ANANOVA a Nap alatt

Median • Fuchs Tamás kiállítása

Illárium Művészeti Galéria, Budapest
2000. május 7–június 2

Az általa teremtett lénybe szerelmessé váló szobrász esete kevesebb, mint kultúrtörténet, és több, mint közhely – a tömegben megélt magányosság megszokott variációja.

A szobrászába beleszeretõ forma õszinte megéneklése még várat magára – álszemérmesek és perverzek vagyunk hozzá, csak drágán vásárolt szexuális objektjeink munkaképtelensége idején gondolunk ilyen nagyokat –, serényen dolgozó kezek rohamait késleltetve a fantáziával.

A sex a szellem karácsonya, melynek fénypontjait a kényszerû böjti idõszakok alatt nyugtalankodó fantáziánk vési bele a tudatba, nehogy hoppon maradjunk, ha eljön a bõség idõszaka, és ölünkbe ül, majd(?) izeg-mozog a vágy homályos tárgya.

A televíziós mûsorvezetõk és mûsorvezetõnõk mindennapi látványában kétségtelen, hogy nem kevés perverz fantáziálásra okot adó inger rejlik. Egyrészt szereplésük lényege az állandóság, a gesztusvilág vállalása, a nyugalomra frazinírozott pletykálkodás, a jó tanuló bizonykodás. Néha – szilveszterkor vagy Lagzi Lajcsi kocsmájában – énekelnek ugyan, de az oly mesterkélt, hogy már várjuk, hogy visszatérjenek a szokott unalomba.

A televíziós mûsorvezetõknek teste és nemi élete nincs. Életük napi néhány óra, amelyhez feltöltik õket kellõ és kellõen kevés anyagokkal a hátul dolgozó töltõtisztek. Ha meg felejtenek, az elõttük futó szövegre pislantva az életet uralják megint.

Az álságos biztonságérzetet imitáló gesztusok, elvárások és segédeszközök olyan arzenálja van jelen, amely a hiányzó természetes ingerek legtriviálisabb elõhívására készteti a nézõt. Az affektáló meteorológusnõ, pláne, ha már nyilvánvalóvá vált, hogy csak sejti, hol kotorász a háta mögött megjelenõ térképen, az egész napi robot és megaláztatás után nyilvánvalóan közönséges, és a látottaknál semmivel sem képtelenebb beszólásokat vált ki a nézõibõl.

Fuchs Tamás ANANOVA képe nemcsak azért fantasztikus erejû vízió, mert az internetrõl leemelve sikerült egy fantomból lett világsztárba összes vágyunkat és averziónkat megjelentetnie, hanem legalább annyira azért is, mert ANANOVÁ-ján ott szerepel az összes csorbulás és deformáció, a mások vágyait magán hordozó testfelület minden stigmája, amelyet nyilvános szerepet játszó nõbe – tehát valamennyi nõbe – belevetítünk. A szívó, kicsit végbélformájú száj nemcsak a világ felszippantásának, és a szükséges erõ és hajlandóság birtoklásának a gesztusa, hanem erejében kiszolgáltatottságunk és gyöngeségünk a fõ tényezõ – az ismeretlen kaland vállalása akár a halállal szemben is. Az unalom perverziója élteti ezt a nõt, és méginkább a testébe álmodott énünket. Mert nem születtünk tengni, mint az állat – írta a klasszikus. Odüsszeusz elõtt jelenhetett meg hasonló kép, mint ANANOVA felsõ teste, amikor Gibraltárnál úgy döntött, hogy továbbmegy. Végülis jobb a purgatórium a féken tartott léleknél.

Amikor ANANOVA az angliai internetcsatornán már rendszeresen informáló mûsorvezetõ lett, kvázi a show-business személyiségéve avatták, egy kereskedelmi csatornánkon megkérdeztek két ember formájú kollégát, hogyan értékelik az esetet. Nem a tájékozatlanság ütött mellen, hanem a félelem: stigmamentes arcokkal viccelõdtek és okoskodtak – megrúgta õket a rém.

Akkor láttam már Fuchs Tamás festményét, amely a mestersége szempontjai felõl nézve szép, a képbe applikált gondolatokat tekintve humanista, mert a hiány jelenik meg benne és az arcba vetített fájdalom, az alak sorsát megvizsgálva, pedig a deformáció, ami a gyötrõdésbõl és az önépítés (vágyából) egyaránt fakad(hat), hiszen egy általunk kreált lény testérõl van szó. A teremben körülötte Liz Taylor, Pasolini, (a filmes) Ben Hur, Zbigniew Cybulski és más fontos portrék voltak láthatók. Olyan sorsoknak az újságokból vagy az internetrõl lemásolt megjelenítése, akik azáltal váltak kortörténeti hõsökké, majd plasztik sztárokká, hogy vállalták azt, amirõl mi csak álmodunk – és lemészárolta õket az élet. Lezártak egy periódust, eret nyitottak ANANOVÁ-nak.

Amikor az említett tévébeszélgetésre sor került, felhívott egy barátom, hogy mit szólok ANANOVÁ-hoz? Mondtam neki, hogy imádom, és most láttam testközelben egy kiállításon. Azt mondta, hogy üssön el az autó.