|
Peternák Miklós |
|
Az elmúlt másfél évtizedben – elsősorban a digitális képfeldolgozás hatására – alapvetően megváltozott mindaz, amit a képről korábban gondoltunk. Mindehhez hozzájárul azon új felfedezések sorozata, melyet a látáskutatás paradigmaváltásából adódóan az emberi információfeldolgozás e kitüntetett formájáról megtudtunk, s még inkább, amit nem, ami még megfejtésre vár. Fentieknek köszönhetően igen aktív és sokszínű diskurzus kezdődött a humán tudományok területein is a kép, képiség szerepéről, változásairól és funkcióiról, az emberi történetben és megismerésben elfoglalt szerepéről. A művészet, melynek kiváltsága és hosszú időn át szinte egyedüliként valódi kompetenciája volt a képkészítés területe, ugyancsak jelentős módon járult hozzá a képi forradalom eszkalálódásához új képi formák és interakciók létrehozásával. A C3 kiállítása erről a változásról ad egy sajátos, a művészi alkotás keretei között értelmezett helyzetképet. A kiválasztott, és az „aktív kép” címmel egy térbe vont, az elmúlt években Magyarországon készített művek mindegyike – más-más módon – jól interpretálható e kontextusban is. SUGÁR JÁNOS Az analfabéta írógépe című digitális videója formailag hagyományos értelemben vett fotó-animáció, melyben egy világszerte jól ismert szovjet/orosz termék, a Kalasnyikov géppisztoly kap szinte ikonikus funkciót. A mű újdonsága – és hatása – a címadáson túl abban rejlik, hogy a számítógép segítségével a hatalmas képgyűjteményen alapuló kollekción a szerző olyan metamorfózist mutat be, aminek központi eleme az említett fegyver. Ez a vizuális állandó, miközben a szereplők térben és időben változnak.
| ||
BEÖTHY BALÁZS Hétérintő című installációja eredetileg egyetlen érintőképernyőre készült, a továbbfejlesztett, új verzión a néző már vetítve láthatja az érintőképernyőn kiválasztott szekvenciákat: a kép megkettőződött, a kiválasztás és a bemutatás más irányú tekintetet kíván. A véletlen képsorozatok adott készletből történő generálása a nemlineáris film számtalan lehetséges, egyenértékű verzióját hívhatja elő. Míg Sugár filmjében a hagyományos, lineáris szerkezet mögé rendezett képeket a „memória mozija” alakítja egyénivé, Beöthynél a tematikus képhalmazok variabilitása gyakorlatilag akkor is egy-egy „új film” érzetét kelti, ha ténylegesen ugyanazok a szekvenciák peregnek le előttünk. TÓTH SZILVIA – BENEDEK GÁSPÁR Virtuális Túra Budapesten címmel interaktív háromdimenziós képregény installációt állít ki, ahol egy világos, de az előző műhöz hasonlóan ugyancsak nemlineáris szerkezetű halmazzal szembesül a látogató. Egy térkép bejárása révén találhat rá az alkotók által fontosnak, bemutatandónak vélt színhelyekre, eseményekre: ezek időbeli rétegzettsége és a néző által konstruált időút egymástól nyilvánvalóan eltér, s ez az időkezelés adja meg a néző és alkotó közötti dialógus keretét. SCHNEEMEIER ANDREA: You are my enemy I. című interaktív videóinstallációja egy minimalista “body-art-event” révén készteti gondolkodásra a kiállítás-látogatót. A képnek mindenkor kiszolgáltatott néző reprezentációja sajátos szerepcsere révén, egyúttal a képi agresszió tudatosítása határozza meg az értelmezés közegét. A mű a kép mágikus hatására épít: lehetséges, hogy lesz olyan látogató, aki nem kívánja ezt az installációt még egyszer megnézni. KISSPÁL SZABOLCS videóinstallációja, az Edging valójában ugyanolyan lineáris szerkezetű mozi, mint Sugár János műve, ám ez a látogató számára nem azonosítható azonnal, s a mű felépítése sem törekszik szukcesszív, narratív dramaturgiára. Mint egy enigma, egy homályos allegória vetül elénk a kiállítótér meghatározó pontján az égbolt jól ismert képe, melyen időről időre röpülő madarak jelennek meg, ám arra a furcsaságra leszünk figyelmesek, hogy a repülő madarak – ez az illúziónk – mintha visszapattannának a képhatárról: mintha a kép kerete mágikus kalickaként működne, a határtalan égbolt szabadságot sugalló tágassága szembesülne a digitális manipuláció határtalan lehetőségeivel. Mélyen metafizikus mű ez, a valaha volt augurok szakrális praktikáit idézi, melyek mára szinte feltárhatatlan módon játszottak szerepet a vizuálisan felfogott világ jelentéstulajdonításának számunkra való folyamatában.
