|
Szegedy-Maszák Zoltán D i g i t á l i s m é d i u m o k a z I n t e r m é d i a T a n s z é k e n
Az a nemzetközi tendencia, mely a médiamûvészetre koncentráló fesztiválok után végre a „hagyományos” képzõmûvészeti infrastruktúrában is helyet biztosít a számítógépes installációknak, hálózati mûveknek, Magyarországon – úgy tûnik – még várat magára. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy az elmúlt tíz év gazdag kínálatából néhány szemelvényt kiragadva bemutassam az Intermédia Tanszéken folyó számítógépes munkát, illetve annak eredményeit1, arra buzdítva az olvasót, hogy a hálózaton is elérhetõ mûveket, dokumentációkat2 megtekintve fedezze fel a kortárs magyar médiamûvészet e meglehetõsen alulreprezentált területét. Az Intermédia Tanszék megalakulásakor, 1990-tõl 1992-ig, – amikor a Zentrum für Medien Kunst meghívására Karlsruhébe költözött – Waliczky Tamás indította el a tanszéki számítógépes oktatást, Magyarországon elsõként megvalósítva a számítógépes mûvészet, a digitális médiumok egyetemi szintû oktatását. Waliczky Tamás után jómagam vettem át a számítógépes kurzusok irányítását, az oktatásban azonban mindvégig kiemelkedõen fontos szerepet játszottak a tanszékre meghívott vendégtanárok, az általuk tartott foglalkozások eredményességérõl számos kiemelkedõ hallgatói munka tanúskodik. 1993/94-ben Nyírõ András, majd 1994/95-ben George Legrady vezetésével sajátíthatták el hallgatóink az interaktív multimédia CD készítésének alapjait, mely 1994-tõl Györe-Szûcs Sándor vezetésével már az állandó oktatás részévé is vált. E kurzusoknak köszönhetõ, hogy olyan magas színvonalú mûvek készítésére voltak képesek hallgatóink, mint amilyen Kapitány András Erdély Miklós munkáit bemutató diplomamunkája3, illetve a Nagy Róbert által készített Telefónia címû, a telefon feltalálásának történetét-körülményeit és magyarországi õstörténetét bemutató CD-ROM-ja4. A Waliczky Tamás által tartott, s az azok folytatásaként az állandó oktatásba épült intenzív, két- illetve háromdimenziós animációt, digitális képalkotást, modellezést tárgyaló kurzusok5 mellett a web megszületésével szinkronban, 1993-ban kezdõdött meg a hálózati mûvészetre koncentráló oktatás, mely a médium és a technológia fejlõdésével összhangban az évek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A nemzetközi kapcsolatok mellett az interaktív, illetve a hálózati médiumokkal kapcsolatos naprakész elméleti tájékozódást segítette az 1994/95/96-ban a Média Research Alapítvánnyal közösen szervezett Metafórum konferenciasorozat6, melyen olyan, mára világhíressé vált külföldi alkotók és teoretikusok vettek részt, akiknek neve összeforrt az új digitális médiumok történetével. 1997-tõl az állandó oktatás részeként Fernezelyi Márton vezetésével folyik a programozással, kísérleti hálózati alkalmazásokkal foglalkozó munka, s Légrády Miklós 1997/98-ban tartott Javascript-kurzusának köszönhetõen is számos kiemelkedõ színvonalú weboldalt készítettek hallgatóink. Az elsõ internetes kurzust Tölgyesi Jánossal és az ELTE Pszichológia Tanszékével közösen 1993-94-ben szerveztük, azaz néhány héttel az elsõ web-böngészõ, a MOSAIC megszületése után7. A médium megjelenésének pillanatában szervezett program a hallgatóknak egyedülálló lehetõséget, az oktatók számára pedig megoldhatatlannak tûnõ feladatot jelentett: komoly erõfeszítést kívánt a web nyelvezetét leíró dokumentációkban csupán néhány sorral elõbbre járva egyszerre megtanulni és átadni a HTML nyelv alapjait. A pszichológia szakos hallgatókkal közösen megalakított „Nootropic Web-Group”weboldalain8 A. Ádám József, Kiss Éva Emese, Seres Szilvia és Tálosi Gábor olyan struktúrát hoztak létre, mely a hypermédia szellemes kritikájaként is felfogható: mindannyian készítettek egy-egy, a saját munkáik