Az automobil elterjedésével az istállókat lassan felszámolták, így a mostani Mariahilferstrasse és a Babenbergerstrasse sarkán lévõ épületegyüttes 1921-tõl egészen a nyolcvanas évekig vásárok és expók helyszíneként szolgált, illetve egy része az Osztrák Dohánymúzeumnak adott otthont. A nyolcvanas években merült fel elõször a császári istállók kulturális komplexummá való alakításának ötlete, melyet évtizedekig folyó politikai csatározások követtek.

Az idõközben legendássá vált nyilvános vita természetesen alig vagy egyáltalán nem érintett tartalmi kérdéseket. Így aztán eltartott egy darabig, míg 23 évvel az elsõ nyilvános vita kirobbanása, 14 évvel az elsõ építészeti pályázat és hat évvel az idõközben megfeneklett tervezési folyamat újraindítása után végre megépült a Múzeumi Negyed.

Az Ortner&Ortner építészpáros által tervezett Museumsquartier a világ tíz legnagyobb kulturális komplexumának egyike. 55.000 m2-en egymás mellett sorakozik a Leopold Múzeum, a Bécsi Mûcsarnok (Kunsthalle Wien), a Ludwig Alapítvány Modern Mûvészetek Múzeuma, Bécs, az októberben megnyílt új Bécsi Építészeti Központ ( www.azw.at ), a Zoom Gyermekmúzeum (www.kindermuseum.at ), a Táncnegyed (Tanzquartier) (www.tqw.at ), egy modern táncmûvészeti központ, egy mûvészeti szolgáltató platform és archívum, a Dohánymúzeum, egy autonóm kulturális intézményeknek otthont adó labor, egy konferencia-központ, a Publik Netbase, amely egy digitális médiával foglalkozó központ, egy Bécs város tulajdonában lévõ "rendezvények háza", "artists-in-residence" mûtermek, kávézók, éttermek, illetve kisebb független szervezetek egész sora.

A kulturális intézmények ilyen fokú koncentrációját természetesen nem fogadta mindenki kitörõ lelkesedéssel. Kulturális "shopping center"-ként egyrészt elszívja az életerõt a város többi részétõl, hiszen a Kunsthalle Wien a Karlsplatz-ról költözött ide, a Ludwig Alapítvány Modern Mûvészetek Múzeuma a Déli pályaudvar kulturális kínálatban szegényes környékérõl, másrészt az embernek olyan érzése támad, mintha egy bevásárló-központban sétálna, a polcokon Schiele-festményekkel, tér-, és videóinstallációkkal. Városépítészeti szempontból mindenképp elõnyösebb "szétszórni" a kerületekbe a kulturális létesítményeket, bár egy város egészére szintén lehet pozitív hatással egy ilyen méretû komplexum, lásd Bilbao-effektus. Hogy az egymás mellett mûködõ intézmények erõsítik vagy gyengítik-e egymást, kiderül az elkövetkezendõ hónapok során. Turistaként természetesen örül az ember, hogy nem kell bumlizni, keresgélni térképpel a kézben. A Mariahilferstrasse úgyis elhíresült kis hazánkban, ezután elég lesz egy bevásárló séta után lekanyarodni a belváros felõli végén egy kis kulturális "shoppingolásra".

Bejáratban nincs hiány, beléphet az ember a Mariahilferstrasse-i kapun, a Babenbergerstrasse felõli három bejárat egyikén vagy hátulról, a Breite Gasséról, ahonnan egy kis filigrán híd vezet rögtön a Leopold Múzeum kávézójába. Ha a Mariahilfer felõl jövünk, a második udvarban a Zoom Gyermekmúzeum mellett haladunk el (az elsõ udvar néhány épületében még építkezés folyik), ezután jutunk be a harmadik, fõ udvarra, ahol a három múzeum, a századforduló mûvészetét bemutató Leopold Gyûjtemény világos mészkõ épülete, az egykori téli lovarda mögött található vöröstéglás Kunsthalle Wien, valamint a fekete bazalt homlokzatú Ludwig Alapítvány Modern Mûvészetek Múzeuma áll. Ez a hármas heterogén mivolta ellenére sem esik szét alkotóelemeire, amit az egykori császári épületek egységes gyûrûjének, erõs téralkotó hatásuknak, illetve az építészeti tömegek kiegyensúlyozott elrendezésének köszönhet.

