Marcelin Pleynet nem véletlenül kezdi tanulmányát a sokféle nemzet keveredésébõl továbbélõ magyarok történelmének rövid áttekintésével, hiszen Reigl Judit sorsa és munkássága szorosan kapcsolódik, mindahhoz, ami Magyarországon történt. A francia, szász és még ki tudja milyen õsöktõl származó festõ, bár az I. világháborúban még világra sem jött, mégis közvetlenül viselte annak következményeit: mindössze három éves volt, amikor édesapját a háborúban szerzett betegség következtében elveszítette. A fasizmus éveit és a kommunista diktatúrát már saját bõrén tapasztalhatta, és az ebbõl fakadó, fékezhetetlen szabadságvágy éppúgy érvényesült életében, mint mûvészetében. Elszántságát, akaraterejét és a szabadság végtelen tiszteletét nemcsak akkor bizonyította, amikor hét sikertelen kísérlet után nyolcadszor is nekivágott a szabadság felé vezetõ útnak, hanem mûvészetében is. Amikor úgy érezte, festészetét az önállóság elvesztése fenyegeti, habozás nélkül szakított André Bretonnal és körével. Attól kezdve soha nem tartozott semmiféle mûvészi csoporthoz, és egész eddigi pályafutása alatt olyan képeket festett, amelyek mindentõl és mindenkitõl függetlenül, belsõ indíttatásból születtek, még a legínségesebb idõkben sem törõdve azzal, hogy festményei eladhatóak-e vagy sem. Éppen ez a mûvészi tisztesség és õszinteség jutatta arra a szintre, amely elõtt Marcelin Pleynet is tiszteleg : „...azzal tûnik ki – írja – hogy soha nem hagyta magát bezárni semmiféle szisztémába, és hogy épp annyira messze van a nihilista módon magába zárkózó absztrakt mûvészet ma már provinciális kliséitõl, mint a pszichologizáló és archaizáló figuratív festészet nyomorúságától.” Pleynet, aki jól ismeri Reigl Judit munkásságát, hiszen hosszú évek óta kíséri õt figyelemmel, végigvezet bennünket a festõ állandóan megújuló pályájának különbözõ korszakain, az ötvenes évek rövid szürrealista idõszakától kezdve napjainkig. Az alapos hozzáértésrõl tanúskodó és szenzibilitást sem nélkülözõ szöveget a száz színes és fekete-fehér reprodukció mellett Reigl Judit saját írásai, életrajzi adatai, valamint részletes bibliográfiája egészítik ki.

Az Espace Blancs-Manteaux-ban megnyílt kiállítás egyébként egy évente egyszer, Rencontres (Találkozások) címmel megrendezett sorozat része, aminek keretében Reigl Judit elõtt, a múlt évben Sam Francis volt a meghívott vendég. A zsúfolt terem közönségén végigtekintve sok ismerõs arcot, múzeumok vezetõ munkatársait, neves mûkritikusokat, rangos napilapok és mûvészeti folyóiratok újságíróit, képzõmûvészeket és gyûjtõket fedeztem fel, miközben feltettem magamnak a kérdést, ha Franciaországban ilyen figyelmet kap Reigl Judit munkája, vajon Magyarországon miért nem érdekel – a szakmában sem – senkit ?