társadalmi szerzõdésként felfogni, újra szét kell osztani a piacon az eszméket a posztkommunista országokban, ahol a mûvész dealerré válik. A Lódz' Kaliskának – ezt nyíltan be kell vallanom – annyi év után igazán jól jön a pénz. Alkalmaztak hát egy fiatal menedzserlányt, mert még mindig nagyon szeretik a nõket és a fagyit. Mindannyian szeretjük a fagyit! – mondja a New Pop kiáltványának szerzõje, mi pedig bocsássuk meg neki ezt a túlzást és a tárgyak nem elõször elõforduló fetisizálását, mert a játék nyertese – és ezt komolyan mondom – az egész emberiség lehet. Hiszen a hirdetések, márkanevek és reklámok korában, amikor kisajátítják a köztereket a korporációk, nem tevékenykedhetünk másképp, csak úgy, ha mások reklámjaival reklámozzuk magunkat, ez pedig új társadalmi rendhez, új társadalmi szeretethez és az élet új racionalizálásához vezet. El kell ismerni, hogy az értelemnek még szorosabban kell kapcsolódnia az élvezethez. A Lódz' Kaliska-i New Pop mint New Deal felmutatja számunkra ezt a társadalomeszményt – sõt talán még az új állam ideálját is, amely a korporatív szolidaritáson alapul, ezt pedig legfõbb ideje lenne az EU-integráció keretében elszakítani egyházi vagy fasiszta gyökereitõl.
| ||
Tehát inkorporálják, más mûvészekhez hasonlóan érdektelenül, a korporatív identitásokat. Példát véve a Coca-Coláról õk maguk is a Playboy szolgálatába állnak, ezzel is siettetve azt a folyamatot, amely szebbé teszi és új popularitással itatja át a világot. E folyamat logikája a reklám logikája, itt pedig újra érvényessé válnak az egyetemes emberinek mondott esztétikai kategóriák. De a hím Lódz´ Kaliska esetében ez az esztétika egyértelmûen szexista színezetû. Hát nem arcátlanság olyan hûtõgépeket kínálni a nõknek, melyek szavatossági ideje hamarosan lejár? Akkor hát kinek szól a NEW POP I. Mûvészeti Kiáltványa (2002): El a kezekkel a nõktõl? Biztos nem a Playboy szerkesztõinek? Nos, mindenekelõtt arra megy ki itt a játék, hogy a mûvészetben mint reklámban vagy a reklámban mint mûvészetben a lehetõ legmagasabb szintre kell emelni a nyilvános viták szintjét. Szabadjára engedve mindenféle fogyasztói ábrándokat, köztük a férfiúi fantazmákat is, meg kell védeni ezeket a vágyakat attól, hogy felhasználja õket az ideológia, melynek (Janiak szerint) cinikus tudata – akár maszkulin, akár feminin – vagy a nõk feletti férfiuralom természettõl adott jogaként vagy ennek ellenkezõjeként, igazságtalan patriarchális dominanciaként, fallocentrizmusként vagy a nõk lázadását kirobbantó szexizmusként határozza meg ezeket.
| ||
De hát esetünkben teljesen tévesek ezek a kifogások – hihetetlenül cinikusak, mert lehetetlenné teszik a fogyasztók közti természetes differenciálódást, akárcsak a kölcsönös rokonszenvet. Ugyanakkor, megõrizve a fogyasztói szükségletek sokszínûségét és a célcsoporton belüli természetes határokat, hatékonyabbá és emberibbé kell alakítani a társadalmi rendet.
| ||
Tán nem az az ember legfõbb vágya, hogy másokkal társulhasson és együttmûködhessen? Ezt a mások reklámján keresztül megvalósuló önreklám mûveli a leghatékonyabban. Hisz ki tett többet a nõkért – nota bene állandóan a reklám körül sertepertélnek – a Lódz' Kaliskánál, amely új távlatokat nyitott a mûvészetben és a reklámban a hagyományõrzõ Lengyelország elõtt, különös tekintettel Kwietniewski ismert ötletére, a nemzeti címer megszemélyesítésére, amelynek nem kellett volna úgy fölháborítania a közvéleményt? E nemes madár – ki tudja, miért volt eddig maszkulin? – szép fiatal tojóvá változott, méghozzá a szexistának mondott Playboy címlapján. Nos, a jó reklám és mûvészet kívül áll a cinikus értelem e logikáján, mert ez a szellemiség kész valamely ideológia kedvéért megint kiiktatni az ötletességet, a tréfát, elfordulni a világ szépségétõl, különös tekintettel a személyek és a különféle korporációk társulásának és együttmûködésének korszerû eszméjére. A korporációkat manapság nagyobb felelõsség terheli, mint korábban, mert évrõl évre hatalmasabbak. |
||
|
Pálfalvi Lajos fordítása |
||
|
* Lódz' Kaliska: New Pop, Liget Galéria, Budapest, 2004. szeptember 8 – október 13. |