Az eredeti koncepcióban egy, a hatalmas barokk épülettömeg fölé magasodó multimédia- és olvasótorony hívta volna fel a figyelmet a modern múzeum-együttesre. A torony áldozatul esett a "mûemlékvédelmisták" szorgoskodásának, illetve a belsõ kerületek épületmagasságot szabályozó elõírásainak, így a gondosan helyrehozott utcai homlokzat császári dominanciáját nem töri meg semmi. Így azonban hiányzik egy erõs építészeti gesztus, amely jelezné az utca felé, hogy itt nem csak egy barokk épületegyüttes restaurálásáról van szó, hanem egy, a maga nemében egyedülálló új osztrák múzeumi központról, bár a Babenbergerstrasse felõli, az épület teljes hossza mentén futó külsõ tér modern kiképzése (melyet a gördeszkások most kezdenek meghódítani), illetve az embernyi fényoszlopok ritmusa sejtetni engedi, hogy nem a Kunsthistorisches Museum fiókintézményével állunk szemben. www.mqw.at

E+G terem
Míg a Múzeumi Negyed más barokk épületeinél a restaurálás volt a fõ cél, addig az egykori téli lovarda épületét a régi és új elemek egysége jellemzi. Az átalakítás óta a lovarda földszintjét "E" teremnek hívják, a pinceszintet pedig "G" teremnek. E két szinten évente egyszer a Bécsi Ünnepi Hetek rendezvényei láthatók, illetve a lovardával egybeépült Mûcsarnok koncertjei, elõadásai kapnak helyet. A "G" terem ezenkívül a Táncnegyed modern táncmûvészeti központ elõadásainak ad otthont.

A lovarda - barokk pompáját megtartva úgy kívül, mint belül - modern bejárati- és tribünrészt rejt, melyet kívülrõl csupán a bejárathoz vezetõ ívelt téglafal jelez. Innen juthatunk a Bécs város rendezvényeinek otthont adó épület belsejébe, illetve tovább a Mûcsarnok kiállítótermeibe. A lovarda belsõ terén egy hajóra emlékeztetõ, íves tömeg vág át: a színházterem. A nézõtér és a színpad tömbje felülrõl ereszkedik alá az épület belsejébe, érdekes szeleteket vágva ki a belsõ térbõl, majd megállapodva félemelet magasságban, ahol a színpad függ. A nézõtér bejáratához finom, tökéletesen hangszigetelt fémlépcsõk vezetnek föl, melyek a színház-hajó alumínium borításával együtt erõs ellenpólusát alkotják az egykori császári páholy barokk pompájának, amely a bejárati részt választja el a lovarda terétõl. Ahol egykor Ferenc Jóska élvezte a lovas parádét, most kávét és süteményt szolgálnak fel; a páholyból kávézó lett. Vendéglátóipari egységbõl máshol sincs hiány a Múzeumi Negyed területén: a lovarda épületéhez kapcsolódik rögtön a Leopold Múzeum kávézója, melyet megközelíthetünk bentrõl, a múzeum felõl, de kintrõl, a tér felõl is, lépcsõn vagy lifttel, illetve hátulról, a Breite Gasse felõli kis hídon keresztül. Avagy beülhetünk a Modern Mûvészetek Múzeumába, a kávézó-étterembe, illetve beugorhatunk az Építészeti Központ kávézójába is.

Bécsi Mûcsarnok (Kunsthalle Wien)
A Mûcsarnok elköltözött hát a Karlsplatzon álló sárga fémkonténerbõl, amely átmeneti jellegével, minimalista, doboz formájával sok nyilvános vitának volt a tárgya, viszont amely most - igaz kisebb formában, de ugyanarra a helyre, ugyanazzal a koncepcióval - újra megépül. Az új múzeum átveszi elõdje formáját, ez is fekvõ hasáb, 22x57 méteres alaprajzzal, viszont itt a falak téglából készültek, régi gyárépületre emlékeztetve. Két fõ termében, a földszinten található 500 m2-es csarnokban és az emeleten lévõ 1000 m2-es teremben kortárs idõszaki kiállításokat láthatunk. A pinceszinteken egy multimédia-terem, mûvészöltözõk és raktárak kaptak helyet. A külsõ falakba bocsájtott födémek a belsõ térben galériákban folytatódnak. Az épületben a födémek felett található keskeny nyílásokon kívül ablakokat nem is találunk, a termeket mesterséges fény világítja meg, csakúgy, mint karlsplatzi elõdjénél. www.kunsthallewien.at

Leopold Múzeum
A 40x40x24 m-es, teljes felületén világos mészkõlapokkal borított múzeumi épület elegánsan illeszkedik a barokk környezetbe. A gyûjtõ személyes kívánságait a messzemenõkig figyelembe véve készültek azok a termek, melyek Rudolf Leopold világhírû gyûjteményét mutatják be. A masszív kõborítást különbözõ nagyságú nyílások tagolják, úgy a falakon, mint a tetõn.