bemutatásán alapuló logikus lineáris weboldal-szekvenciát, melyet aztán olyan keresztreferenciákkal láttak el, melyek segítségével a munkákat nem ismerõ látogatót egymás oldalaira vezették. Az egyes weboldal-szekvenciák hasonló vizuális megjelenése miatt a gyanútlan látogató az egyik szerzõ munkáját nézegetve egy másik mûbe csöppenve nem vette észre a mûvek különállóságát, ideális esetben az útvesztõben keringve a három alkotó munkáját egyetlen egésznek tekintette. Az átlátható koncepciókon alapuló különálló mûvek összekeveredésével egy bonyolult, érthetetlen és zûrzavaros konglomerátum jelent meg a nézõ számára, amely a „minden mindennel összefügg” okoskodáson alapuló multimédia-giccset keverte ki az egyébként tiszta forrásokból származó komponensek összemosásával. A hálózati mûvészet hõskorának alkotásaival összhangban egészen 1997/98-ig jellemzõ maradt a hallgatók által készített web-mûvekre a digitális médiumok, a hypertext rendszerével kapcsolatos primer tapasztalatok alapján megfogalmazott kritikus hozzáállás, mely jól nyomon követhetõ többek között az 1996-os Internetgalaxis9 webmûvészeti gyûjteményébe készült mûveken. Németh Hajnal Tízparancsolat címû oldalán a parancsolatok szövegének egyesekbõl és nullákból álló digitális (bináris) kódját publikálta, míg Erdei Gábor egyetlen nagyméretû fehér képfelület egyes pontjait érzékenyítve egy „webcsapdát” készített: a gyanútlan (feltehetõleg átviteli hibára gyanakvó) látogató egy üres képfelületet keretezõ kék vonal révén értesült arról, hogy a felület hypertext-referenciákat tartalmaz. A felületet letapogatva felfedezhette az egyes linkek helyét, ezekre kattintva azonban néhány másodpercre felvillant elõtte egy szöveg részlete, majd újra visszatért a fehér üresség, egyre mélyebbre rántva a nézõt a webcsapdába. A játékot megelégelõ látogató a böngészõ „BACK” gombjára kattintva csupán az elõzõ nagy fehérséghez juthatott vissza, ahonnan a következõ kattintás ismét az örvény mélyebb régióiba ragadta. Az 1997-es Internetgalaxisra készült el Kirkovits Andrea Tanuljon meg olvasni/Tanuljon meg írni/Tanuljon meg beszélni címû installációja. A kiállító teremben elhelyezett érintés érzékeny tábla (tablet), mikrofon és monitorok a számítógéppel való kommunikáció gyakorlatát igyekeztek megtanítani a látogatónak: a „Tanuljon meg olvasni/írni” szekcióban a képernyõn az általános iskolai betûrajz könyvnek megfelelõ kézírással leírt szavakat kellett lemásolni, míg a „tanuljon meg beszélni” esetében a monitoron megjelenõ szöveget kellett felolvasni. A számítógép-oktató azonban mindig talált valami kivetnivalót a nézõ próbálkozásaiban, melyek értelemszerûen sohasem pontosan reprodukálták az ismételnivalót, így a végtelenségig gyakoroltatta vele a tökéletes írást/beszédet megcélzó, nyilvánvalóan képtelen kísérleteket. A digitális tanító néni természetesen hamisítvány volt: bármit írt/válaszolt a nézõ, a számítógép azt válaszolta, hogy a válasz rossz, próbálkozzon a nebuló még egyszer. Tálosi Gábor – aki több videófilmjében foglalkozott az információ hitelességének kérdésével, illetve a hihetõség attribútumaival – a web médiumában olyan területre lelt, ahol az információ verifikálhatóságának kérdése élesen felmerül, így több hálózati mûvet alkotott, melyek álinformációkat közöltek hitelesnek tûnõ formában. 