<

Korányi Tamás

„…megdöbbentõen tudatlan vagyok…”

– mondta a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert 1964-ben. „Vizsgázhatnék az egyetemen” – folytatta –, „de akármelyik vizsgán megbuknék. Ennél rosszabb: kincsként õrzöm tudatlanságomat; kényelmesnek érzem. Nem felhõzi be naivitásomat, szellemem egyszerûségét, azt a képességemet, hogy gyermeki módon csodálkozzam a természeten, és felismerjek egy csodát még akkor is, ha mindennap látom”. Többször is eszembe jutott a fenti egyszerû gondolatsor az elmúlt hetekben. Nagyszerû, mert mindenekelõtt egy szabad, mindenféle ostoba kötõdésektõl mentes gondolkodás kifejezõdése: a kincsként õrzött tudatlanság egy ostoba, ám folyvást okoskodó világban; egy gondolkodásé, mely csak azt tartja meg, amire szüksége van a dolgok megértéséhez, intuitív megragadásához… Mondom, többször is eszembe jutott, amikor meghallgattam a Making New Waves idei eseményeit, jelen voltam, amint a gyerekek elõadásában és értelmében megszületik a zene, amint eltörlõdött a határ az elõadó és a közönség, a „szakember” és a laikus között, de azonos maradt az a hullámhossza, amit a zene hozott létre. És eszembe jutott, amikor megismertem Meredith Monk operáját, s még elõbb, amikor Szemzõ Tibor új lemezének bemutató koncertjét hallgattam meg.

A Trafóban – még februárban – zajlott le a Making New Waves 2001, egybekötve az elektronikus zenei mûhely és a zenekari mûhely eseményeivel. Az elõbbi eredményét a zárónapon hallhattuk. A hang-játszóház project lelke Duncan Chapman volt, ez a minden ízében pedagógus zenész, aki tökéletesen elhitette a gyerekekkel és a közönséggel, hogy a zenének nincsenek korlátai. Pontosan – ezt már én teszem hozzá – csak a gondolkodásunknak vannak korlátai. Chapman szerint tehát minden zene, egy kulcscsomó akár hangolható zeneszerszámmá alakulhat, a mikrofon ügyes kezelésével bármilyen tárgy sokszínûen megszólaltatható. És amikor mindez az öröm egyúttal kíváncsivá tesz bennünket, akkor megindulhat a tanulás, ami ilyen formán a szórakozás része lesz. Itt nem kell magyarázni, hogy ez miért jó! A gyerekek – és a közönség – egyszerre csak azt érezte, hogy ez a világ barátságos is lehet, csak jó szívvel és kíváncsi szemlélettel kell megszólítani. Nos, Chapman csodái ezt a reményt ébresztgették azon a vasárnapi estén. Ugyanaznap este ismertetett meg Stephen Montague angol zeneszerzõ (eredetileg amerikai, ott született 1943-ban) Dark Sun címû kompozíciójával, amelyet a zenekari mûhely résztvevõi mutattak be, a szerzõ betanításában és vezényletével. Ez az alkalom nem arra tette a hegsúlyt, hogy milyen is maga a zene. Lényegében a szerzõ számos kortárs zenei nyelv összegzésére is vállalkozott, nyelvében felismertem B.A. Zimmermann világát és másokét is, de ez a mû nem is akar több lenni, tökéletesen alkalmas egy spontán zenei mûhely zenekarának megszólaltatására, s arra, hogy a résztvevõknek és a közönségnek rányíljon a szeme a kortárs zene nyelvére.

Az angol Smith Vonósnégyes programja igazán magasra tette a lécet, s ha talán túlzás is a brit „Kronos Quartet”-nek nevezni, mindenesetre nem volt túlzás a Kronosra emlékezni Steve Reich Different Trainsének bravúros elõadásakor. A Black Angel (Georg Crumb mûve) bizonytalanabb és kissé szétesõ volt, viszont érdekes és hatásos volt a már említett Stephen Montague 1. vonósnégyesének elõadása. Ez az elektronikával kísért kvartett (a keverõpultnál maga a szerzõ dolgozott) voltaképpen rekviem a szerzõ két elhunyt barátjának emlékére (egyikük egy kitûnõ lengyel zeneszerzõ: Tomasz Sikoski).

