<

Archiscopie

Gwaenael Querrien építésszel és lapszerkesztõvel beszélget Vámos Éva

Vámos Éva: 60 európai építészeti folyóirat kiállítása érkezett a budapesti Francia Intézetbe, amelyet a franciaországi Languedoc Roussillon regionális mûvészeti központja több francia kulturális alap támogatásával indított útjára. A megnyitó napján építészetrõl és folyóiratokról vezetett kerekasztal-beszélgetést Bojár Iván András, az Octogon címû folyóirat fõszerkesztõje. A kerekasztal külföldi és magyar résztvevõi az Építészfórum címû internetes folyóirat online közvetítésének köszönhetõen a közben folyamatosan érkezõ kérdésekre is válaszoltak. Az Archiscopie megújult építészeti folyóirat szerkesztõjét kérdeztük elõször is lapjáról és a francia építészeti lapok helyzetérõl.

Gwaenael Querrien: Pontosan 2000. január 1-jén jelent meg elõször Archiscopie címen ez a tartalmában és formájában egyaránt megújított lap (amelynek elõdjét 1974 óta szerkesztettem). Ezúttal rövid, kifejezõ címet kerestem egy terjedelmében és külsejében most már jelentõsebb folyóirathoz. Ugyanis több eseményrõl számolhattunk be – ez jó jel, hogy mégiscsak többen figyelnek ma már az építészeti kultúrára. A folyóiratunk költségeit 80-90 százalékban a Kulturális Minisztérium fedezi, és így a kereskedelmi lapoktól teljesen eltérõen mûködünk. Így például hirdetés egyáltalán nincs az Archiscopie-ban.

Az építészeti folyóiratok egyébként nálunk általában inkább magántulajdonban vannak, ahol a sok tulajdonosváltás ugyancsak megnehezíti a szerkesztõségek életét. Ezek a lapok általában nem nagy példányszámban jelennek meg, tehát nem igazán nyereségesek – így erõsen függnek a hirdetõktõl. Tulajdonképpen 4-5 jelentõs francia építészeti folyóirat van jelenleg. Ezek közül az Architecture d'aujourd'hui egy idõben külföldön is annyira keresett volt, hogy jelentõs nyeresége is volt – de ez ritka jelenség. Általában elmondható, hogy az állam által közvetlen vagy közvetett módon támogatott lapokban olvashatók a kutatásokról szóló, elméletibb jellegû anyagok.. Van még egy, talán szûkebb körben ismert, évi 2-3 alkalommal megjelenõ lap is, amelyet a francia Építõmûvész Szövetség ad ki, és amely intellektuális, és tele van érdekes kritikákkal.

V.É.: Mi a véleménye a budapesti kerekasztal-beszélgetésrõl ?

G.Q.: Elõször is érdekes volt szembesülni azzal, hogy Európa-szerte nagyon sok a hasonló kérdésfelvetés az építészeti kritikát illetõen – most, hogy már nem egy-két szekértábor harcol egymással, hogy nem egyszerûen modern és posztmodern tendenciák nevében lépnek fel, hanem rendkívül sokszínû és sokféle irányzatot látunk. Ez a sokféleség viszont egyesek szerint kétségbe vonja az építészeti kritika létjogosultságát. Én ezt másként látom. Szerintem az építészet is mûvészet, de sokkal összetettebb, mint például a festészet vagy a szobrászat – és éppen ezért fontos és csak rá jellemzõ politikai, gazdasági és társadalmi dimenziói vannak, így az építészeti kritika is eltér a többi mûvészeti kritikától. Bár azt is el kell mondanom, hogy egyesek szeretnék, ha ez is csak esztétikumról és mûvészi tehetségrõl szólna. de ennek szükségszerûen szólnia kell a városról is, és azokról az emberekrõl, akik ott laknak – akik esetleg szenvednek egy-egy építészeti megoldástól, vagy éppen ellenkezõleg, rajonganak egy-egy épületért. Azután még az is elõfordulhat, hogy a járókelõk számára pozitív esztétikai élmény egy olyan épület, amely a bentlakóknak vagy az ott dolgozóknak ugyancsak kellemetlen. Így például a Défense negyed bejárata lehet, hogy esztétikailag jó, de a benne dolgozó minisztériumi embereknek ritka kellemetlen munkahely. Az építészet tehát olyan bonyolult és nagyon sokakat érintõ kérdéseket vet fel, hogy szerintem lételeme a kritika.

V.É.: A vitákban mindig elõkerül a Pompidou Központ felújítása és funkciójának részleges változása.

G.Q.: A Pompidou Központ példája több szempontból is érdekes. Amikor épült, olyan volt mint egy manifesztum, és sokak szemében szentségtörõ volt a régi Párizsban ezt a sok furcsa jelzõvel illetett épületet felhúzni. Érdekes egyébként, hogy adott esetben ugyanazok az emberek, akik nem szerették az épületet, megkedvelték a benne és a környékén folyó sokszínû mûvészeti életet – és szívesen mozgólépcsõztek, hogy lássák a szép kilátást. Most felújították és átalakították valamelyest a Pompidou-t, belül megnövelték az ott levõ Modern Mûvészeti Múzeum területét, az átalakítás következménye azonban az is, hogy az eddigi nagy fogadó terek megszûntek, és most már mozgólépcsõzni sem lehet ingyenesen a Múzeum megnövelt területén. Úgy érzem, hogy valami eltûnt mostanra a negyed újszerû és dinamikus légkörébõl.

V.É.: Ön részt vesz a párizsi Chaillot palota Cité de l'Architecture et du Patrimoine terveinek elõkészítésében.

G.Q.: Valóban, a Chaillot palotában 2003-ra valósul majd meg ez a nagy terv. Ez egy nagyszerû lehetõség, hiszen ebben a Kulturális Minisztériumhoz tartozó épületben a már meglévõ, de korszerûsítésre váró mûemlék-múzeum mellé kerül majd egy építészeti múzeum és egy olyan építészeti szakkönyvtár is, amelyet szakemberek, diákok és a nagyközönség egyaránt látogathat majd. Az intézmények közül ugyancsak idekerül majd egy jelentõs levéltár. Különbözõ építészeti és urbanisztikai tematikus kutatócsoportok is fognak itt mûködni. A Chaillot palota Párizs egyik legérdekesebb, legforgalmasabb része. Fontosnak tartom, hogy a legszélesebb nagyközönség számára is érdekes kiállításokat tudjunk majd itt rendezni. És nem utolsósorban ide kerül majd a Francia Építészeti Intézet is, ahol már jobb körülmények között publikálhatjuk folyóiratunkat, az Archiscopie-t.