A C³ galériában nyílt kiállítás meghívója, ha nem is meglepô, de mégis szokatlan szóhasználattal élve „folyamatosan gyarapodó projekt" bemutatójára hívta meg az érdeklôdôket:

„Munkánk tárgya a Kultúra Kettôssége Kalendárium címû CD-ROM, amely szándékunk szerint megjelenik weboldal formájában is, fenntartva az egykor népszerû mûfaj jelenlétét az új médiumok korában. A tervezett CD-ROM azt a hagyományos formát frissíti fel, amely – félúton a szórakoztató irodalom és a tájékoztatás közt –, a hosszabb távú emlékezetet célozza meg, s amelyet a modern újságírás nem képvisel megfelelôen.
A Kultúra Kettôssége Kalendárium kiállítással egybekötött fejlesztése keretében a látogatók tetszés szerint hozzájárulhatnak a készülô CD-ROM tartalmának kialakításához. A kiadvány tudományos, irodalmi, mûvészeti rovatai nyitva állnak az érdeklôdôk számára: szívesen látunk naplókat, kordokumentumokat vagy bármilyen hozzászólást. A közös munkához helyet biztosítunk."

A kilencvenes évek kontextusmûvészetén edzôdött, s a C³ Galéria munkakiállítás koncepcióját ismerô kiállításlátogató valószínûleg nem találta különösebben meglepônek a fenti szöveget, s a kiállítótérbe lépve is legfeljebb szokatlannak tekinti az installációt, mely a kiállítás keretei között CD-ROM készítõ mûhellyé rendezte be a C³ galériát.

A termék – melynek készítésébe nem csupán bepillantást nyerhet a látogató, hanem tevékeny részvevõjévé is válhat – egy másfél éve készülõ CD-ROM, mely a nyomtatott kalendáriumok digitális változataként praktikus, tudományos és szórakoztató információkat tesz hozzáférhetõvé az idõ múlásához,
a naptári dátumhoz kapcsolódó „idõrendben".
A mûvészeti, tudományos, irodalmi rovatok elkészítésében meglehetõsen széles alkotói gárda vesz részt, a rovatok tartalmával kapcsolatban részletes információk olvashatók a C³ galéria kiállításához kapcsolódó weboldalakon (http://www.C3.hu/galeria/kalendarium/), és a Kalendárium munkafüzet-oldalain (http://www.C3.hu/~kalendarium/). A szerkesztési felfogásában, vizualitásában, kezelõfelületében egyaránt szokatlanul egyéni CD keretét, és az egyes rovatok arculatát Langh Róbert és Szalay Miklós fogják össze, a C³ Galériájában velük beszélgettem vállalkozásuk részleteirõl.

Szegedy-Maszák Zoltán: „Kultúra Kettôssége" - mit jelen ez a fôcím vagy alcím? Nem nagyon látom, hogy alá- avagy fölérendeltje-e a Kalendáriumnak...

Langh Róbert: A néprajztudósok, akik ezt a fogalmat bevezették, azt értik ezalatt, hogy – talán véletlenül – éppen abban a korszakban kezdett véglegesen elkülönülni a parasztság és az arisztokrácia, amikor
a kalendáriumok és a könyvnyomtatás megjelent. Azelôtt kulturájuk, szokásrendjük teljesen egyforma volt, ugyanarra érezték jól s rosszul magukat, a könyvnyomtatás, és ennek köszönhetôen a kalendáriumok megjelenésével azonban ez az egység végérvényesen kettészakadt. Azt lehet gondolni tehát, hogy ezelôtt létezett valami egység, ami meghasadt, s az elkülönülés révén egyre nagyobb kulturális szakadék keletkezett a rétegek között. Ez az, ami véletlenül egybeesett a könyvnyomtatás feltalálásával: megjelent tehát egy húzóerô a kultúrában, kikényszerítve az emberek önálló döntését, hogy milyen irányba szeretnének elmozdulni ehhez a meghasadt
egységhez képest.

Sz-M.Z.: És ha jól értem, ez annak az analógiája, ami manapság történik a digitális-hálózati kultúra bajnokai és az emberiség kilencven-nemtudomhány százaléka – õk azok, akik nem férnek hozzá a hálózathoz, multimédiához, sõt, valószínûleg nem is érdekli ôket – között...

L.R.: Igen, ez lehet egy mûködôképes olvasata a dolognak, viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a weben – attól függetlenül, hogy nagyon gazdag tárháza a forrásoknak – végül is ugyanaz a kultúra van jelen, ami annak idején az írásos meg a nyomtatott kultúrában meghatározó volt.