| ||
SZEGEDY-MASZÁK ZOLTÁN és FERNEZELYI MÁRTON sztereóvetítéses interaktív installációja, a Promenád 2.0 több munkafázison át érte el jelenlegi formáját. Az első verzió, a budapesti Perspektíva című tematikus kiállításra készült mű döntő újdonsága volt, hogy a látogató egy új, speciálisan e mű részeként kifejlesztett eszköz, az ultrahangos pozicionáló érzékelő segítségével a térben mozogva alakíthatta, saját, folytonosan változó nézőpontjához igazíthatta az elé vetített kép megjelenését. Meglepő élmény: nem szoktuk meg, hogy egy kép így viselkedjen. Általában vagy statikusan, vagy mozgókép esetében a folytonosság illúzióját megteremtendő, periodikus szakaszossággal mutatkozik. Itt a dinamikus képpel találkozunk, melyet csak a térben található „többi”, passzív látogató tekinthet meg más perspektívából, mint az adott, aktív nézőé, aki mozgásával az egyes „képszobák” képeinek aktuális torzulásait is szabályozza. A „mozgóképet” tehát itt a néző mozgása teremti. A sztereóváltozat még egy, a fentieket erősítő sajátossággal gazdagodott: a mű terébe lépve lehetetlen szabadulnunk attól az érzettől, hogy benne vagyunk a képben, s az aktív képnézőt, az interfésszel a kezében mozgó látogatót egyszerre a kép részeként és alakítójaként érzékeljük. VÉCSEI JÚLIA Juligraphja eredetileg installáció formában került kiállításra, majd elkészült a mű webes változata is. A játékos címadás részben a rajzolásra utal, egy személyes rajzgépről van szó, ami már meglévő elemek szabad kombinációjából készít képet a felhasználó döntéseit követve, részben pedig a 19. századi tudomány által használt eszközöket is felidézi, mint a harmonograph, a vibrograph mellyekkel a tudósok vizualizálni, grafikusan lejegyezni próbálták a természeti folyamatokat, jelenségeket. CSÖRGŐ ATTILA kinetikus műve, az Eseménygörbék annyiban hasonló az összes többihez, hogy elektromosságot használ, de itt azután nincs semmi digitális manipuláció. Mégis talán e mű segítségével válhat legpontosabban érthetővé az aktív kép újdonsága. A folyamatosan, meghatározott sebességgel, egymást átfedve forgó tárcsák szabályos, statikus geometriai ábrát produkálnak: ilyen lehet talán a figyelem, a világot szemlélő és megérteni vágyó tudat működésének egyszerű modellje. A folytonos, nem szűnő működés jelentő formákat teremt, melyek értelmezhetetlenül szétesnek, ha e működés abbamarad. Végezetül az intermédia videó-antológia egyes rövid, önálló alkotásaiban ha más nem, annyi feltétlen közös, hogy mindegyik Magyarország egyetlen egyetemi diplomát nyújtó médiaművészeti képzésének keretében, az intermédia tanszéken készült. Az 1990-2005 közötti videókból szerkesztett összeállítás mintegy szinoptikus összegzés az analóg filmes technikáktól a hagyományos videón át a digitális képalakítás új lehetőségeit demonstráló művekig. A kiállításon szereplő művek: Sugár János: Azanalfabéta írógépe 2001, Digitális videó, sztereo, színes, 7’25’’ Dob: Bobby Prerite, digitális effektek: Ádám Lendvai „Különböző országok, kultúrák, konfliktusok – e fegyver azonban közös. Kicsit túlozva úgy is mondhatjuk, ez az agresszivitás eszperantója. Az agresszivitás még a legszegényebb országokban is státusszimbólum. Van egy mondás Szomáliában: »én és Szomália a világ ellen vagyunk, én és a klán Szomália ellen, én és a családom a klán ellen, én és a bátyám a család ellen, én a bátyám ellen vagyok.