<

30-személyes ruha. Eredetileg Étkező ruha. Itt Előadó/Közönség Ruhaként használt. 15 előadó felkér 15 nézőt, hogy lépjenek a ruhába. Együtt egy városi túrát tesznek. Tömegközlekedési eszközöket használnak, vásárolnak egy bevásárlóközpontban, moziba mennek, táncolnak egy diszkóban stb., stb.. A ruha 1972-ben készült. A Városnéző Túrára Dánia középkori fővárosában, Roskildében került sor 1985-ben. Sok hasonló ruha készült. Pl.: egy 11-személyes Futballista Ruha, egy 5-személyes Televízó Ruha, egy 65-személyes Tömegközlekedési Ruha, egy 3-személyes Szerelem Ruha. Fotó: Dorte Krogh.


Opus 90 a Koppenhágai Királyi Szépművészeti Múzeumban. Állandó installáció, 3 részből áll. 1köbméteres, fa dobozok, melyek – egy komp-juter által kontrollált séma szerint – különböző enigmatikus tartalmukkal felbukkannak és eltűnnek a múzeumban. Senki sem tudja, mi következik. Néha csak egy hatalmas lifttel lehet a boxokat meglátogatni. A második elem 50 székből áll, melyeket szabadon mozgathatnak a látogatók a múzeumban. A harmadik elem A Rejtett Festmény, melyet nagy gondos-sággal fedtek el a Királyi Gyűjtemény jólképzett konzervátorai. Soha, senki sem láthatja. Kezdeményezve 1990-ben. Fotó: Dorte Krogh.


A Síró Tér. Állandó installáció a Szent Nicolai Templomban, Koppenhágában. A Síró Kövek veronai vörös márványból készültek 1988-ban. Könnyeid lassan elkoptatják a kemény követ. 1991-ben nyilt meg. Fotó: Dorte Krogh.


CAMPANA degli UMORI 1996-1999. Bemutató a modenai Piazza Grandén 2000 júniusában. A lakosság hangokkal és színekkel közölheti, hogyan érzik magukat. Választhatnak 9 elmeállapot között: Békés, Szomorú, Vágyakozó, Optimista, Zavarodott, Pesszimista, Magányos, Szerelmes, Dühös. Fotó: Dorte Krogh.


A Nyelv Mitológiája. Egy konyhaberendezéssel felszerelt gyóntófülke, ahol elkészít-hető a hagyományos olasz nyelv-tál.
A Vatikán adományozta a felszentelt gyóntatófülkét ehhez a consubsztanciációs műhöz. Modenában készült 1992 és 1995 között, Volpai, Toscana.
Fotó: Dorte Krogh.


Hirdetés a Village Voice-ban, New York, 1984. Egy új Emberjogi kiáltvány:
Mindenki Joga az Utolsó Akarathoz.
8 órás performansz a Whitman Studioban, Chelsea, Dia Art Foundation. Fotó: Dorte Krogh


Az Utazó Fal. Egy lakosság által működtetett szobor. Variáció a középkori dán fővárosnak, Roskildenek, 1985. 10 000 téglából áll, teljes súlya 70 tonna. Amikor bárki elmozdított egy téglát a szobor egyik végén, egy másik tégla lett helyezve pontosan a szobor szemben lévő végébe. A fal – állandóan változó formában – áthaladt a városon. Fotó: Dorte Krogh.


Eiffel Torony Díj, 1989. Az első, ember által készült csillag. Installálni a bolygóközi térbe – a Lagrange Ponton – 3 szatellita konstellációját, mely a Föld teljes éjszakai oldalára vetíti a Nap fényét. Mindegyik szatellita más színnel reflektálja a napfényt: Kék, Fehér, Vörös. Ennek a térben örökkétartó eseménynek a neve: MARIANNE.

Fénykönnyű utazás

Ma az Eiffel torony már nem a vasútépítés diadalmas technológiáját jelképezi, ami eredeti alapja volt.

Ma a fő kérdés nem a tömeg energiává alakítása, és immár magunk mögött hagytuk a világ leigázását, a megszelídített és gyarmatosított föld legtávolabbi zugaiba való optimista behatolást.

MARIANNE a jelenkori technika jóvoltából született, MARIANNE azonban nem az űr győzedelmes gyarmatosítója.

MARIANNE az égen táncol azt példázva, hogy a hatalmak nem csak legyőzésre, hanem játékra is valók.

A fény anyaga, a foton olyan hatalom, amely képes arra, hogy MARIANNE helyzetét rögzítse a roppant égitestek között: az űrutazás az energia olyan transz-formációit fedezte fel, amelyek meghaladják szelídítési képességeinket. Míg naprendszerünk napja hatalmas erejű fényét ontja MARlANNE törékeny szerkezetére, MARIANNE, játékosan kiegyensúlyozva ezt az erőt, napunk tükörképét mutatja, híven a legapróbb részletekig.

MARIANNE a mieinknél hatalmasabb erőkkel játszik és észrevétlenül tesz meg nagyobb mozgásokat, mint bármely vasút-álom, s küldi nagyszerű üzenetét a Napról a Földre.

MARIANNE megmutatja nekünk, hogy a mozgásnak nem kell határozott iránnyal vagy előre megfontolt céllal rendelkeznie: hogy ami mozgásnak látszik, lehet mozdulatlanság: hogy fix pontok adott esetben mozoghatnak széltében-hosszában.

A nap fényét MARIANNE a saját idejében tükrözi felénk. A tömeg hatalmas erőivel játszva, csillagokra, holdakra és bolygókra hasonlítva, MARIANNE – ki maga törékeny és csaknem súlytalan – csak táncol és egyensúlyoz az el nem indulás pontján.

MARIANNE megjelenésével többé már nem tervezzük a világegyetem gyarmatosítását, domesztikálását és átalakítását. Rájöttünk arra, hogy a legfontosabb az egyensúlypontok megtalálása. Arra, hogy nem a nagyvilág hatalmai ellenében kommunikálunk, hanem egyszerűen azáltal, hogy együtt mozgunk, játszunk velük, hagyjuk, hogy létezzenek.

MARIANNE tehát megmutatja nekünk, hogy hosszú utat tettünk meg addig, hogy megértsük, az otthon elhagyása otthonmaradást jelent: hogy a célokat és a kiindulópontokat csupán képzeltük. És hogy az egyetlen fontos dolog, amikor a legnagyobb hatalmakkal játszunk az – hogy fénykönnyen utazzunk.

(1986. szeptember – Anne Knudsen – ford.: Bán Zsófia)


A Napgyep. Egy teljesen kontrollált földrengés. 10 méter átmérőjű, fűvel fedett, a Föld felületéből elkülönített szobor. Egy hidraulikus és mechanikus mérleg tartja a Nappal szemben álló szögben. A Föld forog és a Napgyep ebben a fiksz helyzetben lehetővé teszi bolygónk mozgásának konkrét és érzéki tapasztalását. A Napgyep egy szeparált bolygó – egyetlen lépésre a Földtől – saját pályáján a Nap körül, létezése egyetlen pontban kötődik a Földhöz. Javaslat 1982 óta. (Komputer animáció.


Eric Andersen: Mikroklíma apparátus. A mikroklíma megváltoztatására szolgáló eszköz. A tested körüli levegőáramlás fújásával és/vagy szívásával kiterjesztheted magad bármely környezeti jelenségbe. London 1972. Fotó: Dorte Krogh.


<