Szalay Miklós: A „kultúra kettõssége" egyébként bennem a legerõsebben akkor élt, mint fogalom, amikor tavaly plakátokat csináltam a CD-hez: agyagtáblák voltak rajtuk, az egyiken ûrhajósok, a másikon kõmûvesek, és elõttük volt valami nagyon különbözõ képi elem. Könyvek rossz felbontásban, digitálisan lebegnek elõttük, vagy a falban a téglák helyett winchesterek vannak, szóval sarkított kettõség, egy nyilvánvaló „földszagú" agyag-dolog, és elõtte valami nagyon más. Akkor ez egy elég tiszta gondolat, tiszta látvány, tiszta üzenet volt. De egyébként ezen a kiállításon is jócskán jelen van ez az analóg-digitális kettõsség. Itt van körben kis mûanyagládákban föld, ami biztos, hogy egy analóg dolog. Kinõ belõle a kukorica, ami már egy finom szervezõdés, elé van téve egy print, ami már átesett egy digitális metamorfózison, ebbe kézzel bele rajzoltunk, végül egy projektor vetíti pár méterrel feljebb a CD-t. Kettõsségbõl nincs hiány.

SZ-M.Z.: Egyébként addig, amíg nem találkoztam a Kalendárium CD-vel, nem nagyon volt fogalmam arról, hogy milyen is egy kalendárium, annak ellenére, hogy a mûfaj nem is tûnt el: még a nyolcvanas években is léteztek ilyen kiadványok.

L.R.: Komoly minôségi különbségek léteztek kalendárium és kalendárium között, voltak elismerten minôségi kiadványok és olyanok, melyek csupán imitálták a komoly tartalmat. Közös bennük, hogy a naptárhoz kapcsolódóan igyekeztek a mindennapi élethez szükséges hasznos információkat közölni, némi szórakoztató tartalommal fûszerezve. Léteztek babonás dolgok is, melyek a szemfényvesztés furcsa asszociációit kínálják a mai kor vizualitásának látványosságaival kapcsolatban, nevezetesen, hogy az ember archaikus vagy misztikus tudattal hogyan egészíti ki azokat a dolgokat, amiket nem ért. Ilyenek voltak például a csíziók, melyek tartalma igencsak vitatható, mégis megnyugvást, valamiféle továbbgörgethetô élményt adtak az olvasóknak.

Sz.-M.Z.: Beszélnünk kéne egy kicsit arról, hogy mik azok a tartalmak, amik a CD-n hozzáférhetõek.

L.R.: Mivel a CD magára a kalendárium mûfajára is reflektál, a jelentkezô rovatszerkesztôk sok olyan mindennapi számítógépes problémát is körbejártak, amelyekkel az ember idôhiány miatt nem mindig szembesül. Ilyenek például a géppel való foglalkozásból adódó digitális tréfák, melyek bizonyos helyzetek végletekig fokozásán alapulnak: például mi történik, ha egy szöveget körberakunk mozgató csúszkákkal, görgetõsávokkal... Leginkább önreflektív a dolog, és arra igyekszünk biztatni minden közremûködôt, hogy a saját problémáival foglalkozzon, hiszen annál hitelesebb beszámoló nem létezik, mint a saját, személyes konfliktusa a géppel, vagy saját tevékenységének elhelyezése a számítógépen belül. Ebbôl a szempontból – ahogy már beszéltünk róla – az írásbeliség elterjedése és az interaktivitásra való felbátorítás, felbátorodás analóg dolog.

Sz-M.Z.: Gyakran emlegettétek a weboldalon és élôszóban is a körkörös idôt, mit értetek ez alatt?

L.R.: A fejlôdés kiküszöbölése, elhagyása miatt emlegetjük.

Sz-M.Z.: Én a CD-vel kapcsolatban kérdezem. Arra utaltatok ezzel, hogy – mivel a „felhasználó" számára mindig csak az év aktuális részéhez tartozó anyagok férhetõk hozzá – a CD-t évrôl évre nézegetve mindig ugyanaz a körforgás kezdôdik el január elsején?

L.R.: Nagyon fontos a CD mezôgazdasági vonzata is, ami egyfajta bio-motornak tekinthetô: a kalendárium mûfajának, az évszakok körforgásának alapvetô jelentôsége van a szerkesztésben. Az eredeti alapötlet az volt, hogy CD kiadvány esetében nagyon nehéz a mezôgazdaságot áthozni, bevonni, akár csupán szerepeltetni ezen a médiumon. A diszciplínából adódóan ez csak súrlódásokkal sikerülhet.

