|
|
|
Vámos Éva: A párizsi Musée de l’Homme megújul – közlik lépten-nyomon a látogatóval. A nagy inuit kiállításon* a rengeteg látogató között külön útvonalon vezeti a gyerekeket a 10 éves Luukasi, aki nagyapja sámános történeteit adja tovább, és öntudatosan kijelenti, ha felnõ, folytatja nagyapja hivatását, és õ is híres szobrász lesz. Bár André Breton 1936-ban a szürrealista kiállításra az afrikai tárgyakon kívül eszkimó maszkokat is küldött a párizsi Ratton galériába – elmondhatjuk, hogy most jön igazán divatba Európában az inuit mûvészet, amely a posztmodern számára sem érdektelen. Az 1968 óta Montrealban élõ Robert Coppenrath-ot kérdeztem errõl. Robert Coppenrath: Az inuit mûvészetet egyre jobban értékelik Európában is. Öt éve még senki sem beszélt errõl, legfeljebb a mûgyûjtõk igen szûk körének volt ezekrõl a messzi Északon, Kanadában készített szobrokról tudomása. Amikor Picasso és André Breton a 20. század elején megismertették az afrikai mûvészetet, az inuit mûvészetnek még nem lehettek széles körben rajongói, hiszen Kanadában is csak 1940-tõl kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni. Bár az eszkimók már évszázadok óta folytattak európaiakkal cserekereskedelmet, intézményesen csak 1940-tõl kezdték támogatni az északi sarkvidéken, elszigetelt településeken élõ mûvészek munkáját. Szobraik fõ vonzereje a zárt, tárgyszerû ábrázolásmódban rejlik. A gyönyörûen megfaragott, egyszerû használati tárgyaktól jutottak el még a régi idõkben olyan mûalkotásokig, melyekben a lét nagy kérdései jelennek meg. Az élethez és halálhoz való viszonyukban, a félelmeik és a reinkarnáció megjelenése, a nemzedékrõl nemzedékre hagyományozott legendákban mind-mind a környezõ természettel való erõteljes szimbiózisra utalnak.
| ||||
V.É.: Hogyan találkozott az inuit mûvészettel? R.C.: 1968-ban jöttem el Párizsból és telepedtem le Kanadában. Hamarosan kapcsolatba kerültem inuit mûvészekkel. Különösen a kõbe vésett munkáik tetszettek meg. Meg kell mondanom, hogy abban az idõben még csak kevés mûvész készített eladásra szánt mûveket. Akkoriban publikálta Georges Swinton azt a ma már klasszikusnak számító könyvét, amely egyben repertóriuma is az inuit mûvészet minden régiójának és minden korszakának – a könyv nagyban hozzájárult e mûvészet elismertetéséhez. Ma nagyon sok inuit mûtárgy van már a mûkereskedelemben. Az árveréseken a gazdag amerikaiak miatt az árak az égig szöktek. A mûgyûjtõk a negyvenes évektõl a hetvenes évekig készült kortárs mûveket kedvelik leginkább, amelyeket számos, ma még köztünk élõ mûvész készített. V.É.: Miért kezdett inuit mûveket gyûjteni? R.C.: Korábban a feleségemmel afrikai mûtárgyakat és európai konstruktivista kortárs mûveket gyûjtöttünk. Persze ma is foglalkozunk ezzel, valamint a Kanada nyugati partján élõ indiánok munkáival, de már elsõbbséget élvez az inuit mûvészet. Nagyon szépek a legkülönbözõbb színárnyalatú kövekbõl, vagy a sokszor több száz éves bálnacsontokból készített szobraik. A régiek elsõsorban elefántcsontot faragtak, vagy például a rénszarvas agancsát. Ezek azonban egyre ritkább anyagok, nem is használhatók nagy mennyiségben – így a miniatûr mûvekrõl áttértek a 20. században a nagyobb kõszobrokra, s a zsírkõtõl a kvarcig sokféle fajta és színû kõvel foglalkoznak. Gyakran csak hosszabb hajóúton jutnak el olyan helyekre, ahonnan igazán jó minõségû kövekkel térhetnek haza. A sötétszürkétõl a fehérig, a zöld, kék, és ezek kombinációi jelentik e szobrok gazdag színvilágát. Gyakran többféle anyagot is felhasználnak egy-egy szoborhoz.
| ||||
Az afrikai mûtárgyaknál sohasem lehetünk egészen biztosak abban, hogy eredetiek-e. Az inuit mûvészek viszont bevésik a nevüket, vagy latin, vagy inuit ábécével, vagy számokkal látják el alkotásaikat. Én elsõsorban nõi és gyermek figurákat gyûjtök, bár van néhány állatot ábrázoló szobrom is. A medvét õsidõk óta sokféleképpen ábrázolták – de sajnos a ma látható medveszobrok gyakran inkább a kommerszhez közelítenek. Mégis, e mostani párizsi kiállításon néhány különlegesen szép medveszobor is látható. Lenyûgözõ a stílusok sokfélesége, a dekorativitásra törekvõ naturalista mûvektõl a szürreális fantasztikumon át az absztraktig.
| ||||
| ||||
|
|
||||
|
* inuit - Grand la parole prend forme, Musée d l’Homme, Párizs,
|