1997-es munkája egy olyan – grafikus megjelenésében a pénzkiadó automaták monitorképét idézõ – weboldal volt, mely egy rejtélyes anyagi haszonnal kecsegtetõ szolgáltatás reklámozásán túl annak használatba vételéhez sok, egyre kellemetlenebb, agresszívebb kérdést tett fel a látogatónak. Az elsõ, névre, e-mail címre vonatkozó kérdések még maguktól értetõdõek voltak, amikor azonban a program a felhasználó nyugdíjas hozzátartozóinak számáról érdeklõdött, a tapasztaltabb szörfölõk már gyanakodni kezdtek. Egy ponton azután a „szolgáltató” nem kérdezett többé, csupán néhány „OK” gombbal ellátott ablakon keresztül tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy a kívánt szolgáltatást megrendelte, s bankszámlájáról a cég már le is emelte az ennek fedezetéül szolgáló összeget.10 A technológia fejlõdésével az ötletszerû, viszonylag egyszerû felépítésû munkáktól bonyolult képi megjelenést, összetett interakciós rendszert alkalmazó oldalak felé mozdultak a hallgatók által készített webmûvek. Szabó Eszter Ágnes munkája interaktív animációk, egérmozgásra változó állóképek sorozataival provokálja ki a nézõ interakcióját (Look in the Mirror and Find the Way). A befogadóval való kapcsolatteremtést, s a kommunikációban a szerzõ önmagát kiszolgáltató magatartásával foglalkoznak Kirkovits Andrea és Nyitrai Orsolya 1998-as mûvei. Kirkovits oldalain11 a fejét kapkodó látogató a párhuzamosan megjelenõ információk dinamikus rengetegében nem kevés kézügyességgel képes csak elcsípni a folyamatosan futó szövegben található érzékenyített pontokat, melyek általában finom humorral kiválasztott – és ismét „nehezen befolyásolható” – történéseket indítanak el. Kirkovits Milyennek akarsz látni engem kezdõképét magától értetõdõnek tûnik Nyitrai Orsolya munkájához12 kötni, mely egy használtruha-bazár keretei között az alkotót próbababává degradálja. Az oldal megunt ruhák (az értelmezés talajára merészkedve: személyiségek) kicserélését, újrahasznosítását célozza. A ruhák válogatásakor maga az alkotó használható „megjelenítõ eszközként”: Nyitrai Orsolya öltöztetõ babaként mutatja be a ruhadarabokat. Lendvai Ádám politikus összerakó-játéka 1998-ban feltehetõleg az egyik legismertebb weblap volt Magyarországon. Az oldal – melyen felszabdalt protokollfényképekbõl a látogató összeállíthatta a számára szimpatikus politikus arcát – számos on-line hírközlõ médium címlapján megjelent. Interpictures címû újabb munkája13 egy olyan, hálózaton publikált animációs film, melynek egy-egy kockáját a látogató birtokba veheti. A kiválasztott kép kikerül az eredeti animáció folyamból, és csupán tulajdonosa számára lesz megtekinthetõ: a film a kockáit birtokba vevõ látogatók szaporodásával egyre fogy, s végül eltûnik. Az Intermédia Tanszék idén júliusban Kölnben, a szintén tízéves ottani médiaiskola meghívására bemutatót szervezett. A Gróf Ferenc, Surányi Miklós, Szövényi Anikó, Vécsei Júlia és Zics Brigitta mûveibõl álló kiállítás weboldalán14 a mûvek dokumentációja mellett hálózati mûvek is találhatók. Vécsei Júlia számos webprojekt mellett az évek során több, VRML technológián alapuló, a virtuális valóság nyújtotta három dimenziós hangélményt és interaktivitást hasznosító mûvet alkotott. Elsõ ilyen tárgyú munkája az 1998-as Alapzaj szimpoziónra készített mû. A virtuális térbe csöppenve a nézõ egy rossz felbontású televízió-monoszkóppal találja szemben magát, melybõl azonosíthatatlan zaj árad. A monoszkóp felületén tizenegynéhány hang van „elhelyezve”, helyüket kis átlátszó gömbök jelzik. Az egyes hangok mindaddig szólnak, amíg a nézõ látóterében vannak: közelebb menve az egyes hangok felerõsödnek, viszont azok, amelyek kikerülnek látókörünkbõl, elhallgatnak. A monoszkóp közvetlen közelében körülnézve pásztázó tekintetünk sorra ki-bekapcsolja az egyes zörejeket, melyek a tõlünk mért távolságuk függvényében változó intenzitással szólalnak meg. A kölni bemutatón szereplõ Virtuális Vibrográf e hangszerként mûködõ virtuális tér továbbgondolása: itt a nézõ nem mozoghat, helyette a körülötte elhelyezkedõ hangforrásokat mozgathatja. A három koordinátatengelyhez illeszkedõ gyûrûk felületén elhelyezett hangforrás-sorozatok egymástól függetlenül forgathatók a közös középpont körül. Az