Sz-M.Z.: Nyilván erre utal a C³ galéria falai mellett körben növekvô, lámpasorral megvilágított növényzet, amivel egyébként elég sikeresen törtétek meg ennek a furcsa helységnek a sterilitását, disszonanciáját a boltíves mennyezettel. De a CD-vel kapcsolatban mondhatnál még valamit ezekrôl a súrlódásokról...

L.R.: A CD-vel kapcsolatban az egy elég inspiratív helyzet, hogy hogyan lehet digitális szemüvegen keresztül nézni a nagyüzemi mezôgazdaságot vagy akár a kertészkedést. Az egész azon alapszik, hogy az emberek nincsenek ma már a nagyvárosi léthez kötve, mert létezik az internet, nyugodtan „de-urbanizálódhatnak" azok Budapestrôl akik valaha felköltöztek azért, hogy azt tudják csinálni, amihez kedvük van. Visszaköltözve aztán újra szembesülnek a mindennapok hagyományos problémáival. Ebbôl a szempontból ez a CD felkiáltójel: ha nem is ilyen egyszerûen, de ezt a lépést valahogyan meg kell tenni, és mi igyekszünk energiát fektetni abba, hogy ilyen formában terjesszünk olyan mezôgazdasági, kiskertmûvelési ismereteket, amelyek nem a kerttervezô szoftverek geometrikus szabályrendszerére teszik a hangsúlyt, hanem a szenzuális, érzéki aspektusokat hangsúlyozzák. Ezért használunk jól kivehetõ faktúrájú agyagdombormûveket címlapokként, ezért van ez a szó szoros értelmében földhözragadt motívumkeresô álláspont.

Sz. M.: Egyszer Robi azt mondta, hogy a CD-ROM-ok nyomorékoknak készülnek, akik képtelenek kimenni a természetbe, mert ott vagy hideg van, vagy túl meleg, a csalán csíp, a szúnyog szúr...

L.R.: Ez csúsztatás...

Sz-M.Z.: A híres szemét-kaján, pizzán és kólán élõ cyberpunk sztereotípiára gondolsz, mint közönségre...

Sz. M.: Az talán igaz, hogy egyfajta missziót teljesítünk, de az is igaz, hogy azok az újdonságok, amiket nyújtunk, azok inkább amolyan kedves sziporkák, nem vállalunk világnézet- vagy világképformáló szerepet. Inkább sok apróságot mutatunk, ahogy ezt a kalendáriumok is tették annakidején.

Sz-M.Z.: Tehát nincs amolyan enciklopedista attitûd a Kalendáriumban.

Sz. M.: Az igazság az, hogy hol van, hol nincs. Tavaly például utánanéztem annak, hogy milyen mitológiai hõsöknek van közük az éves történésekhez, tehát a zodiákus jegyek alapmeséi mihez, kihez köthetõk. De hát ennek sosincs vége, a mai napig olvasgathatnék, úgyhogy a dolog vége mindig az, hogy mindenbe csak belekapunk...

Sz.M.Z: A CD látványvilágát tekintve erôsen térbeli hatásokra épít, de ez több szempontból is szokatlan számítógépes látványt eredményez. Egyrészrôl a térbeliség nem jelent valamiféle fotorealisztikus ábrázolást, másrészrôl nyoma sincs a manapság oly divatos elmosott, a képernyô raszterességét kendôzô stílusnak. A CD-t elindítva az évszaknak megfelelô agyagdombormû képe jelenik meg, jól érzékelhetô az anyagszerûségük, a faktúra...

L.R.: Az agyagtáblák a számítógépen megszokott ikonrendszert követik, a kommersz 3D grafikáknál megszokott bal felsô fényirányt használva fényképeztük le ôket, ami – nem egészen értem miért, de – jól mûködik. A dombormûvek képeit számítógéppel színeztük, címlapként mûködnek, miután megjelentek, lassan elhomályosulnak, háttérbe húzódnak és beépülnek a számítógép desktopjába. Elôttük, mint az idôben változó háttér elôtt jelennek meg a súlytalanságban lebegô, forgatható, lapozható könyvek, melyek a különbözô rovatokat, tartalmakat rejtik.

Sz.M.Z.: Itt azért meg kellene említenünk, hogy hihetetlen programozói lelemény húzódik meg ezek mögött a CD-ken szokatlan megoldások mögött. CD-ROM-ot mindig az elképzelhetô átlagos gépekre kell tervezni, ami multimédia szempontból elég vacakot jelent, ezért aztán a CD-k kevéssé szoktak villogni a szokásostól, a kétdimenzióstól eltérô felhasználói felülettel, legfeljebb elôre elkészített konzerv-képek, esetleg mozgóképek használatával imitálják a teret. A Kalendárium azonban nemcsak megjelenésében, de interfész-metafóráiban is valóban 3 dimenziós logikát követ, ráadásul mintha a számítógépbôl való kitekintésfélét hordozna a nagyon is anyagszerû látványok – agyag, papír, térben forgatható könyvek, lapozható oldalak – szerepeltetésével...