« Barry Sanders szerint a puska az analfabéta írógépe. A fejlett hi-tech fegyverek megjelenése elképesztő hatással van a világ gazdaságára és politikai folyamataira, de – hála istennek – még soha nem vetették be őket igazán. Ezen drága eszközök helyett még mindig a negyvenes évek óta használatos kalasnyikovok vannak használatban.” http://www.sarai.net /journal/03pdf/243_ 246_glovink.pdf
| ||
Beöthy Balázs: Hétérintő Installáció érintőképernyőre, 2003 Programozó: Szőnyi András C3 produkció A körbefutó nyitóképsor hét irányba nyitott, keresztreferenciális struktúrát takar, amely érintésre megnyílik. A nyitott út további érintések révén újra és újra elágazik, időzítésünket választássá változtatva. Hét vagy hétszer hét érintéssel navigálhatunk a feltáruló képlabirintusban. E mozdulatok időzítése révén lesz hosszabb vagy rövidebb, lassabb vagy gyorsabb, szelídebb vagy vadabb telematikus túránk a labirintuson át. http://aura.c3.hu/a_beothy.html
| ||
Tóth Szilvia – Benedek Gáspár: Virtuális Túra Budapesten Interaktív háromdimenziós képregény installáció, 2005 A számítógépes kalandjátékokra emlékeztető – elágazásokkal, kereszteződésekkel, zsákutcákkal tarkított – városi túra során az élmények közvetlenségével élhetjük át hétköznapi választásaink folyamatát, sőt nemegyszer sorsdöntő következményeit is. A látogató különböző kultúrából érkezett emberek közül választhat ki egy főszereplőt, akinek egyedi szemszögéből adódóan nem csak láthatja az eseményeket, hanem részesévé válhat a történetnek, sőt újabb szereplő „bőrébe bújva” lehetősége nyílik a városban zajló párhuzamos életutak megismerésére is. Az interface első látásra képregény formában meséli el a történetet, ahol az éppen aktuális kocka animálódik, a történet folytatása pedig állóképként vár felfedezésre. Az aktív képbe belenagyítva a hozzá kapcsolódó hangok is hallhatóvá válnak. http://sfeer.c3.hu
| ||
Schneemeier Andrea: You are my enemy I. interaktív videóinstalláció, 2000 C3 produkció http://www.mediamodell.c3.hu Egy kiállítás alkalmával a legritkább esetben érezhetjük úgy, hogy a művész testi épsége általunk, látogatók által kerülne veszélybe, vagy – akár tudtunkon kívül és nagyon áttételesen is – ártanánk annak, akinek a művét szemléljük. Schneemeier Andrea a passzív szemlélő pozíciójából mozdít ki mindannyunkat, amikor az interakciót a legközvetlenebb elemi módon is értelmezhetővé teszi. Ebben az esetben amikor belépünk az installáció érzékelők által térképezett terébe, jelenlétünk nyugtalanító módon zavarja meg a látszólagos békét és vonja el tőlünk a szemlélődő műélvezés lehetőségét.
