|
Tolnay Imre |
|
A képek sokszorosítása legalább akkora horderejû vívmány, mint a szöveg-nyomtatás, mégis magától értetõdõbben terjedt el s vált újabb és újabb médiumok termékévé. Áldozatává? Alkotásává? A Gutenberg-galaxis természetesen ezer szállal – többek között a papír rostjaival – kötõdik a nyomtatott kép, a grafika világához és a többszörözõdés-egyediség, ismétlõdés-egyéniség paradoxonát mind magukon hordozzák. A modern-posztmodern grafika világában hagyományosan erõs lengyelek rendezik ma kontinensünkön az egyik köztudottan legfontosabb periodikus képgrafikai világ-tárlatot, a Krakkói Triennálét. A rajzmûvészetében Kondor Béla és nemzedéke által a hatvanas-hetvenes években felfrissült Magyarországon Miskolc rendezi a legrégebbi, immár internacionális grafikai seregszemlét, Gyõr a legtágabb kitekintésût, kezdettõl fogva nemzetközit. 2004 végén Gyõr lát vendégül egy pazar válogatást a Krakkói Triennále 2003-as anyagából. Bár civilizációnk manapság trendek alapján igyekszik (át)rendezõdni, a képzõmûvészek közül talán a grafikusnak nevezettek egyéni útkeresése körvonalazódik (képileg) az egyik legélesebben, ölt testet meglehetõsen markánsan. A perszonalitás konoksága nem a (kör)vonallal, vagy mással való vizuális elhatárolódásban és nem a trendeknek történõ hátat fordításban leledzik, hanem épp az eszköz-mûfaj-választás sokféleségében, a nyomhagyásban, az úgynevezett trendekhez való viszonyulásban. A grafika léptéke mindenekelõtt univerzális lett, a nyomatok az alig tenyérnyitõl a monumentális méretûig terjednek. A megmunkálásban, felületkezelésben ugyan úgy tûnik, a bravúr meglehetõsen döntõ értékmérõként állandósult, napjaink grafikájára nem húzható sem a cizelláltság, sem a festõiség, sem a plaszticitás, sem a költõiség mint egyeduralkodó elemek jelzõje. De mindegyikre és mindezek ötvözetére is láthat példát bõven az év végéig Gyõrbe látogató. A tarka, vagy monokróm, mitikus vagy lírai, groteszk vagy drámai képektõl a finoman felborzolt, majd még finomabban visszasimogatott fémlemez nyomatán át a vehemens gesztusokig és virtuálisan fogant – lenyomtatva megtestesülõ jelekig igen sok minden – most, jellemzõen a grafika.
| ||
Szerencsés, hogy évezredünk elejét nevezhetjük 0-s (nullás) éveknek is, hiszen sok mindenben az alapkérdések újra-feltevése zajlik, igen, mint egy évszázaddal ezelõtt, csak sok tekintetben új dimenziók, nézõpontok, viszonyok közepette. Az analóg és virtuális kép-csináló eszközök „tombolása” egyebek közt felveti az azonosság-önazonosság, alkotó-egyéniség dilemmáját. Persze, hogy sokan nyúlnak a számítógéphez mint grafikai médiumhoz, hiszen épp problematikája miatt kellõképpen provokatív képi eszköz, a képzõmûvészet és kultúra viszonylatának egyik lehetséges kutatási tárgya, határterületek faggatásának szeizmográfja.
| ||
Az egyik fõdíjas – David Kidd (Kanada) – egy rendkívüli emocionális és felületi finomságú nagy fekete-fehér digitális nyomat, mely ösztön-és tudatvilág, álom és valóság – s egyúttal fotó és grafika határmezsgyéjén szólal meg finoman. A további elõkelõ díjakat olyan japán, lengyel, francia, szlovák díjazottak kapták, akik eléggé eltérõ módon, de szakmai bravúrral megoldott érzéki-érzékeny-elegáns felületekkel és jelekkel nyilvánultak meg.
| ||
Olyan vizuális evidenciákról, mint a körrõl (Haász Ágnes, Stephen Iggs), a portréról (Chang-Soo Kim, Eve Kask, Cécile Boucher), a gesztusról (Norbert Nestler, Modhir Ahmed) és a naturalitásról (Young Ae Lee, Naoji Ishiyama) különbözõképp megjelenõ képi vélekedések is elismerésekben részesültek. Napjaink grafikája, valószínûleg a technikák tradicionális, meghatározó mivolta miatt is, elõszeretettel foglalkozik a hagyományhoz, a mítoszokhoz fûzõdõ viszonnyal, s ilyesmik újraértelmezésével, újrateremtésével (M. Rao, W. Crothers és mások). Sok lenyomat témája – olykor nyilvánvaló, önfeledt öncélúsággal – a képi és gépi effektusok sokfélesége, szembesítése, experimentális felvonultatása (A. Candiani, D. Josef, W. Krzywobocki, M. Cleempoel, Z. Janacek, J. Meziska stb.). Amint meggyõzõdhetünk róla, rajz, fénykép, fény és kép határterületei sok mûvészt foglalkoztatnak akár hagyományosabb technikákhoz, akár a számítógéphez nyúlnak a válasz kifejezõ eszközeként. Korunk társadalmi, egyéni, vizuális, kulturális vagy ökologikus aktualitásai, problémái a grafika látó- és láttató körében (is) vannak, olykor hûvös kérdésfelvetéssel, máskor ironikus idézetszerûséggel vagy nyers szókimondással, illetve lírai megfogalmazással. Meg-megújulni képes mûfaj ez tehát, mely álom és technika kimeríthetetlenségét, a világ sokféle lenyomatát hordozza, a szellemi ön-reprodukálás egyik izgalmas labirintusa. Az efféle „kép-klónokkal” gazdagszik a világ. |
||
|
|
||
|
|
