|
Black&Decker |
|
A szeptember végén megnyílt A.P.A (Ateliers Pro Arts) képzõmûvészeti kiállítóterem második,
Térfél címû kiállításán megvalósult az alapító,
John Warren Gotsh azon elképzelése, mely szerint, miközben bizonyos kiválasztott mûvészeknek mûteremhasználatot biztosít, bemutatkozási lehetõséget is nyújt az éppen induló mûvésznemzedéknek - esetünkben a nyitótárlaton szintén szereplõ Csáky Donát Márk festõnek, aki az idén, és Csepregi Balázs szobrásznak, aki tavaly fejezte be a Képzõmûvészeti Egyetemet.
A kiállítás címéhez igazodva a mûvészek úgy osztották fel (felezték meg) a kiállítótermet, hogy
a mûvek ne zavarják egymást, de összhatásukban mégis érintkezzenek. Láthatóan nem ellenfelek õk: a pálya két térfele ugyanis kiegészíti egymást. Miközben különféle utakon eltávolodtak a természet élményének naturális ábrázolásától és a tárgyi világ felismerhetõ motívumaitól, a kiállított - absztrahált - munkák együttesen mégis felidéznek egyfajta természeti egységet. Mintha a látogató egy furcsa tájban barangolna, ahol az elmosódott tájrészletek közé néhol betüremkedik egy-egy nagyra nõtt, körbejárható és megkopogtatható tereptárgy.
| ||
E szobrokat egyrészt a léptékváltás teszi izgalmassá - bár a Fésûszerû szoborban felfedezhetõ némi Oldenburg-reminiszcencia, csak itt egy a kemény anyagok (fémek) helyettesítésére használt matériából (alumínium) készült tárgy kelti fel a puhaság érzetét -, másrészt a lágy, geometrikus formanyelvbõl eredõ értelmezési tágasság. Ahogy e szobor nyúlványai felkelthetik egy gilisztapopuláció képzetét, úgy a kiállítás meghívóján felülrõl látható, három apró lábon egyensúlyozó, kissé puffadt lény (Katinka) is lehet csiga, madárfej, vagy bármely ismeretlen, animális létezõ. A két konkáv, lyukas szoborral Csepregi Balázs tovább halad az absztrakció felé, de itt is megõrzi a mûveire jellemzõ játékosságot: megfordul kint és bent, és aki akar, akár - stílszerûen - fülesbagolyként kukucskálhat.
| ||
Csáky Donát Márk festményei korántsem ilyen változatosak - ha csak nem tekintjük annak a képeket befedõ vastag festékrétegek irányának vízszintesbõl függõlegesbe fordulását. A Táj-Szövetek, Táj-Fények és Folyamok - látszólag - minimálisan térnek el egymástól: a sötét alapon rétegzett és rusztikus (sárga, zöld, narancs) faktúra szemlátomást elmélyült és meditatív munka eredményeképp jött létre. Félõ azonban, hogy a sokadik, belsõ érzelmi tájképként is felfogható festmény után a nézõ óhatatlanul elveszti az érdeklõdését: a hosszas szemlélõdés közben elõtoluló emocionális emlékképek folyamának forrása ugyanis egy idõ után szükségszerûen kiapad, és marad az egymásba fonódó festékrétegek bamba bámulása. Bár ki tudja, talán ez az elsõ lépcsõfok a meditáció gyakorlatának elsajátításához. |