Igazi performansz-produkció volt Isabel Ettenauer játékzongora estje. A koncertkörúton lévõ mûvésznõ két õsbemutatót is hozott: a koreai HyeKyung Lee Álomjáték címû szerzeménye, s az osztrák Christoph Herndler toytoytoy címû darabja elõször itt hangzott el, de a többi szám is magyarországi bemutató volt. Nem tudok róla, hogy ez a hangszer nálunk létezik-e egyáltalán, a koncertekrõl bizonyosan hiányzik. Pedig igen sok lehetõséget rejt magában. Jerome Kitzke opusza például – Az animista gyermek – az elõadót színészi és énekesi feladatok ellátására is kötelezi. Ráadásul még ütõszenészi feladatokat is ad. Ettenauer remek muzsikus, a görög kalokagatia kitûnõ megtestesítõje.

Meredith Monkot nem kell bemutatni a magyar közönségnek. „A hangom táncol és a mozdulataim énekelnek… Igen, a hang valamiféle szív a munkámban, s persze nem választható el a testtõl, a kettõ egységet alkot…” – mondta egy 1995-ös interjúban az 1942-ben New Yorkban született, orosz zsidó szülõktõl származó Monk. „Számomra a hang valamiféle archeológiai eszköz, amellyel az érzések felkutathatók, azok az érzések, amelyeket olykor észre sem veszünk, mert egyértelmûen aligha megnevezhetõk… Tehát behatóan foglalkozom a tudattalannal, a gondolatok párbeszédével… munkám a szélsõségek között mozog, egyrészt rendkívül szigorú szabályok szerint zajlik, másrészt teljesen szabad. Ezt a két végletet kell egyensúlyba hoznom… nevezhetnénk talán az ésszerû és az ösztönös egyensúlyának…” Nos, a most látott produkció – a Mágikus frekvenciák – igazi „nem irodalmi színház”-beli esemény abban az értelemben, hogy szöveg szinte nem hangzik el benne. Ugyanakkor teljesen világosan és egyszerûen világítja át a mindennapi életünk kisebb és nagyobb történéseit, s helyzetünket vizsgálja a történésekben. Így kerül egymás mellé egy „csevegõs” asztali jelenet, amelyben a „beszélgetõket” valahonnan transzcendens távolságból látogatják meg. Itt még a kukorica-evés is zenévé válik – és a haldoklás és a halál, majd a tánc a bálteremben, vagy a tévé-jelenet, amely a paródiája az áldásnak indult, s átokká lett médiumnak. S mindez oly természetességgel kerül elénk, hogy minduntalan felmennénk a színpadra, hogy a magunk megélt életével folyatassuk az ott látott és hallott eseményeket. Zene, ének, tánc, színészet – együtt, elválaszthatatlanul. S mindjárt sietek megjegyezni, hogy aki ezeket külön-külön próbálja elemezni, az meglehet, hogy az önmegvalósítás terén szerezhet érdemeket, de Monkot sem megérteni, sem megértetni nem fogja.

A Goli Táncmûhelyen került sor Szemzõ Tibor és a Gordiusi Žomó elõadásában a Láthatatlan Történet címû új Szemzõ-opusz bemutatására Hamvas Béla szövegével és Forgács Péter filmjének kíséretében. Bár nem sorolom magam a Hamvas-rajongók közé, kétségtelen, hogy a breviárium-szerû szövegidézetek egyszerûsége, ugyanakkor a mély humanista és gondolati háttérrel megszólaló szöveg nagyon alkalmas ennek a performansznak a kitöltésére, s noha elsõ megközelítésre úgy tetszik, mintha a zene a szöveg kíséretére szolgálna, valójában inkább a zene fontosságát tette hangsúlyossá a szöveg recitálása. Így volt ez Szemzõ korábbi mûvében, az Örvény-oratóriumban is, pedig ott a szöveg még excentrikusabb volt (a zsidótörvények szövege).

A most tárgyalt mûvek megértéséhez – s ez közös bennük! – nem elégséges a tudás; a zene, a kortárs mûvészet és irodalom ismerete. Valamiféle valóban korszerû, adekvát szemlélet, mentalitás, gondolkodás nélkül mindez csak „okosan” értékelgetõ önmegvalósítássá lehet, megértéssé aligha. Egyszerûen tudni kell hogy a zene megértésének hangsúlyai máshová helyezõdnek. Ha valaki Például Ligeti György egyes mûveinek akár csak a kottáját is megnézi, láthatja, hogy még a hagyományos kottaolvasási tudással is hoppon marad, pedig hányszor vetik a szemére a modern zene hallgatónak, hogy még kottát sem tudnak olvasni. A helyzet azonban bizonyos értelemben vigasztaló vagy akár vigaszként is értelmezhetõ. A Trafó és a Goli közönsége – és nem voltak kevesen, Monk még ráadás-elõadást is adott! – mindenesetre értõnek bizonyult.