|
Újházy Mariann |
|
Általános iskolában kizárólag oroszt tanultam. Ez az „élmény” azóta is kísértetként lebeg nyelvérzékem felett. Akkoriban a hasonló keretek közé szorított embertársaink kiengesztelésére indult egy sorozat a tévében, ahol egy megnyerõ orgánum arra ösztönzött minket: „Fálou mí!” Kezdetben félszegen és értetlenül álltunk az ismeretlen mondat elõtt, egy idõ elteltével azonban megértettük, mit akarnak tõlünk.
A régi érzés támadt fel bennem Braun András felhívását olvasva, és ez egyre csak erõsödött, amikor a kiállítótérben rámzúdultak vibráló, hallucinációt idézõ képei. Engedelmes ember lévén elindultam az alkotó után, szorosan a nyomában, és hosszú percekbe telt, mire a nyüzsgõ körút forgataga után alkalmazkodtam a laboratóriumi, steril körülményekhez. Hirtelen úgy éreztem, hogy csapdába kerültem, egy irreális labirintus foglya vagyok. Nem estem pánikba, nem kerestem a menekülés útját, hiszen hamar felismertem, hogy csupán érzékeimet akarják letéríteni megszokott útjuktól: egy ártatlan játéknak vagyok a részese.
| ||
Braun András célja az illuzionizmus. Képei vizuális ingereket keltenek, erõteljes szemtornára ösztönözve a nézõt. Alkotótevékenységét formai józanság és pontosság vezérli, az egyes kompozíciók úgy hatnak, mintha nem a „megszokott”, nem a hagyományos képzõmûvészet eszközeivel, hanem digitális úton jöttek volna létre. A leegyszerûsített struktúrák kizárólag a festészet szolgálatában állnak, a sallangoktól mentes alkotói módszer eszköze a raszter. A hûvös és mechanikus hatást tovább fokozza a szimmetrikus keretek közé szorított kompozíció (jelen esetben kizárólag négyzet alakú képeket látunk), ahonnan a behatárolt, vibráló hullámzás szinte ki akar törni a kiállítótérbe. A festmények vonalháló-struktúrája rétegenként épül fel. Braun ritkán használ ecsetet, leginkább sablonnal dolgozik, vagy szivaccsal viszi fel a festéket. A tökéletességet, a formai szabályosságot ellensúlyozza a néhol összefolyó festékfelület. Ha a felület raszterei színben harmonizálnak egymással, finom vibrálást tapasztalunk, ilyenkor a színek és a formák szinte egybeolvadnak. Ha nem a színek összhangján van a hangsúly, akkor az interferált hullámok lágy rajzolata dominál, az egymástól elütõ rétegek ívei hol gyengítik, hol erõsítik egymást.
| ||
A képek alapötlete hasonló, azonban mindegyik másként hat érzékeinkre. A színek és a formák változatossága mellett biztos támpontot nyújtanak a memorizálásban a frappáns címek. Ki felejtené el a „rózsaszínbe öltözött Barbie” „tülljeit” (fõleg hátulról), vagy a homogén Vakfoltot, ahol az egymást érõ felületek árnyalatai oly finom átmenetet képeznek, hogy szinte nem is érzékeljük az egymásra pakolt rétegeket. Vizuális orgazmusunk támadhat az Electric petting láttán, vagy felcsendülnek a Nászinduló dallamai audiovizuális megoldásban. A címadó kép spektogramja dinamikájával hívogat, szinte beszippant az örvénylõ sávrendszer. Mielõtt a vizuális tapasztalat az érzéki csalódás mezsgyéjére vinne, a címek visszacsalogatnak a valóságba – de csak akkor, ha mi is akarjuk, ugyanis feliratokat nem találunk a képek mellett, így elõször csak érzéki benyomásainkra támaszkodhatunk.
| ||
Braun Andrásnak ez már a harmadik kiállítása az acb galériában. 2003-ban Verso* címmel mutatta be e ciklus elsõ darabjait. Itt ismert festõk képeinek hátoldalát festette meg, ahol az addig rejtett felületek jelentek meg. A vásznon itt-ott átütõ festéknyomok, a vakráma és a rácsozat adta a kompozíció lényegét. Ebben a felfogásban folytatta 2004-es HU.GO** címû bemutatóján is. Ez a két kiállítás az alapja a most bemutatott Follow me címû anyagnak. A Royal Fixi Klub kompozícióján visszaköszönnek a kép hátuljáról ismert merevítõlécek, ugyanakkor megjelenik a hullámzó struktúra is. Szintézisként is értékelhetõ a mostani válogatás, hiszen a képek mára letisztultak, eltûntek a szimmetrikusan elhelyezett motívumok, és az elsõdlegesen a hullámmozgásra építõ vásznakat már nem kizárólag a narancs árnyalatok uralják. A képek kétféle kompozíciós sémát követnek: az egyik vertikális felépítésû, míg a másik egy centrális „robbanást” idéz, a sík erõvonalai egy pontból indulnak ki. Braun képei a nézõben egyszerre keltenek nyugtalanságot és feszültséget, ugyanakkor ritmusuk révén egyfajta harmóniát is teremtenek. |
||
|
|
||
|
* Verso. Braun András kiállítása, acb Kortárs Mûvészeti Galéria, 2003. április 17 — május 10. |