| ||
KissPál Szabolcs: Edging Videóinstalláció, DVD, 3,5 perces loop, 2003 Az Edging című installációjában KissPál Szabolcs az égboltot vetíti elénk, a kiállítóterem zárt terébe hozva a kilátást, s figyelmünket határozottan a vetített kép széleire, arra a keretre fókuszálja, amely a kép és külvilág, „mű” és „valóság” határa. Az az illúziónk, hogy a kép széléről, mintegy billiárdgolyókként, röpülő madarak pattannak vissza – egyre zavaróbb sebességgel és ismétlődéssel. Mint a szerző írja: „A madarak röpte kiszámíthatatlan. Ha videókameráját bárki az égre irányítja, és megnyomja a piros gombot, bizonyos idő múltán a képmezőn átrepülhet egy madár. Bármely irányból érkezhet, és bármerre tarthat. (…) Az esemény kijelöli (…) azt a két távoli pontot is a térben, ahol a madár az objektív látógúlájának képzeletbeli, ám mégis konkrét terébe érkezett, illetve ahol elhagyta azt.”
| ||
Szegedy-Maszák Zoltán – Fernezelyi Márton: Promenád 2.0 interaktív installáció sztereovetítéssel, 2003 C3 produkció A Promenád a valós és a virtuális tér, a mozgás és mozgás-illúzió kérdéseivel foglalkozik. A virtuális szempontot (navigációs eszközt) kézben tartva a néző a valóságos térben tett séta útján járhatja be a Promenád virtuális tereit, melyekben a perspektivikus tér-illúzió és a kétdimenziós képalkotás viszonyával kapcsolatos – meglehetősen sarkított – szemelvényeket tanulmányozhat, méghozzá dinamikusan mozgó szempontból. http://www.c3.hu/~szmz/promenade/promenade. html Technikai oldal: http://www.c3.hu/~szmz/promenade/ techd.html
| ||
Vécsei Júlia: Juligraph web-projekt, installáció „A Juligraph-fal grafikákat állíthatsz össze az általam megrajzolt személyes, engem, barátaimat, állatokat, a környezetemet és a körülöttem lévő tárgyakat ábrázoló grafikákból. Az összeállított, szignált, címmel ellátott képet a helyszínen kinyomtathatod és hazaviheted vagy a többieknek és nekem kiállíthatod. A Juligraph személyessége nem csak abból áll, hogy rólam szól, az életmódomról, hanem, hogy kiválaszthattam a nekem fontos részleteket, amikből végeredményként bármi más létrejöhet.” http://www.c3.hu/~rub/juligraph/juligraph. html
| ||
Csörgő Attila: Eseménygörbék I-II Kinetikus plasztika; lámpa, plexitárcsa, film, elektromotor, forgó alkatrészek, 1998/2002 „Az Eseménygörbék sorozat egymással kooperáló görbék interferenciáján alapul. Adva van két fekete tárcsa s rajtuk transzparens görbék. A tárcsák részben fedik egymást , így egy közös, szilvamag alakú terület jön létre, amelyen a tárcsák mögé helyezett lámpa fénye csak akkor jut keresztül, ha két görbe metszi egymást . Egy elektromotor bekapcsolásával mozgásba hozhatjuk a szerkezetet. Ekkor derül ki, hogy a kikapcsolt állapotban megfigyelhető, látszólag rendezetlen, vagy legalábbis semmilyen szabályos formára nem emlékeztető görbék metszéspontjai szabályos geometriai alakzatot írnak le (pl. háromszög, kör, végtelen jel). A jelenség tehát kettős, pontosabban kétszer kettős természetű. Egy görbe csupán egy másik görbével (a szomszéd tárcsán található párjával) együtt kap szerepet. Az, hogy mi ez a szerep, csak akkor mutatkozik meg, mikor a görbék a forgómozgás által együttműködnek. Ez viszont egy alapvetően más állapotot eredményez. így lesz a kikapcsolt állapot stabil, látszólag rendezetlen képéből bekapcsolva virtuálisan stabil és explicite rendezett kép.” http://www.c3.hu/~acsorgo/angol/esemeny2a. html
| ||
* A kiállítás helyszínét lásd: www.ncca.ru