ismétlõdõ, rövid hangfoszlányok a nézõtõl mért távolságuk függvényében különbözõ hangerõvel szólnak, így gyakorlatilag végtelen számú, meglepõen változatos hanghatás keverhetõ ki a tér-hangszeren. Zics Brigitta szintén zavarba ejtõen sok, impozánsan bonyolult számítógépes mûvet készített az elmúlt évek során. A kölni kiállításon is bemutatott Eye-balloon címû mû a szokásos multimédiával színesített, végsõ soron azonban igen egyszerû, keresztreferencia-rugókra járó hypermédia kiterjesztését célozta meg. Odilon Redon híres szemgolyó-ballonjában utazva egy igen összetett információhalmazt mellérendelõ szerkezetben tartalmazó virtuális térben navigálhat a nézõ. A Redon számára inspirációul szolgáló – s a grafikák motívumait felismerhetõen tartalmazó – mûveket az azok alapján elkészült Redon-grafikákkal, s az azok készítésének apropójául szolgáló Poe-versek részleteivel együtt mutatja be az interaktív, három dimenziós tér. E három információs réteg a hagyományos kétdimenziós felületen megjelenõ keresztreferenciarendszer használatával csupán igen egyszerû és hierarchikus szerkezetben volna összefûzhetõ, így a virtuális valóság használata nem csupán alkotói szeszély, hanem kézenfekvõ megoldás az összefüggések megjelenítésére. Zics természetesen ennél tovább megy, hiszen a JavaScript segítségével dinamikusabbá tett VRML nyújtotta minden lehetõséget kihasznál az audiovizuális környezet megteremtésére, s ezt olyan finom érzékkel teszi, hogy az állóképek formájában bemutathatatlan munka reprodukciói is komoly esztétikai értékeket hordoznak. Szövényi Anikó jó néhány éve a hálózatot tekinti mûvei elsõdleges médiumának. Zavarba ejtõen összetett és kiemelkedõ színvonalú weboldala2 mellett a Dog'n Beer webzine webtervezõje is, legújabb munkája, a Reality Retouch Solutions pedig a digitális és a fizikai világ megfeleltetésével foglalkozik. Az interneten bemutatkozó cég mindennapi élethelyzeteket, problémákat megoldva arra vállalkozik, hogy a valóságot a számítógépprogramok funkcióihoz (UNDO, DELETE stb.) hasonlóan retusálja. Surányi Miklós Szövegezõ címû filmje egy félig-meddig digitális rendszerû videókamera gyorsított lejátszása során létrejövõ kép szétesését használja ki. A videóra digitális feliratozás útján rákerült néhány betû véletlenszerû szöveggé áll össze az eredetileg idõben néhány másodperc távolságra felvett, a gyorslejátszás útján mégis egymásra kerülõ képcsíkok „hordozófelületén”. Gróf Ferenc animációi a digitális raszter leplezése helyett éppen azt használják központi motívumként. A magabiztosan dinamikus montázsszerkezettel felvértezett film olyan animáció-kísérletek összefûzésébõl építkezik, melyen nem nehéz észrevenni Waliczky Tamás filmjeinek hatását. Szintén Gróf Ferenc neve alatt található a kölni bemutató anyagában a Till Attilával közösen készített Vákuum TV website1-ra mutató link, mely a „szórakoztató tudományos színház” bemutatkozó anyaga. Az idei nyáron a mûjégpálya területén bemutatott elõadások önmagukban is komoly kvalitással rendelkezõ animációkra, videófilmekre épülnek, a website-on megtalálható háttéranyag pedig elmélyült kutatás eredményeirõl tanúskodik: az elsõ, a közelmúltban tartott elõadás örökzöld témái a virtuális élõlények, cyborgok voltak, a bemutatkozó weboldalon részletes történeti összefoglaló található a robotika történetérõl. Ahogy Surányi és Gróf videófilmjei felfoghatók a digitális mozgóképalkotás/manipuláció médium-analízisének, a Vákuum-TV rendezvényei és weboldalai pedig a médiatörténet fejezeteit helyezik érdeklõdésük középpontjába, úgy gyakori a média-archeológiával kapcsolatos érdeklõdés az Intermédia Tanszék hallgatói körében. A legfrissebb diplomamunkák közül a számítógépes vonatkozásúakat kiemelve említhetõk Bölcskey Miklós és Zámori Eszter