|
Radák Juca |
|
A lapokon Šwierkiewicz 1993 és 2004 közötti utazásainak emlékeivel találkozunk. 1993-ban Indiában, Chennaiban a Szél eredete címû sorozatot festette meg, erre 1996-ban Frankfurt am Mainban újabb réteg került, melynek Hölderlin, a felhõjáró címet adta. A lapokat 2003-ban a Dunába majd 2004-ben a Bengál-öböl tengervizébe avatta. A 2004-es indiai út alkalmával írta rá Buddha példabeszédeit is. A lapok alján ceruzával van jelölve a beavatás színhelye és évszáma. Tehát a rétegek különbözõ idõben, különbözõ helyszínen készültek, így a folyam itt idõbeliséget is jelöl, illetve térben kiterjedõ fogalomként is szerepet kap. Šwierkiewicz korábban több interjújában is kifejtette, hogy alkotási módszerében fontos a folyamatszerûség, munkáira gyakran tekint úgy, mint örökké változásban lévõ anyagokra. A hosszú idõ alatt alakuló mûvek tehát különbözõ idõrétegeket tartalmaznak. Így érvényesül Buddha tanítása, melynek kiindulópontja az a felismerés, hogy a világ valamennyi jelensége átmeneti. Ha a folyamot térbeli fogalomként értelmezzük, úgy Šwierkiewicz egy másik módszerére is ráismerhetünk: számos olyan mûvét láthattuk már, melyeket a természet erõivel együttmûködve készített: a Tugboat – Vontatóhajó címû, 1998-ban a Ludwig Múzeumban bemutatott installációjának festményeit például a Dunában avatta be. A folyó vízében úszó vászonra felvitt festékekbõl a víz áramlása alakított ki festményt.
A kiállítás mindegyik lapját azonos „keret” szegélyezi. A baloldalon zöld, a jobboldalon lila, alul vörös, felül kék festéksáv látható. Ezek között jelennek meg az egymásra rétegzõdõ, az egymást kitörlõ vagy egymásba folyó, véletlenszerû festékfoltok és a tollal vagy grafittal írt jellegzetes kalligráfiák, Buddha példabeszédei. Figurális (vándor, virágok, csónak) és absztrakt motívumokkal egyaránt találkozunk. Visszatérõ elem a vándorlást, haladást jelzõ, ceruzával körberajzolt kék festékkel fedett jobb vagy bal láb, melyhez a jobb és bal kéz körvonalát kitöltõ sárga mezõk szárnyként kapcsolódnak. A vándor piros sziluettje is többször (Túlpart, Otthontalanság) felbukkan. A Csordapásztor címû lap alját keretezõ vörös sáv folyamként jelenik meg, melyben egy vándor evez, a repülõ talp szárnya is belelóg a vörös folyóba. Az absztrakt foltok nagyon színesek. A 19. századtól kezdve gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a keletrõl visszatérõ mûvészek élénk, telt színeket használnak. A vadfogó címû lapon még neon rózsaszínek is feltûnnek. Az egymásba folyó színek fokozzák az árnyalatok gazdagságát. Az egyik lapon a Folyamút könyv színezett betûi jelennek meg, mely így címlapként is értelmezhetõ. A háttérben a háromkaréjos kék motívumok között számok láthatók. A „V” betû mellé – montázsszerûen – kis arany levél van ragasztva. A folyamszerûséget mutatja a lapok elrendezése is a galéria falán. A könyvlapok hosszabb-rövidebb vízszintes sorokban, hullámszerûen helyezkednek el. Ezt a hatást erõsíti a repülõ lábakkal díszített oldalak diagonális feltûnése. A Folyamút könyv lapjait a kiállítótérben kiegészíti a kívül-belül színes India-láda, melynek tetejét és homlokoldalát expresszív ecsetvonásokkal megfestett madarak díszítik. A belsejében múzeumi plexitárlókat idézõ keret alatt méhviaszra fektetett, elázott telefonkönyvet találunk. Az objekt utalhat egyrészt a kiállított lapokon megjelenõ vándor utazóládájára, másrészt a duchamp-i gesztusra. A mûvész szerint a sorozat különbözõ idõszakainak, korszakainak egymásba érése, egymásra rakodása, illetve eszmei, lelki fejlõdésének naplója. Így a Folyamút könyv nemcsak képzõmûvészeti alkotásként jelentõs, hanem Šwierkiewicz Róbert elmúlt 11 évének forrásértékû dokumentációjaként is. |