A bejárathoz, mely 3,40 méteres magasságban helyezkedik el, egy 10 m széles lépcsõsor vezet. Belépve egy üvegtetõs, 250 m2-es átriumba jutunk, ahonnan minden irányba kiállítótermek nyílnak. A helyiség 19 méteres belmagassága fogja össze a három felsõ kiállítószintet, illetve a félemeletet, ahol egy üzlet és egy kávézó található. A földszinten, az átriumból nyíló csarnokokban szecessziós mûvekkel indítanak. Klimt, akinek a mûvei az egykori császárvárosban a nyakkendõktõl kezdve a kávéscsészékig mindenhol megtalálhatóak, biztos tipp. A három felsõ emeleten a jelenleg legnagyobb, 220 mûvet számláló Schiele-gyûjtemény látható, olyan jelentõs mûvészek alkotásai mellett, mint Boeckl, Kokoschka vagy Oppenheimer, illetve egy, a két világháború közötti festészetet bemutató tárlat.

A bejárati szint alatt helyezkedik el a földalatti átrium, amely az alsó két szintet kapcsolja össze. Az elsõ földalatti szinten Ferdinand Georg Waldmüller 19. századi festõ alkotásai láthatók. A második földalatti szinten január 7-ig látogatható a múzeum elsõ idõszaki tárlata, amely többek között Schiele, Kokoschka és Klimt grafikáit mutatja be. www.leopoldmuseum.org

MuMok - Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien
A Hegyi Lóránd vezette Ludwig Alapítvány Modern Mûvészetek Múzeuma Bécs két épületre felosztott gyûjteményét végre egyesítve, egy helyen láthatjuk. Az itt látható mûvek egyrészt a 20-er Haus-ból, az egykori osztrák világkiállítási pavilonból, másrészt egy belvárosi barokk palotából, a Palais Liechtensteinbõl költöztek ide. A múzeum a Ludwig házaspár gyûjteménye mellett (Pop Art, hiperrealizmus), a Hahn gyûjtemény mûveit (fluxus, Nouveau Realism), a Ludwig Alapítvány jóvoltából vásárolt Arte povera-alkotásokat, továbbá Bertrand Lavier, Tony Cragg, Franz West, Ilya Kabakov, illetve Gilbert és George mûveit mutatja be. A szeptemberi megnyitóra megjelent mûvészek között volt többek között Lavier, Kabakov és Gilbert és George is, ahol az utóbbi mûvészpáros videófilmjét (The World of Gilbert and George) is bemutatták.

A falakat és az ívelt tetõt sötétszürke bazaltláva-lapok borítják, melyek nyugtalan ritmusa és különbözõ nagyságú, szûk nyílásai élénkké teszik a felületet. A bejárathoz, amely 4 méter magasan található, 10 m széles lépcsõsor vezet. Az épület sötét, zárt tömbje mélyen benyúlik a tér szintje alá, ugyanis a múzeum öt szintjébõl kettõ pinceszint, a bejárat szintje vízszintesen kettéosztja az épületet. Függõlegesen egy központi átrium választja két részre a múzeumot: az egyikben 5, egyenként 700 m2-es, 5 m belmagasságú kiállítóterem található, ezek a nagyvonalú, oszlop nélküli csarnokok egymás fölött helyezkednek el és kiválóan alakíthatóak a változó idõszaki tárlatok igényeinek megfelelõen. A másik, kisebb részben 3,50 m magas és egyenként 250 m2 alapterületû csarnokok kínálnak intimebb belsõ teret kisebb kiállítások számára.

E két épületrész között, a 35 m magas átriumban helyezkedik el a személyi felvonó-csoport és a teherszállító lift. A különbözõ szinteket hidak kötik össze, melyek át- meg átvágnak a központi hall monumentális belsõ terén. Az épületben található még egy üzlet, egy külön bejárattal rendelkezõ, rendezvényekre kibérelhetõ elõadó a szabadtéri lépcsõ mellett, valamint a barokk épületrészhez kapcsolódó szárnyban egy kávézó. www.mumok.at

Udvarok, terek
A Múzeumi Negyed nemcsak épületekbõl, hanem egymásból nyíló, kisebb, bensõségesebb és nagyobb, reprezentatívabb terekbõl áll. A "fõtér" - melyet három oldalról barokk épületek határolnak, s amely a három modern múzeumot öleli körül - képezi az udvarrendszer központját. Borítása világos, amely illeszkedik a barokk homlokzatokhoz. Tervezõi egy nagy, "szabadtéri rendezvények házát" álmodtak ide, amely térinstallációknak, lézerbemutatóknak ad majd helyet. Tény, hogy a fõteret már a Múzeumi Negyed legelsõ megnyitója elõtt birtokukba vették például a Bécsi Mûszaki Egyetem építésztanhallgatói, akik egy színmûanyag bódéban árultak forralt bort egy lelkes dj társaságában. Azt csak kívánni lehet, hogy az ilyen kezdeményezések megmaradjanak a nagy intézmények sorozatos megnyitói után is, és a Múzeumi Negyed ne váljon pozíciójukat féltõ, államilag elismert mûvészek territóriumává, ahol a torony mellett az a földalatti alagútrendszer sem épült meg, mely az egész belsõ udvar-rendszerrõl elvezette volna a teherforgalmat.