L.R.: Amirôl beszélsz, az voltaképpen a CD keretprogramja, ami a részvevôk által hozott tartalmakkal töltôdik fel. A keretet pedig úgy terveztük, hogy a résztvevôk esetleges merev, a CD koncepciójának túlzottan megfelelô, szabályokat betartó hozzáállását minél inkább feloldja. Például az agyagtáblák, a könyv mellett van egy olyan interfész is, amelynél archív anyagokat, régi kalendáriumokat lehet virtuálisan megsemmisíteni, fecnikké tépni: ahogy a hirdetôoszlopról letéped az utoljára felragasztott plakátot, hogy az alatta lévôt megnézhesd, úgy kell ennél a modulnál magát az operációs ablakokat letépkedni, hogy a mögötte levô régi szöveghez eljuss.

Sz-M.Z.: Ennek is nagyon erôs idô- és térbeli, vagy számítógép-térbeli jelentése van...

L.R.: Az ikonszerû, vagy legalábbis komoly jelentést, kultúrát hordozó képek, szövegek megsemmisülését saját kézzel elôidézni szerintem visszahat arra, hogy utána milyen formában marad meg az emlékezetben...

Sz.-M.Z.: Fura dolog, amit mondasz, hiszen ott van a CD másik legfontosabb alapötlete, miszerint a hozzáférhetô anyagok folyamatosan változnak az idôben. Nem nézhetek meg egy decemberi anyagot májusban, a jövô elzárja elôlem a tartalmak egy részét; az adott rovatnak mindig csak az aktuális része nyitható meg. CD-ROM-ról lévén szó, ez különös jelentéssel bír, hiszen a CD-t azért szeretik az emberek jobban a Web-nél, mert birtokukba kerül egy tárgy, valaminek a tulajdonosai lesznek. A Kalendárium esetében pedig birtokosai ugyan a korongnak, de annak tartalma részben el van zárva, ki kell várni a birtokbavételre feljogosító idôpontot...

L.R.: Igen, ezek a dolgok összefüggenek, a késleltetett hozzáférés, mely feltételezi a tartalom létezését, mégis eltolja annak befogadhatóságát, másik oldalról meg a fecnikre tépés, a megsemmisítés... Szóval ha az ember kellô komolytalansággal tud közelíteni ezekhez a dolgokhoz, akkor érdemes átélni ezeket az élményeket.

Sz-M.Z.: Ráadásul ez tényleg egyedülálló tapasztalat, mert így párban ezeket a dolgokat nem nagyon van az embernek alkalma megtapasztalni. De még mielôtt könnybe lábadó szemmel lírai értelmezésekbe bonyolódnánk, jól tesszük, ha megemlítjük azt az összefogott jókedvet, ami az egész CD-t barátságossá teszi...

L.R.: Igen, ez az egész rombolás és késleltetett hozzáférés egyáltalán nem nyomul az elôtérbe, kétségtelenül jelen lévô aspektusok, de nem tolakodóak. Egyébként a tartalmak többféleképpen elérhetôek, van olyan üzemmód, ahol minden elérhetô. Az öröknaptárból érhetôek el a tartalmak úgy, hogy csupán a napi dátumhoz kapcsolódó részek és az elmúlt dolgok láthatóak.

Sz-M. Z.: Beszéljünk még egy picit a CD digitális világáról, mert szerintem ez nem csupán szokatlan, hanem a számítógépes világban egészen egyedülálló. Hadd fussak neki még egyszer... Ahogy ezek a vaskos könyvek lebegnek a súlytalan térben, a széleik finoman vibrálnak a képernyõ raszterének interferenciái miatt, pedig manapság az ilyesmit gondosan el szokták homályosítani-simítani, hogy minél inkább elkendõzzék a látvány számítógépes voltát. Ti viszont mintha hangsúlyoznátok a technika látványteremtõ tökéletlenségeit, vállaltan nem próbáljátok fotorealisztikus módon reprodukálni a természetet. Mégis az egész CD a természetbe, a fizikai világba való kitekintést hangsúlyozza, méghozzá nem csupán a látvány, de az interakció metaforái, a kezelõfelület felfogása tekintetében is. Könyveket lapozgatsz, papírt tépdesel, mindez olyan távol van az egérkattintás, a szokásos „gördülékeny", infosztrádán száguldó számítógépes interakció felfogásától, mintha azt hangsúlyoznátok, hogy az egér milyen tökéletlen protézis is valójában...

