Éppen ezért bírtak oly keveset tenni megértése és feldolgozása tekintetében a hagyományos mûvészettudományi diszciplínák, így például az irodalomtörténet, még kevésbé a zenetörténet. Azért az alkotó költészettudomány legalább Verlaine óta újra felismerte a költészet eredendõ zenei meghatározottságát (ld. Art poéthique, Kosztolányi Dezsõ fordításában Költészettan címû versét), a zenetudomány azonban mind a mai napig ki sem nyitotta erre a szemét – pedig a kortárs zene alkotói gyakorlata ma már megérthetetlen és feldolgozhatatlan a zenében is jelenlévõ hangköltészeti gondolkodásmód megértése nélkül. Mindezen okokból persze a hangköltészet dokumentálása, kiadása, hozzáférhetõvé tétele mindmáig megoldatlan és eseti jellegû a világban, Magyarországon pedig egyáltalán nem is létezik, eltekintve a Magyar Rádió irodalmi osztályának e téren tett tisztes lépéseitõl.

Ezért is kiemelkedõ jelentõségû minden olyan nemzetközi antológia-kiadvány, monográfia vagy esemény-dokumentáció, amely a világban e téren létezõ költõi gyakorlatokat egymás mellé helyezve, azokat elérhetõvé teszi. A teljesség igénye nélkül ilyen volt a hetvenes évek végén az Henri Chopin szerkesztette és Jean-Michel Plâce kiadta Poésie Sonore Internationale, a nyolcvanas évek végén Québecben az Inter/Le Lieu által megjelentetett Inter K-7, ilyenek voltak – többek között – a nemrég elhunyt Nicholas Zurbrugg, a ma is aktív Vincent Barras vagy Christian Scholz antológia- és monográfia-munkái. Minden eddiginél szélesebb alapokon állva mutatja be azonban a világ hangköltészetének kortársi állapotát az a hangköltészeti antológia, amely nemrég Kalinyingrádban jelent meg, Dmitrij Bulatov szerkesztésében. A Homo Sonorus évek gondos elõkészítõmunkája nyomán reprezentatív teljességgel és irányadó technikai minõségben dokumentálja és dolgozza fel a közelmúlt hangköltészetét.

Az antológia 4 cd-bõl álló hanghordozó-része – a cirill-ábécé sorendjében – Ausztrália, Ausztria, Anglia, Argentína, Belgium, Brazília, Magyarország, Németország, Spanyolország, Olaszország, Kanada, Québec [!], Hollandia, Lengyelország, Portugália, Oroszország, az Egyesült Államok, Wales, Finnország, Franciaország, Svájc és Svédország hangköltészetét reprezentálja legkiválóbb képviselõik által. Kimerítõ teljességre törekedni lehetetlen, egyben értelmetlen vállalkozás volna, s gátat szabnak ennek az emberi tényezõk is: a kapcsolatok, illetve a felkért személyek közremûködési hajlandósága. Mindezen korlátozó tényezõk figyelembe vételével nehezen lehetne a gyakorlatban ennél teljesebb dokumentációt összeállítani. Revelatív eseménye például az antológiának az orosz hangköltészet kiemelkedõ képviselõinek (Szergej Provorov, Dmitrij Prigov, Szainko Namcsilak, Serge Segay, Rea Nyikanova, Alekszandr Gornon stb.) megismertetése a világ szakmai közvéleményével, ugyanígy az egzotikusabb tájakon tevékenykedõké (pl. az argentin Fabio Doctoroviché, a nemrég elhunyt brazil Philadelpho Menezesé stb.).

