Monique Plon: A Montparnasse Múzeum meglehetõsen fiatal. A fotókiállításokon kívül zenei, színházi és filmes bemutatókat is tartanak itt és természetesen sokféle kiállítást is láthatnak az idelátogatók. Ez a hely a legendás Montparnasse mûvésznegyed fontos jelképe, amelynek megmentésért városvédõink nagyon sokat küzdöttek. Egyesületet alakítottak, amelynek elnöke a ma is itt élõ neves színházi ember, fotómûvész és filmes, Roger Pic. Õ még emlékszik a szürrealistákra, akik ide jártak. Szomszédja volt a párizsi iskolához tartozó festõnõ Maria Vasziljevna, akinek mûtermét barátai menzaként is emlegették, ugyanis Maria Vasziljevna kitûnõen fõzött és szívesen látta szegény, bohém mûvésztársait ebédre, így hozzá járt Derain, Modigliani, Picasso és Braque. Azután a hetvenes években Annick Lemoine rendezte itt be mûtermét, melyben rendszeresen találkoztak festõk, szobrászok és mûkritikusok és a legújabb mûvészeti irányzatokról vitáztak. Majd a nyolcvanas években Charles Sablon fotómûvészeti galériát rendezett itt be. Sajnos fiatalon meghalt, és ekkor a család tulajdonában levõ fasort a környezõ házakkal el akarták adni, ám megalakult egyesületünk és sikerült elérnünk, hogy Párizs városáé lett a terület és megõrizhetjük régi hangulatát: csak filmeseknek, fotósoknak, mûvészeknek és régiségkereskedõknek adják bérbe az itt található helyiségeket. Így megmaradt a múzem is Maria Vasziljevna egykori mûtermében, ahol kiállításokat rendezünk részben a Montparnasse történetéhez közelálló témákban, így például a Montparnasse bisztróit és mûtermeit a különbözõ korszakokban megörökítõ fotókból. Láthatóak voltak az éjszakai Montparnasse képei is. És itt mutattuk már be azoknak a nagy magyar fotósoknak – Kertésznek, Brassainak és Capának – képeit, akik ugyancsak otthon voltak ebben a városnegyedben*, – de ide kerültek a korabeli neves német és francia fotósok mûvei is, mintegy 250 fotót állítottunk ki.

V.É.: Milyen szempontok alapján, hogyan tervezték a kiállítást a Palais Royal kertjében?**

M.P.: Kincses Károllyal, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójával közösen egyáltalán nem hagyományos fotótörténeti kiállítás rendezésére törekedtünk. A híres emigráns fotómûvészek mûveihez a magyar igazgató hozzátette azokat a rokon képeket, amelyeket az otthonmaradt fényképészek készítettek. Ahogy õ mondta, felelgetõs, válaszolgatós kiállítás lett ez. Így láthatók itt Moholy-Nagy és Kepes György elvont fotogrammjai, amelyre válaszol például a világ által alig ismert magyar optikus professzor, Bárány Nándor képsora. Vagy itt vannak a világban ugyan eddig kevéssé ismert Lengyel Lajos nagyszerû fotói, akit most már még egy külön kiállításon is bemutatnak Franciaországban, Gentilly-ban.*** Ezek a képek most részben hazatértek hiszen tudjuk, hogy André Kertész itt a közelben, a Montparnasse-on lakott, és egyáltalán, a párizsi magyar mûvészemigráció sûrûn megfordult ezen a környéken mûtermekben vagy például a közeli Rotonde kávéházban.