Sz. M.: Ez nyilván a tréfás hangulatunkból adódik. A CD-n minden ál3D, olyan ez, mint a barokk, amikor befesti a fát arannyal vagy márványmintázattal, és csak ha megkopogtatod, jössz rá, hogy nem is tíztonnás az a szobor...

Sz-M. Z.: Van valami furcsa abban, hogy mindig ilyen jelzõket használtok, mint nehéz meg földszagú...

Sz. M.: Meg abban, hogy a dolgok elromlanak: egy csomó olyan program van, ami ezen alapszik. Van egy olyan rész, aminek a kezelõfelülete egy 52 küllõvel rendelkezõ kerék, és a kerék küllõit az egérrel le lehet egyenként törni. Ha letörsz egyet, kapsz ajándékba egy mondatot. A kerék persze akkor kerek, akkor mûködik, ha egyenletesen állnak a küllõi. Szóval ha letördeled a küllõit, mindegyiknél kapsz ajándékba egy mondatot, mire az összeset letörted, nagyon okos leszel, de a kereked megszûnt létezni. Egyébként sok ilyen programrész van, amiben egy folyamat van elrejtve...

Sz-M. Z.: De ez egy lineáris narrativitás, valahonnan valahová eljut a dolog, ami tényleg jellemzõ a CD-re, ehhez képest viszont állandóan hivatkoztok a körkörös idõre...

Sz. M.: Egy ideig a lineáris és a körkörös idõ viszonyában fogtam meg a kettõsséget, a kultúra kettõssége alcímet, és ez lehet egyfajta kulcs a digitális és a mezõgazdasági világ kettõsségéhez is...

Sz-M. Z.: Ha jól tudom, másfél éve dolgoztok a Kalendáriumon. A mai napig tényleg annyira nyitott a dolog, hogy ha jön valaki valamilyen új ötlettel, akkor az fel tud kerülni a CD-re?

L. R.: Ha képes megfelelõ távolságtartással ránézni egy monitorra, és együttélni azokkal a szükségszerûségekkel, amiket a számítógép rákényszerít, akkor bárki bármit hozzátehet a meglévõhöz. Nincsenek erõs megkötöttségek, a rovatok külön ablakokban nyílnak meg, a címlapokat leszámítva semmi környezetük, kapcsolatuk nincs egymással, elszigetelt, független, saját világukat élik

Sz. M.: A kalendáriumok különben is mindig ilyenek voltak. A CD ettõl egy picit eltér a gazdagságából, és az ugyanazt töbféleképpen elérhetõvé tevõ kezelõfelületébõl adódóan. Ördöglakat-szerû, ágas-bogas rendszer, amiben ha elindul valaki, mindenhol újabb titkokat fog sejteni, felfedezni.

L. R.: Üres felületek, üres terek vannak benne, melyek elhagyások következtében keletkeztek, viszont ezek rávetik az árnyékukat a létezõ dolgokra. A sok elhagyással nagyon jól lehet komponálni, legalábbis ha az ember nem olyan egyszerûen fogja fel az alkotási mechanizmust, hogy vannak zseniális ötletek, és vannak szolgai alkalmazások. Az elhagyások következtében el lehet jutni az elvonatkozásnak egy bizonyos szintjére, ahonnan nézve kihagytunk olyasmiket, amik nem állják meg az idõ mércéjét. Ezért jó, ha sokáig tudunk velük együtt élni. A dolog egyébként megtermeli a maga korszakát: ha valami elég sokáig eltart a mai felgyorsult idõben, akkor korszakot teremt, mintegy automatikusan, és lesz belõle egy olyan idõszak, aminek önmaga a lenyomata.

Sz-M.Z.: Ha már itt tartunk, beszéljünk a jövõrõl. Eddig két bemutatója volt a Kalendáriumnak, az egyik a Néprajzi Múzeum Idô címû kiállításán, a másik ez a mûhelykiállítás, ahol voltaképpen a közös munkához alakítottátok ki a terepet a kiállítási installáció keretei között. Mik a terveitek, mi lesz a jövô?

L.R.: Lehet, hogy kompromisszumként hangzik, de szeretnénk kiadni egy elôzetes változatot, mely az eredeti elképzeléseknek megfelelô dolgokat tartalmazza, és bár önmagában is kerek egész, tovább bôvíthetô, tovább gazdagítható a munka közben jött új ötletekkel, a résztvevôk hozta, eredetileg nem tervezett gondolatokkal.