A Homo Sonorus ugyanakkor érzékelhetõvé teszi néhány hangköltészeti „nagyhatalom” tartós fennállásának minõségi összetevõit: erre vall például a francia (Joël Hubaut, Serge Péy, Joachim Montessuis, Bernard Heidsieck, Henri Chopin, Jean-Jacques Lebel, Philippe Castellin stb.), a német (Isabella Beumer, Hartmut Geerken, Carlfriedrich Claus, Gerhard Rühm, Enno Stahl stb.), az ausztrál (Jas Duke, Chris Mann, Amanda Stewart, Warren Burt stb.), a kanadai (Pierre-André Arcand, Paul Dutton, Steve McCaffery, Nobuo Kubota, a Verbomotorhead-formáció stb.), az olasz (Vittore Baroni, Giovanni Fontana, Enzo Minareli, Arrigo Lora-Totino stb.) hanganyag. És természetesen az amerikai is: bár mindenkinek nyilván lehetetlen volt helyet kapnia benne, így például talán önhibájából kimaradt belõle Robert Ashley, a Berlinben élõ David Moss és nyilván mások is – revelatív erõvel van benne azonban például Brenda Hutchinson, Charles Amirkhanian, Philip Corner, Larry Wendt, Jerome Rothenberg és Gary Singh. (Utóbbi nem mulasztja el rövid életrajzában megemlíteni, hogy mûvének elsõ bemutatója a Magyar Rádió Világhangköltészeti Revue-jében történt 1994-ben.) Ugyancsak szerepelnek benne más, ismert amerikai hangmûvészek felvételei is: például Jackson Mac Low-é és Anne Tardosé, Richard Kostelanetzé vagy Charlie Morrow-é. Az egyéni súly okán is feltûnõ ugyanakkor az osztrák Christian Ide Hintze vagy a finn Juha Valkeapää jelenléte. Figyelemre méltó a magyar hangköltészet reprezentációja, ugyanakkor kár, hogy – jóllehet a magyar hangköltészet nemzetközi viszonylatban már valamelyest ismertnek számít – az összeállítást megnehezítve, több megkeresett hangköltõ nem reagált a meghívásra (Hortobágyi László, Papp Tibor, Tóth Gábor és e sorok írója szerepel rajta). Legalább a cd-antológia jelentõségéhez mérhetõ a vele együtt megjelent tanulmány- és dokumentáció-kötet. Az írások jelentõs része a hangköltészet elméleti és történeti kérdéseivel foglalkozik, illetve az egyes nemzeti kultúrák hangköltészetébe vezet be. Az elõbbi csoportba tartoznak Dick Higgins, Jean-Yves Bosseur, Michael Lentz, Klaus Peter Dencker, Gerhard Rühm, Arrigo Lora-Totino, Jerome Rothenberg, Philadelpho Menezes, Jacques Donguy tanulmányai, az utóbbiba – többek között – Christian Scholz, Larry Wendt, Steve McCaffery, Lawrence Upton vagy Valerij Sercsanoj írásai. Kiemelkedõ jelentõségû Nicholas Zurbrugg „Marinetti, Chopin, Stelarc and the Auratic: Intensities of the Postmodern Techno-Body” címû kismonográfia-értékû tanulmánya; jelentõs közlés Dean Suzuki dolgozata a mai amerikai hangköltészet fõ kérdéseirõl, vagy a szerkesztõ Dmitrij Bulatov bevezetõ tanulmánya az orosz hangköltészet történeti helyzetérõl. A tanulmányok gazdag ciklusát a résztvevõ mûvészek alaposan dokumentált bemutatása követi. Rendkívül örvendetes, hogy a kiadvány teljesen kétnyelvû, vagyis az angol nyelvû közlemények mindegyike oroszul is olvasható, illetve fordítva. Így az orosz nyelvû olvasók számára egy igen tágas mûvészeti perspektíva euro-amerikai dokumentumai és szellemi tapasztalatai válnak hozzáférhetõvé; ugyanakkor pedig ennek a kulturális zónának a képviselõi és szakemberei – velük együtt pedig e zóna gazdag hangköltészeti kultúrája mutatkozhat meg egy újabb világnyelv szellemi övezetében.