munkái. Bölcskey 1998-ban készítette el a lencse nélküli fényképezéssel kapcsolatos kísérleteit magyarázó elsõ weboldalát. A fotópapírból hajtogatott, kocka formájú camera obscurák alkotta kép az expozíció után magát a képalkotó gépet kiterítve hívható elõ, különös, szétdarabolt látványt eredményezve. Az eljárást magyarázó weboldalon az egérmozgásnak megfelelõen „hajtogatódik” az elõhívott kép, a kiterített, sík változat, és a kocka alakban összerendezett közötti fázisokkal ábrázolva a leképezés geometriáját. Bölcskey idén bemutatott diplomamunkája a fényhangos celluloidfilm „számítógépes szimulációja”. A kép és hangcsík egy, a monitorra applikált vetítõ-, és egy az „igazi” mozigépekben használt fényre érzékeny hangosító szerkezettel felszerelt digitális vetítõgéppel élvezhetõ. Zámori Eszter eredetileg számítógépes installáció formájára tervezett mûve, végül megjelenésében minden digitális eszközt mellõzve, csupán egy mozgásérzékelõbõl és két diavetítõbõl áll. A két diavetítõ által vetített képek a századfordulós fényképészmûtermek családi fotó kliséit idézõ, barnás színezetû, monokróm képek. A klasszikus mûtermi beállításokat, hátteret szimuláló képeket a mozgásérzékelõ jelére gyors egymásutánban villantják fel a vetítõk, s csak a mozgás megszûntével állapodnak meg egy-egy felvételnél. Az analóg eszközök pontatlanságának köszönhetõen az installáció terébe lépõ látogató képtelen egy elõre kiválasztott képnél megállítani a folyamatot, a mû éppen a kaotikus diavetítõ-kattogás és a rövid idõre felvillanó statikus, klasszicizáló képek kontrasztjával éri el hatását.
1 A tanszéken folyó számítógépes munkáról részletesebben az 1999-es Intermédia katalógusban (ISBN: 963 03 9376 X) olvasható ismertetõ. 2 Az Intermédia Tanszék hivatalos weboldala a http://www.intermedia.c3.hu címen érhetõ el, ahol a halgatói munkák zöme – beleértve az itt említetteket is – megtalálható. Hálózati mûvészettel kapcsolatos források találhatók a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ (http://www.c3.hu/collection/), az Artpool (http://www.artpool.hu/) és a Sztaki (http://www.sztaki.hu/providers/ „Individuals” címszó alatt) oldalain. 3 A CD-ROM-ot bemutató weboldal a http://www.c3.hu/collection/em/ címen található. 4 A CD-ROM változatot megelõzõen az 1998-as Internet.galaxis rendezvényre elkészült weboldal címe: http://www.c3.hu/intermedia/telefon/ 5 Az animációval, három dimenziós modellezéssel kapcsolatos kurzusok eredményei nyomonkövethetõk többek közt Kapitány András mûveiben, melyekrõl a http://www.c3.hu/events/98/kapitany/ címen található összefoglaló. 6 http://www.mrf.hu/metaforum.html 7 Bár a World Wide Web protokollját már 1992-ben bejelentette a CERN, az elsõ személyi számítógépeken is futó böngészõprogram, a MOSAIC csupán 1993-ban, hetekkel a kurzust megelõzõen jelent meg. 8 http://kvtr.elte.hu/csoport.html 9 Az 1996/97/98-as Internet.galaxis rendezvények alkalmával hallgatóinknak lehetõsége nyílt mûegyetemista hallgatókkal közösen dolgozni, s a munka eredményeit bemutatni. A három rendezvényre készült oldalak gyujteménye megtalálható a http://www.c3.hu/InterMedia/ig/ címen, így az egyes mûvek címét külön nem jelzem. 10 A hálózat, és a böngészoprogramok dinamikus fejlõdése során gyakran elõfordult, hogy a programok új változataiból bizonyos funkciók kimaradnak, illetve újabbak veszik át a szerepüket. Számos webmû így a ma használatos programok egy részével már nem tekinthetõ meg, ilyen Tálosi Gábor munkája is, mely a Netscape böngészõ programozhatóságára épült. 11 http://www.intermedia.c3.hu/~kian/ 13 http://www.interpicture.intermedia.c3.hu/ 14 http://www.intermedia.c3.hu/koln/ 15 Szövényi Anikó weboldalairól részletesebben olvasható az Exindex címû hálózati folyóiratban: http://exindex.c3.hu/ |
 |